Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2011. december 22., csütörtök

Aggód

Ma piros lettem. Vasárnap teszteltem egyet, mert ugye volt minden furaságom - tudtam, hogy semmi nem lesz, de foglalkoztatott, és gondoltam, legyek túl rajta. Utána elég hamar rá is jöttem, hogy teljesen fölösleges volt, mert a tipikus tünetek jövögettek.
A lényeg az, hogy lassan mindkét dátum eltelt, ami két hétre volt az általam sejtett ovulációtól, és még mindig semmi... még egy lehetőség volt, a december 8-10. periódus, de a mai pirosság azzal sem stimmel.
Most aggódok, mert a ciklus.hu például egyáltalán nem jelölte be semmikorra sem a peteérésemet, még így sem, hogy utólag elvileg ma, mínusz 14 nap; és eddig arra gondoltam, hogy biztos ezért, mert nem ciklus első napjától vezettem a hőgörbét, és ez összezavarja. De most felvittem az adataimat a fertilityfriend.com oldalon is, amely szerint egy héttel ezelőtt ovuláltam, vagyis nekem a normálnak fele a luteális fázisom - és ez elég gáz, mert az eddigi olvasmányaim szerint már a tíz napos sem jelent jót...
Mindig tudtam, hogy a hormonjaimmal valami nincs rendben, csak eddig azt hiszem valami blissfully ignorant módon azzal nyugtatgattam magamat, hogy ha ritkábban ovulálok, akkor legalább sokkal több petém marad későbbre, mikor élesben próbálkozom majd. Ami nyilván butaság, de a lényeg, hogy azt gondoltam, ha/amikor piros vagyok, akkor nyilván termékeny is, és az később jó időzítéssel még belefér majd, hogy nekem nem évi tizenkét esélyem van teherbeesésre, hanem esetleg csak fele. Hát most megijedtem...

Úgyhogy nem tudom mi legyen, nem akarok belegondolni, pf. Pedig nyilván meg kell beszélni, hogy hogyan csináljuk... én arra hajolnék, hogy halasszuk egy kicsit a dokit, és most tiszta lappal induljak neki ennek az új ciklusnak. Mindent mérek, minél pontosabban nézem a hőt, minden nap miniszkópozok reggel és este, és figyelem a többi jelet is, és közben próbálkozunk persze, mert abból baj nem lehet.
Csak az az idegesítő, hogy egyrészt akkor még mindig csak egy igazán dokumentált teljes ciklusom lesz (ami gondolom egy szakembernek nem sokat segít), meg hogy nálam ugye ez eleve időhúzás, mert sosem csak egy hónap (viszont akár három is lehet belőle). Nem tudom, nem tudom, nem tudom.

2011. december 15., csütörtök

Nem értek én már semmit

Most várok a pirosbetegségre. Nem mondom, hogy néha nem villan be, hogy másra is várhatnék, de elhessegetem a gondolatot mindig, mert nem tudom milyen érzés lenne konkrétan terhességre várni, és kísérletezni meg nem akarok a ráérezgetéssel, mert ha én valamin belelkesülök, akkor nagyon el tud szomorítani a csalódás.
Az első tippem, miszerint november 28-án ovuláltam, ezennel kilőve, mert akkor már piros lennék. (Igen, szeretem azt feltételezni, hogy legalább ez a luteális 14 nap vonatkozik rám is, mint majdnem minden nőre - ha már a ciklusom ennyire rendszertelen, legalább ennyi legyen szokványos bennem.) Volt is tegnapelőtt egy annyira határozott menstruációs tünetkombóm (fáradtság, fájdogáló derék, görcsölő alhas), hogy konkrétan elfutottam intézkedni, hogy át ne üssön a ruhámon; de semmi, és azóta sem. Úgyhogy az első tippem valószínűleg téves volt, és a nagyon szépséges páfrányok még a náthás gyulladásom maradványai voltak.
A második tippet december 3-ára teszem, ami azt jelentem, hogy holnap, vagy legkésőbb szombaton mindenképpen pirosodnom kell. Ez is a miniszkóp alapján van (mert a hőmet csak azután kezdtem normálisan mérni), és ekkor már nem sok maradványa volt a náthámnak, szóval elvileg valós páfrányok voltak.
Arra nem/sem akarok gondolni, hogy mi van, ha nem jön meg. Őszintén úgy gondolom, hogy terhes nem lehetek, mert azt csak érezném valamilyen módon, úgyhogy ha hétvégén sem pirosulok, akkor valami a vártnál is ramatyabbul működik velem, és... pf nah.

