Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. január 7., hétfő

A játékpolcról kis babám...

Délben megyünk a genetikushoz, addig egyedül vagyok itthon, M.-nek muszáj volt bemennie dolgozni legalább pár órára. El akartam menni Apuhoz, de végül csak felhívtam... ő nem érti ezt, amikor sír, engem sajnálva teszi, neki az a fontos, hogy én legyek jól, hogy nekem ne essen bajom, hogy az én egészségemre ne jelentsen semmi kockázatot ez az egész; ami persze az ő szemszögéből nézve logikus... én meg hogy magyarázhatnám el neki, hogy attól még, hogy nem harminchat éve a gyerekem, nekem még ez a kis lény ugyanolyan fontos, mint neki az ő lánya...? M. szülei sem értik teljesen amin keresztülmegyünk, a leglényegesebb részlet nekik is az, hogy mi rendben legyünk, ne vállaljunk erőnkön felüli terhet, ne szenvedjünk szükségtelenül, és az ők könnyeik is elsősorban a mi balszerencsénknek szólnak. A maga módján mindegyiküknek igaza van, pont ettől jó szülők; de most már mi is szülők vagyunk, még akkor is, ha nem a szó legklasszikusabb értelmében, nekünk is van valakink, aki miatt fájunk.

Fekszem az ágyon, és minden vágyam az, hogy álljon meg az idő. Pontosan ma két hete kívántam volna ugyanezt, de akkor még volt egy "ha" - most már nincs, semmi sincs. 
Össze szeretnék gömbölyödni nagyon picire, védekezően, mint egy sündisznó, és nem elengedni őt soha. Ha lenne ilyen opció, hogy mindig ott maradjon bennem a nyugalomban, örökre ilyen aprón, de tökéletesen, amilyen most, betegség és szenvedés nélkül, akkor gondolkodás nélkül ezt kérném. Sosem akarnék újra teherbe esni, és vérszerinti gyereket szülni, csak ő maradhasson itt velem, velünk.

M. valahogy érti ezeket. Nem tudom, hogy csinálja, de mondjuk meg sem vagyok lepődve - az ő lelke mindig is ki volt feszítve, mint egy hegedűhúr, és minden sokkal intenzívebben rezdült rajta, mint bárkin, akit valaha ismertem.
Eleinte nagyon sajnáltam, hogy bejött velem az ultrahangra; addig neki csak egy homályos távoli kép volt a Kissmalacz, egy jövőbeni lehetőség, amihez semmi konkrétum nem kötődött. Aztán meglátta mozogni, és egyszerre csak lett egy gyereke. Aztán két napra rá kirántották alóla a talajt azzal, hogy upsz, mégsem. De azt mondja, ne bánjam, és én hiszek neki. Azt mondja, szörnyű lenne kívülállóként végignézni a vergődésemet, és nem tudni, hogy miket érzek, és miért.
Össze fogunk házasodni - ez pénteken hajnalban dőlt el, amikor a szívszaggató döbbenet közepette csak feküdtünk, és öleltük egymást szorosan. Ami mindig nevetségesnek és szükségtelennek tűnt, amit ennyi év alatt nem ért el, sőt egyre messzebbre taszított a sok mindenhonnan érkező faggatózás, rosszallás, sürgetés, értetlenkedés, ítélkezés, az most egyszerre kristálytisztán világít. Ez a kislány, a mi kislányunk, azért jött el, hogy átláttassa velünk a prioritásokat, hogy egyértelművé tegye, hogy mi ember és Isten előtt, és minden létező törvény szerint örökre összetartozunk; és az a tény, hogy ez a fajta kapocs pont a társadalom szerint nem jelent semmit, hiszen ő hivatalosan nem fog létezni soha, sehol, mindent megváltoztat, minden dacos ellenkezést dacos azértisre módosít. Jó lenne, ha valamilyen más módon is meg tudnánk mutatni neki, hogy mennyi mindenben sikerült kifordítania a sarkaiból a világunkat, de ennyink van csak, és ezzel azt tudjuk kezdeni, ami rajtunk múlik: rátesszük őt, mint egy pecsétet, a közös életünkre.

