Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. január 31., kedd

Második menet

Most jöttem a dokitól - jó volt azt hiszem.
Bementem, elmondatta velem az előzményeket - ami a védőnőnél már elhangzott, és ami végülis igaz: hogy két éve nem védekezünk, de ez nem igazán feleltethető meg egy normál pár esetének, mert nálunk a szokottnál több a nemhagyományos szex, és sajnos a mellékhere okozta kihagyás is. Annyi torzítás itt is volt a dologban, amennyit megbeszéltünk, hogy azt mondtam, már egy fél éve próbálkozunk a méhnyák figyelésével, de ez végülis annyira nem is füllentés, hiszen abból valóban észre szoktam venni, ha épp peteérek, és olyan sosem volt, hogy olyankor inkább önmegtartóztatunk.

Tüneteim alapján rögtön mondta az inzulinrezisztenciát ő is, holnap megyek másik laborra, mert inzulinterhelés is kell. Azután meg várjuk, hogy piros legyek, és a 3-5. napon lesz hormonteszt (LH, FSH, TSH, PRL), illetve el kell kezdeni a Clostilbegyt szedését, és 11-13. napon ultrahangra menni, hogy sikerült-e a peteérést serkenteni. Vagyis butaság volt, amitől tartottam, úgy tűnik a kettőt (megfigyelés és segítés) egyszerre is lehet csinálni - azt mondta, ránézésre mindenem normális, most "rendbeteszi" a maradékot, és ha azután fél évig semmi eredmény, akkor érdemes egy petevezeték átjárhatóságot nézni.

Meglepően jófej volt amúgy, ilyen miniatűr kopaszodó ember, elég simlis mosolya van, és visszafogottan poénkodott, hogyaszongya (mikor a több szexmentes napra mondtam, hogy az annyit jelent, hogy nem hagyományos) koncentráljunk a célra, orális szexből nem lesz gyerek. Persze adott névjegykártyát a magánrendelőjéhez, ami egyik leghíresebb termékenységgel foglalkozó budapesti magánklinika... de igazából nem is bánom, a maiak alapján eléggé elégedett voltam vele, és ha ilyen marad, akkor az is elképzelhető, hogy járok majd hozzá a jövőben. Fórumokon sok jó véleményt olvastam róla, és híres tévében nyilatkozgató szaktekintély is egyébként; a mérsékelten rosszak, amiket találtam mind azt nehezményezték, hogy pénzéhes, és egyféleképp viselkedik azzal, aki magánpáciense, és másképp (nem) foglalkozik azzal, aki kórházi (de ez talán minden fele-felében dolgozó dokira igaz, azon az egyetlen egyen kívül, akit szintén fórumok alapján nem rég kinéztem magamnak); végül olyant is mondtak, hogy fura a humora, hogy nem egy túlmagyarázós típus, sőt, hogy bunkó. Nekem kifejezettem szimpatikus volt, hogy viszonylag visszafogott és hallgatag, túl sok kérdésem nem is volt mondjuk, de engem azzal meggyőzött, hogy nagyon türelmesen hallgatott végig, és egész hamar rávágta, hogy mit kellene kizárni első körben. És tetszett, hogy nem szúrt le amiért ilyen előzményekkel nem vizsgáltattam ki magamat hamarabb, és csak ilyen korban jutott eszembe, hogy tenni is kellene valamit.
Hát ez volt, valamennyire megnyugodtam, ha más nem, legalább valamerre haladunk...

Jah és magamhoz hűen minimum kétszer szétszórtam minden papíromat a rendelő padlóján, aztán sehol sem találtam a telefonomat, és mikor felajánlotta, hogy megcsörget, nem tudtam a számot (végül meglett az öltözőben) - szóval egyhamar biztos nem felejt el... :)

