Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. augusztus 16., csütörtök

Dolgok, amiket utálok...

Ez egy ilyen rinyás poszt lesz, de a változatosság kedvéért nem azért fogok panaszkodni, mert piros lettem. Még nem lettem piros, elvileg tegnap szabadult ki a petém csak - igen, abból a tüszőből, amiről nem tudjuk mekkora volt a stimuláció kezdetekor, nem tudjuk mekkorát nőtt a szurik hatására, nem tudjuk jókor próbáltuk-e repeszteni, és igazából egyelőre azt se, hogy egyáltalán sikerült-e a pete-kiszabadulás. Ma reggel ugyanis valamennyit ment fel a hőm a tegnapi leeséshez képest, de még mindig nem jelentősen, továbbá az LH-teszt egyik nap sem volt pozitív, sőt, még tüszőrepesztés előtt volt talán kicsit erősebb, azóta csak halványult a második csík. Úgy érzem a BMC csapatnak is jó kis rejtély leszek ezzel, hogy nekem semmim sem úgy működik, ahogy előírás szerint kellene - remélem azért ez majd érdekli őket, és utánanéznek, illetve ennek megfelelően terveznek bármilyen akciót is, mert igazából az inszemináció, akár csak az időzített szex, simán mellé fog lőni nálam, ha az átlagszámítások alapján próbálnak eljárni; de egyelőre ezen nem agyalok.
Őszintén szólva eddig az egész próbálkozós időszakban talán ez a legnyugisabb ciklusom, talán azért nem idegeskedek, mert jövő hétre megvan az időpont, amikor megint történik valami előrelépésféle, aztán rögtön utána elmegyünk tengerezni jól, kilazuljuk magunkat; várom nagyon, és ott lesz esedékes a tesztelés is, szóval hátha nem keseredek el túlságosan, ha most sem jön össze.

Nah, és most a negatív oldal, amire a címben céloztam. Azt hiszem megsértettem pár embert a fórumon, tegnap kifakadtam ott, és azóta igencsak csend van a szokásos csivitelés helyett, az én szövegelésemre meg csak egy ember reagált, amúgy aki jött, az a szokásos közhelyeket nyomatta továbbra is. Nem állt amúgy szándékomban senkit bántani, csak ez már rég kavarog bennem, és megint elkezdett elmenni a kedvem az odamenéstől, úgyhogy gondoltam, mivel most már az ilyen párszor beeső újakat/idegeneket sikerült kiiktatni, talán van a régi társaságnak egy olyan magja, akivel értelmes felnőtt módjára meg lehet beszélni, ami zavar. Apparently not.
Az van, hogy egyik jófej csaj már megint elbúcsúzott azzal, hogy úgy érzi, neki nem tesz jót ez a társas várakozás, rossz hatással van már lassan a házasságára is, hogy folyton csak ezen a témán ül, én meg ezen a vonalon elmondtam, ami személy szerint engem is zavar, és néha arra késztet, hogy például ne olyan gyakran szóljak bele a beszélgetésekbe mint régen, vagy ne mutogassam a görbémet. Előhozakodtam a vesszőparipámmal, ami a biztatás, és elmondtam, hogy rám idegbajt hoz a folyamatos hiábavaló lelkendezésük; tudom, hogy együttérzésből meg kedvességből teszi, aki teszi, de őszintén szólva milliószor jobb lenne, ha csak annak mondanák el véleményüket, aki kifejezetten kikéri azt, vagy eleve csak annyit jegyeznének meg, hogy szerintük szép görbe vagy nem... ennyi még teljesen rendben lenne igazából, azt én is látom magamnak végülis, hogy fent van a vonal, valószínűleg jó a progeszteron, stb. De sokszor túlzás lesz a vége... micsoda gyönyörű magas hő, mondják egy héttel ovuláció után, ebből aztán tuti baba lesz - és lehet hogy ők őszintén szurkolósnak meg jóindulatúnak szánják, de tulajdonképpen gonosz áltatás, aminek leggyakrabban még nagyobb letörés lesz a vége, mint ami amúgy is benne van minden pirosan végződő hónapban. És ez azért különösen érthetetlen, mert egy csomóan százszor pofára estek/-ünk már ezzel a tömegesen generált megalapozatlan reménnyel, nem értem miért jó az, ha felkészítjük egymást/magunkat a biztos sikerre, miközben nem egy példa volt rá, hogy csodálatos trifázisos görbe vége vérzés lett, és olyanra is, hogy ronda maratoni ugrálósban meg baba bújkált.
Van olyan ember ott, aki minden ciklus kezdetekor kijelenti, hogy ez a terhessége első napja, és ő érzi, hogy most összejön, mert jönni akar hozzá a kis lélek, és mindenkihez fog ám, csak várni kell nyugodtan - bullshit. Több mint fél éve olvasom ugyanezt a litániát, nevetségesnek és gyerekesnek tartom, nem tudom, ő hogy nem veszi észre, hogy mennyire önámítás, és mennyire rosszat tesz magának vele, hisz bármennyire egyformán vágyunk babára mindannyian, nyilván egy fokkal könnyebb újra felállni annak, aki nem éli bele magát fejbúbig minden egyes alkalommal, hanem lehetőséget ad annak is, hogy esetleg megint nem esett teherbe. Vagy egyszerűen van aki ennyire butácska és felszínes, hogy ezeket elismételgeti ezerszer, aztán mikor mégsem lesznek igazak, csak megrázza magát, és képes megint mantrázni meg hinni ugyanazt - és mégis hányszor egymás után...? Hogyan hiteti el magával több hónap, esetleg év sikertelenségei után, hogy bármire is van garancia, és főleg miért gondolja azt, hogy joga van mást is ezekkel a bugyuta érvekkel traktálni? Mert én a világ egyik legoptimistább embere vagyok, merek nagyot kívánni, és bízni is abban, hogy megvalósul, de nem igaz már, hogy van olyan, akinek meg sem fordul a fejében, hogy teremtő ereje azért a legerősebb akaratnak sincs, és egy gyerekért igenis tenni kell, ha magától nem érkezik, és igenis van joga aggódni meg rettegni is az embernek, mert alaptalan hitre építeni az életet sokkal nagyobb badarság, mint néha kiakadni és elsiratni azt, ami még nem adatott meg.
Mindegy is, tulajdonképpen annyit jelentettem ki, hogy én ebből a közös hisztériából kiszálltam, mert nekem segít egy bizonyos mértékig az azonos cipőben járó társaság, kell egy hely kibeszélni magamból kételyeket, és nagyon fasza embereket ismertem meg a közösségnek köszönhetően, de ami sok az sok. Azt talán nem kellett volna hozzátenni, hogy az nem érdekel, ha más durván áltatja magát, de kikívánkozott már belőlem egy ideje, és azt is tudtam privát beszélgetésekből, hogy más is ezen a véleményen van, úgyhogy there, I've said it. Ha emiatt majd neheztelnek rám, akkor is nyertem pár nagyon szimpatikus embert ott, akikkel mindenképpen kapcsolatban maradok, a többi meg nem érdekes annyira, nem fogok miattuk álmatlanul fetrengeni.