2011. december 11., vasárnap

Update

Nah, abbahagytam az obszesszív mindennapos írást, mert nem akarok (ebben is) mániákus lenni, és azért is persze, mert még semmi írásravaló újdonság nem történt, azon kívül, hogy tegnaptól elkezdtem szájban mérni az ébredési hőmet, mert hónaljban annyira összevissza volt, hogy még dilettánsként is egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel vele. Nem mintha egyszerű lenne, nem is értem, miért említi mindenki semmilyen magyarázat nélkül, mintegy mellékesen, mert meg kell mondanom, elég komplikált dolog normálisan beszuszakolni meg benttartani is egy törékeny eszközt, természetellenes szögben, az ember erősen rögzített nyelve alá.

Az már biztos, hogy fogantatásról egyelőre nem beszélhetünk, ha csak nem én vagyok a világ legtünetmentesebb terhes nője. Most még arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy valóban volt-e peteérésem, akkor, mikor tippeltem rá, vagy a náthámmal párosult gyulladások miatt produkáltam gyönyörűséges páfrányokat. Elvileg a luteális fázis szinte minden nőnél 14 nap körül van, úgyhogy utólag mindenképpen egész pontosan meg lehet tudni, hogy mi is volt és mikor. Én az ovulációmat vagy november 28. vagy december 3. körülre teszem, innen fogom számolgatni a pirosságot, és majd kiderül; persze könnyen lehet, hogy a páfrányok hamisak voltak, a hőm meg biztos zagyva, úgyhogy semmi sem fog történni. Meglátjuk.

2011. december 6., kedd

Kérekszépen

Boldog születésnapomat, akkor kérek szépen egy pozitív terhességi tesztet, legkésőbb M. születésnapjára.
Kösző.

2011. december 5., hétfő

Lábjegyzet

Jaj, borzalmas ez a palástfű tea! Az elején mikor megkóstoltam, ha nem is jó ízűnek, de legalább semlegesfélének éreztem, na mondom nem vészes ez, most már csak a cickafarkkal kell megküzdeni majd a hónap másik felében; de most már a szagától is undorodom.
Azért iszom becsületesen, hogy ha véletlenül valaki be akarna esetleg ágyazódni a méhembe, csak tessék, bátran...

2011. december 4., vasárnap

Egészséges táplákozás (not)

Azt el is felejtettem mondani, hogy fogyókúrázom megint - mikor elkezdtem, akkor még nem volt gyerek-terv, csak esztétikai okok, de állítólag a túlsúly is nehezíti a teherbeesést, úgyhogy ez még egy, és valljuk be sokkal jobb, ok. Ilyen nehezen viszont életemben soha nem ment a súlyvesztés, pedig elmondhatjuk, hogy próbálkoztam már néhányszor... konkrétan két hete egy deka sem ment le, úgy hogy közben voltak beteg napok, mikor kizárólag leveseket ittam; úgyhogy nagyon remélem, hogy valami mozdul már végre minél hamarabb (ennek mondjuk nem kedvez az M. szüleinél ma megtartott ünneplős vasárnapi ebéd).
Az egészséges részére is koncentrálni kellene a kajálásnak persze, ami még a legvadabb koplalásnál is nehezebb, lévén hogy imádok mindenféle porból készült műkaját, kizárólag édesítős italokat iszok, és egyszerűen nem vagyok képes lemondani a csokiról. Kezdetnek most azért megpróbálok minél több zöldséget meg gyümölcsöt enni, ha teljesen meggógyultam, sportolni is, és ha már lesz bennem valaki, akkor a többi kísértésről is lemondok hősiesen, ég veled lesz, csokika, ójaj.

M. miatt szintén nem vagyunk olyan jó esélyesek, elég keményen cigizik ugye, ami a szokásos káros hatásain kívül, amiknek ő nagyon, én félig részese vagyok, sajnos olyant is csinál, hogy erősen rontja a spermaminőséget. Kajálásilag meg ő is erősen junk-food rajongó, volt is egy vicces jelenet tegnap, mert nagy lendülettel rendelt magának egy salátát, majd miután félig megette, kijelentette, hogy megfájdult tőle a feje; mondjuk gyümölcsöt sokkal többet eszik, mint én, szóval morzsákban mindketten igyekvőek vagyunk.

