Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. február 8., szerda

Vive la résistance!

Kezdjük a két lényeggel: terhes még nem vagyok, de egy lehetséges ok már van. Enyhe ugyan, de kiderült, hogy valóban inzulinrezisztenciám van.
Mutatom is a terheléses számokat (mmol/L):
          Inzulin:      Vércukor:
0':       9,62            6,00
30':     -                 9,40
60':     43,34          6,40
120':   37,06          6,30
Az éhgyomri cukorral ugye, bár közelítek a felső határ felé, de beleférek még az egészséges tartományba (4,20-6,40), viszont az inzulin-helyzet nem ennyire egyszerű, annak ellenére, hogy a referenciaértékek (2,60-24,90) alapján úgy tűnhet, bőven rendben vagyok.

Már a neten is egy csomó különböző, sőt egymásnak ellentmondó dolgot lehet olvasni az eredmények kapcsán, és az orvosok is eléggé nem értenek egyet egymással. Van például, aki szerint a diagnózishoz simán elég a vércukor ellenőrzése - én viszont rögtön példa vagyok rá, hogy nem, nekem abban a félórás számom sok csak, a következő kettő majdnem teljesen jó, hiszen a cél az, hogy a szervezet majdnem perceken belül alkalmazkodjon a helyzethez, és visszaállítsa a cukrot a kezdő szintre. Ugyanez viszont nem egészen így van az inzulin esetében: ott nem annyira gond a reakcióm, hiszen egészen ötszöröződésig még normálisnak mondható a növekedés, viszont eleve rossz helyről indulok, mert az éhgyomri alapnak fele ennyinek kellene lennie. Legalábbis ezt sikerült kiértenem a magyarázatokból, amiket eddig a házidokitól meg a fórumokról szereztem, a nőgyógyász majd jövő héten nyilatkozik - ahogy a TSH eredményemről is, ami tökéletesnek tűnik a maga 2,35 szintjével (0,35-4,94), de csomó meddőséggel foglalkozó oldalon olvastam, hogy sikeres teherbeeséshez fele ennyinek kellene lennie, és így most valószínűleg alulműködik a pajzsmirigyem.

Házidoki egyébként azt mondta, hogy ekkora IR  esetén még meg lehetne próbálni visszaállítani a dolgokat csak diétával, és valószínűleg ha a súlyom helyreállna, akkor a hormonháztartás is rendbejönne, de ez esetemben igen sok bizonyítékból ítélve nem igaz. Egyrészt voltam ugye ennél sokkal vékonyabb, és a ciklusom rendszeresnek akkor sem volt nevezhető; másrészt elég sok keservvel vettem észre az utóbbi nagyjából két évben, hogy ugyanolyan étkezéssel, amivel régen heti egy kiló simán lement, most a havi eggyel be kell érnem; végül, de nem utolsó sorban ugye most a gyerekezés miatt fontos lenne, hogy ne fél évig kísérletezzek a kajálással mielőtt bármi érdemleges történne.
Szóval felírt egy Meforal nevű tablettát, ami elvileg segít első lökést adni a testemnek, és egyelőre annyiban maradtunk, hogy addig nem szedem, amíg nem beszélek a nőgyógyásszal, hogy még véletlenül se ütközzön a másik gyógyszerrel, és egyáltalán a gyerekvállalással.
A diétát amúgy már két napja elkezdtem, nem olyan könnyű ám, de érzem, hogy meg fogom szokni. A napi kalóriámat 1200, a szénhidrát adagomat 150 gram alatt tervezem tartani, de nem is ezekkel van a baj, végülis anorexiás korszakaimban simán eléldegéltem fele ennyi kalórián, és mikor Atkins-diétáztam, akkor tizedennyi szénhidráttal. Ami nagyon kemény, az a a sokszori étkezés és a minél több ivás, mindkettővel eléggé szenvedek egyelőre, sosem vagyok annyira éhes, hogy jól essen az épp soron következő adag, szomjas meg... hát én sosem vagyok szomjas, pont. De az első napos fejfájás után most érzem, hogy ez menni fog - nem tudom, hogy a szervezetemnek megfelelő fogyókúra teszi-e, vagy a végső cél, de őszintén szólva nem is érdekel.

Összefoglalva az van, hogy bármennyire ciki bevallani, én most örülök, hogy krónikus betegségem van. Jó lett volna, ha időben kiderül, és nem az az ára, hogy egész életemben kilókkal küszködve tönkrevágom az anyagcserémet, illetve összesen három szál haj marad a fejemen, de ezen nem érdemes agyalni. Nem tudok kit okolni, biztos lehettem volna sokkal élelmesebb és kinyomozhattam volna magamtól, de tény az, hogy az orvosok közlött is van olyan, aki ezt ma is divatbetegségként kezeli és csak leinti, szóval sok esélyem nem lett volna öngyógyítani úgy sem. És különben is, most elkaptuk a frakkját, minden erőmből dolgozni szeretnék a javításon, igénybe szeretném venni az orvosságog segítségét, és terhes szeretnék lenni, minél előbb; hát ennyi végülis. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!