Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. november 14., csütörtök

Életzajlás

Az elmúlt három napban nagyon el voltam kapatva, Kissmajom velem együtt ébredt reggel, és gyakorlatilag este elalvásig egyfolytában nyüzsgött, néha akkora mozdulatokkal, hogy azt hittem, kibújik az oldalamon; ma már valamivel csendesebb, de azért már bejelentkezett, drága anyanyugtató babám. Mikor ilyen hiperaktív, akkor amellett, hogy nagyon élvezem, mindig megígérem magamnak, hogy egy-egy bambócább napján majd emlékezni fogok erre: hogy vannak ilyen változások, hogy vannak lusta napjai, és simán lehet, hogy attól még a következő az folyamatos edzés lesz, szóval próbáljam visszafogni a parát. De hát logikát és belátást számon kérni egy terhes nőn... szegény M. tudna mesélni az ehhez kapcsolódó lehetőségekről és valószínűségről...
Amúgy ma vagyok 33w4d és szerintem még mindig nem fordult be, a szívem alatt ugyanis esténként rendszeresen kidug egy határozottan gömb alakú valamit, ami ugye csak a buksija vagy a kis segge lehet, de bármelyik is az, nincs kifejezetten születési irányban: vagy függőlegesen ül bennem, vagy teljesen keresztbe fordulva fekszik, kényelmesen felpolcolt alsótesttel - de inkább az előbbi, mert a durvább rúgásokat alhas tájékán kapom, köldök felett inkább csak kaparászás van és apró éles ütések.

Megint voltam diabetológia kontrollon, meg lettem dicsérve, hogy nagyon szépek az értékeim, december elején kell újra mennem csak, és az már valószínűleg az utolsó alkalom lesz. Egyébként ezen a héten és a következőn már csak napi fél (500 milligramm) Meforalt szedek, aztán vége annak is - egyelőre csak az ebédnél látok minimális nehézséget, tegnapelőtt 7,6 lett a cukrom a szokásos módon összerakott szendviccsel, tegnap a kenyérmennyiség kis csökkentésével már csak 7,2, ma tovább próbálom a finomhangolást, és remélhetőleg sikerül visszamászni a tökéletes tartományba. Mutattam a dokinak amúgy ilyen méréseket (az elmúlt hónapban olyan heti egy alkalommal másztam kicsit 7 fölé, mindig kísérletezős kajákkal persze), de azt mondta, hogy egyrészt azért ez nem nevezhető nagyon magasnak, és amíg nem tartós vagy legalábbis gyakoribb, addig csak így tovább.
Voltam továbbá kardiológián, ahol egy tündéri doktornő megnézte az EKG eredményt, és megcsinálta a szívultrahangot; házidokim megint kiválóan szerepelt, ugyanis ebben is igaza lett: mitralis prolapsus, vagyis egyik billentyűm valamivel lazább a kelleténél. Állítólag az emberek, és ezen belül főleg a nők nagyon nagy százalékánál ez így van, és soha senkinek nem tűnik fel, valóban semmi teendő nincs vele, csak annyi, hogy jövőbeni műtétek esetén antibiotikumot kell kapnom majd, mert hajlamosabb vagyok baktériummegtelepedésre. És a vérnyomásom nagyon ügyes, hogy ilyen alacsony, de azért igyak sokat, mert az segít a pulzus moderálásában is.
Aztán voltam fogászati ellenőrzésen, ahol kiderült, hogy a terhesség csinált nekem két lyukas fogat. Azt nem tudom, hogy hogy állapította meg, mert hozzám sem ért, csak egy perc alatt felületesen benézegetett, sérülés nem látszik, mert nekem is megmutatta a gyanús helyet, de észrevett egy kis elszíneződést, ami nekem sajnos a hátsó részen több helyen van... namindegy, nem volt szimpatikus ez az új ember, nem is megyek vissza hozzá, hanem majd M. orvosához akarok. De mivel semennyire sem fáj, és semmire sem érzékeny a megnevezett két fog, az a tippem, hogy nagyon újkeletű rosszalkodás lehet, és azon gondolkozom, hogy szülés utánra halasztom a dolgot, két hónap alatt csak nem lyukad be az agyamig. Tudom, hogy valószínűleg nagyon biztonságos, és nem én vagyok az első terhes, akit kezelnének, de ha lehet én most nem szeretnék semmiféle érzéstelenítést - azt meg mégsem akarom csinálni, hogy csak akkor maradok megcsináltatni, ha nem is lesz rá szükség, és ha úgy alakul és elővesznek egy injekciót, akkor kiugrok a székből és elrohanok.

Munkafronton is változások vannak, ugyanis egyszer csak feltűnt, hogy novemberből hátra van még tizenöt munkanap, nekem meg tizenkét szabadnapom maradt idénre... Azt nyilván nem tehettem, hogy akkor bejelentem, hogy a héten még vagyok, és viszlát, meg igazából nem is akarnám még befejezni.
Furcsa az emberek hozzáállása ehhez is mifelénk... már rengetegen kérdeztek rá például hónapokkal ezelőtt, hogy miért nem megyek el táppénzre, aztán most már hetek óta napi szinten érdeklődnek, hogy jéjzusmária miért dolgozok még, hát kezdjem végre el a szülési szabadságot; és valóban alig ismerek olyan terhest, aki legkésőbb félidősen ne lépett volna le a munkahelyéről, akár volt baja akár nem. Szerintem nagyon szomorú, hogy az emberek nagy része ennyire utálja a munkáját, és az még inkább, hogy még tőlem várnak mentegetőzést, amiért vagyok olyan szerencsés, hogy én imádom az enyémet. Mert értem én, hogy van olyan helyzet, amiből megváltás az otthonülés, akár azért mert fizikailag megerőltető, akár azért mert stresszes a környezet, akár azért, mert veszélyeztetett a kismama, vagy tényleg kín neki a terhesség (ötpercenként kirohan hányni, a megváltozott teste miatt fáj valamije, gyakran keményedik a méhe, stb.) - de könyörgöm, hogy a fenébe jutottunk oda, hogy ez az állapot egyenlő egy súlyos betegséggel?! Nekem most, a nyolcadik hónap közepe felé van olyan, hogy az íróasztalnál való üldögélés a munkanap végére már kényelmetlen, de fél műszakot simán lenyomok még mindig, és őszintén szólva bele is hülyülnék az unalomba, ha hónapokig kellene otthon lennem céltalanul, teljesen egészségesen és mindenféle kreatív/produktív feladat nélkül. És érdekes elkeserítő, de valamiért én meg a hozzám hasonlók vagyunk a gonosz fiúk: felelőtlen karrierista picsák, akik ennyit (értsd: fél éves indokolatlan punnyadást agyatlan internetezéssel és/vagy értelmetlen tévénézéssel körítve), nem képesek megtenni a születendő gyerekükért, versus hős anyák, akik azonnal kiíratják magukat, és hónapokig döglenek tétlenül, mert azzal mennyire példásan vigyáznak az utódra.
Nem szokott meghatni az ilyesmi amúgy, tipikus balkáni mentalitás, mint annyi minden itthon, szokjam meg vagy lépjek civilizáltabb vidékre, tudom; csak gondoltam érdekességként lejegyzem, ha már témánál vagyunk. A saját út, mert onnan lyukadtam ki ide, az lesz, hogy ettől a héttől elkezdtem csak négy órákat bent lenni (ha van valami sürgős-fontos megoldandó, akkor persze ráhúzok bármennyit, de a terv ez), mellette letudom az orvosokhoz járást, a halogatott baba-related bevásárlásokat és fészekrakós intézkedéseket, aztán majd meglátom, hogy jövő hónap elején mikor sűrűsödnek be annyira az utolsó száz méter körüli teendők, hogy a fennmaradó napokat már ki kell vennem teljes szabadságként. A főnököm azt szokta mondogatni, hogy ha így bírom, akkor majd az irodából fogok bemenni a szülőszobára, amit nem is bánna szegény, annyira kétségbe van esve, hogy mi lesz, ha eltűnök. (Otthonról is dolgozni fogok, az lesz - de ez egy másik jéjzusmária téma, amit nem most akarok kifejteni.)

