Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. november 16., péntek

Emotional roller-coaster

Surprise, surprise: természetesen megint... még mindig aggódás van. Azt hittem ez a hőmérséklet ingadozásos mizéria csak azért van nálam cikluson belül, mert hát inzulin rezisztencia és rossz minőségű pete és sárgatest elégtelenség, és azt reméltem, hogy ennek vége, hiszen megtörtént a csoda, terhes vagyok. (Tudom, hogy ilyenkor a normálisabbja abbahagyja a mérést, de senki sem gondolhatta komolyan, hogy egy magamfajta mániákus képes lesz erre.) De csak nem akar megnyugodni a görbém, összevissza ugrál, megőrülök tőle.

Tegnapelőtt felmászott 37,2-re, nah mondom fasza, de ennyire azért nem is kellene erőlködnie, nekem már a 37,1 teljesen jó - le is esett tegnap pont oda, úgyhogy bizakodtam, hogy akkor szépen lenyugszik, és stagnál ott legalább pár napig, milyen szép is lenne egy hőmérséklet-egyenes for a change. Hát nem, ma reggel, úgy, hogy eleget aludtam, plusz másfél órával mérés előtt felkeltem pisilni (mozgás, tehát felmelegedés, legalábbis elméletben ugye), 36,95 volt - pánikolva visszadugtam a számba, mondom hátha elbóbiskolva elmozdítottam, és valamennyire valóban, mert végül kerek 37 lett. Persze simán lehet, hogy akkor már annyira vert a szívem, hogy negyvenre is könnyen feltolta volna, ha eleget várok.
Elmentem gyorsan tesztelni egyet, bár nem tudom ilyenkor mi értelme van, hiszen a HCG nyilván nem azonnal ürül még nem-képzeletbeli vetéléskor sem, de engem valamennyire megnyugtatott, hogy ahogy kúszott fel a nedvesség máris ott virított a vastag, erős tesztcsík, és csak jóval később és fele annyira erősen jelent meg a kontroll-. Aztán persze próbáltam referenciaként terhesgörbéket nézni, hogy mégis mennyire szokatlan ez a le-fel, de az utóbbira gyenge az esély, mert viszonylag kevés többhetes poszt-pozitív mérés lelhető fel a nagy internetben. És próbáltam utánaolvasni, ami annyiban segített, hogy megtudtam, hogy ilyenkor nem csak a progeszteron nagyon aktív az emberben, hanem az ösztrogén is, ami köztudottan lenyomja az előbbit - nekem meg reggel, először ovuláció óta, volt két pattanás az orromon, szóval juhé!

Nehogy ezek után valaki azt gondolja, hogy nyugodt vagyok, mondtam már: egy nehezen és későre teherbe esett nőnek olyant mondani, hogy "Ne stresszelj, dőlj hátra, és élvezd!", olyan mint egy évekig próbálkozót azzal vigasztalni, hogy "Ne görcsölj, engedd el, és majd jön!" - teljesen fölösleges, és őszintén szólva meglehetősen idegesítő.
Bízok ebben a terhességben. Bízok a kölökben, mert ha az anyja ideggyenge is, az apjától egy túlélő génjeit örökölte. Bízok a csodatevőben, bárki is az, aki pont most adta ezt nekünk, pont ennyire meghazudtolva kishitűségemet. És semmi pénzért nem aludnám át az elkövetkező hónapokat nyugalomért cserébe, mert egy örömünnep volt minden egyes napom az elmúlt héten, és ezt a fellegekben-érzést semmi pénzért nem hagynám ki. De azt is egyre tisztábban látom, hogy mostantól az egész elkövetkező életemben egy hatalmas kusza aggódásgombóc lesz a gyomrom helyén - pedig jó lesz ez, érzem, hogy jó lesz... :)

9 megjegyzés:

