Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. október 1., kedd

So far just theory

Három dolog foglalkoztat manapság, másoknál is felmerültek nemrég, meg magamtól is jöttek, és bár talán még korai, de mindegyik közelebb van a gyerekességhez, mint a terhességhez: szülés, szoptatás, gyerekorvos. Nem sokra jutottam még velük, de egyre gyakrabban eszembe jutnak, igyekszem tájékozódni, és próbálom eldönteni, hogy mit is gondolok róluk - nem könnyű feladat...

Kezdem a legegyszerűbbel, ami persze mint téma egyáltalán nem az, de annyiban igen, hogy legalább tudom, mi a saját álláspontom ezügyben. Nagyon-nagyon-nagyon vágyok rá, hogy tudjak szoptatni. Nem misztifikálom a dolgot, nem tudom, hogy felemelő egymásbaolvadós élményként fogom-e megélni, de nyilvánvalótól és legfontosabbtól eltekintve, hogy az anyatejnél nincs jobb táplálék egy kisbaba számára, úgy tűnik, hogy ha ez a lépés sikeres, akkor egy csomó minden leegyszerűsödik abban az amúgy is nagyon megterhelő és zűrös szülés utáni időszakban - kezdve attól, hogy az egész család sokkal mobilisabb (nem kell háromóránként hazarohanni, vagy azon agyalni, hogy idegen helyen vajon hogyan lehet megoldani az etetést), egészen addig, hogy maga az otthoni etetés sem egy soha véget nem érő művelet (mosd ki ezt, sterilizáld azt, szedd elő emezt, pakold el amazt, vegyítsd össze, melegítsd meg, készítsd elő a következő adagot, stb.). Persze attól még nem gondolom, hogy egy joyride lenne az egész, házon kívül amúgy sem szándékoznám csak úgy egy plázában előkapni a csicsemet, hogy nesze fiam uzsonna, és azzal is tisztában vagyok, hogy a baba nem mindig akar majd annyit szopni, amennyi bennem felgyülemlett, szóval számítok rá, hogy fejni és tárolni kell, hogy tortúra lesz, mert lázasodok, keményedik, begyullad, kisebesedik, és egyáltalán lesznek pillanatok, amikor elegem lesz az egészből, és minden vágyam az lesz, hogy csatlakoztassuk rá az utódot egy anyakecskére. De attól még nagyon szeretném, ha ügyes lennék (már ha van köze az ügyességhez), és működne.
Anyu egy kicsit több mint egy éves koromig szoptatott engem, úgyhogy remélem velem lesz a genetika is, és legalábbis az elején igény szerint akarom intézni a dolgot, szóval hátha az segít abban, hogy megfelelő mennyiségű tejet termeljek. Mert attól félek a legjobban, hogy bármit csinálok, nem lesz elég. Nincs olyan, amit ne tennék meg, nem félek szenvedéstől vagy kellemetlenségektől, soha nem értettem azokat a nőket, akik azért hagynak fel a szoptatással pár próbahét után, mert fájdalmas vagy mert fárasztó. Nem hiszem el, hogy annyit nem tesz meg valaki a gyerekéért, akinek minden hipermodern csodatápszer ellenére is egyértelműen ez a létező legegészségesebb alternatívája a gyarapodásra, hogy basszus igenis kibírja azt is, ha leszakad a melle, és igenis kipréseli magából a lelket is, amíg van esély még egy cseppre, és elviseli akár az éjszakánkénti ötszöri felkelést is, hiába lenne könnyebb úgy, ha az apa is állhatna készenlétben - mert más is túlélte már, mert ez csak egy rövid időszak abból az életből, amiben már nem a saját kényelem a legfontosabb, hanem az, hogy a gyerek, akiért felelősséget vállaltunk, a legtökéletesebbet kapja. (Nyilván nem arról beszélek, aki egy éves korban abbahagyja a szoptatást, sőt most azt mondom, hogy szerintem én ha tudnék sem szoptatnék a gyerek másfél éves koránál tovább, nekem lelkileg nem tűnik egészségesnek egy ilyen fokú önfeladás az anya részéről, és ilyen fokú függés sem a gyerekéről.)
Tudom-tudom, ez megint nagyon vehemens állásfoglalás, ami valószínűleg abból is adódik, hogy nem csak csettintettem és máris teherbe estem, hanem küzdeni kellett azért is, meg persze abból is, hogy még sosem duzzadt dinnyényire és akart szétrepedni egy testrészem. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ez a véleményem, és másnak meg más, és lehet bízni benne, hogy majd behúzott farokkal kullogok ide fél év múlva bocsánatot kérni; de azért ha bármi is múlik majd rajtam, komoly összegben nem fogadnék ellenem... nekem minden vágyam csak annyi, hogy múljon.