És a végére a fohász és a jóság. Apu ma szívmegnézésen van, megint megfestik az ereit, és kitalálják, hogy elég-e újabb sztent a helyzet javítására, vagy valami drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség; várom a hívását a beszámolóval, és legynejóllegyenjóllegyenjól! Közelednek az ünnepek, narancsillat terjeng és fények villognak mindenhol, és lassan elkezdik elárasztani a világot a gyagya karácsonyi nóták, amikért odavagyok; legyen gyönyörű telünk és jövő évünk!

81 megjegyzés:

  1. " akik azonnal kiíratják magukat, és hónapokig döglenek tétlenül, mert azzal mennyire példásan vigyáznak az utódra."

    hát ezt "szépen" megmondtad, gratulálok.
    ha már te ennyire ítélkezel efelett hogy valaki 32-34 hetesen már otthon van (mert mondjuk SENKIJE nincs, még a férje se mert sokat van külföldön, és mindent a nagypocakos kismamának kell megcsinálnia a babaszobában...), akkor miért csodálkozol hogy mások afelett ítélkeznek hogy te egy... szavaiddal élve: felelőtlen karrierista picsa vagy...

    no comment.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát valóban jobban jártál volna a no comment verzióval, mert így viszont kiderült, hogy komoly szövegértelmezési gondokkal küszködsz (segítek: "azonnal kiíratják/hónapokig döglenek/legkésőbb félidősen" - írtam én, "32-34 hetesen" - jött a frappánsnak gondolt replikád), amiket nem az én tisztem orvosolni, hanem a magyar tanárodé lett volna, vélhetőleg évtizedekkel ezelőtt... úgyhogy tényleg nincs miről beszélgetni. :)

      Törlés
  2. Ez egy nagyon csunya megjegyzes volt:(
    Ismeretlenul itelsz el embereket, esetleg olyanokat is, akik itt izgultak Erted, mikozben esetleg otthon doglottek a babajukat varva. Mint en is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A véleményemet ilyen vagy olyan dolgokról nem attól teszem függővé, hogy valaki, aki esetleg érintettnek érzi magát, tett-e valaha nekem bárminemű szívességet (gondolom, hogy a drukkolással erre célzol), sőt még attól sem, hogy az illető szimpatikus-e vagy sem. A véleményeim léteznek, mindenkitől függetlenül, csak úgy bele a nagyvilágba, és ezzel szerintem mindenkinek így kéne lenni, mert különben az egész élet nem más, mint érzelmi zsarolásokhoz való alkalmazkodás, és hosszú távon igencsak felőrli az ember identitását és lelki épségét is.

      Törlés
  3. Est védelmében... hozzátéve, hogy én is az elejétől fogva itthon "döglős" kismama vagyok és nagyon élvezem :D pedig a munkámat meg szeretem egyébként, mégsem kizáró ok... mármint az "énidő és babámidő" élvezése alól :)... szerintem nem azt ítéli el, aki valami miatt úgy dönt, hogy táppénzre megy, hanem azt aki elítéli azt, aki nem megy. Nagy különbség, csak a szokásos vehemens megfogalmazás :D miatt elsőre talán nem ez jön le ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, Kata, valóban nevezhetjük döglésnek a te példádat is, miszerint terhes létedre nem kívántál több erőszakos halálesetnél helyszínelni, esetleg bonctermekben jegyzőkönyvet felvenni, de szerintem mindketten tudjuk, hogy én nem egészen ilyesmire gondoltam... talán ezért is nem vetted magadra ezt az inget, és ezért nem bántad a vehemenciát, cöcöcö... :)

      Törlés
    2. :D de bevallom a mai bejegyzésednél nagyobb élvezettel olvasom a kommenteket :D Micsoda érzelmeket vált ki, ha valaki leírja a véleményét :) Tényleg nem bántam a vehemenciát, írni máshogy nem is szabadna, csak őszintén. Ez a csudálatos a naplókban, blogokban. Most eléggé offolok, de erről pl. az is eszembe jutott, hogy írtam naplót 14-kb. 20 éves koromig... azt is elég őszintén... háááát nem bánnám ha lenne egy cenzúrázott példány is... így utólag... mert nem godoltam arra, hogy majdan nékem lesz egy lányom, akit kevesebbért is toronyszobába zárok (nem ám) :)