  1. Hűűű, jó ezt olvasni, hogy más is aggódik :))). Én most már éppen ebben a pillanatban nem a baba miatt, azon most épp túllendültem, hanem hogy milyen anya leszek és meg tudok e adni neki mindent érzelmileg (nem anyagi dolgokra gondolok) és olyan ember lesz e belőle, aki ki tudja bontani a szárnyait. Az egyik felem azt mondja, hülye vagy hogy ezen a kattogsz, a másik meg mindig visszaállítj a kattogást. Normális vagyok? Nagyon hálás lennék, ha jeleznéd, amikor téged is elér ez a korszak, csak hogy tudjam nem vagyok egyedül. Ha meg mégis, akkor újra kell gondolnom ezt az egészet :) Most már mindig ennyit fogunk aggódni (lehet csak én) és agyalni??????? Ennél sokkal több kérdőjel van bennem, de azt már nem lett volna szép mind kiírni :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy más is bolond - úgy érted...? :) Hát úgy tűnik... :)

    Nekem az a félelem ki fog maradni szerintem, abban teljesen biztos vagyok, hogy jó szülők leszünk, rengeteget beszélgettünk erről a családjainkban és a környezetünkben látott jó és rossz példák kapcsán, még mikor szóba sem került a gyerekvállalás. Én egyedüli anyaként borzalmas lennék, mert leaggódnám szerencsétlen gyerek fejét, de így csapatban mindenben sikeresen ellensúlyozzuk egymás túlzásait (jó, főleg M. az enyéimet). De persze ki tudja, azt sem gondoltam volna soha, hogy tízpercenként csöcsörészni fogom magamat a monitor mögé bújva... :)

    De nagyon érdekel minden agyalásod és kérdőjeled... sajnálom, hogy nincs saját blogod, mert nagyon szeretnélek bővebben olvasni, de ide kommentekbe hozd nyugodtan minden aktuális parádat, bármilyen részletesen. Legalább tudom, hogy mi vár rám... :)

    VálaszTörlés
  3. Hát blogom az nincs, de majd csinálok valami fiókot, amivel kommentelek. Érdekes, amit írsz, mert amíg nem volt itt a baba, addig én is biztos voltam benne, hogy nekünk ez nagyon jól fog menni, mindig olyan boldogság érzet járt át, ha erre gondoltam. Nálnk is én vagyok az aggódós... :)) de most hogy ilyen kézzelfogható lett ez az egész, így már kicsit beparáztam vagy mi a szösz. Vagy a hormonok? Vagy ez csak kifogás? hát sokszor már én magam sem értem, de azért nagyon kíváncsi leszek, hogy nálad milyen aggodalom jön elő, ha egyáltalán jön :)

    VálaszTörlés
  4. Tényleg érdekes... akkor inkább befogom a számat, és térjünk vissza a témára pár hónap múlva... :)

    Egyáltalán...? Viccelsz?! Még soha életemben nem volt egy aggodalommentes napom sem... reális, kreált, mindegy, csak jó szaftos aggodalom legyen... Nem fogok pont most kigyógyulni belőle, amikor az életem legnagyobb tétjéről van szó... :)

    VálaszTörlés
  5. Esti, én már most arra gondolok, hogy egy szülő élete folyamatos aggódás lehet, szóval nem lep meg amit írsz. Ugyanakkor szeretném Neked azt mondani, h ne görcsölj rá, de ugye mindannyian tudjuk (meg írtad is) h mennyire idegesítő ez a tanács... :))

    VálaszTörlés
  6. Nem mondod komolyan, hogy fel szazadnyi celsiuson izgultal? :-):-):-) Na jo, gondolom en is aggodnek. De ha belegondolunk, ez siman hibahataron belul van :-)

    VálaszTörlés
  7. Tamko, Eszti, ezt jól jegyezzétek ám meg, hogy megmosolyogtátok a szegény bolondot, mert lesz még olyan, hogy én megyek hozzátok azt kommentelni, hogy nyugi, been there, done that, nem kell parázni... Remélem jó hamar... :)

    VálaszTörlés
  8. jajaj.. ne parátasd magad.. hibahatár.. mi a következő milestone? UH? Mikor?

    VálaszTörlés
  9. Igen, UH, jövő szerdán, pontosan hat hetesen. Olyan buta ígéretet tettem, hogy ha meglátom dobogni a szívét, abbahagyom a mérést... hát meglátjuk... :)

    VálaszTörlés

Mondd!