Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. december 24., kedd

"...egy képben csak talán, s csupán a lényeget..."

Címszavas lesz és távirati, és nagyon szégyellem magam, hogy ilyen megkésett, nem egészen ezt érdemlitek ti, akik végigfájtátok velem az év elejét, végigizgultátok mellettem az elmúlt hónapokat, és végigörültétek ezeket a várakozós utolsó napokat... Mentségem nincs, egyszerűen annyira sok ez, ami most történik velünk, hogy ahányszor lett volna egy-egy órám mesélni, teljesen fölöslegesnek éreztem elkezdeni, mert regényben is leírhatatlan lenne, és hát egy poszt még a tartalomjegyzékre is kevés. De megpróbálom most szűkszavúan összefoglalni a lényeget, és cserébe ígérem, hogy a következő pár bejegyzésben mindent kifejtek majd nagyon-nagyon hosszasan, már csak önző megfontolásból is, hogy ha valaha halványulna az emlék, itt legyen minden részlet, mint minden jó és rossz, amit egy ideje átéltünk gyerekvágyós/-várós témában.

Szóval home, sweet home vagyunk, immár negyedik napja - szombaton reggel, teljesen váratlanul, egy Kissmajom által átnyöszörgött és általam átsírt éjszaka után (erről is lesz majd bővebb), bejött a gyerekorvos, és azt mondta, minden téren minden rendben van a babával, és ha velem is (az volt, már egy napja kész volt a záróm), akkor ő hazaengedne. Egy óra múlva már autóban ültünk a világ legcsodább férjével és apájával, és bugyuta karácsonyi nóták társaságában araszoltunk az ünnep előtti dugóban, bele a napsütötte decemberbe.
Nem tudom, mi az, amit el tudnék mondani, ami érzékeltetné, hogy milyen nekemnek lenni azóta... merő ragacs és giccs, és kényszeres öncsipkedés, hogy újra és újra megbizonyosodjak, hogy nem haltam meg and gone to heaven, és nem álmodok - ez én vagyok, ezek velem esnek meg éppen, ez az én életem, nem csalás, nem ámítás. Most például (és elnézést mindenkitől, aki érzékeny a nyálas jelenetekre, teljesen megértem, én is az vagyok) kint épp narancssárga égen készülődik pihenőre a nap, én itt ülök a kanapén a meleg nappalinkban, a háttérben Sinatra és a Winter Wonderland szól, előttem adventi koszorún égnek a gyertyák, és icipici fenyőfánkon világítanak a színes fények; a combomhoz bújva cica dorombol, a közeli íróasztalnál a szerelmem dolgozik, mellemen a kisfiunk adja ki a világ legédesebb szuszmorgó hangjait, pihehaja az államat csiklandozza, és a nyakának olyan illata van, hogy percenként abbahagyom a gépelést, hogy a lehető legmélyebbet szívjak belőle, mint egy menthetetlen és menekülni nem is akaró drogos...

Szóval poén lelőve: így néz ki a happy end. De volt azért közben csomó dolog, úgyhogy a folytatásban lesz mese a kis varázslóról, szülővéválás- meg születéstörténet, szoptatós szága, és (Breaking news!) kórházi személyzettel elégedetlenkedős epizód is. El sem hiszem, hogy csak egy hete van velünk ez a legeslegszeretettebb... olyan, mintha ezer életet éltünk volna le együtt már, és amikor a szemébe nézek, az az érzésem, hogy ő az összesre emlékszik, és tudja az univerzum minden titkát, én meg a világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy a közelében lehetek ezen a közös utazáson.
És mivel szenteste van, és nekem semmi más kívánságom nincs, csak annyi, hogy ez a mostani áldott állapot sose érjen véget, és éljen még sok-sok évtizedig egészségben és boldogságban mindenki, akit szeretek, most inkább nektek kívánok, minden olvasómnak. Ugyanilyen tökéletes csendes éjt jövő ilyenkorra mindenkinek, igény esetén etetésre várva grimaszoló csomaggal a fa alatt...

2013. december 17., kedd

Forgatókönyv - avagy: Na majd ne félj!