      Törlés
    3. Nálam egyébként az ütötte ki a biztosítékot és váltotta ki az érdeklődést a kommentek iránt, hogy amint egyet nem értés van a blog írójával, tartalmával "névtelenként" írnak. Mert szerintem az nem baj, ha valakinek más a véleménye, az se baj, ha nem tetszik valaki stílusa (bár őszintén nem értem akkor miért kötelező olvasni egy blogot) de az ilyen szembe dícsérünk, hátulról támadunk dolog annyira jellemző, hogy nem is értem miért áll el a szavam. De! Pl. Poppy felvállalta az ellenvéleményét, így azzal meg nem értek egyet, hogy bólogatna, mert pont hogy nem. Na ez meg a másik, amit most én csinálok, hogy beledumálni mindenki kommentjébe... nem szép dolog, abba is hagyom :) Mindenesetre Est én tök szívesen emlegetem magam "táppénzen lébecoló kismamiként" mert annyira jól hangzik és annyira élvezem és szerencsére volt is okom rá, valóban nem árt kiszakadni időben az én munkámból és ráhangolódni az anyaságra... de azért kár tagadni... k...ra élvezem :D

      Törlés
    4. És Apukádnak pedig szorítás!!! Egészséges nagypapák kellenek ezeknek a mai fiataloknak (babáknak) és remélem a Jóisten jól rendezi ezt!

      Törlés
    5. Ér beledumálni a kommentekbe, ér kritizálni a poszt írójának gondolkodásmódját, ér ellentmondani, akkor is ha legtöbb társaságban nem divat... én tényleg értékelem a vitát, sőt a vehemens természetemből adódóan akár a heves egyetnemértést is - abból születtek mindig is az igazán konstruktív dolgok a világon.
      A névtelenkedésről meg majd privátban beszélünk, úrihölgy vagyok (gihi) és senkit sem akarok lebuktatni, de lesz némi meglepődés, ne félj! :)

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semekkorát nem változtam, nagyjából huszonöt éve vagyok pont ilyen - az mindig is hatalmas különbség volt közöttünk, hogy te nagyon konfliktuskerülő vagy, én kicsit nem, te mindenek felett szorgalmazod a bólogatós egyetértést, én inkább favorizálom az értelmes vitát, még akkor is, ha véleménykülönbségek adódnak belőle. A jéjzusmáriázásra meg, ahogy már mondtam, számítottam... :)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Figyelj, az én értékrendemben az igazi "ott levés" az pontosan az, amit csináltam: akkor amikor még mindeki más csak bólogatott, hogy biztos minden rendben lesz, én sosem áltattalak hamis bíztatásokkal csak azért, hogy jobban érezd magad tőlük, brutálisan őszinte voltam veled, amilyen egyébként a legjobb barátaimmal is lettem volna. Lassan egy éve, hogy megmondtam, hogy hülyeséget csinálsz azzal, hogy a műtét után megint csak vársz a csodára, anélkül, hogy teljesen utánajárnál a dolgaidnak. Mindennél jobban kívántam, hogy ne legyen igazam, de sajnos az lett: elment az idő, és ugyanott vagy ahol akkor, miközben simán lehetne akkora hasad mint nekem, ha időben kivizsgálnak, ha már év elején diagnosztizálják az IRt, ha rendbeteszik a hormonháztartásodat, ha segítik a fogyást, ha beavatkozik egy meddőségi központ, stb. De ugye senkit sem lehet megmenteni a saját akarata ellenére...
      Ez mind nem ide tartozik persze, szóval tovább nem is ragoznám, de te a kommunikációhoz is úgy állsz, hogy ha vita támad, akkor csitításként humorizáljunk inkább, de semmiképpen se mondjunk egymásnak ellent, legyen legalább látszatbékesség. Hidd el nekem és a plusz tíz év élettapasztalatomnak, hogy nem mindig a csend a célravezető, és nem mindig az akarja a javadat, aki legharsányabban ismételgeti a te álláspontodat.
      De itt tényleg nem ragoznám tovább, tudod, hogy hol vagyok elérhető, ha van még mit beszélni ezekről.

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. Ez itt már tényleg az utolsó reakcióm lesz neked, mert a személyes ügyeid nem az én blogomra és olvasóimra tartoznak, a más témákra vonatkozó sértettséged meg szintén magánügy - értelmes felnőttek ezeket privátban szokták megbeszélni, ahol te nem kerestél, én meg nem foglak, mert nekem nincs lezáratlan drámám veled kapcsolatosan.
      Láttam tegnap este a legújabb értékeidet, és örülök az előrelépésnek (nem kell elhinned, nem azért örülök, hogy jó látványos legyen), de egy dologra megint csak felhívnám a figyelmedet, mert amiatt aztán az én racionális agyam nem tud beállni az ujjongó gratulálók közé. Az AMH értéked továbbra is nagyon rossz, és az nem egy hatalmasat javulós fajta, mert a petefészek tartalék nem varázsolódik újra (csak viszonyításul: a te korodban 3 fölött kellene lennie) - vagyis tévedsz, sajnos nincs tíz éved utolérni. Ezt sem kell elhinned, de tényleg nem gonoszságból mondom, hanem ugyanazzal a segítő szándékkal, mint eddig, azért hogy ne kényelmesedj bele megint abba a gondolatba, hogy nyugodtan várhatsz: most kell lépned, kitartóan, addig amíg sikerül - és mivel több gyereket szeretnétek, utána minél előbb újra, amíg csak nem lesz akkora a család, amekkorát elképzeltetek.
      Sok szerencsét decemberre és utánára!

      Törlés
    7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  5. Civilizáltabb vidékre?? :-)

    VálaszTörlés
  6. hm, senki vedelmeben nem irok most, csak annyit hogy itt szerintem Est azokra gondolt mint ahogy Kata is irta elobb , szoval azokra gondol akik mindenfele ok nelkul otthon ucsorognek, es van ilyen am ;) Mindenki mas es mindenki maskepp csinalja :) Gondolom a baba is azt elvezi amit a mama, szoval ha valakinek jo otthon akkor az jo a babanak is, aki meg dolgozni akar mert szeret akkor az is jo a babanak, habar nekem nem sok fogalmam van errol mint koztudott nincs meg az az elmeny hogy ilyesmiken vacillaljak hogy maradjak itthon vagy menjek dolgozni :D Es megint Est-re visszaterve azert ne a sajat blogjaban kelljen mar megvalogatni az embernek a szavait, mindig is komondja amit gondol, es ez igy van jol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy is van, védd is meg a szólásszabadságot rendesen, mert miket fogsz te majd kapni, mikor a nyolchónapos kölyök mellől képes leszel visszamenni dolgozni... :D