Másik gondom a megfelelő gyerekorvos megtalálása, amit állítólag jó lenne abszolválni az elkövetkező hetekben, hogy ne utolsó pillanatban kelljen rohangászni, vagy választási lehetőség nélkül elfogadni a körzeti rendelőből azt, akihez épp beosztanak. Kisgyerekes ismerősök tanácsai nem nagyon jöhetnek szóba, mert a környékünkön nem ismerek senkit, legalábbis olyant nem, aki kerületen belül járna valakihez. Nem ragaszkodunk mondjuk foggal-körömmel a minél közelebbihez, de azért azt sem akarjuk, hogy minden alkalommal át kelljen bumlizni a városon (esetleg egy beteg gyerekkel), ahányszor szükségünk van rá. A belváros még beleférne, úgyhogy, ha addig nem találunk mást, akkor a házidokimat még kifaggatom a következő látogatásnál, illetve majd megkérdezem a védőnőt is, mert elvileg ahova tartozunk, ott van valaki, aki szóba jöhetne, anyukás fórumokon már próbáltam körülnézni ugyanis, és eléggé ismétlődött a neve.
Hogy milyennek tartom az ideálisat...? Hát nem tudom, legyen isteni diagnoszta és ismerje fel egy szempillantás alatt a legegzotikusabb vírusfertőzést is... de komolyra fordítva: legyen alapos és figyelmes, lehessen bármikor felhívni tanácsért, ha muszáj, jöjjön házhoz (ezt nem használnánk ki valószínűleg túlzottan, de biztos van olyan szituáció, amikor fontos), ne ragaszkodjon minden esetben feltétlenül az antibiotikumokhoz, de ne is próbáljon húszezer liter vízben feloldott és jól összerázogatott két cseppnyi hatóanyagra rábeszélni. Szeresse a gyerekeket és legyen türelmes velük, ne szégyenítse meg őket, ha félnek az injekciótól, inkább szúrjon észrevétlenebbül; kezelje partnerként a szülőket, abból kiindulva, hogy a saját gyereküket ők ismerik legjobban, hallgassa meg az ötleteiket, és válaszoljon legjobb tudása szerint minden kérdésre, de ne érezze kínosnak bevallani, ha valamihez nem ért, inkább nézzen utána a következő alkalomra. Nemben, általános tapasztalataimmal ellentétben, itt azt hiszem inkább nőt preferálnék, mert valahogy a gyerekekhez közelebb állónak érzem, korban inkább fiatalabbat képzelek el, de ehhez egyáltalán nem ragaszkodok. Ha valaki tud ilyent a tizenegyedik kerületben (annak is leginkább Gazdagrét, Kamaraerdő, Kelenvölgy, Őrmező, Sasad részén), ne fogja vissza magát!