Na, megírom gyorsan a holnap reggel terveit, mert M. behozta a kis laptopomat közben az iPad helyett, és így lényegesen egyszerűbb gépelni. Szóval jött az előbb egy kedves nővér a szülős részről, adott csípős trombózis elleni szurit, aláíratott mindenféléket, és kérdezhettem tőle bármennyit, és mindent alaposan elmagyarázott... én egyszerűen imádom ezt a kórházat és mindenkit benne!
Heni szavaival élve: a szülési reality folytatódik...

Egyelőre első és egyetlennek vagyok beírva holnap reggelre, úgyhogy ötkor indul a dolog egy hashajtó kúppal, amivel szépen kiváltom a beöntést, aztán hétkor kell jelentkeznem a szülőszobán, ott kapok infúziót sok folyadékkal és antibiotikummal, és valamikor gerincbe érzéstelenítőt meg katétert is. M. akár végig ott lehet velem, ha nagyon unatkoznék, és nyolckor bevisznek a műtőbe, ahol szintén; összevarrással együtt egy olyan órányi művelet az egész állítólag, és amíg velem teljesen végeznek, addig M. megkapja melengetésre a Kissmajmot. Akkor két órára mindannyian átvonulunk az őrzőbe, ahol nekem feküdni kell és inni, illetve további infúziókat kapok, és közben figyelik, hogy hogyan húzódik össze a méhem, és egyáltalán hogy érzem magam - ha jól, akkor utána már visznek a szobámba, és ott kukkantgatnak rám még négy órán keresztül, aminek a végén (de ha bírom, lehet hamarabb is) fel kell állni, és pisilni kell.
Amin már nem kell aggódnom, mert kiderült: mindeközben a baba végig ott lehet velem, ha szeretném, és ha az apukája elég bátor pakolgatni, mert egyedül ugye nem fogom tudni (a címbéli harci kiáltás akkor jött M.-től, amikor épp örvendeztem, hogy nem fordítva lesz a felállás, és nem nekem kell pakolgatni senki apróságot se rá, mert én tuti gyáva volnék felemelgetni egy vadonatúj gyerekfélét). Utána megint opció, hogy maradjon mellettem, és bújjunk össze, és próbálgassam szoptatni, vagy be lehet adni a csecsemősöknek, akik állítólag azonnal hozzák majd megnyugodni a szívverésemtől, amint sírni kezd (persze egyértelműen az előbbire pályázok).

Én továbbra is egy elég érdekes állapotban vagyok, egyszerre kimondhatatlanul várakozós és izgatott, valamint visszafogottan gyanakvó... hogy ez most mégis hogy is van vajon, tényleg-tényleg nem tévedés, és biztos, hogy velem történik, és basszus "home run" lesz ez végül, úgy tűnik hogy lassan merjem elhinni, nem...? Azt hiszem az agyam életemben először bravúros sikerrel blokkolja az érzéseimet, hogy megmentsen egy akkora-hogy-belehalok boldogságlökettől.
Úgyhogy még egyszer nagyon-nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velünk, és elmém épségének megőrzése érdekében most elvonulok aludni (próbálni).

Countdown: T-minus 24 hours

Sot, igazabol valoszinuleg nem lesz az meg huszonnegy sem, mert reggelre vagyok beutemezve, csak azert szamolok igy vele, mert barmilyen surgos eset beeshet elenk majd a mutobe.
Egyelore meglepoen kicsit sem izgulok amugy... szerintem egyszeruen nem fogtam meg fel, hogy mi fog itt tortenni, hogy ezt a draga kisfiut, aki egyutt elt velem ennyi idon at, akit imadtam erezni, ahogy mozgolodik bennem, most majd a kezembe adjak, es en vegre igazan-igazan megolelhetem... es nem kell ot tobbet soha elengedni, addig szeretgethetem, amig csak epp akarom. Jaj, mindjart szet is robbanok... :)
M. velem ellentetben tok aggodos-idegeskedos, hiaba mutottek mar legalab harmicszor eddigi elete soran, azt mondja, teljesen mas erzes paciensnek lenni (azt kifejezetten viccesnek tartja, mert szorakoztato hogy egy profi orvoscsapat mennyire lazan kezel egy olyan helyzetet, ami a masik resztvevo felnek ugye eleg rendkivuli), es mas bameszkodokent ucsorogni, es varni, hogy egy pillanatokkal azelott meg konkretan nem is letezo valakit a kezedbe nyomjanak, hogy te legy elete legeslegelso elmenye.

