Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. március 29., csütörtök

Good to go

Nnna, nagy nehezen elérkeztem a középidőhöz. Összesen ötször voltam ultrahangon, úgy járok már a nőgyógyhoz, mintha sosem lett volna másképp. Továbbra is tündéri az ember amúgy, valósággal ujjong, amikor ígéretes dolgokat lát a kis műszerén; de ne vágjak a dolgok elé...

Az előző bejegyzésbeli után voltam egy következő CD11 majd egy CD13 ultrahangon, és eléggé elszomorodtunk, mert egyik alkalommal sem tudta megtalálni a tüszőt. Kiderült, hogy van ilyen, nem a húgyhólyag miatt volt a múltkor sem, hanem mert néha úgy helyezkednek a dolgok ott belül, hogy nem látható minden zug. Aztán CD14 végre megmutatta a helyzetet: 15 mm volt a domináns tüsző, ami eggyel jobb, mint múlt ciklusban volt az eggyel kevesebbedik napon (ezt csak én értem valószínűleg, de nem is kell több); aznap beadta a negyedik adag Merionalt, és mondta, hogy két nap múlva már valószínűleg megfelelő lesz a méret a repesztésre. Igaza is lett, tegnap 17x21 mm volt a tüsző, és valószínűleg magától is megreped volna napokon belül, de ilyenkor szeretik ezt gyógyszeresen végezni, hogy jobban kiszámítható legyen az együttlét ideális időpontja. Beadott egy Ovitrelle szurit, ami alapvetően mesterséges HCG adag, és mára meg holnapra írt elő kötelező szexet - ez elég viccesen hangzik, belátom.

Mivel most a hőgörbe követésével összevetve valószínűleg egyértelmű lesz, hogy egész pontosan mikor ovulálok jövő hét vége felé nézetek progeszteront, és vissza utána kell mennem kitalálni, hogy mi legyen következő ciklus elején (azon kívül, hogy végre lesz egy teljes hormonkép, mert mondta a doki, hogy a CD3-4 nincs kőbe vésve, ha hétvégre esik még a következő napok eredményei is jók). Lehet, hogy majd nem lesz Clostilbegyt, csak Merional, mert semmi értelme a nyálkahártyát vékonyítani, ha rám úgysincs valami nagy hatással.
Marha drágák amúgy ezek a szurik mind; nem mintha érdekelne más az eredményen kívül, de azért elég csúnya dolog, hogy az embernek gyakorlatilag gazdagnak kell lennie, ha úgy akar gyereket, hogy közben nincs minden rendben a dolgaival. A nőgyógy viszont továbbra is egy imádnivaló, mindent elmagyaráz, dumál velem mindenféléről közben; és ő viszont baromi olcsó, mert nem alkalmanként kér pénzt, hanem egy teljes ciklus lekövetéséért - néha tiszta cikinek érzem, hogy megint ott vagyok és megint nem fizetek, mert velem aztán van dolga. Így állunk.

2012. március 22., csütörtök

Long overdue

Nem jöttem eddig, mert nagyon zajlik az élet, voltunk síelni például, Alpbach továbbra is imádnivaló, M. továbbra is komoly rajongótáborral rendelkezik ott... :) Meg azért is nem jöttem, mert egyelőre, a sok esemény ellenére, még semmi igazán nagy nem történt.
Röviden: kivettem az előző bejegyzésben említett CD4 hormoneredményeimet:
TSH: 1,55 mIU/l (0,40 – 4,00)
Prolaktin: 267,1 mIU/l (70,8 – 566,5) - 12,59 ng/ml (< 24)
FSH: 9,01 U/l (3,85 – 8,78) (< 6-9)
LH: 9,07 U/l (2,12 – 10,89) (< 7)
- vagyis jók, de nem tudni ugye, hogy miért jók, mert ezeket már a gyógyszer befolyásolta.
És sajnos ennek a ciklusnak az elején meg nem tudtam hormonképet nézetni, mert pont a négynapos ünnepre lettem piros, és nem volt labor; azóta már tudom a nőgyógytól, hogy azért akár a hatodik napon kijött eredmény is adhat támpontot, szóval a következő hónapban majd ehhez tartom magam... persze nem fog kelleni, mert bab lesz a hasamban... jújdejólenne! :)

