Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. február 22., péntek

Piros péntek

Az egész nagy első tömb TMI - you have been warned.
Igazából csak az alliterálás kedvéért az a cím, ami, tulajdonképpen a barna szerda és a piros csütörtök volt a valódi szenzáció, csak nem nagyon volt időm beszámolni... na meg így sokkal jobban hangzik. Bizony, elhamarkodottan panaszkodtam a legutóbbi posztban, igenis működök, ez a több mint húsz éven át összevissza zagyvuló test, napra pontosan hat héttel a műtét után, most az egyszer azt csinálta, amit egy normál nőjé... a drága csillagunk még így a csillagokon túlról is ügyködött valamit, hogy nekem ajándék legyen a pici élete.
Ott tartottunk tehát, hogy két és fél héttel ezelőtt, életemben másodszor és spontán ciklusilag először, volt egy mintha-tüszőrepedős-lenne fájdalmam; persze semmiben sem voltam biztos, de akik rendszeresen megérzik az ovulációt, azok hasonló szurkálást szoktak emlegetni, és hát ugye magam is megéltem egyszer (vagy legalábbis a sikerből ítélve sejtettem, hogy az lehetett), inszem napján, úgyhogy gyanakodtam reméltem. Nagyon óvatosan persze... ezt az egész reménykedés dolgot egyébként is mindig erősen bátortalanul űzöm, de abba meg végképp nem akartam beleélni magamat, hogy pont most következne be ez a váratlan fordulat, amikor tényleg eléggé meg lettem kínozva minden létező értelemben. És tessék, az egyetlen dolgom, ami pontos szokott lenni, a tizennégy napos luteális, megint bejött: szerdán elkezdtem barnázni, aggódtam egy sort, hogy ez nem hagyományos piros lesz, csak ilyen nyögvenyelős (amivel amúgy szintén elégedett lettem volna a körülményekre való tekintettel), de nem: a megszokott második napi áradatnál minimálisan kevesebb a mennyiség, de minden más (állag, szín) teljesen rendben van. Most megint óvatoskodok egy sort, és nem hiszem el, hogy ez tartós változás lehet, de már így is végtelenül boldog vagyok, mert tényleg arra számítottam, hogy minimum három-négy hónapomba kerül csak az alapállapotomba visszakerülni.