Ez egy kiemelten bababarat korhaz egyebkent, ha valaki delelott szul, es hagyomanyos modon, akkor allitolag mar elso ejszakara sem orulnek a csecsemosok, ha beadja a gyereket hozzajuk, csaszarosoknal viszont az a default, hogy egy rovid orzoben egyuttletes periodus utan elviszik, hogy lehessen pihenni masnapig. En most nagyon ugy erzem, hogy keptelen leszek tobb orara odaadni barkinek is a Kissmajmot, aki nem M., szoval remelem ez csak szokas, nem szabaly. Nyilvan a gyerekorvos vigye es ellenorizze es barmi, de utana azonnal hozzak csak vissza nekem, mert per pillanat nem tudom elkepzelni azt a poszt-operacios fizikai szenvedest, ami rosszabb lenne annal a tudatnal, hogy ez a pici leny egyszer csak nincs mar a kozelemben, es barmilyen hozzaertok, de megis csak idegenek gondjaira van bizva, akiknek o csak az egyik ujszulott a sok kozul. Nem szamitok rozsaszinu viragszirmos csipkefelhokre, biztos nem leszek se zen-lebegos se kulonosebben fitt, de szeretnek lehetoseget kapni egy probalkozasra, maximum vegul nem birom idegekkel a sajat fajdalmaimat es/vagy az o sirasat, es zokogva elkullogok segitsegert.

Kissmajom ma is nagyon MocorkaPeter volt, nem olyan belassult megfontoltan viselkedik, mint aki az utolso szazon van - az NST/CTG ketszer annyi ideig tartott, mint szokott, mert folyton elmaszkalt az erzekelotappancs alol. De persze hal'Istennek jo a kis szive es az ultrahang alapjan a flow is; alaposabban nem nezegettek mar egy ideje, ugyhogy ha csak holnap reggelre nem iktatnak be egy mereses menetet, akkor teljesen meglepetes lesz, hogy pontosan mekkorara sikerult hiznia. Ma vagyok 37w2d, a hasam korfogata tegnapelott este 101 centi volt, en meg 67 kilo, remelem a plusznak nagy resze o. Kepet megprobalok csatolni kicsit kesobb, bar nem vagyok egy kulonosebben mutogatnivalo darab, eleg szerenyen eltorpulok a sok tulhordos kismama kozott, akik bejarogatnak szivhangot figyeltetni.
Hatigy; gyere-gyere bababa.

2013. december 16., hétfő

Ready, set... go!

Visszakoltoztem a korhazba ma reggel. Ultimate puccparade (also known as ketagyas alapitvanyi szoba): patyolattiszta sajat furdo, hutoszekreny, mikro, teve - gyakorlatilag annyiban kulonbozik egy szallodaitol, hogy a foldon jarolap van, az agy allithatos vaskeretu, es van benne kisagy, pelenkazo es babatologato bevasarlokosar. A szobatarsno egy jofej toxemias noci, aki a 33. hetet tapossa, es remeli, hogy minel tovabb tudja majd huzni; o is tav-dolgozik, ami mondjuk itt tenyleg aldas, mert a napi nehany vizsgalaton kivul ugy tunik senkivel sem sok minden tortenik idebent.
Mi reggel egy vizelettel es vervetellel inditottunk, aztan volt egy gyors ultrahang, ahol kiderult, hogy Kissmajom tovabbra is jol van, tokeletes az ellatasa es az allapota (ezt mondjuk sejtettem, mert tegnap este majdnem kiszakitotta az oldalamat a nagy bulizasban), es egy NST/CTG, ami alatt szokatlanul esemenytelen volt a mehem, a gyerek meg majdnem vegig csuklott. Egyelore sticking to the schedule: szerda delelott az idopontunk... el sem hiszem, hogy holnaputan ilyenkor mar itt lesz velunk, kulon lenykent, teljes szagolgathato valojaban.