      Törlés
    2. :D cannot wait :P de egyebkent tenyleg szolasszabadsag van nah :) es en azt most is tartom hogy nemar hogy itt majd gondolkozni kelljen mit szabad leirni es mit nem, akinek nem inge ugysem veszi magara :)

      Törlés
  7. kicsit off, bár azért kapcsolódik: éppen ma mesélte egy régi ismerősöm, hogy a lombik miatt heteket feküdnie kellett és muszáj volt már nagyon korán elmondania a főnökének, hogy terhes, erre a kedves főnök azonnal megszüntette a munkakörét. a lány most munkajogászhoz jár, de szerintem úgyis ő húzza a rövidebbet végül. meg persze az is bevette szokás, hogy visszavesznek ugyan gyes után, de a régi fizetésed töredékéért. tök szomorú.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is mondta valaki nem rég, hogy ő azért ment el táppénzre rögtön miután kiderült a terhessége, mert a cégnél nem is volt titok, hogy a kismamákat valamilyen módon mindenképp kirúgják vagy nem veszik vissza később. És akkor már legalább addig legyen valamennyi pénz a dologból, amíg húzni lehet. Szóval igen, a cégek többségének hozzáállása is balkáni sajnos...

      Törlés
    2. Hát igen, de éppen ez az, amiért nagyon sokan utàlnak dolgozni, mert egyáltalán nincsenek érdekeltté téve.

      Törlés
  8. szánalmas vagy nagyon....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ugye tudod, hogy az IP-címed alapján látom, hogy ki vagy, akkor is, mikor épp névtelenül szólsz hozzá...? :D

      Törlés
  9. A mikor épp névtelenül szólsz hozzá, ugye nem tudathasadást jelent? Mármint névvel is szól vki, meg anélkül is??? :D Ha én volnék szólj, azonnal keresnem kell egy pszichoterapeutát :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem biztos, hogy kell azt bolygatni, így kiválóan lehet mögéd álló tömeget kreálni ugyanis... legközelebbi házastársi konfliktus közepette majd küldj a férjnek letiltott számról egy esemest, hogyaszongya "Ne légy szánalmas, hallgass az asszonyra!". Csak vigyázz, mert a technika világában nem sok titkos identitás marad rejtve, szóval a tudathasadásos fedősztori legyen kéznél... :)

      Törlés
    2. Áááá az én férjem technikai, informatikai zseni, nem is próbálkoznék ilyennel... :)

      Törlés
  10. Kéretik odaképzelni az idézőjelet, oda, ahol idéztelek :D

    VálaszTörlés
  11. Üdv az Egyesült Államokból!

    VálaszTörlés
  12. Szereted a Párizsit?

    VálaszTörlés
  13. Frankfurti virslit?

    VálaszTörlés
  14. Vagy az Angol humort?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem én a célzást, nekem nem kell bizonygatni az alapokat, csak nem mindenki volt ennyire szofisztikált, most meg már késő... :)

      Törlés
  15. Belőlem nem váltott ki ilyen heves reakciót, amikor -még reggel, kommentek nélkül- olvastam a bejegyzésed, de nem ért meglepetésként a nagy visszhang. Most, este a hozzászólásokat látva a "Baszd meg az ásódat!" befejezésű vicc jutott eszembe. Számomra világos volt, hogy ezeket a gondolatokat a piszkálódók ihlették, de azért elég szélsőségesre sikerült megfogalmazni. Az ilyen "agyatlan internetezés és értelmetlen tévézés" típusú körülírások már elég általánosak és bántóak. Valahogy olyan érzésem volt, mintha csak a munka tölthetné ki az ember idejét. Én speciel azt tervezem, ha terhes leszek, hogy élni fogok a lehetőségemmel, mert szeretek egyedül lenni, szeretek kreatív dolgokkal foglalkozni, olvasni vagy akár felkeresni keveset látott ismerősöket, akármi, amire el tudnám viselni most, hogy több idő jusson. Úgyhogy -ebből látszik- nem a várakozásnak akarom átadni magam, úgyhogy én otthon leszek rossz. :D Szeretem a munkámat amúgy, mindig frusztrál, ha "nem vagyok hasznos", pont ezért látok ebben lelki-ismeretfurdalás nélküli lehetőséget. Persze elfogadom, hogy valaki szemében ez nem szimpatikus, bár abban is biztos lehetsz, hogy én nem piszkálnálak téged, amiért dolgozol, de simán magamra vehettem volna, ha magamra vennék ilyeneket és gondolom ezzel többeket eltaláltál úgy, hogy nem bántottak téged. (Hát, azzal most nem számoltam meg Katával ki is lőtted, hogy simán mondod ezeket, nem a megjegyzések indukálva, mert az ítélkezés tényleg.) Csak az lett volna a mondanivalóm lényege, hogy magamon is sokszor észrevettem, amikor sértve érzem magam, visszatámadok, de a sértés részét csak én érzem és mások számára meg egyedül a bántásom marad. Kicsit úgy gondoltam, ez is olyan volt. Remélem ez belefér a konstruktív vita körébe és nem tettem rosszat, hogy leírtam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen minden értelmes érvelés belefér a konstruktív vitába... illetve a nemértelmes is jöhet, csak arra nem tudok mit reagálni... :)
      Szerintem az ilyesmiken csak az sértődik meg, aki valamilyen módon támadva érzi magát. Az meg vagy annyit jelent, hogy valóban vonatkozott rá amit írtam - ilyen esetben nem vonnám vissza, a szemébe is meg merném mondani, és ha mondanivalója van, szívesen meghallgatnám; vagy saját magával kapcsolatosan valamilyen kontextusban felvetődött már hasonló téma, és akár jogosan (mert tényleg dolgozhatna, csak könnyebb ingyen kapni a pénzt), akár nem (mert ő tényleg szarul bírja a terhességet, de a sógornője szerint csak hisztizik), őt is frusztrálja a dolog - ilyen esetben keressen pszichológust és oldja meg a belső feszültségeit... nem miattam, hanem maga miatt. Olvas egy csomó olyan ember, aki szintén első perctől kezdve otthon maradt, van a kommentelők között pl. aki a munkája jellege miatt vagy azért mert hónapokig rosszul volt, és van a hozzá nem szólók között egy tucatnyi különböző eset rossz helyen tapadó méhlepényestől, félidősen nyiladozó méhszájason és görcsölős-vérezgetősön át olyan környezetben dolgozóig, amit én nemterhesen sem bírnék ép ésszel elviselni nap mint nap. Érdekes módon ők jól értelmezték, amit mondtam, és nem érezték szükségét a védekezésnek, mert összhangban vannak saját döntéseikkel, és bárki bármit káricsál (engem beleértve), tudják hogy nem csinálnák másképp; valószínűleg ez vonatkozik rád is, meg azokra, akik szabadidejükben is kreatív és/vagy hasznos tevékenységeket választanak, ezért nem elpazarolt időként fogják fel a pihenést.
      Én egyébként szintén nem éreztem magam sértve, amiért lekarrieristáztak, mert szeretem a munkámat, büszke vagyok arra, amit elértem benne, és nem tiszteletreméltó áldozatként élem meg, hogy most is bejárok, hanem tényleg élvezem, és nekem az lenne szar, ha hazaküldenének. Csak egyszerűen furcsállottam, ugyanakkor hazai viszonylatban jellemzőnek tartottam azt, hogy lassan a munkakerülés számít erénynek, és az a ciki, ha az ember nem játssza ki a rendszert - és hát igen, a saját blogomon csak leírhatom már, amit gondolok... :)