Naésakkor az igazán komplikált rész: a szülés. Amire ugye képtelenség felkészülni, mert okoskodhat az ember amennyit akar, egy pillanat alatt minden borulhat, és másképp lesz vége, mint a megálmodott programban. Ilyen szempontból aztán tiszta jó, hogy a világon semmilyen megálmodásom nincs - és ez persze ugyanakkor frusztrál, mert jól felkészült kismamáktól olyanokat hallok, hogyaszongya pontokba szedett szülési terv. Én per pillanat csak a legnagyobb közhelyig jutottam tervileg, miszerint gyerek még bent nem maradt, valamilyen úton-módon előbb vagy utóbb a miénk is ki fog jönni; az utakhoz és módokhoz meg egyelőre elég vegyes érzelmekkel viszonyulok. Jelenleg annyi az egyetlen bizonyosság, hogy minden egykori ellenérzésemet meghazudtolva apás szülést szeretnék. Ez ellen régen (még akár pár évvel ezelőtt is) mindig tiltakoztam, mert engem ugyan ne lásson a pasim vajúdni, teljesen kikelve magamból, mindenféle undi testnedvekkel körítve, még magamat sem szívesen kísérem el, mert mit tudom én, hogy reagálok a több órás gyötrődésre, lehet hogy bedagadt szemekkel zokogok majd, vagy kontrollálhatatlanul üvöltök mint egy vadállat, vagy válogatás nélkül szórom a cifra káromkodásokat. Azóta egy kicsit jobban megismertem magamat és a pasimat is, fizikailag és lelkileg is átmentünk már néhány olyan epizódon, aminél durvábbal nagyjából csak akkor tudok előrukkolni, ha a Kissmajom úgy távozik belőlem, hogy meglepetésszerűen feltépi a mellkasomat, és egy fogvillantós rikácsolás után, csörömpölés közepette villámgyorsan elmászik a vacsora szülőszoba kellékei között.
Bár a nőgyógyászommal még konkrétumokat nem egyeztettem ezügyben (Egyáltalán nagyjából mikor szokás?), azt két okból kifolyólag kétlem, hogy engednének spontánul szülni - ő egyrészt nagyon fixen kitart a december 25-i kiírásom mellett, miközben fogantatásból és ultrahangokból is számolva csak 29-én leszek kereken negyven hetes (értem én, hogy jöhet hamarabb, de első babaként inkább később szokott, ha jól tudom), másrészt úgy, hogy a cukorprobléma is felmerült, és ki tudja még hova vezet, valószínűtlennek tartom, hogy hagynának ki- esetleg túlhordani. Őszintén szólva én sem örülnék neki, ha az ünnepi periódusban egyszer csak kiszámíthatatlanul be kellene rohanni a kórházba, ahol gondolom (és teljesen megértem) nem feltétlenül lelkesen venne részt az akcióban a jóllakottságtól és másnaposságtól lelassult, pihenésben megzavart ügyeletes személyzet; valószínűleg nem véletlenül nem időzítenek még sürgősebb műtéteket se ezekre a napokra, és az sem véletlen, hogy amelyik beteg csak lábra tud állni, azt ilyenkor készségesen hazaengedik. Viszont az indított szüléstől egy kicsit tartok, nem is amiatt, hogy állítólag sokkal brutálisabb (ugyanazt a tágulást sokkal rövidebb idő alatt kell megejteni, és a testnek nincs kellő ideje felkészülni rá), mert arra ott van az epidurális érzéstelenítés, hanem mert nagyon sok olyan történetet olvastam, hogy a mesterséges hormonadagolás és a gyorsított eljárás miatt több komplikáció léphet fel. És én nem akarok komplikációt - nem érdekel a természetesség, a szülésélmény, a fájdalomcsillapítás, a semmise, csak az, hogy a Kissmajom épen és egészségesen kerüljön ki belőlem úgy, hogy az számára minél kevesebb traumával járjon. Épp azért az sem érdekel, hogy mivel jár a császármetszés, hogy nagyműtét lévén veszélyesebb, hogy hosszasabb a gyógyulási idő, hogy szövődmények léphetnek fel, ha én dönthetnék, gondolkodás nélkül azt választanám, hogy vágjanak fel, kapják ki belőlem a babát, és minél gyorsabban hagyják az apukájához bújni.
Addig is jó volna egy kicsit ügyesebbnek lenni felkészülés szempontjából, és legalább utánanézni olyan úri huncutságoknak, mint gátmasszázs, hüvelygyakorlatok, légzéstechnika... Jah és őssejttárolás... na arról még következik egy hosszas és határozatlankodó eszmefuttatásom valamikor...


20 megjegyzés:

  1. Érdekes, én sok mindentől félek a szoptatás kapcsán (pl fejőgép), de attól pont nem, h nem lesz elég tejem. Én sem értem a saját optimizmusomat :)

    VálaszTörlés
  2. És vajon választhatod a császárt? Én január 14-re vagyok kiirva, de az előző 16 nappal hamarabb érkezett... Okés, ez nem jelent semmit, de én TUDOM, hogy előbb fog jönni, mert érzem. Para ez az egész. :( :(

    VálaszTörlés
  3. Jaj, ilyeneken én is agyalok, és borzasztóan amatőrnek érzem magam.. írj még majd eszmefuttatásokat! :)

    VálaszTörlés
  4. Én egyelőre tagadásba burkolóztam :) úgy érzem minden simán fog menni :P Naja, pont az a típus vagyok :D Írj, szívesen olvasom, hátha végre elgondolkodom :)

    VálaszTörlés
  5. jááááj ez a videó! Est nem vagy semmi! :)