2012. január 28., szombat

Haladás

Hú, nagyon sok minden történt az utóbbi napokban... Előszöris már egy ideje filóztam azon, hogy el kellene mennem a házidokimhoz, megkérni, hogy küldjön el laborra - ugyan elvileg a CsK nőgyógyja is megteszi majd, de az megint egy csomó idő és várakozás. Szerencsére halogattam.
Tegnap ugyanis bejelentkeztem egy fórumba, ahol már hetek óta zugolvasó vagyok; nem a tipikus libácskák-trécselnek hely, nyoma sincs mindannak, ami miatt mindig is kerültem a hasonlókat - értelmes, jól informált, segítőkész, és végtelenül kedves lányok vannak, húsz évestől nálam idősebbekig, akik hosszabb-rövidebb ideje és több-kevesebb sikerrel próbálnak teherbe esni. Nagyrészük hozzám hasonló, nőgyógyászatilag halmozottan hátrányos helyzetű, csak épp ők már elég régen vezetik a termékenységi adataikat és vizsgáltatgatják magukat, így eléggé otthon vannak minden kapcsolódó témában. Nem számítottam rá, de nagyon aranyosan azonnal befogadtak, és miközben jól lefárasztottam őket az elég amatőr érdeklődésemmel, egy csomó kérdésemre máris választ kaptam.

Vannak közöttük tapasztalt hőgörbeelemzők is, és hát ami igaz, igaz, az enyémtől egyikük sem volt elragadtatva - azért ez is milyen már... miközben minden nőgyógyász lazán leint egy rendszertelen ciklust, hogy majd akkor lesz érdemes dolgozni rajta, ha gyereket akarsz, ezek a nők azonnal keresik a bajok mozgatórugóját, agyalnak a megoldásokon. (Persze ők maguk is elég rosszul állnak, tehát megértik az aggodalmat, de akkor is... nem normálisabb lenne, ha az orvosok is úgy állnának hozzá, hogy ha valami nem működik rendesen, annak keressük meg az okát...? Na mindegy is, ezen a figyelmetlenségen kívül orvosokkal alapvetően rossz élményem még sosem volt, és hát én sem voltam az az inszisztens utánajárós fajta, úgyhogy nyilván kizárólag az én hibám, hogy eddig nyúlt a dolog.) Egyik lány megkérdezte, hogy nincs-e esetleg inzulinrezisztenciám - nem mondom, hogy soha nem hallottam ezt a szót, de olyan kontextusban biztos nem, hogy utána kellene nézni, mert én is potenciális áldozata lehetek.
Hát tévedés volt - kérdeztem, olvastam, is kiderült, hogy a tüneteim alapján legalábbis, gyakorlatilag tankönyvi esetnek vagyok mondható: nehezen leadható túlsúly, hajhullás, stb., vagyis mindaz, ami miatt a házidokim pár éve PCO-gyanúmmal egyetértve nőgyógyászhoz küldött. Amint kiderült, ugyan a PCO mindig inzulinrezisztenciát is jelent, de fordítva egyáltalán nem biztos, tehát az, hogy a nőgyógy akkor nem látott cisztákat egyáltalán nem ok a nyugalomra, csupán esetleg egy darab konkrét betegség kihúzása a listáról. Amúgy szintén említették a lányok, hogy az sem annyira biztos ám, hogy a PCO kizárható, mert hüvelyi ultrahanggal kellett volna megnézni, nem csak simával; szóval az, hogy akkor megnyugodtam, igencsak nagy butaság volt.
Most ezen nem akarok a továbbiakban idegelni, hogy mi lett volna ha, igazából világ életemben makkegészséges voltam - oké, most úgy tűnik, hogy csak látszólag, de az igazság az, hogy a hajhullásomon kívül (aminek okát elég sok évig nyomoztam, amíg bele nem fáradtam az aggódásba) egyáltalán semmi sem vezethetett volna arra a következtetésre, hogy valami súlyos problémám lehet. Anno Ani diagnózisa után azonnal elmentem és rákérdeztem a PCO lehetőségre, és nem hiszem hogy sokat értem volna vele, ha átmegyek hipochonderbe, és minden áron ragaszkodom hozzá, hogy a nőgyógy válasza ellenére nekem igenis azom van.