      Törlés
    2. Azzal teljesen egyetértek,hogy aki jóban van önmagával,nem fog magára venni sértetten semmit,de nagyon sokan nincsenek és -nem azért,mert ezt így gondolom helyesnek,de- én igyekszem általában úgy beszélni,hogy erre gondolok,viszont most elgondolkodtam,kell-e ezzel foglalkozni,úgyhogy már megérte írni.

      Törlés
  16. Nekem úgy alakult az életem, hogy az első perctől otthon voltam. Ameddig lehetett jártam nyelvtanfolyamra, utána már azt sem. Mivel nem Magyarországon éltem akkor, rengeteget voltam egyedül. De nagyon jól telt az idő, Tv nélkül is, pedig nagyon szerettem előtte a munkámat. Olvastam, relaxáltam, főztem. Én totál elfogadom, aki az utolsó pillanatig dolgozik (ismerek ilyet) és azt is, aki nem. A fontos szerintem, hogy ne ítéljük meg/el egymást. Mondjuk sajnos itthon csípőből tesz megjegyzéseket mindenki, a terhesség még csak a kezdete. Utána jön a szoptatás, hordozás, vissza a munkába stb. Pedig annyi út van, könnyebb lenne beszélgetni, ha nem ítélkeznénk vagy nagyon idealista vagyok?
    gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, idealista vagy... :) És nagyjából ezt próbáltam leírni a Zsanettnek adott válaszban, hogy ha te magaddal/magadban elégedett vagy, akkor nem fáj az, hogy engem más út tesz azzá. De nekem kivétel nélkül olyan emberek szóltak be, akik tényleg csak semmittesznek otthon, nem csak nem dolgoznak, hanem különösebb hobbijuk sincs, szóval velük kapcsolatosan az agyatlan internetezés és/vagy értelmetlen tévénézés nem túlzás. És nem tudom, hogy nekik miért lenne elégtétel, ha ebbe én is becsatlakoznék, de gondolom valamiféle "misery loves company" állhat a háttérben.

      Törlés
  17. Nem semmi komment-áradat...nem győzöm követni! Hogy ki meddig dolgozik szerény véleményem szerint egyéni döntés, amihez senkinek semmi köze. Általánosan jellemző, hogy ebbe is szeretnek beleszólni és véleményt alkotni sokan...(mint pl. szoptatsz-e vagy tápszerezel, fogadsz-e bébiszittert vagy sem, stb.) Én mindenesetre irigyellek, hogy ennyire szereted a munkád, sajnos én ezt nem mondhatom el magamról, úgyhogy részemről (kövezzen meg bárki) ezért is várom a terhességet, hogy egy kicsit kiszakadjak és később legyen mit visszasírni:), illetve kiegészíteném annyival, hogy nem kifejezetten azt várom hogy otthon lehessek és semmittevéssel teljenek a napok, hanem azt a tudatot a munkában, hogy még x hónap van előttem és utána egy ideig szünet jön. Meggyőződésem, hogy ez annyira képes lenne motiválni, hogy 3x annyit dolgoznék, mint most. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is alig várom, hogy vége legyen a munkának, mert az azt jelenti, hogy anyuka leszek, hogy velem lesz a baba, hogy együtt lehetünk itthon - tehát úgy érzem, hogy egyik értelmes tevékenységet lecserélem majd egy másikra, amit ezerszer jobban fogok szeretni, mert sokkal több benne a kihívás, elégtétel, élvezet, stb., és főleg mert benne van az, akit imádok máris. Csak azt nem értettem, hogy miért általános elvárás üresjáratot iktatnom a két dolog közé, csak azért, mert úgy divat manapság.

      Törlés
    2. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem ez is olyan dolog, ami elég általános itt Magyarisztánban, hogy az emberek inkább rinyálnak, mintsem tennének valamit, inkább jól megmondják és bőszen hangoztatják a véleményüket, miközben nem néznek tükörbe, mert az emberek jórésze sajnos igenis szeret semmit tenni és üresjáratban lenni. Pl. sokan sírnak, hogy válság van, nincs pénz, stb., de én a saját munkám révén rengetegszer tapasztalom, hogy adnék én megbízást, fizetnék, de valahogy nem akarnak dolgozni...nem küld ajánlatot, húzza az időt és a száját, stb... az emberek kényelmesek és lusták. Ez van. És a saját lustaságukat kendőzendő várják el ezt mindenki mástól, mert akkor megint nem olyan ciki tükörbe nézni és bevallani saját maguknak a dolgokat... Mondjuk lehet, hogy most elkanyarodtam, de én látok némi összefüggést. :)

      Törlés
    3. Milyen megbìzàst adsz? Vadul dolgozni szeretnék, mindhiàba...nekem senki nem akar megbízást adni. Gyanìtom ehhez köze van a két hàrom évesemnek is - na ez a Magyarisztán csak igazán.

