Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. július 12., péntek

Pride and pregnancy

Rég nem voltam, egy gyors összefoglalót írok azért, mert a dolgok közben történtek, a fontosaknak maradjon nyoma...

Múlt hét szombaton volt a Pride, amire mi is felelőtlenül kimentünk, annak ellenére, hogy ugye az én állapotomban érdemes lenne óvatosnak lenni, mert esetleg véletlenül elkapunk valamit, és még a végén meleg lesz a gyerek... De komolyra fordítva a szót, majdnem elkényelmesedkedtük a délutáni tervet, és otthon örvendeztük végig, hogy idén olyan példátlanul sokan csatlakoztak, de aztán kurvára felhúztam magam azon a maroknyi agyatlan seggfejen, aki karlendítgetett a szánalmas ellentüntetésen. Életemben először bántam, hogy pont nekem nincs székely zászlóm, mert esküszöm, hogy rávarrtam volna egy jó nagy szivárványt és egy kövér Dávid-csillagot és egy mittudomén-mi-a-cigányok-szimbólumát, és bájosan a pofájukba mosolyogtam volna, hogy hátha idegösszeroppanást kapnak - de végül csak felvettem egy "Love is love" pólót, mert hát őszintén szólva eléggé kiröhögtették ők magukat önerőből is. (Azt azért itt is megjegyezném, hogy a büdös kutyaúristenit annak a köcsögnek, aki azt a zászlót lobogtatta az én nevemben meg az apáméban, aki a világ legtoleránsabb embere, és mellesleg genetikailag székelyebb, mint a sok turuljelvényes-rovásírásos divatnagymagyar összesen.)
Mivel M.-et nem feltétlenül akartam több kilométert gyalogoltatni, ezért csak a felvonulás végére mentünk oda, a régi utcánkba, és onnan sétáltunk ki az Olimpia parkba, a zárórendezvényre. A rendőrkordon nagyon helyesen egészen komolyan vette a feladatát, és tényleg nem engedett senkit útközben csatlakozni, de szerencsére nekünk második próbálkozásra sikerült egy kedves és értelmes egyenruhással beszélnünk, aki külön engedélyt kért a parancsnokától, hogy esetünkben kivételt tehessenek - nem csak Rómában van ilyen ezek szerint... A továbbiakat inkább nem részletezném, mert csak elszomorodok tőle: a társaság ezerszínű, a hangulat fantasztikus volt, egy kis szelet európai mentalitás a középkori Balkán közepén... ilyenkor azért nehéz nem úgy érezni, hogy butaság ebbe az országba szülni a Kissmajmot, ő olyan világot érdemel, mint amilyen azon a téren összeállt egy délutánra, nem olyant, amilyenből az anyja egyszer már elmenekült...

On to happier things...
Elkészültek a gyűrűink, nagyon csinosak, egyszerű sárga aranyból egyszerű karikák, olyanok mint The One Ring - a belevésetést azt későbbre halasztjuk, mert nem lesz egyszerű menet, egyáltalán találni kell valakit előbb, aki meg tudja csinálni.
Tegnap szabadnapot vettünk ki, és elmentünk a ruhámért (az autópálya szélén megálltunk hányni) - nagyon tetszik, pont úgy néz ki, mint a fejemben, tökéletesen elégedett vagyok a készítőkkel. Kiegészítőim nem lesznek, ugyanazokat az ékszereket fogom hordani, amik minden nap rajtam vannak, a fejemen sem lesz semmi; egy kis szütyőn gondolkozom, mert mégis bele kellene pakolni valamibe az iratainkat és egy papírzsepit, de vásárolni csak holnap szándékozom, és ennyi idő alatt valószínűleg nem fogok találni olyant, ami tetszene, és színben is illene, úgyhogy majd max M. zsebrevágja őket. Cipőt is szereznem kell még, mindenképpen lapos sarkút - ha nem lesz megfelelő, akkor veszek majd egy pár piros magasszárú Converse-t, és partner look-ban nyomatjuk, mert M. abban lesz. Menyecskeruhám szintén nem lesz, majd valami egyszerű nyáriba átöltözök, mikor megyünk kajálni, és attól kezdve semmi további ünnepélyes sem fog történni, már csak nagyon boldogak leszünk.

