Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. november 21., csütörtök

Third base

Tudom, már akkor jól álltunk, amikor elértük a 28. hetet, mert akkortól egész jó eséllyel maradnak életben (sőt egy kis szerencsével makkegészségesen, illetve idővel korrigálható problémásan) a koraszülöttek, de én csak most merek lazítgatni, mert a betöltött 34. héttől állítólag már tényleg csak súlyügyekben kell alakulniuk, és a tipikus éretlenségi bajok (agyvérzés, légmell, fertőzések, emésztési problémák stb.) elég ritkák hirtelen megszületés esetén is.
Ma 34w4d vagyok, vagyis hivatalosan csak 38 nap van hátra (valójában úgy tűnik még kevesebb, de erről kicsit később) - ez milyen hihetetlen már, bele sem akarok gondolni, mert azonmód szétpukkanok az örömtől. Hát most képzeljétek el, hogy alig néhány hét múlva átölelhetjük a kisfiunkat! Nem hiszem, hogy van ennél boldogabb várakozás a világon, folyton bugyután vigyorognom kell tőle... :)

Terhesnőséges panaszom továbbra sincs, visszajött ugyan az első trimeszter egy-két tünete (hétvégén szép sugárban kihánytam egy amúgy nagyon jóleső ebédet, és esténként kilenckor már legszívesebben aludni mennék), de semmi bajom velük. Az egy kicsit zavar, hogy fekvő helyzetből alig tudok feltápászkodni, csak erőlködök, mint egy szerencsétlen hátára borított teknősbéka, meg baromi gyorsan "elfáradok", ami annyit tesz, hogy például egy-két órás lassú séta után már elkezd fájdogálni a derekam, és annyira nehéz a hasam, mintha egy elefántbébi lakna benne; de az sem kifejezetten rossz, csak kellemetlen, mert ezer dologhoz lenne kedvem és lassan időm is, csak épp a végrehajtást nem nagyon bírom. De majd decembertől szép apránként megoldok mindent, nincs olyan sok hátra: a babasarkot kellene még kialakítani a hálószobában (kiságy összeszerelése, falragacsok felrakása, polcok feltöltögetése), illetve ez előtt egy nagyobb gyerekboltos bevásárlást megejteni, hogy a pár hiányzó cuccot megvegyem.
Szombaton szétválogattam a Kissmajom ruháit, és berendeztem neki három fiókot a komódban. Amint kiderült, öltözködés fronton is van mit pótolni még, mert igazából eddig elég szporadikus volt a beszerzés: ha épp beestem valahova, ahol árultak babaholmit is, és ott véletlenül épp nagyon megtetszett valami, akkor azt megvettem, vagyis amink van, az mind zabálnivalóan aranyos, csak épp semmire sem elég, főleg nem egy újszülöttnek (amikbe beleszerettem, azok többnyire 7-9 kilósokra valók). Úgyhogy elővettem szépen a védőnőtől kapott kelengyelistát, és... azonnal akadályba ütköztem, nem tudtam ugyanis, hogy melyik az a body, és micsoda a rugdalózó - igen, ki lehet röhögni jó hangosan. Abból kiindulva, hogy az előbbiből több darab kell a kezdőcsomagba, pont fordítva tippeltem amúgy, mert akkor az biztos kívül van és gyakrabban cserélendő (mert például bukik a baba), ugyanakkor a női ruhadarab neve alapján mégis logikusabbnak tűnt, hogy az a fehérnemű megfelelője... aztán becsatlakozott M. is a nyomozásba, és a neten rákeresett, és máris okosak vagyunk, és nem fogjuk Superman stílusban öltöztetni szerencsétlen gyereket. A lényeg az, hogy mindkét fajtából kell vennem még a legpicibb meg a következő méretből, illetve kellenek ilyesmik, hogy télisapka, vízhőmérő, hajkefe, körömvágó olló, karmolászás elleni kesztyű, stb.