Ejjel nagyjabol negy orat aludtam. Elotte dolgoztam, szegeny M. ugraltatasaval bepakoltam a korhazi taskat erre a hetre, es egyuttes erovel kikiserleteztuk, hogy hogyan mukodik a sterilizalo berendezes, es hogy kell osszeszerelni a kezi mellszivot meg a cumisuvegeket (jovanna, nekem ez is kihivas volt). Aztan kiautoztunk a telekhez a szep langyos-kodos idoben - Kissmalacz titkos sarka gyonyoru, teljesen betakarta a friss, ropogos, sotetzold moha, az avarban gombak nonek es borostyan fut, igazi erdoszeli tunderzug, olyan jo ott lenni! Majd atmentunk egy puszira M.Anyukahoz, akit a valtozatossag kedveert mar holnap megmutenek; szegeny nem olyan szerencses mint en, valami hetagyas szobaban fekszik, potagyon... remeljuk minden rendben lesz majd, es legkesobb karacsonyra ot is hazaengedik. Vegul ejfel utan utolso erommel epilaltam, borotvaltam, es hasonlo torturak - valahogy tovabbra is keptelen vagyok felfogni, hogy nem latom, mi van a hasam alatti reszen, nem tudok kedvemre hajolgatni, es eleg nehez kenyelmes ulopozituraban elhelyezkedni barhol is.
Ugyhogy most bamba vagyok es almos, es mara annyi tervem van mar csak, hogy ledaralom a Boardwalk Empire harmadik evadjanak a maradekat, hogy vegre utolerjem M.-et, es egyutt nezhessuk tovabb majd otthon ket babazas kozott. Dolgozni ma nem tudtam, mert elertem a net-hasznalatom limitjet, es M.-nek intezkednie kellett, hogy engedjenek tovabb terjeszkedni. Ugyhogy senkit sem olvastam ma, de olyan jo, hogy vagytok, hogy irtok, hogy velunk vartok es izgultok... csereben hamarosan szallitom am az elso Csibebabat! :)

2013. december 13., péntek

An unexpected turn of events

Tegnap délben rajtaütésszerűen hazaengedtek. A dokim megdicsérte a szép reaktív görbénket, majd megultrahangozott, és amellett, hogy a baba rendben volt és a flow szintén, úgy látta, hogy jobb a magzatvíz-arány mint volt, valószínűleg a sok pihenés hatására, úgyhogy hétfőig eltáv, azután meg már csak Kissmajommal együtt hazajövés, valószínűleg újabb hét múlva. Nagyon jól jött amúgy, mert az előző nap beköltözött új szobatárstól félig már elkaptam valami nyavalyát - naivan azt hittem, hogy csak azért köhög úgy, mint egy tüdőrákos, mert félóránként lejár cigizni (igen, ő is mindenórás terhes...), de ezek szerint takonykór is lehetett a dologban. Persze minden reggel hétkor jelenésem van az osztályon ellenőrzésre, de hát mi ez, ahhoz képest, hogy most itthon fekhetek a kedvenc nappalim kedvenc kanapéján, egy mellém gömbölyödött cicával és egy három méterre dolgozó pasival. Amúgy nem sok mindent szándékozok csinálni, mert egész kevés aktivitás már elegendő ahhoz, hogy nagyon elfáradjak, és elkezdjen keményedni a hasam (végül én is megtudtam, milyen az), és igazából a kiságy berendezésén kívül (matrachuzat felrakás, ágynemű bekészítés, rácsvédő felszerelés, játékok felaggatása, stb.) nincs is már nagyon teendő, a takarítónéni M. irányításával mindent szépen megoldott, ami még hátra volt.