Jó volna jobban csinálni, az a helyzet. Érlelem még magamban picit, és januártól, mikor vége a főpróbának, és igazából megkezdődik ez a projekt, megpróbálom tervezettebben.

2011. december 3., szombat

Confused

Hát elég furcsa dolgokat produkálok, maradjunk ennyiben. A páfrányok még most is vissza-visszatérnek, többnyire gyengébben, de néha egész erőteljesen, és a hőmérsékletem is elég extrém módon ugrál. De a jó hír az, hogy a náthából sikerül kilábalni, úgy tűnik, és remélem ezúttal tartani is tudom, mert már elegem van, hogy ebben az évben többször voltam beteg (jó nem nagyon, de akkor is, nekem elvileg hiperszuper immunrendszerem van), mint egész eddigi életemben összesen. Úgyhogy, ha minden jól megy, a következő ciklustól a miniszkópot remélhetőleg nem zavarom össze semmiféle gyulladással, és a hőt is szájban szándékozom mérni, mert az állítólag jobb - persze ahhoz jó volna tudni, hogy egész pontosan hova is kell dugnom a cuccot (azt olvastam, nyelv alatt sem mindegy milyen pontban áll a hegye).
Most semmire nem számítok, mert a hőgörbém alapján lehetetlen eldönteni, hogy mikor is volt peteérésem, a miniszkóp meg hüvelyváladék (TMI, tudom) alapján meg akár két alkalommal is lehetett volna, szóval jövő hónapban majd remélhetőleg sokkal ügyesebb leszek, most meg legyek piros minél előbb, hogy lehessen új méréseket kezdeni.

2011. december 2., péntek

Agresszív nyuszika

Utánanéztem hivatalosan is ennek az Országos Gyermekegészségügyi Intézet dolognak - ha nem akarunk azonnal meddőségi központban kezdeni, akkor gyakorlatilag egyetlen opciónk az ottani Családtervező Központ. Márpedig lehet hogy nem akarunk, mert bármennyire sietnénk előre, csak meg kellene nézetni előbb magunkat, és tudom, hogy ott is megteszik, de talán túlságosan is alaposan: női részen például van csomó eléggé invazív vizsgálat és durva hormonkezelés, amit nem tudom mennyire rögtön alkalmaznak, de kicsit ijesztőnek tűnnek mindenképp. Nekünk így első körben igazából elég lenne egy hormon- és vérkép, meg egy spermateszt, plusz nekem egy alap nőgyógyászati kivizsgálás, mert pár hónapnyi próbálkozás "tervezett spontán" módszerrel mindenképp belefér.

Szóval a másik alternatíva elég érdekes, mert egy anamnézissel kezdődik, amit állítólag egy védőnő vesz fel; többórás első találkozás van vele, ahol kikérdez mindenféléről, a teljes családfa genetikai adottságaitól, a saját szexuális szokásokig. Ez a védőnőség meg... biztos valamilyen szempontból nagyon hasznos intézmény, de alapvetően én elég rosszindulatú szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatosan. Igaz, nem sok anyát ismerek, de eddig még egytől sem hallottam jót róluk, többé-kevésbé mindenki panaszkodott, hogy vagy tapasztalatlan alig-végzett csitrit kapott, aki azt a tananyagot szajkózta amit ők már régóta elolvasgattak a neten, vagy begyepesedett okostojás öregasszonyt, aki ezer éves nevelési elméletekkel traktálta az egész családot. Egyik sem tűnik ígéretesnek, az elsőről határozottan egy házasságtanácsadásra kirendelt szűz pap jut eszembe, aki jól megmondja, hogyan éljen az ember egészséges párkapcsolatban, a másodikról meg minden sokgyerekes falusi nénike, aki anno ki akarta oktatni Anyut, a szerencsétlen tudatlannak elkönyvelt kezdőt.
Vagyis mi tagadás, jó előre ellenszenves nekem az egész bagázs, ki is osztom őket a francba a fűnyírójukkal együtt. Viccelek itt, de remélem tényleg fölöslegesen előítéleteskedem, mert ha valaki megjegyzést talál tenni olyasmire, mint a későnérésünk, életmódunk, (ab)normalitásunk, stb. (amire a legkíváncsibb ismerősök sem mernek, mert... ismernek), nem állok jót magamért. Nnna.

2011. december 1., csütörtök

Edzés

Hát valahogy így néz majd ki ez; vagyis elég aranyosan...


Az édes kölcsönbaba szintén Kiss-gyerek, a nagyon hasonlító, de színben eltérő tesó sarja.