Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. január 18., szerda

Pfff...

Újfent aggódás van. Most csak én, és csak magam miatt, és zavar is, hogy miért vagyok már ekkora ökör, komolyan illene rám az a mese, amiben a hisztérika rögtön elsiratja a még nem is létező halottat, mert elképzeli, hogy az a micsoda, amit az ajtó fölé akasztottak, majd jól a fejére esik valamikor a be nem látható jövőben... Mindegy, megpróbálom leírni, hátha az segít.
Way too much info következik, remélem soha senki nem olvassa el, de legyen nyoma, hátha (még)egyszer kiderül, hogy fölöslegesen pörgök ezeken a dolgokon.

Szóval van ez a menzeszzavarom ugye, amit több mint két évtizede ápolgatok sikeresen, mert úgy tűnik, még sosem találkoztam normális nőggyásszal, egyrészt - meg igaz, ami igaz, nem is olyan nagyon vadásztam őket és a megoldást. Ha jól emlékszem hatodikos voltam, amikor először megjött, első perctől rendszertelen volt és esetleges, de akkoriban nem volt nagy divat orvosolni az ilyesmit, mindenki (egészségügyisek beleértve) azt mondta, hogy hát ez valamilyen szinten genetikai kérdés és anyu is ilyen, meg különben is ilyen korban tombolnak a hormonok, majd rendeződik később; nem történt meg. Azt hiszem majdnem húsz éves lehettem, mikor először nőgyógyászhoz mentem, konkrétan ezzel a panasszal, na meg azzal, hogy nagyon durván elkezdett hullni a hajam; nulla vizsgálattal, csak a tünetekből, arra tippelt, hogy túl sok tesztoszteront termelek (évekkel később kiderült, hogy nem), és szedjek Diane35 fogamzásgátlót, ami egy nagyon nagy hormontartalmú cucc ugye. A hajam tovább hulldogált (és számtalan kísérlet ellenére ma ott tartok vele, ahol), de a ciklusom nyilván helyreállt ettől, és mivel pár évvel később egy nagy szaktekintély doki megint megerősítette, hogy szedjem tovább a tabit, meg is tettem, teljes lelki nyigalommal - mondjuk olyan tíz évig, közben kétszer másfél-két év megszakítással. Legutóbb nagyjából három éve hagytam abba teljesen, a menzeszem rendszeressége sosem javult meg a köztes periódusokban, és mostanra sem.

Persze én is idióta voltam, hogy nem jártam normálisan utána. De egyrészt a fogamzásgátlókról általában és konkrétan erről még inkább, rengetem mindent mondanak/írnak, nagyjából egyenlő arányban azt, hogy áldás vagy ördögtől való, hogy folyamatosan kell szedni vagy kell a kihagyás, stb. Másrészt abban minden doki egyetértett, hogy azon túl, hogy ezzel szabályozzuk a rend kedvéért, semmi értelme behatóbban foglalkozni a dologgal, és hormonnal bombázni a szervezetemet mindaddig, amíg célunk nincs vele. Ott viszont a mostani fejemmel igenis hibádzik a dolog, hogy kihagytam a számításból a legfontosabbat: sosem gondoltam arra, hogy a cél (a.k.a. gyerek) akarása nálam ilyen későn fog eljönni. Most meg kicsit ijesztő, hogy észrevétlenül a magas rizikójú korcsoportba csúsztam, amikor már csomó szempontot mérlegelve fontos lenne minél előbb szülni, én meg csak most tartok ott, hogy kiderítsem, rendben van-e minden velem, és ha nincs, mi lehet a megoldás.
Nézegetek tudományos cikkeket meg fórumokat (tudom, tudom...), és csomó helyen azt írják, hogy a másfél hónapos vagy annál hosszabb ciklusban nincs is ovuláció, más csomó helyen meg azt, hogy ők is úgy szülik már a harmadikat. Nyilván nem normális dolog - de a nem normális és a beteg között elég tágas a hely... azt remélem, hogy és is abban a sávban mozgok, és ha Ani csupa cisztás petefészkekkel ikreket csinált, és M. tucatnyi mellékheregyulladás után hibátlan spermákat produkált, akkor én is kivétel lehetek, és semmilyen segítség nélkül is teherbe tudok esni.

A másik dokihoz amúgy végül nem mentem, nem akartam most bekavarni egy esetleges kezeléssel, vagy azzal, hogy ha kitalál egyet, visszautasítsam; megvárom a hónap végét, és elmegyek ehhez, és remélem nem küld el a francba amiért ilyen felelőtlen voltam. Addig meg vezetem a hőgörbét, és várom rajta a csodás emelkedést, ami elvileg ezt jelzi, hogy van peteérésem.
És kérek szépen egy kis csodát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!