Visszatérve: a gyógyszer több mint tíz nappal lerövidítette a ciklusomat, és így utólag látszik, hogy nagyon szépen befolyásolta mindenemet, egészen egyértelmű és nagyon szépecske a hőgőrbém:
A nőgyógynak mondtam, hogy mivel volt már előre megbeszélt időpontom, és mivel a lassan növekedő tüsző alapján sejtettem, hogy később ovulálok, elmentem mégegyszer vérvételre progeszteront nézetni; most így utólag látszik, hogy amit akkor kevésnek hittünk, az 1DPO eredménye volt, sőt még a második is csak 4DPO, vagyis növekedő fázisban épp. Azt mondta, nagyon jól tettem, mert így kiderült, hogy az az értékem teljesen jó, ami annyit jelent, hogy jófajta volt a pete, és ki is szabadult. Rákérdeztem arra is, hogy a tüszőnövekedés sebessége befolyásolja-e a minőségét, és azt mondta, hogy nem, ebből a progeszteronszintből egyértelmű, hogy lassan ugyan, de tökéletesre fejlődött.
Még visszább térve: egy kicsit elkeseredtem ám, mikor az osztrákoknál elvégeztem a terhességi tesztet. Nem is annyira a sikertelenség miatt, inkább azért, mert nem értettem, hogy akkor most mi történik a testemben, ha negatív, miért annyira magas a hő, és miért nem jön meg végre, és hogy fogok elmenni vérvételre a hosszú hétvég alatt. És tudom, hogy három nőgyógy mondta, hogy esélytelen az a ciklus, de én éreztem (és utólag még orvosilag is kiderült, hogy igazságom van), hogy csoda igenis történhet bármikor - főleg miközben napsütötte kétezer méteres hegycsúcson állva beszélgetek a BalToronyLakóval. :)

Na és ez volt tegnap: elmentem a dokihoz (CD9 volt ugye, és esedékes az UH), megbeszéltük, hogy a múlt ciklus végül egész szép volt, és megnéztük, hogy hogy állunk most. A jó hír, hogy a méhnyálkahártyám máris 7 mm, vagyis a múltkori valami szerencsétlen véletlen lehetett vagy mi, mert ezek szerint mégsem a Clostilbegyt vékonyította - vagy az, de most nem teszi, a lényeg az, hogy ez egy jó méret. Domináns tüszőm megint a jobb petefészekben van (a balban is vannak, de kisebbek), de az megint fejletlenke kicsit egyelőre (8 mm), úgyhogy beadott egy ampulla Merional szurit, és holnap megint mennem kell megnézetni, hogy ez hogyan hat. Igazából ennyi; azt említette még ő is, hogy ha néhány cikluson keresztül nem jön össze a bab, akkor el kell mennem majd átjárhatóságira, de azt igazából nem is bánom, jobb tudni, hogy pontosan mi van és hogy.

2012. március 5., hétfő

The plot thickens

Megvan az eredmény - hát, nem egyszerűsödött tőle a helyzet... kellett nekem emlegetni az ösztrogéndominanciát...
Tehát CD26-on (8DPO) megvolt a második vérvétel, ami alapján,ha minden igaz, mégsem kevés a progeszteronom, mert most 27,76 ng/ml (88,3 nmol/L) lett - viszont az ösztrogén az óriási, még a nagyon tág referenciatartományból is erősen kilóg vagy ötöde: 359,57 pg/mL (1320 pmol/L), tehát erősen domináns.