A lényeg: ma elmentem a házidokimhoz, aki egy tök jófej, türelmes fiatal nő, és mellesleg belgyógyász szakorvos is, ő meg elküldött laborra (vér, pajzsmirigy, enzimek, stb.) és cukorterhelésre, mert szerinte az IR igenis reális veszély. Hétfőn megyek, egy hét múlva lesznek eredmények, és azoktól már okosabbak leszünk, hogy milyen irányba nézgelődjünk tovább. Őszintén szólva egy kicsit szinte remélem, hogy ez a helyzet, mert ez egy gyógyszerrel egész egyszerűen megoldható állapot, és a kezelés a rendszertelen ciklust meg az terméktelenséget is szinte azonnal megszünteti.
Ezen a vonalon itt tartok most. Másikon kedden megyek a CsK nőgyógyászához, ahol a fórumozók szerint, ha igazán alapos az ember, akkor két dolog fog történni: hormonális és ultrahangos cikluskövetés. A múltban pontszerűen nézték mindig mindenemet, az alapján hormonprobléma sosem volt... amint kiderült, ez csak annyit jelent, hogy azon a napon, amikor épp levették a vért - de egy ciklusban elején, közepén és végén is fontosak a történések, egyik felborulása is teljesen elronthatja a peteérés, megtermékenyülés és beágyazódás esélyét. Ultrahanggal azt kell nézni, hogy egyáltalán van-e spontán peteérés, és ha igen, mikor reped a tüsző - valóban akkor, amikor az átlagnak, és akkor be lehet lőni hőmérőzéssel az ideális szex-időpontot, vagy kicsit rendhagyóan, és akkor majd a vizsgálat alapján mondják meg, hogy mikor érdemes próbálkozni. Ha az ember azonnal hormonnal akarja beállítania ciklusomat és serkenteni a peteérést az alapos kivizsgálás helyett, akkor át kell gondolnom a dolgot, és lehet hogy más irányba kell indulni. Már ki is néztem egy nőgyógyászt, akihez az olvasott vélemények alapján nagyon szívesen járnék - de erről majd legközelebb.

2012. január 24., kedd

Sárkány éve

Tegnaptól állítólag az van, és szintén állítólag az ilyen évek változást hoznak - pont ezt akarjuk, bring it on!

Ennek mondjuk nem annyira kedvez, hogy ovuláció kapcsán teljes a káosz, a magyar program eleve egészen rossz helyre tippelte a napot (ebből szerencsére ki is derült, hogy csak a hőeséssel számol mint támpont, vagyis teljesen megbízhatatlan), az angol meg szinte minden nap máshova költözteti a feltételezését, attól függően, hogy épp milyen furcsaságot produkál a testem. Mi meg azon sakkozunk folyton, hogy mikor lenne a legideálisabb szexelni; spontaneitás(-hiány) szempontjából egészen olcsó pornófilmszerű az életünk, de legalább tudunk röhögni rajta.
Jövő héten végre eljön a nődoki ideje, kíváncsi vagyok mit mond, kicsit tartok attól, hogy nem lesz elég alapos, állítólag ilyenkor alapeljárás, hogy szinte vizsgálatok nélkül peteérésserkentő hormontablettákat írnak fel. Őszintén szólva nem bánom, csak alakuljon végre már ki valami rendszeresség, amire alapozni lehet, mert elég fárasztó minden reggel azzal ébredni, hogy most akkor vajon megcáfolja-e az eddigi adatokat a mai hőm.

És visszatérve: én is Sárkány évében születtem, egy hasonló szülés vicces lenne, csak mondom...

2012. január 18., szerda

Pfff...

Újfent aggódás van. Most csak én, és csak magam miatt, és zavar is, hogy miért vagyok már ekkora ökör, komolyan illene rám az a mese, amiben a hisztérika rögtön elsiratja a még nem is létező halottat, mert elképzeli, hogy az a micsoda, amit az ajtó fölé akasztottak, majd jól a fejére esik valamikor a be nem látható jövőben... Mindegy, megpróbálom leírni, hátha az segít.
Way too much info következik, remélem soha senki nem olvassa el, de legyen nyoma, hátha (még)egyszer kiderül, hogy fölöslegesen pörgök ezeken a dolgokon.