    VálaszTörlés
  6. 1. Tényleg nagyon jó a szoptatás. Én is nagyon arra készültem, végül egyik gyereknél sem sikerült kizárólag, mindegyik kapott tápszeres pótlást is, ennek ellenére a 3 nagyobb 8 hónapos koráig szopott. A kisebb most 6 hónapos még vígan szopik. Simán elmegyünk bárhová, egy termoszba víz, tápszer por, pillanatok alatt előállítható a kaja, ha szükség van rá, valahol még egyszerűbb is, mint nekivetkőzni mondjuk 15 fokban egy állatkertben. Tehát ez mondjuk ne izgasson. Kutyulás fél pillanat, éjszakára előre el szoktam készíteni az adagokat (amíg kellett), cumisüveg melegítőbe betettem, mire befejezte a szopást pont idális hőmérsékletű lett. Engem amúgy rettenetesen padlóra tett, hogy nem ment, ráadásul kapkodhattunk össze-vissza, a lányom karácsony előtt született, nem volt mérlegünk (mert ugye LLL szerint az fölösleges), nem voltak cumisüvegek, semmi, mérleget úgy kaptunk kölcsön olyan régi tologatósat. Inkább legyen minden, aztán dőljön az ember hátra, hogy megy ez, mint a karikacsapás, mint, hogy kapkodni kelljen. A
    A többire majd később, hallom, hogy jönnek haza a sulisok..:-)

    VálaszTörlés
  7. Huh ez a videó :-):-):-)

    Nagyon aktuális ez a téma, pont ilyenekről beszélgettünk tegnap Anyukámmal, pedig ugye én még a legfontosabb eredményt várom.

    A szoptatástól én sem félek, nem tudom miért, valahogy nem.

    A szülés sajnos nekem császár lesz, ez már biztos, a vérnyomás és az IR miatt. Arról, hogy programozott, indított vagy spontánul induló császározás lesz-e, még nem volt szó. ( Jussak odáig :-) )

    Az őssejtkérdésben is nagyon bizonytalan vagyok még.

    Nagyon jó olvasni a gondolataid, úgyhogy ne fogd vissza magad ! :-):-)

    VálaszTörlés
  8. Tamko, a fejőgéptől ugyan mért félsz? Bizarr egy szerkezet, belátom, de mikor négy hónaposan négy foggal szétharapdáltam Anyu mellét, neki kifejezetten jól jött volna egy... :)

    Part, egyelőre nem tudom, hogy választhatok-e császárt, nem beszéltünk erről - és ezer százalékig abban sem vagyok biztos, hogy megtenném, ha lehetne. De te miért parázol az előbb jövéstől? Én annak kifejezetten örülnék, spontán szülés esetén csak attól tartok ugyanis, hogy pont az ünnepi periódusra várható...

    Kicsinap, hát ez a kutyulás-sebesség nem hangzik rosszul... tényleg ennyire egyszerű lenne...?

    VálaszTörlés
  9. Hát mert gusztustalannak tartom :) pedig már az első hónapban is nagyon jól tud jönni, gondolom, ha az ember végig akar aludni egy éjszakát...

    VálaszTörlés
  10. HA csak nem AR tápszer (bukós babáknak), akkor nagyon egyszerű. De tényleg. De persze a legkönnyebb és legolcsóbb szoptatni.:-)

    Fejés. Csak az első gyereknél fejtem (nem is tudom miért), meg a negyedik, korszülött kisbabámnál, ugye ő nem szophatott, de anyatejet kapott. Normál esetben totálisan felesleges. Éjszakát akkor sem tudsz átaludni, ugyanis a melled nem tudja, hogy te most aludni akarsz és feltelik tejjel, ami egyrészt nagyon fájdalmas, másrészt elkezd folyni, így aztán így is, úgy is felébredsz. Én áztattam el már komplett ágyneműt, amikor a gyerek váratlanul úgy döntött, hogy akkor ő most nem kel hajnalban. Aztán akkor arról még nem is beszéltünk, hogy van olyan gyerek, aki csak az eredeti csomagolásból fogadja el az anyatejet.:-)

    VálaszTörlés
  11. Szülés. 5 szüléssel a hátam mögött, eléggé nevetni tudok csak a szülési terveken.:-) Mindegyik szülésem teljesen más volt!

    VálaszTörlés
  12. Ja fejésre esetleg akkor lehet szükség, ha el kell lépni valahova és esetleg a gyerek éhes lesz, na de akkor is kell még hozzá az, hogy megegye az üvegből, vagy esetleg nagyon-nagyon sok a tej. De normál esetben a tejtermelés alkalmazkodik a gyerek igényeihez így nincs szükség a fejéshez. Ami rendkívül unalmas, fárasztó és időrabló elfoglaltság amúgy. NEm véletlen, hogy így az ötödik gyereknél konkrétan a raktárból sem hoztam elő.

