Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. június 14., csütörtök

Nahszóval...

Megpróbálom egy héttel ezelőttnél kezdeni, de túl hosszú nem lesz, mert nem sok történt azóta...

A doki kivette a varratomat, a köldökömben picit éreztem, mert nehezen fért hozzá, de amúgy teljesen fájdalommentes procedúra volt; a hegeket még ilyen miniragaccsal lefedem, mert a nadrág súrolja őket, de már mind teljesen begyógyultak, egyik oldalon a var is leesett, nem is nagyon lesz ennek nyoma. Mondta, hogy akkor örülünk a jó híreknek, és még két-három ciklust próbáljunk meg az eddigi stimulálós módszerrel, de ha nem jön össze, akkor érdemes lenne elgondolkozni egy meddőségi centrumon - bármilyen ijesztő ez a gondolat, azért örülök, hogy nem hiteget évekig, hiszen igenis van olyan pár, akinél látszólag minden rendben, aztán mégsem megy a teherbeesés, úgyhogy nem szeretnék tétlenül várni hogy majd csak lesz valami. Írt is ki gyógyszert a következő ciklusra, és azt mondta még, hogy ha esetleg hetekig nem lennék piros (mert ugye nálam volt már példa háromhavontára is sajnos), akkor menjek vissza, és mesterségesen meghozzuk.

Azt elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy ebben a műtétes ciklusban szabad-e már próbálkozni, de aztán otthon utánanéztem, és igazából ha nem röntgenes az átjárhatósági (mert olyankor van sugárzás), akkor nincs akadálya, sőt ajánlott is. Úgyhogy méregettem a hőmérsékletemet, illetve használtam az ovulációs teszteket, hogy lássam, mikor mi legyen - a hő konstans módon ügyesen lent volt, de a teszt sosem volt pozitív; ezt már talán írtam egyszer, hogy állítólag bizonyos nőknek csak néhány óráraugrik meg az LH szintje, és ha pont nem akkor ellenőrzik, lemaradnak róla. Nekem tegnapelőtt és az előtte való napon látszott egy második csík, viszont a kontroll vonalánál sokkal világosabb volt (tehát hivatalosan negatív), aztán tegnap egy fokkal még halványodott, ma délután meg kiderül, hogy milyen, de az a tippem, hogy eltűnik már. Ma reggelre meg három tizedet ugrott a hőm, szóval akár az is lehet, hogy megrepedt a tüsző - persze az is, hogy csak próbálkozott a szervezetem, és holnapra visszaesik... mindenesetre még egyszer a múlt havi hibát nem követjük el, és nagyon figyelünk az együttlétek kétnaponkénti időzítésére mindaddig, amíg legalább öt napig konstansul nem tartja magát a görbe, hogy biztos legyen az tüszőrepedés.
Nem valami izgalmas időzítve szexelni, tegnap este például le kellett beszélnem róla magunkat, mert nem talált volna az órarendbe, de M. meglepően jól viseli; mindenki panaszkodik, hogy az ő pasija lamentál, meg nekik nem megy ez a nagy kiszámítottság, M. meg, mint egy gyakorlott pornós, szinte kivétel nélkül bármikor azonnal teljesít, szoktunk is ezen vicogni... :) Mindenhol olvasni, hogy "nem kell rágörcsölni" (gyűlölöm ezt a kifejezést), és majd jön a baba, ha akar, és biztos hogy sokaknál így is van, különben nem lenne ennyi szerencsétlen véletlengyerekes pár, de könyörgöm, ha már eldöntötte az ember, hogy tesz érte, akkor csak figyelembe kell venni, hogy egy hónapban talán három nap van, ami esélyes, és legalább megpróbálni alkalmazkodni ehhez. Ebben a hónapban amúgy különösen nehezített pálya nekünk, nem csak az UH hiánya miatt, hanem azért is, mert a másik támpontom, a méhnyaknyák-állapot egy kicsit megzavarodott (talán a műtét miatt, nem tudom), és egy nagyon fura korai időponton kívül, amikor egyértelmű volt, hogy még nem érhetett meg a pete (a hőm igazolta is később), egyszer sem volt tojásfehérjés. Volt viszont egy érdekesség, ami régen nem szokott: tegnap enyhén fájdogált vagy szurkált vagy mit csinált a bal alhasam, nagyjából ott, ahol a már begyógyult műtéti heg van, gondolom ez lehet az a petefészekfájás, amiről a lányok beszélnek, mikor mondják, hogy ők érzik a tüszőrepedést; mára már elmúlt úgy érzem, és a hőm is emelkedett, kíváncsi vagyok, hogy ez valóban azt jelenti-e... ha igen, jó lenne ha megmaradna, mert egy plusz jel sosem árt.
Úgyhogy most várás van, aztán hőgörbe alapján elmegyek ovulációt ellenőrző progeszteronszintet ellenőriztetni, aztán óIstenem hátha-hátha nem kell már beszedni semmilyen cikluseleji gyógyszert még legalább egy évig...

Még két dolog röviden, egy kellemes és egy kellemetlen. A jó: tegnap felhívott a kedvenc fórumos ismerősöm, tök jó volt beszélgetni vele, szóban is pont olyan aranyos és laza csaj, amilyennek elképzeltem, remélem hamarosan megejtünk egy élőben találkozót is. A rossz: este valami hihetetlen farkaséhség tört rám, és megettem egy diétámhoz képest elképesztő adag süteményt; régebbi falásrohamainhoz hasonlítva semmiség (egy normál ember jóllaktam-napos adagja), de szénhidrátban a mostani szokásosom duplája - meg is van a böjtje, ma reggel borzalmas hányingerrel és puffadással ébredtem, még most sem múlt el teljesen, úgyhogy vettem gyümölcsleveket, és ma nem szándékozom csak inni... és remélem eszembe jut ezt visszaolvasni, amikor a jövőben elcsábulni készülök... so not worth it!
Na megint kilométerest írtam, megyek dolgozni.