Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. február 28., csütörtök

Bitter-sweet

Volt ennek a virtuális univerzumnak egy napos sarka, ahova a januári veszteség után eljárogattam töltődni; azzal, hogy igenis, vannak csodák, még nagyobbak is, mint ami velem történt tavaly ősszel. Azt eddig is tudtam, hogy van olyan, hogy valaki az orvosi lehetetlennel szemben is győzedelmeskedik, mert van belőle egy élő példám otthon, de jó volt látni, hogy teherbeesésileg is megvalósítható az, amit a józan ész nem tartana túl valószínűnek. Aztán tegnap este romokban találtam a fészket...
Lejátszódott bennem, hogy nekem milyen volt, megszakadt a szívem arra gondolva, hogy mit érezhet Heni épp, de még sírni sem tudtam igazából, csak sokkolva, tompán-bambán, értetlenül ültem, és pörögtek bennem a miértek. Nem filozofálva vagy elemezgetve, mert minden létező válasz felfoghatatlan, inkább csak úgy költői kérdésileg, hogy most komolyan nem elég a sok havi rendszeres csalódás és szenvedés, valóban szükség van a megkoronázásra is, amikor már majdnem elhiszi az ember, hogy talán elérhető az a sokáig vágyott cél...?!

Egy dolgot másképp gondolok már mint hónapokkal ezelőtt, azt biztos. Most hogy körülöttem többen várnak türelmetlenül egy még sosem látott jó hírre, hirtelen tisztán látom azt, amin régen csak tünődtem, és az akkori tudásommal téves következtetésre jutottam. Furcsán hangozhat most, hogy épp csak tápászkodom a saját fájdalmam után, és kétségbeesetten próbálom megemészteni a másét is, de úgy érzem, hogy mi szerencsések vagyunk: ha az ember élete egy bizonytalan, semmit sem garantáló kegyetlen waiting-game, egy csoda akkor is csoda, ha csak egy napig, egy hétig, egy hónapig tart - üzemanyagot ad egy újabb távhoz, reményt, hogy megtörténhet újra, és az önmagában egy újabb csoda, mert így hirtelen kiüresedve másunk sincs, csak a remény.
Ma is ölel a természet, ahogy azon az éjszakán, amikor nekem kellett búcsúzni a kisbabámtól és az álmoktól, amiket ajándékba kaptam vele; akkor téli hótakaró igyekezett befedni a fájdalmat, most a tavaszi nap ragyogása rejti el. És miközben gondolatban egy korházi ágy szélén ücsörgök megint, és félig magamat félig őt vigasztalva megszorítom a kezét, próbálok, nagyon próbálok a jövőbe nézni, úgy, ahogy emberfeletti erővel ő is teszi már most.

7 megjegyzés:

  1. Épp tegnap beszéltem egy barátnőmmel, akinek a rokonságában szintén vagy egy örökké lombikozó lány, aki ráadásul folyton el is vetél. (de azért született egy kisfia és most is terhes). Arra gondoltam, én is, h ezt hogy lehet túlélni? (hülye kérdés, nyilván túl lehet élni)

    De miért gondolod, h az, h Heni teherbe esett, orvosi csoda? Én nem gondolom így, sőt, mindig is úgy vélekedtem, h ő fog legelőször teherbe esni, hiszen ők nem azért fordultak meddőségi központhoz, mert nem jött a baba, hanem mert máshogy - a hormonok mesterséges adagolása miatt - nem lehet. Ha nem lenne ez a hipofízisdolog, ő lehet h pont azok köző a nők közé tartozna, akik 45 évesen vígan szülnek, mert a petesejtjeik jó minőségűek.

    Jó, h így a háta mögött megbeszélem az esetét :) remélem, nem gond, és ha a napokban olvas téged, talán válaszol. Ma én is sokat gondolok rá.

    VálaszTörlés
  2. Azért gondolom, hogy orvosi csoda, mert tényleg az: ötven évvel ezelőtt szóba sem jöhetett volna, hogy neki babája lehet, hiszen nála ha jól tudom, kezelés nélkül az ezt befolyásoló összes hormon hiányzik (meg is nézem a Wikin mindjárt, ne beszéljek már butaságot). Persze akkoriban valószínűleg magát az agyat sem műtötték volna meg, legalábbis nem ilyen sikeresen, szóval lehet, hogy nem ez lenne a legnagyobb problémája...

    VálaszTörlés
  3. A te lelked hogy van ma? Rád is sokat gondolok...

    VálaszTörlés
  4. Dehát 50 éve semmelyikünknek nem lenne gyereke :)) ma már simán bármin lehet segíteni, hormonok, Metformin, lapar, KIVÉVE a nő életkorán, azaz a petesejtek minőségén.

    Ó, köszi a kérdésed, semmi tünetem nincs, ez agaszt. Még a mellem sem fáj, ami pedig máskor szokott, noha soha nem volam terhes. De már nem erőltetem az optimizmust. Na, de egy szóval: kicsit izgatott vagyok.

    VálaszTörlés
  5. Est, de jól estek a soraid, krokodilkönnyeket buggyantottak ki, de most olyan felszabadult vagyok :) Ölellek! Tamko, gondolok rád!

    VálaszTörlés
  6. Megint minden leírtál, ami bennem csak kavargott, de nem öltött formát. Olyan nagyon jó lenne az a varázspálca, vagy három kívánság...
    ETAMA

    VálaszTörlés
  7. Annyira jól megfogalmaztad, én is ezeken gondolkozom folyamatosan. Köszönöm.

    VálaszTörlés

Mondd!