    VálaszTörlés
  13. Ez a videó ez tényleg brutális. Még szerencse, hogy az embergyerek fogak nélkül jön a világra, és nem támadólag, hanem segítségkérőleg nyitogatja a száját. Különben bajban lennénk. :))

    VálaszTörlés
  14. Ja, a parát arra irtam, hogy én nem szeretem, hogy nem lehet tudni előre, mikor jön pontosan... :)
    Egyébként én is az ünnepektől félek, pont azt akartuk elkerülni, hogy karácsonykor szülessen és tessék, igy jött ki, hogy elvileg január 24-re lettem volna kiirva, de a méretei, fejlettsége miatt már január 13-ra csúsztunk és onnan már alig pár nap a karácsonyi őrület. Remélem a következő uh-n nem lesz még nagyobb. :D
    Én amúgy programcsászárt szeretnék, nagyon control-freak vagyok.

    VálaszTörlés
  15. Fejésre nincs szükség és csak megbontja a tejtermelés egyensúlyát, én se vettem elő a fejőgépet egyszer se. Viszont az 5. napon kihívtam egy szoptatási tanácsadót, akinek a tanácsai nélkül ma már nem szoptatnék, nagyon okos, kedves, értelmes és tájékozott volt, azóta is minden kérdésemmel hozzá fordulok. http://www.ibclc.hu/tanacsado/W.Ungvary.Renata

    Egyébként szoptatással kapcsolatban nagyon sok hasznos infó van az LLL oldalán (lll.hu), egy hibájuk van, hogy kissé túl fanatikusan szoptatáspártiak :)

    VálaszTörlés
  16. Tamko, ha fejsz, akkor nem aludhatsz - amúgy is érdemes a melled kicsavarni úgy két óránként, mert begyulladhat meg nagyon fáj -, fel kell kelni éjjel is fejni. mondjuk a fejésnek szerintem inkább több csecsemőnél van jelentősége, amúgy a gyerek szabályozza a tejmennyiséget, ahogy Isolde mondja. annyira nem vészes egyébként fejni, szerintem nem kell nagyon ezzel a gusztustalan-nem gusztustalan kérdéssel foglalkozni, ez egy ilyen életszakasz, fura dolgokat kell csinálni.

    VálaszTörlés
  17. Natessék, ezt sem tudtam - mármint hogy fejni nem muszáj, sőt, jobb ha nem kotyogok bele a dolgok természetes menetébe... Hát így még egyszerűbbnek tűnik a szoptatás, szóval próbálom nem beleélni magam, mert még jól pofára esek, ha nem jön be, vagy nem ennyire ügyesen...
    Köszi a tanácsadó elérhetőségét, Isolde - olvastam már nálad, hogy aranyat ért, elteszem nehéz időkre.

    VálaszTörlés
  18. Est,szerintem bármi áron érdemes szoptatni, komolyan.
    a tápszerezés-fejés óriási macera, rengeteg fölös energia a nemalvós időkben.
    ha viszont nem sikerül, fontos nem vekengeni rajta sokat - én nyafogtam ezen kicsit, de aztán leállítottam magam - és vállalni kell a sok macerát, mert a gyereknek enni kell.(persze a tápszerrel is lehetnek bajok, nálunk pl az egyik gyerek teljesen bedugult egy bizonyos tápszertől, de csak azt kaphatta, stbstb)
    és a szoptatási tanácsadók pedig tényleg jó fejek szoktak lenni, abba érdemes beruházni (mondjuk Amerikában egy kisebb lakás áráért segítenek;))

    VálaszTörlés
  19. Molly: asszem 15 E-ért jött ki hétvégén, 3 órát nálunk volt, azóta ingyen emailez velem, és ő elég nagy arc, a többiek gondolom olcsóbbak.

    Esti: lehet, hogy elég a könyvét elolvasni, én sajnálom, hogy nem olvastam el szülés előtt: http://isoldeolvas.wordpress.com/2013/06/03/w-ungvary-renata-a-szoptatas-kezikonyve-2/
    További életmentő tanácsom: Medela Purelan bimbóápoló kenőcs :)

    VálaszTörlés
  20. Hát Molly, ez a cél, mindennél jobban szeretnék szoptatni, remélem lesz esélyem mindent megtenni azért hogy működjön is, és nem nemlesz tejem...

    Isolde, köszi, ezt is elraktározom, és kenőcsöt is veszek. Majd még gyere ilyenekkel!

    VálaszTörlés

Mondd!