Ígéretemhez híven készültem volna egy képsorozattal a kórházazásból, de a MacBook egy fos. Anno azért vettem, körülbelül másfélszer annyiért, mint bármelyik gép, ami a piacon elérhető volt (a többi, még drágább Apple terméket leszámítva), mert húdejó lesz nekem, majd gyönyörű fotómontázsokat fogok készíteni és minden kalandunkat megörökítő csodás videókat. Ehhez képest nem rakható rá egy kibaszott program, amivel a pofámat ki tudom satírozni egy fotóról, és még soha nem volt olyan, hogy a videószerkesztője az általam kívánt zeneszámot az általam kívánt módon képes legyen egy filmrészlet alá rakni. Mindezt úgy, hogy egy programozóval élek együtt, aki saját könyvelő-bérszámfejtő szisztémát építget, tehát látott már laptopot; és úgy, hogy az ezeréves munkahelyi Microsoft gépemmel egy netes keresés és egy letöltés még mindig elég volt ahhoz, hogy elérjek mindent amit akarok.
De nem baj, ez csak mellékszál, a lényeg az lett volna, hogy itthon vagyok, yay!

2013. december 9., hétfő

No news is good news

A dokim tulfelt, es en imadom ezert. Esett szo rola, hogy esetleg hazaenged, es akkor naponta be kell jarnom ultrahangra es NST/CTG-re, de vegul ma ugy dontott, hogy megse - ha nem banom, maradjak inkabb, o ugy nyugodtabb; es en nem banom. Utalom, amikor vizitkor, ha o epp nincs jelen, egyik okoska fiatal orvos mindig belepofazik, es fontoskodva elismetli a tutit a tapasztaltabb kollegak bologatasara varva: hogy igazabol nem erti a beutalasomat, mert nem korosan keves a magzatviz, csak az atlagosnal kevesebb. Olyankor legszivesebben a pofajaba orditanek, hogy te kis taknyos kocsog, ez az ember ott kisert a kezemet fogva, mikozben vegigkuzdottem egy evnyi sikertelen stimulalt cikluson, egy meddosegi kozponton, es egy muszaj-terhessegmegszakitason, ha nem baj, akkor talan inkabb ne tudd jobban mint o, hogy nekem mekkora a tet, es mennyire fontos, hogy egy rajtam mulo pillanatig se kockaztassam, hogy ez a gyerek egeszsegesen megszuletik. Mindenki mas tok aranyos egyebkent, imadom ezt az osztalyt, egyszeruen olyan a hangulat, amilyent csak filmeken lat az ember - mutogatni kellene oket, hogy igy is lehet, mert nyilvan ok sem keresnek tobbet, mint barki mas a szakmaban, szoval nem penz kerdese az egesz; then again nekem nagyjabol mindig mindenhol kellemes tapasztalataim voltak az egeszsegugyisekkel, szoval lehet, hogy csak az atlagember picsog indokolatlanul sokat en vagyok kivetelesen szerencses.

Ma vagyok amugy 37w1d, vagyis a koraszulottseg veszelye mogottunk van, barmi es barmikor tortenik. A magzatviz nem szaporodott meg, de nem is csokkent, szoval uszkalas es tudofejlodes fronton a helyzet egyelore valtozatlan - persze ez fokozatosan modosulni fog, ahogy Kissmajom tovabb no es meg jobban kitolti a helyet, illetve akar egyik naprol a masikra is le tud esni valahogy a szint, meg szivargas nelkul is (nem tudom, pontosan mi a titka, de volt ra pelda a kornyezetemben), szoval ezen a fronton csak ovatosan lelegzunk fel. Ezen kivul mindharom flow normal, a mehlepeny erettsegi foka egyes (vagyis vegre eljutott az en kis abnormalisan fitt tartozekom is oda, ahova mase mar a masodik trimeszter vege fele), es az NST/CTG szerint a mehem komolyan gondolja az osszehuzodgatos feladatat is - nem, tovabbra sem erzek meg csak kemenyedest sem, nem hogy fajast, csodalkoztak is a noverek, mert volt olyan, hogy 80%-ra felugrott a mutato. A gyerek meretei tokeletesek, fejatmeroje 92 mm, fejkorfogata 333 mm, haskorfogata 330 mm, combcsontja 72 mm, becsult sulya 3100 gramm, vagyis tartjuk a beirt jovo szerdai datumot.
Tovabbra sem rossz itt bent amugy, a szobatarsnom mar szombaton reggel atkoltozott a babajahoz a koraszulott osztalyra, szoval egyedul vagyok a ketagyasban; azt nem bannam, ha bepakolnanak ide egy frissen szultet, mert egyreszt elleshetnem tole a teendoket, masreszt kedvemre bamulhatnek vegre egy kisbekat (jelenleg a folyoson setaltatottak kozott szoktam kielni ezen a vagyamat, de ott megiscsak creepy lenne latvanyosan lecovekelni es percekig gyonyorkodni idegen emberek csemeteiben), de ugyanakkor az elozo csaj oruletbe kergetett a veget nem ero panaszkodasaival, szoval talan jobb igy. (Hasznos volt azert az az egy nap vele, mert megtudtam peldaul, hogy csaszar elott nincs beontes, utana csak hat orat kotelezo fejemelgetes nelkul fekudni, mar az orzoben ott lehet velunk a baba, es felszivodo varratokkal dolgoznak.) A mutet napjan majd at szeretnek koltozni egy alapitvanyi szobaba, ha lesz hely, mert ott van sajat furdo, es nem kell messzire elcaplatni egy pisilesert vagy zuhanyzasert, de addig teljesen jol elvagyok itt, a folyoso vegi kozos helyisegek sem zavarnak, mert tok tiszta es kulturalt mindegyik.

