Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. december 4., kedd

Checking in

Gondoltam bejelentkezek, mert mindenki aggódik, és inkább ne, épp elég, ha én egyedül... Azért jól esik ám, köszönöm! :)

Híreim nincsenek, illetve csak ilyen apró szokásosak, és már én is unom saját magamat, de azért elmondom, ha már... ahogy utaltam már rá: aggódok, természetesen.
Tegnap kezdődött, volt ugyanis egy teljesen émelygésmentes napom, hetek óta először igazi éhséggel meg étvággyal; ki is használtam, és ettem gyorsan egy huszas doboz McNuggets falatkát, ami után felpuffadtam, mint egy lufi, és fájdogált a hasam, szóval nem volt valami jó ötlet. Ma reggel meg felébredtem, és tök puha és nyomkorászásra is teljesen fájdalommentes volt a mellem... szerencsére akkorra már megvolt a reggeli budizás, szóval értelmetlen lett volna mérni, mert férfiasan bevallom, hogy ha nem lett volna, meginogtam volna. Hát nem volt jó érzés.
Mostanra már javult valamelyest, mert ugyan rosszul nem vagyok, de étvágyam az megint nincs, és már a melleim is fájnak - azt minden esetre eldöntöttem, hogy holnap elmegyek a dokimhoz ultrahangra (eddig vacilláltam, hogy talán csak jövő hétfőn kellene, hogy legyek betöltött nyolc hetes), csütörtökön úgyis szülinapom van, tehát semmi rossz nem történhet.

Édes M., őt csak mérsékelten avattam be ebbe a másfél napos pánikolásba, van elég gondja egyébként is, a hülye antibiotikum-kúra hülye mellékhatásaival, meg a pénteki vizsgájával, meg azzal, hogy ma találkoznia kell az építésszel és a kőművessel, és ki tudja még kivel, hogy megbeszéljék az alap kiásását. Azért persze mindig rögtön észreveszi a fejemen, ha bajom van, olyankor megbeszéljük, hogy az aggódás-skála hányadik fokán állok épp: maximum hat szokott lenni, amikor nagyon féltem (vagyis teljesen még nem bolondultam meg talán), az alap meg kettő körül van, ami szerinte már nem is fog csökkeni soha-soha többet az életünk során. He knows me so well.

Most ennyim van csak, ha semmi nem jön közbe, és rendel holnap a dokim, akkor holnap este beszámolok a fejlődésről. Alig várom már!

6 megjegyzés:

  1. Ez nálam is volt, hogy tünetek emúltak, tisztára megijedtem. Aztán most már jobban örülök, ha nincs semmi, mert az egész napos szenvedés a munkahelyen az émelygéstől, majd hosszas tömegközlekedés nekem sokkal nagyobb stresszt okoz, mint az ha köszönöm jó a közérzetem. Ilyenkor a feszültség és aggódási faktorom is alacsonyabb, ami valószínűleg jobb, mint az aggódás. Nekem amúgy az egyik fajta terhes vitamin volt a ludas, ahogy mást kezdtem szedni elmúlt a hányinger, már csak akkor jön rám, ha nagyon éhes vagyok. Azért az bíztató, hogy nem csak én aggódok és mások is vannak ebből a fajtából, ki ezen ki azon. Én most épp toxoplazma ügyben aggódok kicsit, anyóséknál kinti macska bekerült alommal, mert beteg. Szuper, szóval meg kell nézetnem, hogy nekem olyan volt e már, ha meg nem akkor a karácsonyi vacsit inkább a teraszon kívánom elfogyasztani :). Bár a védőnő szerint a salátától is elkaphatom, azt inkább ne egyek, jól beszaratott ezzel meg még pár dologgal...

    VálaszTörlés
  2. Ó, én abszolút ebből a fajtából vagyok! :)
    Toxoplazmáról személy szerint azt tudom mondani, hogy nekünk hét éve van két darab macskánk, amiből négy évig kizárólag bentiek voltak, és én takarítottam az almukat, utána meg kijáróak, tehát találkoztak ezer más állattal is. Velünk aludtak, kaptak puszit, stb. - megnézettük nyáron, és kiderült, hogy még így sem kaptam el tőlük.
    Úgyhogy simán csak attól, hogy egy légtérben vagy vele, vagy megsimogatod és utána kezet mosol, semmi bajod nem lehet. Nálunk továbbra is bejöhetnek akár az ágyba is, csak épp nem osztogatok több puszit a homlokukra. Ha ennyi idő után negatív vagyok, akkor vagy ők hiperegészségesek, vagy az én immunrendszerem egy csoda...

    VálaszTörlés
  3. Mikuláskor van a szülinapod?

    Jól teszed, hogy mész UH-ra, legalább megnyugszol. :)

    VálaszTörlés
  4. várjuk a pre-szülinapi UH eredményeket, számszerűleg! :)

    VálaszTörlés
  5. Jaj, én is ugyanezt csináltam az első 3 hónapban, vagy azon paráztam, hogy hányok és majd kiszáradok és kórházba kell mennem infúzióra és ez kilenc hónapig így maard és gyyógyszereket kell rá kapnom, ami árt a babának stb., vagy amikor épp nem hánytam, akkor attól, hogy tessék, elmúlt és már nem is vagyok terhes és biztos valami baj van.

    VálaszTörlés
  6. Én ilyen komplex forgatókönyveket nem gyártottam... még - de jó, hogy mondod, most már fogok! :)

    Engem a melleim nyugtatnak meg mindig valamennyire, mert azok tegnap reggel kivételével eddig még folyamatosan fájogattak (és rám ez nem volt jellemző, mensik előtt sem); de bevallom, kicsit cikinek érzem, hogy többet taperolom magamat, mint egy tinédszer fiú...

    VálaszTörlés

Mondd!