Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. szeptember 12., csütörtök

Mocorka

Hiába na, megmondtam: megszokhatatlan. Reggel alig várom, hogy felkeljen, napközben fülig ér a szám, amint beindul (vagyis jó gyakran), este alig várom, hogy lefeküdjek, és a hasamra tegyem a kezemet, és nem, továbbra sem bírok elaludni, amíg lelkesen rúgkapál odabent, don't want to miss a thing. Ma vagyok 24w4d, és a táblázataim szerint maximum két héten belül eléri az egy kilót és a harminc centit... elképesztő! Egyébként a mozgolódásból is egyértelműen érzem, hogy nődögél, mert eddig leginkább puha, tompa lökéseket produkált, gondolom csak a nagyobb testrészeivel (a fejével vagy a seggével) volt ereje érezhetően megnyomkodni, de néhány napja új kunsztot fejlesztett ki, ilyen apró, éles kis böködések formájában, gyakran többször egymás után ugyanazon a helyen - valószínűleg ezt már a kis végtagjaival intézi, és hát hogy lehet megállni mosolygás nélkül, amikor elképzeli az ember, hogy a miniatűr lábacskáival toporog épp...?!

Tegnap voltam védőnőnél, bírom ezt a csajt, nem pörgi túl a dolgokat, legközelebb október 30-án kell csak visszamennem. Említettem neki a cukor-ügyet, mondta, hogy ne aggódjak, ha esetleg fogynék a szigorított diéta miatt, sokaknál megtörténik, de Kissmajom úgyis megoldja a saját szükségleteit, nem fog nélkülözni, legfeljebb én leszek egy kicsit lelakottabb.
Megkérdeztem, hogy milyen gyakran kell mozgást éreznem, mert persze simán képes vagyok aggódni, ha pár óra teljes nyugi van, hiába tudom, hogy a baba ilyen korban 12-16 órát alszik, és hiába ébredtem már éjjel hatalmas bulikra, ami ugye azt jelenti, hogy az akcióinak minimum feléről eleve lemaradok. Azt mondta, ha minden nap érzem valamennyire, akkor már bőven jók vagyunk, sőt akkor se pánikoljak, ha esetleg egy nap kimarad, mert bármi lehet (például fronthatás miatt álmosabb), de a két nap csend már jelenthet rosszat, úgyhogy ha előfordulna, menjek el a nőgyógyászhoz, vagy akár hozzá is, szívhang ellenőrzésre.

Más újdonság most nincs velünk, jövő hétfőn diabetológia kontroll, két hét múlva havi terhesgondozás, utána október 3-ára már bejelentkeztem babamozira, és három hétre rá akarok majd a Magzati Diagnosztikai Központ ultrahangjára. És egyre nehezebben állok ellen a fészekrakási ösztönömnek, ami szerint teljesen át kellene szervezni az otthoni pakolmányokat (gardróbszekrények és ágyneműtartók tartalma) ahhoz, hogy helyet csináljak a sok babacuccnak, amit M. tesójától fogunk áthozni. Csak munka mellett egyelőre nincs se kedvem se energiám hozzáfogni, és az igazság az, hogy amíg nem sikerül beszerezni a kiszemelt éjjeliszekrényt (már nem gyártják, úgyhogy használtra vadászunk), és nem vesszük meg a babaágyat (egyetlen dolog, amit nem öröklünk), addig nincs is értelme rendezkedni.
Nah, rákezdett - megyek vigyorogni... :)

5 megjegyzés:

  1. cuki :) a rendezkedési ösztön bennem is elindult, annyira pakolnám áta szekrényeket, G alig győz fékezni.SZerencsére azért sokszor győz a lustaság nálam :)

    VálaszTörlés
  2. Igy van ez az igazi Fészkes otthonokban :-) Anyukamadár fészket rak, pakolgat, Apukamadár meg sóhajtozik :-):-):-)

    VálaszTörlés
  3. Nem akarom siettetni az időt, de olyan jó lenne, ha én is egyértelműbben érezném a "bulit" :) Jó olvasni, hogy mosolyt csal :)

    VálaszTörlés
  4. Csajok, olyan jó olvasni a kis Ficánkáitokról :)

    VálaszTörlés
  5. olvasom, elkepzelem es en is vigyorgok :D

    VálaszTörlés

Mondd!