Tegnap egyebkent M. kilopott delutan, mert az egy oras es esti hetes vizit kozott csak elore megbeszelt vizsgalatok vannak, es hetvegen semmi, csak a vacsora, amit mindig itt hagynak, ha epp nem vagy jelen; ugyhogy a kis korhazi outfitemben tundokolve elvitt a szuleihez, ahol kaptam finom vasarnapi ebedet, amibol pukkadasig ettem... meg a vegen a korhazazas alatt fogok meghizni. (Jah azt akartam irni mar, hogy tok erdekes, hogy valoban mennyit javul az inzulinerzekenyseg igy a terhesseg vegere: felelotlenkedni termeszetesen igy sem szoktam, de peldaul az olyan mennyisegu es osszetetelu szendvicset, amit csak par hettel ezelott nem ehettem meg ebedre, mert megdobta a cukromat, most siman bereggelizem, raadasul kesleltetett idopontban, het helyett nyolckor, mert annal korabban vizsgalatok vannak meg, es meg minimalisan sem emelkedik meg tole.) Aztan autokaztunk egyet a gyonyoruen kivilagitott varosban, amihez jofajta unnepi dallamokat is hozott... imadom ezt a fiut!
Es utkozben, mikor a karacsonyi csodatortenetrol szolt az enek, nagyon sokszor eszembe jutott a Kissmalacz, es mint ettol mindig, csordultig feltoltodtem szeretettel es nyugalommal... Es csak azt akarom mondani mindenkinek, aki most friss vesztesegtol szenved, hogy ha belolem indulunk ki, akkor lesz majd ez sokkal jobb nekik is - olyan, amikor a fajdalom helyet teljesen atveszi a hala es az orom, hogy ok mindig ott lesznek nekunk, mintha letezne az egen egy-egy kizarolag nekunk teremtett csillag, amit senki mas nem lathat, de rank mindennel fenyesebben ragyog.

