Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. november 8., csütörtök

Counting my blessings

Visszatérve a reggeli posztomra... oké, felment egy fokkal a mai hőm, de  továbbra is teljesen tünettelen vagyok, szóval a hangulatváltozásnak nem ez az oka - volt már ilyen hattyúdala máskor is a görbémnek, hogy a végső leesés előtt az egekbe szökött (még plusz progeszteron nélkül is), még egyet forgatni a késen.
Szóval tulajdonképpen nem ettől vagyok vidám: kizárólag a lányok érdeme az, hogy ma erősnek érzem magam; és nem is bíztatásokról van szó, hanem a telefonokról, éjszakába nyúló csetelésekről, belinkelt posztokról, arról, hogy egyáltalán vannak nekem.
Tegnap este ketten is nagyon rossz híreket kaptak... nem végérvényeseket és megoldhatatlanokat, de ahhoz képest, hogy az ember egy átlagos kivizsgáláson maximum átlagos problémákra számít, sokkoló lehet az, ha olyasmit mond egy orvos, amiről sosem hallotál, és bárkit kérdezel, az sem... és nyilván a neten mindig a legkomplikáltabb lefolyást részletezik, és a legvalószínűtlenebb következményt is kíméletlenül megemlítik.

Csak azt akarom mondani, amire egyszer már a BMC rendelésen is rájöttem: hogy szerencsés vagyok, és bárkinek is köszönendő ez, köszönöm, nagyon. És attól még nem biztos hogy nekem előbb lesz gyerekem, sőt az sem, hogy valaha is lesz saját. De tegnap M. összeölelt és -szeretgetett, és azt mondta, hogy szerinte bárhogy is jön majd az első, ő úgy érzi, megállíthatatlanul követi majd annyi, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. És ma süt a nap, és a reggeli dugóban a Budaörsi úton mosolyogva engedett be maga elé egy bácsi, ééés Apucim annyira jól van, hogy épp lefoglaltam neki egy wellnessezést két hét múlvára. Az élet jó dolog.

És Marcsitündér, hú de nagyon szorítok!

1 megjegyzés:

Mondd!