On to the happiest thing...
Ma vagyok 15w5d - nagyon gyorsan telik az idő... Reggel mentem volna AFP miatt vérvételre, de közben rájöttem, hogy rossz napot beszéltünk meg, valószínűleg a menzesz alapján számolta ki a doki, nem az UH alapján, mert ezt ugye betöltött tizenhatodik héten kell; nem mintha esetemben (vagy úgy egyáltalán bárkiében) nagy jelentősége lenne az eredménynek, de azért átrakattam hétfőre az időpontot.
Baba-vásár is van, egyre gyakrabban esik meg, hogy bemegyek egy-egy boltba teljesen másért, aztán meglátok valamit, amit egész egyszerűen nem tudok otthagyni; pedig amint kiderült, nem lesz szükség nagy költekezésre, gyakorlatilag pelenkán és az első pár hónap öltözékein kívül semmit sem kell megvennünk, Sz. és H. mindent megőriztek, így kókuszmatractól és légzésfigyelőtől kezdve, mellszívón és fertőtlenítő gépezeten át, különböző méretű autósülésekig és hordozókig mindent megöröklünk.
És az igazi szenzáció: nő a hasam, de valami rohamosan, elő kellett vennem a biztonsági öv elterelő cuccot. A menyasszonyi ruhán lepődtem meg leginkább, hogy a múlt heti próbán még nem látszott semmi egy kis jóllakottságon kívül, és elölről továbbra is változatlan, de oldalról most már definitely vastag vagyok; jó, hogy ilyen későn varrták meg, különben nem férnék bele. A nyári nadrágjaim nagyrésze a minimum tíz kilóval nehezebb időszakomból származnak, akkor szűkösek voltak, most kellemesen lógó bő gatyók, azokat simán kényelmesen hordom most is, szóval nekem továbbra sem tűnt fel semmi azon kívül, hogy nem tudom behúzni a hasamat, és még fekve sem lesz lapos. De tegnap kezdődött a ruhával, aztán néhányszor megpillantottam a kerek önmagam kirakatokban, aztán rájöttem, hogy az egy hónapja még lötyögő farmeromat csak muffin-top árán tudnám begombolni, aztán a napi kajaadaggal együtt már akkora volt, hogy elképedtem rajta, főleg hogy kilóra semmi sem változott... M. jól kis is röhögött, hogy nem tudja mit képzeltem, mégis hol fog megnőni a Kissmajom...? Aztán megbeszéltük, hogy valószínűleg két oka is van a hitetlenkedésemnek... Az első, hogy valahogy nekem még most is felfoghatatlan, hogy lesz egy igazi kisbabám: én már voltam terhes, nekem már van egy gyerekem, akivel egyszercsak vége szakadt a várakozásnak, és az eredmény nem az lett, hogy itt szuszog az ölemben - most, hogy azon a been there done that stádiumon túl vagyok, nekem olyan ez az egyébként teljesen normális dolog, mint egy teljesen ismeretlen élethelyzet, egy hatalmas meglepetés, egy vadonatúj csoda. A másik ok az az egész életem át tartó testkép probléma és súlyingadozás, először a evészavar, később az elcseszett anyagcsere, még később a diagnosztizálatlan inzulin-rezisztencia miatt: eleve megszoktam már, hogy nem vagyok folyamatosan ugyanakkora, nem sokkol különösebben az sem, ha egyik hónapban beesett az arcom, másikban meg van egy kis tokám, és hát vannak ugye régebbről megmaradt ruhadarabjaim, amik miatt nem olyan drasztikus az átállás még így sem, hogy csak egy töredékem indult növekedésnek. Minden esetre erősen vicces, hogy reggel gyakorlatilag egy enyhén hízásnak indult feltűnésmentes zsírpocaknak néz ki, estére meg már igazi simogatható, tagadhatatlan terheshas, imádom!

6 megjegyzés:

  1. Na, asszonyulóm, annyi mindent szedtél elő ezzel itt most megint belőlem, hogy az érne egy külön bejegyzést valahol, ahol nincs füle és szeme a falnak is... ;)
    Jaj, nagyon szép napot kívánok Nektek holnapra és feledhetetlent, de ez egészen botor kívánság lehet, csak annak ürügyén, hogy mindenre emlékszel, erre meg pláááne fogsz akkor ugye? Akkor is, mindig is...

    VálaszTörlés
  2. Hát valahol mondd el, van olyan "falunk" ahol nincs illetéktelen szem, legalább ott...
    Amúgy nem holnap lesz a nap - bár attól még holnap is feledhetetlen lesz -, hanem jövő szerdán, hogy nehogy túlságosan elünnepélyesedjünk... :)

    VálaszTörlés
  3. ugyanez a testkép zavar van nálam (nálam is állandó az ingadozás, volt, hogy 20 kilóval több voltam), még most is napjában többször nézegetem magam a tükörben. KB. annyi a furcsa, hogy amikor szintén ennyi kiló voltam, mint most a hasam nem volt ilyen kemény kerek..

    VálaszTörlés
  4. bátrak vagytok Est testileg-lelkileg, hogy kimentetek, én egyszerűen féltettem volna magam, hogy felzaklatódom a "maroknyi agyatlan seggfejen", a fantasztikus hangulati része maradjon bennetek.

    jaj de jó, már csak pár nap, és asszony leszel :) nem leszek netközelben, de alig várom majd az élményleírásaid!

    VálaszTörlés
  5. A piros Converse-re szavazok :)

    VálaszTörlés
  6. Nem teszel fel terheshasat? Kiváncsi vagyok, összehasonlitgatnám. :D

    A cigány jelkép amúgy szerintem ilyen szekérkerék, Kispest felé haladva van a Cigány kulturális központ (?) és ott az van kitéve.

    VálaszTörlés

Mondd!