Aztán még ilyen történt, hogy Audrey posztjának hatására végre én is voltam szülésfelkészítőn; sajnos az első két alkalmat lekéstem, pedig igencsak fontos témákról volt szó (vajúdás és szülés), de a tegnapelőtti előadás is tök hasznos volt, és a következők is jók lesznek, úgyhogy mostantól járni fogok. Ő végig szorgalmasan jegyzetelt, és majd úgyis ír róla értelmes összefoglalót, úgyhogy én nem fogok, csak annyit említenék meg, hogy ó, te szegény drága kis bogárkánk, mik várnak rád idekint! Miközben a szülésznő nagyjából másfél órán keresztül ecsetelte, hogy mi minden történik a kisbabával attól kezdve, hogy világra jön, M. meg én percenként szörnyülködve néztünk egymásra, hogy jaj mennyit fogják bántani ezt a kis mocorgányt, hát most mondja meg az ember, be kellene tennie a kabátzsebébe és hazalopni inkább, amint nem figyel ránk a személyzet. Érdekes volt, mert életemben először egy kicsit (de csak nagyon-nagyon kicsit, egész minimálisan, és tök rövid ideig, tényleg) megértettem az ősanyákat, akit otthon szeretnének szülni, nyugalomban és beavatkozások nélkül, és nem akarják, hogy idegen emberek piszkálják és nyúzzák és szúrkodják a legnagyobb kincsüket - ugyanakkor a leghatározottabb gondolatom az volt, hogy basszus, mennyire felelőtlen az, aki nem kórházban szül, hiszen itt annyi profi szakember dolgozik keményen azon, hogy minden rendben legyen a legnagyobb kincsünkkel, annyi fontos vizsgálatot és szűrést elvégeznek, és annyi különböző módon segítenek hozzá egy optimális kezdethez, hogy elsorolni is nehéz.
A beszámoló után persze még jobban megerősödött bennem a vágy a császár iránt, mert nagyon nehéz megbirkóznom a gondolattal, hogy az elmondottak előzményeként szegény Kissmajomnak még ráadásul ki is kelljen küszködnie magát belőlem, egy több órás erőltetett menet során. Tudom-tudom, az a természetes, és fontos lépés, mert több szinten erősítő hatású, de nem tehetek róla, féltem, védelmezni akarom, és még most a napi csuklásmaratonjai alatt is rosszul vagyok, hogy nem tudok segíteni rajta, hogy képzeljem akkor el, hogy sajátmedencéjűleg durván összenyomom a kis puha koponyáját. Ünnepélyesen megígérem, hogy ha majd kint lesz, visszafogott és racionális anya leszek.

Végül tegnap voltam a dokim magánrendelésén a most már kéthetenti terhesgondozáson, ahol egy gyors UH megint mutatta a kevesebb magzatvizet, úgyhogy bár a baba fejátmérője jó volt, tehát egyértelműen megfelelően nőtt, ma reggelre be lettem rendelve a kórházba, a jobb minőségű géphez, illetve egyúttal levetetni a vért az aktuális nagylaborra. Valahogy most nem aggódtam annyira, mint a múltkor, ami egyrészt betudható annak, hogy azóta utánaolvasva megtudtam, hogy nem annyira ritka jelenség ez, másrészt köszönhető ennek az édes csodalénynek itt bent, aki egész egyszerűen vigyáz rám: nem ad időt a félelemre, mert szó szerint folyamatosan jelezget, szinte nincs olyan óra napközben, amikor ne mozdulna meg, többnyire jó látványosan.
A dokim bejött velem a profi ultrahangra, ahol hál'Istennek az orvos, egy tündéri nő, rögtön mondta, hogy hát valóban az átlagosnál kevesebb a magzatvíz, de azért messze nem kóros (ő nem is említette a normál alsó határát, amiről két hete még szó volt), és mutatta, hogy mennyi van belőle; nekem az a mennyiség persze semmit sem mondott, mert én már egy ideje minden benézéskor elszörnyedek, hogy milyen szűkösen lehet ott férni, szegény picikék, de mindkét szakember megnyugtatólag bólogatott, szóval baj nem lehet. A méhlepényem még mindig G0 érettségű, mindhárom áramlás rendben van, a gyerek percenként 140-es szívverése és összes belső szervei szintén, úgyhogy a saját dokim tegnapi tippje meg lett erősítve: ha így haladunk tovább, nem lesz szükség túl hamar kihozni a Kissmajmot. A méretek érdekesen alakultak (a fejátmérője 86 mm, fejkörfogata 322 mm, haskörfogata 279 mm, combcsont hossza 67 mm - összesítve napra pontosan megfelelnek a mai állásnak), mert annak ellenére, hogy a pocakja még mindig kicsi a korához képest, és ebből következően még mindig az alsó negyedbe sorolja a gép becsült súly alapján, még így is elképesztő fél kilót gyarapodott két hét alatt, vagyis most már 2214 gramm. Ezt a gyors felzárkózást remélni sem mertem... nagy cula fiam! <3
Volt még szó arról, hogy mennyit iszok és mennyit eszek - mióta kiderült, hogy esetleg köze lehet a dologhoz, folyadékból szigorúan megvan a napi legalább két liter, és igyekeztem többet enni is, ami valószínűleg használ, mert én egy dekát sem híztam ugyan továbbra se, a mákocska viszont igen, szóval már biztos, hogy kap elég táplálékot. A doktornő szerint a hidratálás fontos, de a zabálás nem annyira, mert sokkat többet ártanék, ha nem tartanám be a diétát; így legfeljebb születéskor csak egy kicsit lesz több a baba három kilónál, de azt egész hamar bepótolja majd úgyis. És akkor apropó az elején említett előrehozott dátum... kényelmeskénk még mindig medencevégű hosszfekvésben ejtőzik, jól éreztem, hogy semerre sem fordult, továbbra is itt az okos feje a szívem alatt, és mivel nagy már és kevés az úszóhelye is, valószínűleg így is marad. Ami azt jelenti, hogy december huszadika körül szépen vágnak neki egy lyukat a hasamba, és kitessékelik. (Legalábbis remélem valóban az lesz, hogy ezt is elintézi a paraanyjának, és nem most kezd el akrobatikázni.) Jöjjön ki szép biztonságban, majd én megpróbálok ügyes lenni sebgyógyulás terén, és még az is lehet, hogy szentestén tényleg be tudjuk pakolni a saját otthoni karácsonyfánk alá; ha meg nem, akkor... akkor is egyszerűen tökéletes lesz a világ.