Szóval van ez a menzeszzavarom ugye, amit több mint két évtizede ápolgatok sikeresen, mert úgy tűnik, még sosem találkoztam normális nőggyásszal, egyrészt - meg igaz, ami igaz, nem is olyan nagyon vadásztam őket és a megoldást. Ha jól emlékszem hatodikos voltam, amikor először megjött, első perctől rendszertelen volt és esetleges, de akkoriban nem volt nagy divat orvosolni az ilyesmit, mindenki (egészségügyisek beleértve) azt mondta, hogy hát ez valamilyen szinten genetikai kérdés és anyu is ilyen, meg különben is ilyen korban tombolnak a hormonok, majd rendeződik később; nem történt meg. Azt hiszem majdnem húsz éves lehettem, mikor először nőgyógyászhoz mentem, konkrétan ezzel a panasszal, na meg azzal, hogy nagyon durván elkezdett hullni a hajam; nulla vizsgálattal, csak a tünetekből, arra tippelt, hogy túl sok tesztoszteront termelek (évekkel később kiderült, hogy nem), és szedjek Diane35 fogamzásgátlót, ami egy nagyon nagy hormontartalmú cucc ugye. A hajam tovább hulldogált (és számtalan kísérlet ellenére ma ott tartok vele, ahol), de a ciklusom nyilván helyreállt ettől, és mivel pár évvel később egy nagy szaktekintély doki megint megerősítette, hogy szedjem tovább a tabit, meg is tettem, teljes lelki nyigalommal - mondjuk olyan tíz évig, közben kétszer másfél-két év megszakítással. Legutóbb nagyjából három éve hagytam abba teljesen, a menzeszem rendszeressége sosem javult meg a köztes periódusokban, és mostanra sem.

Persze én is idióta voltam, hogy nem jártam normálisan utána. De egyrészt a fogamzásgátlókról általában és konkrétan erről még inkább, rengetem mindent mondanak/írnak, nagyjából egyenlő arányban azt, hogy áldás vagy ördögtől való, hogy folyamatosan kell szedni vagy kell a kihagyás, stb. Másrészt abban minden doki egyetértett, hogy azon túl, hogy ezzel szabályozzuk a rend kedvéért, semmi értelme behatóbban foglalkozni a dologgal, és hormonnal bombázni a szervezetemet mindaddig, amíg célunk nincs vele. Ott viszont a mostani fejemmel igenis hibádzik a dolog, hogy kihagytam a számításból a legfontosabbat: sosem gondoltam arra, hogy a cél (a.k.a. gyerek) akarása nálam ilyen későn fog eljönni. Most meg kicsit ijesztő, hogy észrevétlenül a magas rizikójú korcsoportba csúsztam, amikor már csomó szempontot mérlegelve fontos lenne minél előbb szülni, én meg csak most tartok ott, hogy kiderítsem, rendben van-e minden velem, és ha nincs, mi lehet a megoldás.
Nézegetek tudományos cikkeket meg fórumokat (tudom, tudom...), és csomó helyen azt írják, hogy a másfél hónapos vagy annál hosszabb ciklusban nincs is ovuláció, más csomó helyen meg azt, hogy ők is úgy szülik már a harmadikat. Nyilván nem normális dolog - de a nem normális és a beteg között elég tágas a hely... azt remélem, hogy és is abban a sávban mozgok, és ha Ani csupa cisztás petefészkekkel ikreket csinált, és M. tucatnyi mellékheregyulladás után hibátlan spermákat produkált, akkor én is kivétel lehetek, és semmilyen segítség nélkül is teherbe tudok esni.

A másik dokihoz amúgy végül nem mentem, nem akartam most bekavarni egy esetleges kezeléssel, vagy azzal, hogy ha kitalál egyet, visszautasítsam; megvárom a hónap végét, és elmegyek ehhez, és remélem nem küld el a francba amiért ilyen felelőtlen voltam. Addig meg vezetem a hőgörbét, és várom rajta a csodás emelkedést, ami elvileg ezt jelzi, hogy van peteérésem.
És kérek szépen egy kis csodát!

2012. január 12., csütörtök

Like a boss

M. ma felhívta a labort, és mondták, hogy jók az eredményei - így kell ezt csinálni, kéremszépen. Kíváncsiak vagyunk azért a konkrétumokra is, a részletezés és a számok rajta lesznek majd a papírokon, de alapvetően mekkora királyság már ez, ennyiszer ismétlődő mellékheregyulladással, közvetlenül az utolsó antibiotikum-kúra után... őszintén szólva nem gondoltuk volna, hogy ez most elsőre ennyire rendben lesz, azt hittük, legalább egyszer meg kell ismételni a vizsgálatot, mikor nyomtalanul eltűnnek a poszt-bacik és kimegy a gyógyszer, erre tessék.