Szóval most álljanak itt azok a szövegek, amiket a legeslegjobban gyűlölök a világon, és amiket mint valami elromlott magnó, minden egyes nap elszajkózott valaki:
- "Nem szabad rágörcsölni, majd akkor jön a baba, ha rá sem gondol az ember, nem hőmérőzget és nem tesztel ovulációt, csak akkor szexel amikor épp kívánja, és nem figyeli a terhesség korai jeleit." Na most ebben azt nem értem, hogy ha valaki annyira régen próbálkozik, mint ott legtöbben, akkor hogy a francba tudja ezt őszintén kijelenteni? Eleve hogy tudja megvalósítani (sehogy), de ha meg tudja, akkor meg mi értelme? Az ott gyülekezők nyilván olyan emberek, akiknek valami okból kifolyólag sokára és nehezen jön össze a baba - akkor mire jó az, ha mélyen a homokba dugja a fejét, és semmit téve várakozik. Rendben, nem egy leányálom folyamatosan figyelni a testünk minden rezdülését, és böngészni a szakirodalmat, hogy milyen tünet mit jelent, sőt biztos lelkileg nem is egészséges; de ha nem tennénk, akkor sosem derülne ki, hogy mi legyen a következő lépésünk, milyen orvoshoz menjünk, milyen tesztet végeztessünk... mert sajnos magunknak kell ezekre rájönni, a mi szervezetünket senki sem ismeri jobban.
- "Minden rendben lesz, csak türelem, mindenkinek jön a baba előbb-utóbb, mindenkit vár egy kis angyalka, és majd ha eljön az ideje és megérdemli, lejön hozzá." Nem, bakker, egyáltalán nem biztos, hogy bármi is rendben lesz, és marhára nem mindenkinek jön a baba, rengeteg olyan meddő pár van, akiknek sosem adatik meg, ha fejre állnak akkor sem; ha meg bambán várakoznak, és meg sem próbálnak utánajárni a bajaiknak, akkor főleg nem. És mi ez a bugyutaság, hogy mindenkit kiválaszt egy baba/lélek/angyalka/anyámtyúkja... seriously...? Az a magzat is izgatottan toporgott egy felhőn az ő különbejáratú tökéletes szüleire várva, akit gondolkodás nélkül kikapartattak, esetleg megszültek és megfojtottak, vagy kisgyerekként napi szinten vertek...? Miért kell meséket gyártani a világ legelemibb vágya köré, miért kell egy nő legalapvetőbb ösztönét ezoterikus maszlagba bugyolálni?
- "Ismerek egy csajt, akinek el volt záródva a petevezetője, és tele volt a petefészke cisztákkal, és hátrahajló volt a méhe, és sosem menstruált rendszeresen, és komoly inzulinrezisztenciája volt, és magas volt a TSH plusz a prolaktin szintje, és mindezek tetejébe három füle volt; jah és a férjnek meg évi egyszer állt fel, és akkor is kevés és rossz minségű spermát produkált. Na és hiába mondta nekik minden orvos, hogy soha sem lesz gyerekük, egyszer csak teljesen spontán módon mégis megtörtént, és azóta már négy is van nekik." Mindenki ismer egy csajt, ha nem személyesen, akkor a szomszédasszonytól tud egy hihetetlen történetet... ez olyan, mint a nácis dolog, ott is mindenki ismert egy zsidót, aki rendes, és megérdemelné, hogy megmentsék a gázkamrától, aztán valahogy kézen-közön mégiscsak ki lett nyírva néhány millió ártatlan ember. Kivételek mindig vannak, sőt néha még csodák is - de arra bízni a legnagyobb kívánságunk teljesülését, hogy majd hátha mi is kivételek és csodák leszünk, az enyhén szólva idiotizmus.

Most ennyi jut eszembe, de ezer van sajnos, ígérem, hogy visszajövök majd kiegészíteni, amint eszembe jutattnak újabbakat. És ismétlem: mindenki azzal ámítja saját magát, amivel épp akarja, de az már semmiképpen sincs rendben, hogy ilyen üres sallangokkal és valószerűtlen sikersztorikkal intenek nyugalomra olyanokat, akik esetleg hosszú idő után végre rászánnák magukat a kivizsgálások elkezdésére.
Rant over.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!