És akkor a hogyantovábbok...
Először is volt egy kis megbánásom, hogy 7DPO vérvételre nem mentem el, mert most akkor tudnám, hogy milyen minőséget is produkáltam ebben a szó szerint csodával határos spontán ciklusban (Nagyon halkan: szeretem azt hinni, hogy szintén csodásat.) - de aztán gyorsan megbocsátottam magamnak, és optimistán azt mondom, hogy lesz még rá alkalom. Aztán tegnap gondolkoztam rajta, hogy el kellene menni CD3 hormonokat nézetni, de végül abban maradtam, hogy nem erőltetem a dolgot, biztos teljesen fel vagyok még borulva, inkább örvendezek annak, hogy egyáltalán megjött, és nem piszkálom most a többit, majd a következőben ráér. Ez a most kezdődő hónap tehát teljesen tiszta és fogalmatlan lesz, mint a gyerekcsinálós terveink legelején: semmilyen vizsgálat, semmilyen beavatkozás; mérni elkezdtem újra (ma 36,5 voltam), és olyan két hét múlva ellövök néhány tesztet is monitorizálásul, de azokat is inkább kíváncsiságból, mert LH-pozitív sem voltam még soha életemben, hátha azügyben is lesz alkalmam meglepődni.
A terv az, hogy következő ciklusban elmegyek a saját dokimhoz, a szokásos stimulált és követett és időzített együttlétes menetre, és közben majd felveszem a kapcsolatot a BMC bárkijével, aki el tudja nekem mondani, hogy ők az eseményeket de a koromat is figyelembe véve, mikor végeznék el az új inszemet - és amilyen hamar csak fogadnak, megyünk is segítségért. Persze mindez akkor, ha addig nem leszek terhes... mert M. például szentül meg van győződve, hogy ezúttal könnyedén összejön magától, és én is csomó helyen olvastam, hogy ilyenkor valahogy termékenyebbek a nők, mert a test megszokta az idegen lakót, és hajlamos visszaállítani az eredeti állapotot. Nem akarok belegondolni, mert csalódtam már eleget, de a kisördög persze folyamatosan pusmog a fülembe - Istenem, dejó is volna!
És akkor végülis elmondtam: igen, már most belevágunk. Tudom, hogy mit ajánl a WHO, és azt is, hogy milyen véleményen van a magyar orvosok többsége, de utánanéztem az elérhető valamennyire is hivatalos állásfoglalásokban, és igazából semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy nagyobb lenne a vetélések aránya akkor, ha nem várja ki az ember a három hónapot vagy fél évet, amit váratni szoktak ilyenkor (sőt, sőtről is szó van, but should take that with a grain of salt); ennek megfelelően angol fórumok bejegyzései alapján például, arrafelé szinte minden doki azt mondja, hogy kizárólag a dolgok fizikai oldalát nézve elég megvárni az első normál vérzés utáni ciklust. Értem én, hogy meg kell erősödnie a méhnyálkahártyának, és azt is felfogom, hogy ha teherbe esnék és elmenne a baba, akkor egyrészt megint időt veszítenék, másrészt örökre a saját türelmetlenségemet okolnám. Ugyanakkor viszont egy teljes évnyi célzott próbálkozással nem történt semmi, pedig optimális volt mindenem - nem tudom elhinni, hogy most varázsütésre sikerülne, még annak ellenére is, hogy esetleg hiányosságok vannak odabent; ha tehát meg akar foganni és tapadni, akkor én elhiszem neki azt is, hogy maradni fog.
Úgyhogy csak mondom, kedves BTL, illetve Univerzum, és valahol benne édes csodatevő kislányom: én annyira de annyira szerettem volna 2013-ban szülni...

7 megjegyzés:

  1. Szóval, igaz mese lehet ebből, állítom! Évekig váró unokatesóm inszemből vetélve azt a tanácsot kapta, hogy ne várakozzon hónapokat, azonnal próbálkozzanak spontán. A lányuk most másodikos...
    Szurkolok Neked is . Jaj, már nem is fértek egy kezemre!

    egynyulacska

    VálaszTörlés
  2. Szóval, igaz mese lehet ebből, állítom! Évekig váró unokatesóm inszemből vetélve azt a tanácsot kapta, hogy ne várakozzon hónapokat, azonnal próbálkozzanak spontán. A lányuk most másodikos...
    Szurkolok Neked is . Jaj, már nem is fértek egy kezemre!

    egynyulacska

    VálaszTörlés
  3. nekem is van 2 barátnőm is, aki vetélés/missed ab után a következő rendes ciklusában már teherbe esett, és most egészséges kisgyerekek után futkároznak nagy lihegve, szóval szerintem is hajrá! :)
    És hatalmas hír, hogy működsz, csak így tovább!!! :) Nagyon örülök :)

    VálaszTörlés
  4. En sem varnek a helyedben. Drukk!!!! 2013-ban szulni fogsz es kesz! :D

    VálaszTörlés
  5. Sztem is jól teszitek, ha nem vártok, ha "csoda folytán" rögtön a következőben megfogan, annak úgyis úgy kell lennie:) Hajrá, most te hozz be engem, és maradjon is úgy:)

    VálaszTörlés
  6. Jaj, nagyon köszönöm a támogatást, bármilyen magabiztosnak tűnik a döntés, rengeteget jelent a megerősítés... és mondjatok még ilyen igazmeséket, úúúgy szeretem hallani... :)

    VálaszTörlés
  7. Ha a tested nem regenerálódott volna, nem lenne most még piros péntek, szóval ez szerintem elég megerősítés, hogy úgy dönts, ahogy te is igazán szeretnéd :)

    VálaszTörlés

Mondd!