Beszéltem gyorsan én is velük, de kevésbé sikeresen: a nőgyógyászhoz, aki a következő lépés, csak hónap legvégére kaptam időpontot. Úgyhogy most az a terv, hogy jövő héten elmegyek az én nőgyógyászomhoz (akit persze túlzás így nevezni, lévén, hogy több mint egy éve voltam utoljára nála), neki is előadom a projektet, megmutatom a hőgőrbét, és legalább a labort elvégeztetem vele előre. Azt még nem tudom mit mondok, ha felajánlja, hogy induljanak a hormonok és állítsuk be a ciklusomat, de valószínűleg elfogadom, hiszen a másik is ezt tenné, csak hetekkel később. Persze nem kellene összeugrasztani őket, gondolom minden szakember utálja, ha más kollega is beleokoskodik a dolgaiba, de türelmetlen vagyok na, nem gondoltam hogy egy ilyen előre tervezős rendelésen ennyit kell várni már az első találkozásra is, amin igazából még semmi lényeges nem fog történni.
Meglátjuk; egyelőre nagyon örülünk, hogy egyikünk már biztosan tökéletes esélyekkel indul. Go us!

2012. január 10., kedd

Szállítmány

Szépen kimostam és -szárítottam egy miniméretű befőttesüveget, válaszottam neki egy csinos égőpiros fedelet, és előkészítettem a polcra, párnahuzatkával és alufóliával egyetemben, mert arra nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy útközben testmeleg hőmérsékleten tárolandó.

2012. január 8., vasárnap

Ahol a szálak találkoznak...

M. a teleknél: Milyen vicces lenne, ha jövő ilyenkor ilyenkor már innen járnál be dolgozni. Vagy innen nem járnál...
:)

2012. január 5., csütörtök

Vigyázz - kész - rajt!

Na, ma kihasználtuk az egyik féltve őrzött tavalyi szabinapomat, és elindultunk készülődni. Reggel voltam hónalj- és mellultrahangon, ahol minden rendbennek bizonyult, továbbá kideülr, hogy bármilyen kedves is, a háziorvosom menjen csak a francba jól, mert igenis igazam volt, jogosan vetettem fel neki, hogy talán a családi előzményekből kiindulva indokolt lenne engem néha szűrésre küldeni. Mindegy, most megoldottam egy magánklinikán, egész olcsón-akciósan, és még várakozni sem kellett, de indokolt majd az évi ismétlés, szóval legközelebb azért szólok neki, hogy legalább mást hátha nem próbál majd lerázni olyasmivel, hogy fiatal még ehhez.

Délután meg elmentünk a múltkor fórumokról kinézett OGyEI Családtervező Központ tanácsadására. Ahhoz képest, ahogy a honlap kinéz, meg amire az olvasottak alapján számítottunk, egész kellemes meglepetés volt. Ahogy sejtettük, a védőnő nem volt egy csoda, de legalább nem volt fiatalabb nálunk, kedves és segítőkész volt, és igazából egészen értelmesen kezelte a dolgokat: a kérdéseinkből elég hamar megértette, hogy azért eléggé tájékozottak vagyunk, nem magyarázott túl semmit, és nem is okítgatott - egyelőre csak felvette a szükséges adatokat, elmondta hogy milyen vizsgálatok következnek majd, és mire számíthatunk. Jövő héten indítunk egy spermavizsgálattal, mert csak annak eredménye után kezdenek el foglalkozni az én ügyeimmel; itt is tök felhasználóbarát a hozzáállás amúgy, nem a helyszínen kell intézni, otthonról is be lehet rohanni egy edénykébe zárt cuccal, nagyon vicces lesz. Nődoki ügyben eredetileg azt terveztem, hogy majd csak a vizsgálatok leírását kérem el és megcsináltatok mindent a Csengery rendelőben, mert ragaszkodom a nő dokihoz, de aztán kiderült, hogy az itteni bácsi egy egész híres szakember, szóval inkább elmegyek hozzá, és akkor mindent lerendezünk egy helyen.
Nagyon remélem, hogy M. ügyeit nem befolyásolja a mellékheregyulladás, és hamar túlleszünk rajtuk, mert jó volna mindent elintézni még ebben a hónapban - egyrészt van csomó szabadságom, így nem kellene a munkahelyen magyarázkodni, hogy mikor hova megyek és miért, másrészt már elég türelmetlenül várjuk, hogy legyen valami eredménye a próbálkozásnak, és ehhez az kellene, hogy tudjuk, mindketten egészségesek vagyuk, vagy mit tegyünk, hogy azok legyünk. Majd beszámolok.

