Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2011. november 26., szombat

Baggage

Amit így gyorsan eldöntöttünk, az annyi, hogy most egy kis ideig még figyelgetjük magunkat, és jövő év elején elmegyünk egy átfogóbb vizsgálatra valami okos dokigyülekezethez. Mert persze nem csak lelkiekben vagyunk furák, hanem testileg/egészségileg sem ígérkezik ez egészen szokványos akciónak ez. Egyrészt bármennyire kitolódott a világban a gyerekvállalás ideje az utóbbi évtizedben, attól még 35 évesen az ember ugyanolyan öreg már ehhez fizikailag, mint húsz évvel ezelőtt; M. nem annyira vészes, de én már kicsit igen, romlik az esély ilyenkor már alapértelmezetten is állítólag. Aztán meg vannak a konkrét dolgaink...

Ami mellettem szól, az az, hogy Anyu 37 évesen szült engem, és még utánam is minden különösebb gond nélkül teherbe esett egyszer; ennek valamiért, amit most már sosem tudunk meg biztosan, vetélés lett a vége, de Apu szerint fizikai megerőltetés volt a legvalószínűbb oka, így ez alapján genetikailag rendbennek tűnök. Ami ellenem, az az örök életemben rendszertelen menzesz, ami gyakorlatilag csak fogamzásgátlós periódusokban volt bármennyire is kiszámítható, és aminek például endokrinológiai vagy bármilyen más okát soha nem találtuk vérvételekkor (mondjuk az is igaz, hogy nem túl gyakran próbálkoztunk, és nem is igazán jártunk utána a dolgoknak tüzetesebben). Szóval igazából fogalmam sincs, hogy egyáltalán termelek-e használható petét, és az rendeltetésszerűen mozgolódik-e bennem, és ha igen, lesz-e megtermékenyülés után az életbentartásához szükséges hormonom; ezekből elvileg az első ki fog derülni, ha szorgalmasan elemezgetjük a nyálamat.
És akkor van M., aki szintén egy többismeretlenes eset. Elvileg, bár ez szerintem nem feltétlenül szabály, de a gerincsérülteknek, talán a lassítottabb vérkeringés miatt, eleve kisebb a nemzőképessége. Ezt talán súlyosbíthatták az utóbbi években be-beköszöntő mellékheregyulladásai, és egész biztosan súlyosbította a nagyon régi és egész erős dohányosság. Az urológus, akinél legutóbb volt, azt mondta, hogy tesztre semmi szükség, amíg nincs konkrét jele a bajnak, és még akkor sem teljesen relevánsak a számok, mert kevés de jó minőségű életképes spermával is lehet gyereket gyártani. Viszont ez most kicsit túl empirikus hozzáállás nekünk, mert míg egy huszonéves párnak simán van több éve kísérletezgetni, nekünk azért elég fontos lenne, hogy ne csak próbálkozzunk és reméljünk, hanem biztosan tudjuk, hogy van reális esély a mielőbbi eredményre.

Úgyhogy januárig adunk időt magunknak, és akkorra is az a terv, hogy majd egy kicsit ferdítünk a sztorin, és azt mondjuk, hogy nem célzottan és kiszámítottan ugyan, de már több mint két éve nem védekezünk gyerekakarás miatt. Így remélhetőleg elkerülhető az, hogy ráérősen álljanak hozzánk, és minél előbb elküldenek minden vizsgálatot elvégezni. Persze az is lehet, hogy addigra már nem lesz erre szükség, mert szülinapomra kérek szépen egy csodát. (Mondom én, hogy most már inkább tegnapra szeretnénk.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!