      Törlés
    4. Abigail, szerintem nem kanyarodtál el... I guess laziness loves company too... :)

      Molly, te meg írd le, hogy mit szeretnél dolgozni - akkora vihar kavarodott itt a biliben, hogy még a végén tényleg elolvassa olyan is, aki meg akar bízni... :)

      Törlés
    5. Kedves Molly, marketingesként dolgozom, viszont nincs leszerződött ügynökségem, grafikusom és kivitelezőim...sokszor vannak ad hoc jellegű munkáim, amiket új beszállítókkal kell megoldanom, de nem könnyű találni... Nem tudom milyen munkát keresel, de esetleg küldj pár infót Magadról e-mailben és körülnézhetek... (ha nem is a saját területemen, de a cégnél máshol...abigail.and.charlie@gmail.com)
      A részmunkaidős foglalkoztatás hiánya, a kisgyerekes vagy épp "gyermektelen, de 30-as éveiben járó, mi van ha hamarosan elmegy szülni" nőket nem akarom alkalmazni típusú munkáltató sajnos tényleg Magyarisztán sajátossága. Ezzel csak egyetérteni tudok.

      Törlés
    6. Hù, amint ráérek (hétfőn), szavadon foglak, egyébként meg nagyon köszönöm a bármilyen segìtséget előre is, bàr ahhoz sajnos nem értek, amire te adsz megbìzást

      Törlés
  18. Mindenki csinálja úgy, ahogy neki jól esik, szerintem. Ha valaki dolgozni szeretne, tegye, de ha valaki szívesebben marad otthon, az se legyen elítélendő.
    Én például a 9-10. héttől otthon voltam (az elején szigorú fekvés, az előzmény: három vetélés), és amikor elmúlt a veszély, azért nem mentem vissza, mert tudtam, hogy a napi 8 óra munka az alsó hangon is 10, idegeskedéssel, cipekedéssel, rohangálással, ilyen-olyan rendezvények szervezésével, amihez semmi kedvem nem volt -terhesen. Mert előtte imádtam csinálni, de előtte azt is megtehettem, hogy nem reggeliztem-ebédeltem, csak délután négykor...viszont csak úgy tessék-lássék sem szeretek csinálni semmit, és rossz lett volna nézni, hogy amíg én ülök a gép előtt, a kolléganőm rohangál, meg cipekedik.
    És nem ,nekem szemernyi lelkifurdalásom nincs amiatt, hogy otthon maradtam. Ugyanakkor azokra sem köpködök, akik dolgoznak végig. Ezt így mért nem lehet amúgy? (Már hogy elfogadjuk a másik álláspontját finnyogás és orczahúzás nélkül?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért nem lehet, mert úgy tűnik, hogy viszonylag kevés ember van, akinek szemernyi lelkifurdalása sincs - akinek van, az meg jobban érzi magát attól, ha mindenkire nézve kötelezőnek nyilváníthatja a saját választásait.

      Emlékszem amúgy rád ezer évvel ezelőttről, amikor még te is csak küzdöttél a babáért; olvastam a régi blogodat (volt egy bejegyzésed, amire most is szó szerint emlékszem), szomorkodtam és drukkoltam, és úgy örültem, hogy sikerült... :)

      Törlés
    2. (Én is emlékszem rád (a parkolós-cicamentős bejegyzésed maradt meg bennem), és most megnéztem, a zárt blogomba (kozostobbszoros.blogspot.hu) is van meghívód, a nevedkukacgmailes címen. Ám ha nem működik, és kéred, szívesen küldök újat.)

      Törlés
    3. Ó, kérekszépen, hogy ne kérnék, csak nem akartam tolakodni, mert láttam, hogy új blogot nyitottál azóta, és gondoltam a régi már nagyon privát... jújdejó, akkor jó sok minden lesz, amit visszaolvashatok! :)
      Gépcsere volt és azóta nem tudok már belépni (jó régen), úgyhogy küldj egyet az estsanatlehis kukac gmailpontcom-ra légyzszi. Nagyonnagyon köszi előre is!

      Törlés
  19. 2 dolog fogott meg. Az egyik a hasznosság, a másik a döntésünkkel összhangban lét. Ez jelentheti azt is, hogy végig dolgozom, mert én is szeretem a munkám, de azt is, hogy hamarabb abba kell hagynom a baba érdekében. Majd akkor hasznos leszek itthon, ráhangolódom, és szervezem az életünket, az ő jövetelét főszerepben, nem a munkahelyi teendők mellett. Bármelyik is lesz, elfogadom, és tudom, hogy nem lesz haszontalan és üres sem így, sem úgy. A vélemények különbözősége miatt kialakult chicken fight hőfoka felesleges ítélkezésekből fakad, kár támadásnak vélni bárkinek is azt, amit Est a saját, e blogbejegyzés előtti tapasztalata alapján leírt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Chicken fight... :D
      Vannak ugye nők, akik évekig nem dolgoznak, baba nélkül sem, housewives (még angolul is van egy kis pejoratív íze a szónak, hát még magyarul), mert a férj annyit keres, hogy simán el tudta tartani magukat, és nincs rá szükség. Én ezt sem tudnám csinálni, mert egyszerűen unatkoznék - nem vagyok sajnos annyira kreatív, hogy nyakamba szakadt sok szabadidővel értelmes dolgokat kezdjek. De többet is ismerek, akik boldogak és elégedettek így, teljes az életük, és ez süt róluk... na róluk valahogy nem az ugrik be soha, hogy hú mennyire más faj ez, mint én; igaz, nekik sem jut eszükbe bizonygatni, hogy ők mennyire hasznosak otthon is, mert ha az ember annak érzi saját magát, az ad egy olyan fajta egyensúlyt és önbizalmat, amit nem tud megingatni még a közeli ismerősök ítélkezése sem, nem hogy kvázi idegen vélt vagy valós beszólása...