2012. január 1., vasárnap

Kívánságlista 2012

Nem valami jól kezdtük az új évet sajnos, M. az utolsó előtti napon délután már érezte, hogy valami nem lesz rendben, és estére be is igazolódott a szokásos, úgyhogy a napot urológia ügyeleten zártuk, mert az előzőleg jól bevált antibiotikum (vészhelyzetre mindig tartalékolunk otthon egy-egy adagot, vagy legalább receptet) kiváltotta élete első allergiás reakcióját. Durva viszketéssel kezdődött a kaland, aztán tíz óra körül telefonálgattunk és indultunk - én évi egyszeri piakortyolgatásomon voltam épp túl, úgyhogy ő vezetett, keringtünk egy csomót a kórház területén a nagy sötétben, de végül nem bántuk meg: várni egyáltalán nem kellett, a doki jófej volt, éjfélre haza is értünk az új gyógyszerrel. Azóta fekvés van, néztünk csomó filmet, dumáltunk, kajáltunk... nem egészen erre vágytunk Szilveszterkor, de igazából semmilyen különös tervünk nem volt, úgyhogy nagyjából ugyanígy telt volna a mellékheregyulladástalan év vége is, mínusz a nagyra nőtt és fájós jobb here jegelése meg a lázcsillapítás.

Valamit mindenképpen ki kell találnunk erre az egészre, mert már nagyon aggasztó ez a gyakran visszatérő fertőzés... Teherbeesős tervek előtt is az volt persze, mert ha krónikussá válik a dolog, akkor meddőségtől veseelégtelenségig bármit okozhat, de most gyerekügyben különösen keresztbe tesz mindennek, hogy egyrészt ilyenkor legalább egy hétig kizárt a szex, még ha véletlenül épp ovulálok is kivételesen, és ami még szomorúbb: ki tudja hogy maga a gyulladás plusz a beszedett antibiotikumok milyen hatással vannak a spermaképződésre, meg a képződmények minőségére. Az a baj, hogy higiénia kapcsán nem sok mindenen lehet már javítani, fertőtlenítős folyékony szappantól orvosi törlőkendőkig minden be van vetve... azt mindenhol írják, hogy a cigizés nagyon sokat ront a dolgon, de bár szeretné elhagyni persze, az ilyen betegséges periódusok pont nem segítenek a dolgon, mert mikor egész nap ágyhoz van kötve (amit nagyjából mindennél jobban utál), akkor pont a leszokás-projekthez nincs kedve, teljesen érthető.
Csütörtökre amúgy be vagyunk jelentkezve az Országos Gyermekegészségügyi Intézet Családtervező Központba (én előtte ultrahangos mellvizsgálatra is), az első elbeszélgetésre, amit állítólag védőnő vezet. Rákérdezünk majd persze erre is, bár sok reményt nem fűzünk a dologhoz, M. általában még orvosok között is olyan fura teremtménynek számít, hogy kétlem, hogy egy hozzá nem értő valaki tudna valami okosságot mondani, vagy akár csak annyit is, hogy mikor érdemes spermatesztet végeztetnie tekintettel a mostani állapotára. Mindenképpen kérjük majd, hogy küldjön tovább szakrendelésekre, és mondja meg, hogy kezdetnek milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni, aztán ha már specialista dokikhoz kerülünk, reméljük több minden kiderül.

Szóval 2012-re határozottan nem kérünkszépen több altáji meg egyáltalán semmiféle egészségügyi problémát. Oké, taknyosság meg torokfájás belefér, meg azt sem követelem, hogy a hormonjaim két évtized után csodás módon maguktól helyreálljanak... tulajdonképpen megelégszünk azzal, ha mellékheregyulladás nem lesz több, legalább egy évig, minden mást megoldunk, ahogy eddig is.
Tegnap éjfélkor is ezt kértük, egészséget úgy általában, mindenkinek, akit szeretünk; meg azt, hogy jó áron tudjuk eladni a lakást, hogy elkezdhessük az építkezést; meg persze azt, hogy kerüljön egy gyerek a hasamba. Köszönjük előre is!