Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. szeptember 3., hétfő

Proper meddő

Ez vagyok mától, hivatalosan elkezdődött ugyanis a BMC kivizsgálássorozat. Épp most érkeztem vissza a CD3 vérvételről, a nagylaborral együtt levettek vagy hét-nyolc kémcső vért, csak úgy hulltak a csajok előttem, mint a legyek; én meglepően jól viseltem, még a nővér is csodálkozott, hogy egész biztosan nem akarok elájulni... mondjuk a vénám az fáj mint a lófranc, de annyi baj legyen. Annyira jófej amúgy mindenki... az máris kiderült, hogy reggel a legkorábbi időpont, bár ideálisnak tűnik, felejtős, mert mindenki azt hiszi, hogy ő majd okosan elintézi munkakezdés előtt, úgyhogy hatalmas sorok kígyóznak - másfél óra múlva meg már senki sem volt, ráérősen foglalkoztak velem a recepciósok, még dokit sem kellett vadásznom, elmondtam a bajunkat, és egy nőci bement, és aláíratta, hogy csütörtökön majd az M. spermamintáját hozhassuk otthonról (itt ez nem bevett szokás ugyanis, külön kérni kell, és indokolt esetben megengedik). Az én következő időpontom jövő hét csütörtök, nőgyógyászati viszgálat és UH, bár magamat ismerve akkor még biztos semmit sem fog látni; de legalább megismerem az embert, kíváncsi vagyok nagyon, hogy kicsoda és milyen.
Pirosat hőgörbe alapján már múlt hét közepére vártam, de nagyon nem akaródzott neki jönni - így utólag az a valószínű, hogy a programokat megzavarta, hogy nem a hőleesős, hanem az azt követő már emelkedős napon volt ovulációm (ez nem az első ilyen alkalom), tehát később mint a tippjük, továbbá nem a szokásos hosszú volt a luteális sem, hanem ráhúzott még egy napot... A lényeg, hogy bár abban a környezetben nem sokat agyaltam a dolgon, természetesen néha eszembe jutott, hogy akár-lehetne, bárcsak-lenne; mondjuk fura tünetem nulla volt, úgyhogy majdnem biztos voltam benne, hogy megjön, nem is teszteltem, pedig vittem végül... és nagyon előzékenyen kivárta nekem a szombatot, hogy meg tudjuk nézni a hormonokat már ebben a hónapban, és ne legyen kiesés. Szomor tehát ezúttal elmaradt, várakozás van és remény... hit az moderáltan, de hát... baby-steps...

Nah de visszatérve gyorsan a vakációra kicsit: a tengermellettiség csodás volt, pont ahogy terveztük, hatalmasakat pihentünk, úsztunk, ettünk, csomót röhögtünk (nem mintha ez csak nyaralós feature lenne nálunk, de kiemelkedően jó kedvű gyagyák voltunk végig), teljesen kisimultak az idegeink. A második napon ugyan még minden rázósnak ígérkezett... majom szlovénok visszafordítottak a határról, mikor át akartunk menni az olaszokhoz ebédelni, mert csak jogsi (új, plasztik, elvileg egyenértékű a személyivel) volt nálunk, aztán egy férfitenyérnyi (nem túlzok!) nagyságú pók bemászott M. mellé a zuhanyzóba, aztán jött egy borzalmas vihar, ami néhány cserepet a lesöpört a háztetőről pont az autónkra (házigazda visszaadta a szállás árát, ami pont elég lesz a biztosítás önrészére)... de attól kezdve nem volt semmilyen gond, kivétel talán, hogy édes M. holnap vizsgázik, és hát nyilván nem sok kedve volt tanulgatni ott, szóval meglátjuk...

Most meg megyek, mert vár a felgyűlt munka, csak még annyit, hogy tegnap leadtak a tévében egy riportot a petesejtdonorokról, volt benne egy nő, akinek konkrétan kivették a petefészkeit, plusz az endometriózis félig tönkretette a méhét, és kapott anyagból mégis összehoztak neki egy terhességet. El is gondolkoztam gyorsan, hogy mi a fenét lamentálok én itt, mert hát oké, lassan növöget és bambóca a petelányom, de van teljesen magától, kis rásegítéssel jó minőségű is, M. spermája meg makkegészséges... szóval jó eséllyel sokkal pöpecebbül indulunk, mint az ott szereplő meg a ma látott párok nagy része. És kicsit el is bizonytalanodtam, hogy valóban tisztességes meddő vagyok-e ezek után; hátha nem... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!