      Törlés
    2. Most korul irtal engem, Dragam! Koszi. :))) cupp-cupp

      Törlés
    3. Hát lehet hogy azért, mert rád (is) gondoltam, miközben írtam... :)

      Törlés
  20. Mikor megláttam, h 45 komment van, gondoltam, h valami jó kis témát vetettél fel :) különben ebben is, mint sok minden màsban is egyetértünk. Rám is úgy néznek bent mint a karrierista picsara, jobb esetben mint borju az ujkapura.. ès nem értem, mièrt nem lehet az, h mindenki csinálja, ahogy neki jól esik, és csak simán nem ítélkezünk mások élete felett. De ezt már sose fogom megérteni :) addig meg jót mosplygok a felháborodott megjegyzèseken.. pedig akinek nem inge.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát pedig az is vagy... mi az, hogy telekonferencia a meddőségi központ parkolójában, kéremszépen, hát csak nem akarsz majd a gyerek alvásidejében is cégvezetni?! :D

      Törlés
  21. Est véleményét támogatom, és még sarkosabban! (Est, Ági vagyok, egyszer már megjelentem együttérezve várakozni hasbaszúrás után :)). Az eredeti posztról már kiderült, hogy Est megengedőbb és liberálisabban gondolta, mint ahogy sokan értelmezték a dolgot. Én már nem annyira.
    Én nem értem, ez miért döntés kérdése? Mi az, hogy mindenki úgy csinálja ahogy szeretné? Ha az ember egészséges, a terhességet nem veszélyezteti semmi (és itt én is nagyon megengedő vagyok ám! ide tartozik a hasfeszülés, hányás, stresszes munka, álló-járkáló stb munka, sokminden, tényleg!), akkor miért írathatja ki magát valaki direkt az orvossal, hogy utána ne dolgozzon?
    És véleményem szerint az sem jobb egy fokkal sem, ha hasznosan tölti az időt kreatív hobbival. Miért jogosít fel valakit a terhesség időszaka arra, hogy ne azt csinálja, amire leszerződött, hanem amihez kedve van? Hát milyen luxusvilág már ez? Igen, én speciel mindkét terhességem betöltött 37. hetéig dolgoztam. Egyrészt szeretem a munkámat, és jók a munkakörülmények, de másrészt hogyan is állhattam volna föl, hogy "na hello, nincs ugyan semmi bajom, de én már rózsaszín ködbe balra el, valaki végezze el a munkát"
    Na tessék, ezt a dolgot olvastátok bele az Est posztjába, ez az amit támadtok, ilyen vélemény is van :D
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én mondjuk nem arra gondoltam,hogy orvosi papírt szerezve otthon marad az ember,csak feltételeztem,a varandossag vége felé enélkül is távol maradhat és ennek kihasználásarol beszéltem,munka (meg rózsaszín köd) nélkül.Ez általános opció,nem? Fogalmam sincs mennyi idő amúgy és elnézést,én sosem kerültem ténylegesen kapcsolatba a témával.

      Törlés
    2. A helyzet az, hogy bármennyire aggasztónak tartom a hazai munkamorált, nem tudok sarkosabban véleményezni amiatt, amit Molly is mondott: a multikat és fájdalmasan kevés kis céget leszámítva, a másik fél sem áll becsületesen a kérdéshez. Abban persze egyetértünk, hogy normális világban olyan nincs, hogy minden egészségügyi indok nélkül elmegyek táppénzre, de ha engem is a végletekig kizsigerelnének, nem értékelnének, nem tisztelnének, nem fizetnének meg, stb., akkor el tudom képzelni, hogy én sem lennék se lelkes se lojális, és csakis a saját érdekeimet nézném. Az meg már más téma, hogy kinek/minek kellene előbb változni ahhoz, hogy hasonló trükközésekre ne legyen szükség egyik fél részéről sem... :/

      Törlés
    3. Zsanett, én nem a terhesség végéről beszéltem, harmadik trimeszterben már biztos sokaknak nem egyszerű még az irodai munka sem - ma más baj nincs is, de az ember jobban fárad, a hosszas üldögéléstől nyomódik a hasa, a hormonoktól folyamatosan álmos meg hisztis, stb. Azt én sem tudom pontosan, hogy hány hónaposan lehet elkezdeni hivatalosan a szülési szabadságot, de Ági arra gondolt, aki nem ezt csinálja, hanem kiíratja magát táppénzre, vagyis makkegészségesen beteget jelent, és kapja a pénzt a közösből hónapokig...

      Törlés
    4. A szülés várható időpontja előtt 28 nappal lehet megkezdeni a szülési szabadságot, de nem kötelező. A legtöbb embernek jobb, ha csak a szülés napjától kezdi meg, és előtte mondjuk a felgyűlt szabikat veszi ki.

      Törlés
    5. Oké,most már értem miről van szó.Igazából én eddig úgy ételmeztem,hogy szülési szabadság elkezdhető mondjuk a szülés előtt 3 hónappal és ki dolgozik vagy nem dolgozik ekkor tovább.Már világos,köszi és bocsánat a süketelésért.

      Törlés
    6. Igenigen, a táppénzes verzióra gondoltam :) a tgyást már el lehet kezdeni a kiírt nap előtt egy hónappal, teljesen jogosan. Más kérdés, hogy a tgyás fix hat hónap, és az még jó pénz, tehát érdemes a szülés napjától kivenni, h minél tovább tartson, szülés előtt meg a felgyűlt szabikkal lehet machinálni :)
      És igen, sajnos a munkáltatók kizsigerelik az embert és nem korrektek sok esetben. De valahogy ez is tyúk-tojás helyzetté válik, mert ha azt látják, hogy valaki makkegészségesen táppénzre megy a csíkos teszt után rögtön, akkor ne csodálkozzon nagyon, ha nem lesznek jófejek mikor visszamegy dolgozni. Jobban jön ki, ha tudni az illetőről, h csak indokolt esetben megy táppénzre, és erre valóban szükség lesz a gyerekek mellett. (persze vannak az igazán rossz munkahelyek, ahol nyilván alig várja az ember, h lelépjen terhesen, ezt az egészségügyi kockázatok közé sorolom lelki alapon :)) Ági

      Törlés
  22. Mindenki úgy élvezi a terhességét, ahogyan akarja, miért kell ezzel vagy azzal az életformával kérkedni, példaként állítani, vagy ítélkezni? Ez az, ami nem európai gondolkodásmód. Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem munkaviszonyban az ember a terhességét a munkahelyén élvezi, ha nincs ennek bármilyen egészségügyi akadálya, és nem megy ok nélkül táppénzre. Ez nem életformával való kérkedés, hanem így természetes. Ági

      Törlés
    2. Kedves Rita, ugye nem mondod komolyan, hogy még én szégyelljem magam össze, amiért a saját blogomra ki mertem írni, hogy becsületesen dolgozom nyolc és fél hónapos terhesen, és nem örülök, ha az kritizál, aki táppénzcsalóként élősködik rajtam (is), és még le is néz, amiért nem vagyok hasonlóan élelmes...?
      Nem tudom, te milyen Európában élsz, de én ott nem szeretnék... :)