Ma először énekeltem el neki azt a dalt, amit Anyu anno nekem szokott, és amitől állítólag mindig megnyugodtam. Eddig nem akartam sose, pedig gyerekkorom óta élt bennem a vágy, hogy majd egyszer én is vele altassam a kisbabámat; de mindig azt vártam, hogy a tankönyvek szerint is hallja a hangomat, és akkor majd megszokja, hogy ha az a dallam szól, nem lehet semmi baj.
Nem tudom ezt ígérni, nem tudok semmit sem adni neki, amit nekem adott az anyukám. De szeretni tudom, a legtávolabbi csillagig és vissza. És remélem, amikor úton lesz oda, ezt legalább magával viszi.

7 megjegyzés:

  1. Ha lenne egy varázspálcám, vagy csak egyetlen egy kívánságom, én azt odaadnám. Olyan nagyon jó lenne, úgy szeretném...
    Ölel: ETAMA

    VálaszTörlés
  2. Olyan szepen meselsz a kislanyodrol ,hogy igy 300 km tavolsagbol is erzem ,hogy mennyire szereted ot,mennyire szeretitek ot ,es a hideg futkos a hatamon ,konnyeimmel kuzdok minden nap olvasva teged,de mar nem is kell olvasnom,csak ugy eszembe juttok ,este egyedul a fordoszobaban zokogom ertetek,miattatok ,a kislanyotok miatt.Egyetlen dologban biztos vagyok es ezt nektek is el kell hinni az a kis tunderlany is erzi ,hogy menyire szeretitek !!! Nagy ,nema olelest kuldok ,puszillak ! Adel voltam.

    VálaszTörlés
  3. Annyira megrendítő, ami veletek történik...sokat gondolok rátok!

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem, ez a kislány bármeddig marad is nálatok, teljesíti a feladatot ami rászabatott. És az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretetetek formál titeket azzá, akivé lesztek végül - én pedig csak csodálni tudom ezt az átalakulást.

    Nekem is van vagy dalom, amit neki dúdolgatok időnként pedig még nincs is itt. Szerintem fontos neki, még ha nem is tudod a biztonságot ígérni neki, a szeretetedet akkor is érzi (bárhol is van/volt/lesz).

    VálaszTörlés
  5. Esti, ma pont délben béztem meg a posztodat, amikor Ti a genetikusnál voltatok... annyit gondoltam Rád!

    VálaszTörlés
  6. eszembe jutottál Est nekem is többször napközben, és elfordulva el kellett rejtenem a könnybe lábadó szemem egy megbeszélésen. Most is gombóc van a torkomban. Tudom, hogy a geteiltes Leid ist halbes csak egy buta mondás, de hátha.. hátha ér valamit, hogy Veletek érzünk.

    VálaszTörlés
  7. Drága Esti,
    Zugolvasóként régebben bele-belepillantottam a blogodba, és imádtam ahogy írsz, a stílusodat, a személyiségedet. Ott tartottam, hogy pozitívat teszteltél, és annyira jó volt olvasni a boldogságodat. Aztán annyira el voltam foglalva a magam bajával, hogy jó ideig szinte minden ilyen témájú blogot hanyagoltam, beleértve még a sajátomat is. Múlt éjjel felébredtem 2 körül, és a blogodra tévedve akkor láttam csak a lesújtó híreket :((( Némán folytak a könnyeim, ahogy olvastam a bejegyzéseket, a mérhetetlen szeretetedet, a fájdalmadat :((( Elmondhatatlanul sajnálom, egyszerűen nincsenek is szavak. Fantasztikus nő vagy, mélyen meghajlok előtted. Ismeretlenül is ölellek:
    Ezüstmackó

    VálaszTörlés

Mondd!