Vagyis ugyanott tartok: nem jó - de most még társul ehhez az a problémám is, hogy vajon mit  mondjak a nőgyógynak...? Nyilván nem akarom elhallgatni előle ezt a fontos információt, de azt sem szeretném, hogy úgy érezze, okoskodok és öndiagnosztizálok. A helyzet az, hogy egyelőre teljesen megbízom benne, de legutóbb volt egy olyan érzésem, hogy a már össze-vissza jegyzetelgetett papirosomon nem vette észre, hogy én tulajdonképpen mikor is ovuláltam, és mire észbekaptam hazaúton, már tényként volt kezelve, hogy kevés a progeszteronom.
M. szerint mondjam azt, hogy még előttéről volt egy labor-időpontom, és akkor már elmentem, és íme az eredmény; és most ez tűnik nekem is a legjobb megoldásnak. Esetleg azt is bevallom neki, hogy mivel az előző nőgyóggyal nem voltam valami elégedett, és a miniszkóp miatt gyanúim voltak, én magam találtam ki, hogy megnézetem ezeket.

Az eredmény amúgy szinte ugyanaz: a helyzetet progeszteronadagolással lehet és kell kezelni. Állítólag van erre egy gyógynövényekből készült krém is, de egyrészt állítólag annak hónapok kellenek, hogy rendbetegye a ciklust, másrészt én azért mégiscsak a nyugati orvoslás híve vagyok, úgyhogy semmibe (még esetleg hatástalanba) sem kezdenék bele mialőtt beszélnék a nőgyóggyal. Kíváncsi vagyok amúgy, hogy mit szól, mert a fórumos lányok szerint a nőgyógyok nagyrésze azt mondja, hogy ez az aránytalanság nem akkora gond, ha amúgy normál* tartományban vannak a hormonok, pedig igenis az. És tény, hogy tele van a net az ösztrogéndominancia borzalmaival, de az is tény, hogy szinte kivétel nékkül minden ezzel foglalkozó cikk végén ott virít, hogy meg kell venni ezt a csodakenőcsöt, mert ez kigyógyít - ami számomra nem túlzottan bizalomgerjesztő. Más megoldást a problémára nem is találtam sehol, a nőgyógyászok szerint egyszerűen úgy kell kezelni a dolgot, hogy az ovuláció utáni naptól kezdve gyógyszeresen be kell juttatni a szervezetbe a pótlást, és kész.

Holnap elmegyek a Családtervező Központba a cikluseleji hormonképért, ami egyrészt hiányos lesz (ösztrogént és progeszteront nem is nézetett az ottani nőgyógy - most inkább nem dühöngök ezen megint), másrészt pontatlan, mert nem mondták, hogy még a Clostilbegyt elkezdése előtt vetessek vért, mert ugyan CD3-5 van felírva a papírra, de ha CD3 a gyógyszer első napja, akkor a CD5 eredményei már befolyásolva vannak. Persze én is lehettem volna kevésbé idióta, gyanakodtam is, hogy nem lesz ez így jó, de az anyjukat, hogy nekem kell ezzel foglalkozni... Mindegy, legalább a prolaktin szintemre nem tudott hatni a klomifén (legalábbis remélem), hátha kiderül valami abból - a túl magas szint ugyanis természetes fogamzásgátló, vagyis azon is bukhat sok minden. Nem mintha hiányoznának még további akadályok is ugye... de elvileg legalább ennél nem kell rögtön elkeseredni egy rossz eredményen, mert ez nem csak cikluson belül, hanem akár napi szinten, vagy hangulatingadozástól is változhat. Hát nem egyszerű...


* A dolgot az komplikálja tovább (igen, van tovább is), hogy ugye nekem nem csak aránytalan, hanem abszolút értékben is sok az ösztrogénem; és hogy erre mi a megoldás, azt nem tudom, remélem majd a nőgyógy fogja. Az biztos, hogy ez egy olyan hormon, amit a zsírszövetek is tárolnak, és folyamatosan adagolnak (arról nem is beszélve, hogy a mesterséges szinezékektől a permetvegyszerekig mindenben van, tehát nem olyan egyszerű egyensúlyba hozni), tehát az is lehet, hogy a fogyásom ezt is segíteni fogja, ahogy a pajzsmirigyműlödést és az inzulinszabályozást is.

