Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. április 3., kedd

Not fair

M. gyerekkori barátja babát vár; mármint a nője; mármint nem nagyon várja, de hát összejött, és akkor már megtartják. M. már pár hete tudja, de nem akarta elmondani nekem, miközben a dokimizéria és a sok bizonytalanság közepette szomorkodtam épp.

Most tudom, hogy csúnya dolog kijelenteni, hogy mi jobban megérdemeljük, de igenis úgy érzem, úgyhogy őszinte leszek. Azt tényleg nem akarom, és nem is fogom hangoztatni, hogy gyereket vállalni csak olyan kapcsolatban szabadna mint a mienk, mert az igazság az, hogy akkor egy generáción belül kihalna az emberiség - és ez nem gonoszkodás, hanem tény, rajtunk kívül sajnos tényleg nem ismerek olyan párt, ahol ne döcögne egy-két elég lényeges részlet, és ha már van is gyerek, megsínyli az egész család. Berakni egy, valljuk be, az elején igencsak zavaró, de legalábbis nagyon szoktalan harmadikat egy olyan kettősbe, ahol még az sem működik tökéletesen, hát... persze legtöbb ember eleve kompromisszumot köt, és már a párkapcsolattal sem várja meg azt, akivel tökéletes lenne minden; és ezer ok van, némelyik biztos egészen jogosnak is tűnik. És nem ítélkezni akarok, de így, a meddőségtől rettegve, a gyerektelenség perspektívájával sem cserélnék egyikükkel sem, semmi pénzért - se azzal, aki egy egyensúlyt nyújtó férfival ment el a világ végi biztonságba ősanyává válni, se azzal, aki az imádott férfi kérésének adta meg magát és azóta sem találja a helyét a saját gyerekei között... azzal meg főleg nem, aki még együtt sem él a néha másfelé kacsintgató párjával, de beesett egy terhesség, és akkor már összekötöttnek nyilvánítják magukat. Egészségtelennek, szerencsétlennek, hosszú távon tarthatatlannak látom ezeket a helyzeteket, és számtalan példából tudom: ha válás nem is lesz belőlük, de sajnos boldogság sem, soha.

De attól még folyton eszembe jut, hogy miért ők a szerencsések ilyen téren? Hát nem sokkal jobban működne a világ, ha az kapna babát, aki vágyik rá? És mondom ezt úgy, hogy teljesen objektívan nézve millióan vannak, akiknek nálamnál sokkal inkább járna, mert már évek óta próbálkoznak, szeretnék, várják - hozzájuk képest, mi csak botladozó kezdők vagyunk. De azon ez semmit sem változtat, hogy remélek, toporgok türelmetlenül, és nagyon rossz érzés, amikor arra gondolok, hogy talán ez a hónap sem a mi hónapunk, úgyhogy ez az év nem a mi évünk.
Istenem, de jó is lenne pedig a karácsonyfa alá egy édesaranyos bőgő ajándékcsomag!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!