Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. november 2., péntek

Chicken

Utálom, hogy óvatos vagyok, nem merek hinni, nem tudok bízni a sikerben, hogy félek. Olyan de olyan jó lenne még egyszer a naiv kezdő próbálkozók körébe tartozni, és lelkesen várni holnap reggelt, hogy tesztelhessek - irigylem a fél évvel ezelőtti önmagamat. Úgy érzem, már jóval a finis előtt feladtam, és akkor hogy érdemelném meg, ugyanakkor tudom, hogy azért vagyok ilyen gyáva nyúl, mert annyira de annyira vágyom... eh, semmi értelme ennek.
Valakinél olvastam, hogy ilyen meditációs-féle gyakorlatokat végzett, mert hogy a gondolatnak teremtő ereje van, és ha ő házi feladatként elképzeli magát terhesen, meg szoptatni, meg babát sétáltatni, akkor majd jól meg is történik... hát én ezek alapján a világ legszorgalmasabb tanulója vagyok, alig bírom visszafogni a mindenfelé cikázó fantáziámat. Ahányszor profilból meglátom magam egy tükörben, önkéntelenül is azonnal kidüllesztem a hasamat, ahányszor zuhanyzom, mindig beugrik hogy milyen lenne nem látni a lábamat a hatalmas pocaktól, ahányszor behunyom a szemem, teljesen élénken látom M. majd Apu arcán a hatalmas mosolyt, amikor bejelentem nekik a hírt. És ahányszor megtörténik, mindig villámgyorsan leállítom magamat, mert a babonám szerint a túlzott önbizalom elűzi a szerencsét, és mert rettegek a csalódástól... gyáva-gyáva nyúl, mondom.

Persze nehéz így, hogy oda sem figyelve is egyértelmű, hogy a világon semmilyen tünetem nincs. Leszámítva az utóbbi pár napban többnyire a bal oldalamon petefészek magasságban jelentkező szurkálós érzést, olyasmit, mint amit (egyébként életemben először ebben a ciklusban) tüszőrepedés környékén éreztem; úgyhogy mindennek tetejébe most azon is aggódom, hogy vajon nem alakult-e ki cisztám.
És nem, nem fogok tesztelni holnap reggel, maximum majd egy hét múlva, ha nem jön meg addig. Az is milyen jó lenne már, csak úgy lenni, élni, aztán egyszer csak arra eszmélni, hogy nem jött meg időben, és meglepődni a két csíkon... nem mintha ilyen lehetne is valaha, hisz nálam a késés nem értelmezhető, a kéthavi kimaradás is simán benne van a pakliban.
A háttérzajként bekapcsolt tévében Julianne Moore és Hugh Grant és Robin Williams épp szülnek; it figures.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!