      Törlés
  23. Én még sosem találkoztam olyannal, hogy karrierista p...,aki dolgozik terhesen. Nekem az összes kolléganőm végig dolgozott. (Jó, mondjuk k+F szférában dolgozom.) Én az utolsó babánál is dolgoztam, pedig a doki 6 hetesen ki akart írni az előző gyerekem halála miatt. De mondtam neki, hogy jobb, ha dolgozom és lekötöm az agyam. Mivel távmunkában dolgoztam ezért fizikailag semmilyen megterhelést nem jelentett. Eredetileg 28. hétig akartam, de akkor bejött egy fontos meló, és kérték maradjak még egy hónapot, így 32 hetesen hagytam abba, akkor már annyira kimerült voltam a folyamatos nem alvástól (voltak éjszakák amikor 1 órát, vagy annyit sem tudtam aludni), hogy szükségem volt arra, hogy napközben szunyáljak egy kicsit. Na és mondjuk a 3 élő gyerekem ellátása is adott éppen elég feladatot nagypocakkal.
    Szóval én egyáltalán nem tapasztaltam, amiről írtál, de biztos más körökben forgunk.:-)

    VálaszTörlés
  24. Ja még annyit hozzátennék, hogy én mindig szerettem itthon lenni a gyerekekkel, egy percet sem szoktam unatkozni, mondjuk nagyon nagy a kert is. Közben viszont megcsináltam a PhD-t, írtam cikket, voltam konferencián, tanítottam és egy-egy kisebb munkát is megcsináltam. De azt csak saját kedvemből.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát gyerekek mellett én sem tudom elképzelni az unatkozást, még úgy sem, ha saját kedvből nem vállal az ember semmiféle munkának nevezhető dolgokat. De mindig örülök, ha valaki példájából úgy tűnik, hogy lehet ilyesmikre is időt szakítani, mert főleg amíg pici a baba, és igazi interakció nem nagyon van, én szeretnék dolgozni otthonról is úgy, hogy mondjuk közben alszik rajtam egy kendőben... optimista vagyok... :)

      Törlés
    2. Nagyon függ attól, hogy milyen a gyerek, mennyit alszik, éjszakák milyenek. Nekem szerencsém is volt, mert csak egy olyan gyerekem volt, aki "macerásabb" (ő mai napig az, érdekes, hogy mennyire látszik már csecsemő korban az alaptermészet). Igazából arra kellett idő, míg hozzászoktam a nagyon kevés alváshoz. És tényleg csak annyit szabad bevállalni, ami még jól esik, hogy tényleg azt érezd, hogy ez most neked kell, és nem a gyerektől, vagy a saját pihenésedtől veszed el az időt. Én mondjuk pont a nagyon pici korban nem tudtam semmit sem csinálni, ami nekem rossz volt a picik mellett az a teljes kiszámíthatatlanság és folyamatos ugrásra kész állapot. Hogy most elalszik-e egyáltalán, 30 percet fog aludni, vagy 3 órát, éjjel hányszor fog kelni, és akkor még ott a többi is, hogy ők fognak-e aludni, egyszerre fognak-e vagy felváltva stb. stb. És milyen a munka, amit csinálni kell, van olyan, ami megoldható úgy, hogy egyben nincs 30 percnél többed, és van olyan, amit nem lehet úgy csinálni (PhD-t írni pl. nem lehet úgy, de akkor már 10 hó korüli volt a kicsi és standardan aludt délután egy nagyobbat). A lényeg, hogy kellően rugalmas és megengedő legyél magaddal szemben, még az is lehet, hogy egy porcikád sem kívánja majd.:-)
      Én pl. két gyereket akartam, aztán megszületett az első és azóta sem értem, hogy akarhattam csak két gyereket.:-)

      Törlés
    3. Na ezeken elgondolkozom... a gyerek kiszámíthatatlanságával valóban nem számoltam (alszik-e, mennyit, mikor, stb.), ez tény, mert gondolom előre nem is lehet - ezért kezdetnek az a megegyezés, hogy annyit dolgozok majd, amennyit én kérek, tudok, akarok. Remélem utánad tudom csinálni... :)

      Törlés
    4. Ha jól esik, akkor egészen biztosan tudod majd csinálni.:-) És na ja, telefonkonferenciát nem tervezek be még most sem, ha itt vannak.:-)
      Még annyit nem írtam le, csak mennem kellett, hogy természetesen a férjem is kellett hozzá, aki pl. szabit vett ki, amikor konferenciára mentem, és kint tologatta a babakocsiban a 4 hónapost amíg én bent előadtam. Meg ilyenek.

      Törlés
  25. Amúgy az emberek többségének már csak azért sem opció a hosszú táppénz, mert iszonyat kevés pénz. Kevesebb pénz, mint mondjuk a TGYÁS.

    VálaszTörlés
  26. Est, pár napja váltottunk pár szót a fenti téma kapcsán, lehet még nem emésztetted meg és innen jött a poszt vége? Igazából nekem nem is az nem jön be, amit írsz, hanem ahogy írod. Persze, most akkor húzzak el, és ne olvassalak, tudom. De a stílus, hogy mindenről megingathatatlan véleményed van, amit elég agresszíven bírsz képviselni, hát lehet valakinek ez fekszik, nekem spec.nem, de ez az én bajom. Ez meg a Te blogod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem a te szavaidra reagálva született a poszt vége - azokra ugyanis nem volt mit mondani, ugyanis (akár itt fennebb valaki más esetében) téves szövegértelmezésed eredményei voltak... :) De tény, hogy köze van a Krettynek írt kommentemnek ehhez a bejegyzéshez, mert már akkor meg terveztem említeni itt is, hogy az utóbbi hónapokban hányan felcseszték az agyamat ezzel a nedolgozzakmártöbbet baromsággal.
      Ami a megingathatatlan véleményemet és annak képviselését illeti, én nem is tudom, mit tartok szomorúbbnak: egy olyan embert, akinek nincsenek határozott gondolatai a világról, vagy egy olyant, aki nem meri azokat határozottan előadni, csak alkalmazkodik és elfojt és moderálja magát... ha hinnék az ezotériában, azt mondanám, hogy belőlük lesznek a rákosok - de tessék még egy vehemens hozáállás: az ezotériát is oltári nagy ökörségnek tartom. :)
      Abban meg egyetértünk (van ilyen is látod), hogy ha nem tetszik amit vagy ahogy írok, akkor a lelki békéd szempontjából valóban az lenne a legcérvezetőbb, ha nem olvasnál... :)

      Törlés

Mondd!