9 megjegyzés:

  1. ...és olyan ügyesen belejöttök se perc alatt, hogy csak na! :)

    VálaszTörlés
  2. A gyerekorvosunk nekem azt mondta, hogy ideje hozzàszoknom a gondolathoz, hogy mindentől nem tudom megvédeni a gyerekeimet...nagy igazság, szerintem nem kell annyira féltened a gyerkőcöt a születéstől és a császár is okozhat tüdőgyulladást, pl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nekem ugyanaz, mint a lesz-ami-lesz vs. CVS kérdés volt fél éve: mindentől nyilván nem tudom, de ami rajtam (is) múlik, attól azért megpróbálom.

      Törlés
    2. hát oké, oké, de azért azt gondolom, hogy még mindig csak indokolt esetben császároznak, nem? (mondjuk Amerikában nem)

      Törlés
    3. (egyébként szerintem ez egy nagyon filozofikus és bonyolult kérdés - mármint, hogy mitől tudod (és mitől kell valójában) megvédeni a gyereked.)

      Törlés
    4. Hát biztos lehet annyit fizetni a nőgyógyásznak, hogy megcsászározzon orvosi indok nélkül is, de az enyém ilyesmit nem ajánlott fel - részéről nem azért aktuális nálam a dolog, mert én titkon arra vágyom, hanem azért, mert nem fordult be a baba, és ilyen későn, ennyi magzatvízzel valószínűleg már nem is fog. Ha befordul, akkor viszont eldöntötte a saját sorsát, és intézheti egyedül a születést is... :)

      Törlés
  3. Bodykért, rugikért ne bababoltba menjetek, ott a legdrágább. Teszkóban vannak a legcukibbak szerintem, elég jó áron és jó minőségben :) És a többi apróság is megtalálható ott.
    Moon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ruhákat szinte mindet turkálóban vettem, le is tudtam pénteken, épp mosom őket - most úgy állunk, hogy a gyerek hat hónapos koráig minden méretből megvan a megfelelő mennyiségű mindenféle, és így összesen került nagyjából harmincezerbe.
      Apróságokért akarok bababoltba menni, ha kicsit drágább is, mint a hipermarketek, hogy a sok öröklés után legalább meglegyen a fíling, hogy ilyen helyen is jártam... :)

      Törlés

Mondd!