2012. március 2., péntek

Kettes számú probléma

Hát azt valahogy sejtettem, hogy az inzulinrezisztencia nem az egyetlen bajom, hiszen az valószínűleg nem huszonéves ügy, ellentétben az első perctől fennálló rendszertelen menzeszemmel. Aminek újabb oka bukkant fel ma, a luteális szakasz közepén bekért laboreredmény képében: a progeszteronom 8,08 ng/ml (25,70 nmol/L), vagyis alacsony.
A jó hír az, hogy peteérésem az volt, ezt jelzi az 5 fölötti érték; de ahhoz, hogy jó legyen, spontán ciklusban 10, stimuláltban 15 fölött kellene lennie, és hát ezektől én igencsak távol állok. Ez viszont annyit jelent, hogy hiába van meg a nagy találkozás, a beágyazódás gyakorlatilag lehetetlen, és ha meg is történik a csoda, vetélés a vége, mert mindkettőhöz nagyon is kell ennek a hormonnak az erőteljes támogatása.

Egy kicsit persze ezen is elkeseredtem, de aztán utánaolvasva elég gyorsan kiderült, hogy ez egyáltalán nem tragédia, mesterségesen kiválóan pótolható a progeszteron, és ez ráadásul igencsak gyakori eljárás, mert nagyon sok nő küzd vagy ezzel, vagy ösztrogéndominanciával (ugyan jó a progeszteron szintjük, de az ösztrogén hozzá képest aránytalanul magas).
Amúgy szerintem nekem is az lehet, mármint mindkettő, alacsony a progeszteron, és még ráadásul túl magas az ösztrogén is - abból gondolom ezt, hogy a hónap nagyrészében páfrányos a miniszkópom; úgyhogy megelőzve a következő lépést, ma elmentem és önszorgalomból megnézettem mindkét hormon szintjét (eredmény valószínűleg hétfőn lesz). Azért mindkettőt, mert egy kis zűr van a progeszteron időzítéssel is: ezt ugye normál hosszúságú menzesz esetén CD21-en nézik (ami ideális esetben 7DPO) - az én vérvételem CD23-on (5DPO) volt, tehát később, de szerintem nem elég későn, ugyanis CD17 ultrahangon még ép volt a tüszőm, CD19-en meg már nem látta a doki (akkor azt hittem, a pisi miatt, de ezek szerint nem, közben megrepedt). Vagyis ami egy normál nőnek CD21, az nekem ebben az esetben CD25 (jó bonyolult), és az tegnap volt - ezért kíváncsi voltam, mert ugye a progeszteron szint ovuláció után folyamatosan és fokozatosan nő, tehát ha túl hamar nézik, akkor még nem érte el a csúcsát, és nem mutat valós eredményt. Attól még kevés az enyém, mert három nap alatt nem valószínű, hogy duplázódik, de akkor is tudni akarom, hogy egész pontosan mennyi az annyi. Na majd.

A nőgyógy amúgy azt mondta, hogy most már ez a ciklus elveszett, a következőben CD3 vérvétel kell, és közvetlenül utána kezdjek el szedni egy újabb menet Clostilbegyt bogyót, majd megint találkozzunk ultrahangon, és meglátjuk merre tovább. Mindennek fényében amúgy legszívesebben két kurvanagy fülespofonnal felkeresném azt a köcsög előzőt, aki képes lett volna telenyomni azzal a durvasággal, anélkül, hogy előbb kiderítette volna, hogy hiába lenne minden, mert mind érhet tíz petém, ha utána hormonhiány miatt vége az egésznek, még mielőtt elkezdődhetne.