Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. március 5., hétfő

The plot thickens

Megvan az eredmény - hát, nem egyszerűsödött tőle a helyzet... kellett nekem emlegetni az ösztrogéndominanciát...
Tehát CD26-on (8DPO) megvolt a második vérvétel, ami alapján,ha minden igaz, mégsem kevés a progeszteronom, mert most 27,76 ng/ml (88,3 nmol/L) lett - viszont az ösztrogén az óriási, még a nagyon tág referenciatartományból is erősen kilóg vagy ötöde: 359,57 pg/mL (1320 pmol/L), tehát erősen domináns.

Vagyis ugyanott tartok: nem jó - de most még társul ehhez az a problémám is, hogy vajon mit  mondjak a nőgyógynak...? Nyilván nem akarom elhallgatni előle ezt a fontos információt, de azt sem szeretném, hogy úgy érezze, okoskodok és öndiagnosztizálok. A helyzet az, hogy egyelőre teljesen megbízom benne, de legutóbb volt egy olyan érzésem, hogy a már össze-vissza jegyzetelgetett papirosomon nem vette észre, hogy én tulajdonképpen mikor is ovuláltam, és mire észbekaptam hazaúton, már tényként volt kezelve, hogy kevés a progeszteronom.
M. szerint mondjam azt, hogy még előttéről volt egy labor-időpontom, és akkor már elmentem, és íme az eredmény; és most ez tűnik nekem is a legjobb megoldásnak. Esetleg azt is bevallom neki, hogy mivel az előző nőgyóggyal nem voltam valami elégedett, és a miniszkóp miatt gyanúim voltak, én magam találtam ki, hogy megnézetem ezeket.

Az eredmény amúgy szinte ugyanaz: a helyzetet progeszteronadagolással lehet és kell kezelni. Állítólag van erre egy gyógynövényekből készült krém is, de egyrészt állítólag annak hónapok kellenek, hogy rendbetegye a ciklust, másrészt én azért mégiscsak a nyugati orvoslás híve vagyok, úgyhogy semmibe (még esetleg hatástalanba) sem kezdenék bele mialőtt beszélnék a nőgyóggyal. Kíváncsi vagyok amúgy, hogy mit szól, mert a fórumos lányok szerint a nőgyógyok nagyrésze azt mondja, hogy ez az aránytalanság nem akkora gond, ha amúgy normál* tartományban vannak a hormonok, pedig igenis az. És tény, hogy tele van a net az ösztrogéndominancia borzalmaival, de az is tény, hogy szinte kivétel nékkül minden ezzel foglalkozó cikk végén ott virít, hogy meg kell venni ezt a csodakenőcsöt, mert ez kigyógyít - ami számomra nem túlzottan bizalomgerjesztő. Más megoldást a problémára nem is találtam sehol, a nőgyógyászok szerint egyszerűen úgy kell kezelni a dolgot, hogy az ovuláció utáni naptól kezdve gyógyszeresen be kell juttatni a szervezetbe a pótlást, és kész.

Holnap elmegyek a Családtervező Központba a cikluseleji hormonképért, ami egyrészt hiányos lesz (ösztrogént és progeszteront nem is nézetett az ottani nőgyógy - most inkább nem dühöngök ezen megint), másrészt pontatlan, mert nem mondták, hogy még a Clostilbegyt elkezdése előtt vetessek vért, mert ugyan CD3-5 van felírva a papírra, de ha CD3 a gyógyszer első napja, akkor a CD5 eredményei már befolyásolva vannak. Persze én is lehettem volna kevésbé idióta, gyanakodtam is, hogy nem lesz ez így jó, de az anyjukat, hogy nekem kell ezzel foglalkozni... Mindegy, legalább a prolaktin szintemre nem tudott hatni a klomifén (legalábbis remélem), hátha kiderül valami abból - a túl magas szint ugyanis természetes fogamzásgátló, vagyis azon is bukhat sok minden. Nem mintha hiányoznának még további akadályok is ugye... de elvileg legalább ennél nem kell rögtön elkeseredni egy rossz eredményen, mert ez nem csak cikluson belül, hanem akár napi szinten, vagy hangulatingadozástól is változhat. Hát nem egyszerű...


* A dolgot az komplikálja tovább (igen, van tovább is), hogy ugye nekem nem csak aránytalan, hanem abszolút értékben is sok az ösztrogénem; és hogy erre mi a megoldás, azt nem tudom, remélem majd a nőgyógy fogja. Az biztos, hogy ez egy olyan hormon, amit a zsírszövetek is tárolnak, és folyamatosan adagolnak (arról nem is beszélve, hogy a mesterséges szinezékektől a permetvegyszerekig mindenben van, tehát nem olyan egyszerű egyensúlyba hozni), tehát az is lehet, hogy a fogyásom ezt is segíteni fogja, ahogy a pajzsmirigyműlödést és az inzulinszabályozást is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!