2013. december 6., péntek

Ekezettelen korhazi szulinapos

Miutan harmincot evet sikerult leelnem nulla nap korhazazassal (a tavaly nyari laparkor volt my first ever), a harminchetedikbe lepes kipipalasat a Peterfy szuleszeten abszolvalom. Semmi izgalom, hal'Istennek Kissmajom meg bent van a helyen like he's supposed to, tovabbra is szepen novekszik, jol erzi magat, es lathatoan legkevesbe sem erdekli, hogy allitolag bovebb furdozes jarna neki.
Az ugy volt, hogy hetfon letudtam az utolso diabetologiat, ahol meg lettem dicserve, es nyugtatva, hogy tobbet nem is kell mennem, innentol mar csak javulni fognak az amugy is jo ertekeim. Aztan kedden beugrottam a gyerekorvoshoz, aki eloben ha lehet meg tunderebb, mint telefonon, es megbeszeltuk a kovetkezo teendoket. Szerdan elmentem a sajat dokis terhesgondozasra, tisztaztuk, hogy hogyan zajlik majd a szules (M. bent lehet csaszarnal is, yay!), es mondta, hogy csutortokon reggel megejtjuk az elso NST/CTG vizsgalatot. Es az volt a terv, hogy matol elkezdem kivenni a maradek szabadnapjaimat, par napig negyorasan, aztan egesznaposan, es szulesig lotyogok az unnepi hangulatu varosban, es szep raerosen befejezem a babara varos elokeszuleteket. Na ez utobbi nem egeszen jott ossze, helyette tegnap hajnaltol ejfelig rohangasztam, intezkedtem, pakoltam, atszerveztem, aminek kovetkezmenyekeppen azzal aludtam el es ebredtem fel, hogy menten ketteszakad a derekam - ugyhogy most nagyjabol olyan erzes csak dogleni itt a feher vasagyon, mintha egy luxushotelben wellnesshetvegeznek (ahol rejtelyes modon eleg gyakori az ajton at beszurodo csecsemosiras)...

Szoval tegnap reggel rakotottek a gepre, ahol kiderult, hogy ugyan en a vilagon semmit sem erzek belole, de suttyomban egesz intenziv mehtevekenyseget produkalok, amire a gyerek ugyesen reagal is. Nagyon vicces dolog ez az NST/CTG nem tudom, hogy nevezheti barki is unalmasnak, en imadom latni-hallgatni, hogy hogyan mukodik a pici szive, hogy gyorsul zakatolossa, mikozben epp kirugja az oldalamat, es hogy tunik el a jel, amikor odebbmaszkal az erzekelotappancs alol... ha szabadna, egesz nap ott ucsorognek a kenyelmes fotelben, es ezt figyelnem. A gorbeink tehat szepen szinkronban voltak, elojegyeztunk engem csaszarra 18-ara, a doki mondta, hogy gyorsan nezzunk rank ultrahangon is, aztan elkezdett hummogni; mielott elajultam volna, jelezte, hogy ugyan nincs baj, de a magzatviz mennyisege tovabbra is a kellettenel kevesebb, szoval ha nem banom, o a biztonsag kedveert a mutetig felvenne megfigyelesre. Nyilvan nem bantam, az aggodos (es az utobbi napokban ismetelten borzalmasakat almodo) felem meg orult is, hogy na, vegig szem elott leszunk, profi orvosok altal kovetve, a leheto legbiztonsagosabb helyen - de a control freak enem elegge ideges lett, hogy basszus szo szerint semmi nincs kesz a Kissmajom fogadasara, hat hogy a fenebe akarok en igy szulni?!
Elso korben bementem a munkahelyemre, bejelenteni, hogy akkor en most meg korulbelul annyi ideig leszek, amig lementem a geprol az otthoni dolgozashoz szukseges doksikat, es osszepakolom a hazavivos cuccokat az iroasztalrol; ettol a fonokom kisebb panikrohamot kapott, ugyhogy plusz fel oraig ottragadtam gyozkodni, hogy minden rendben lesz, nem meghalok, csak epp nem leszek folyamatosan elerheto a megoldoember szerepben. Mikor hazaertem, M. a nappali kozepen ult a foldon, es epp a kisagy osszerakasi instrukcioit bongeszte fejvakargatva - ettol valahogy rogton elmult minden ketsegem, es lelkesen betarsultam az akcioba. Amig o szerelt, es szunetekben ket kulonbozo ceg ugyeit oldogatta meg tavsegitseggel, addig en teljesen felforgattam az eddigi rendet a haloszobankban, szortiroztam ket nagy fioknyi babaruhat az elso honapokra, elokeszitettem minden hasznalati eszkozt a Kissmajom erkezesere, plussjatekoktol etelmelegiton at mellszivoig, es bepakoltam a korhazi dolgainkat is. Neha lerogytam szusszanni, es szemermetlenul kihasznaltam, hogy M. minden aron ki akart szolgalni: olyankor csak ide-oda mutogattam, mint egy kiralyno, es minden hirtelen a helyere kerult.

Ma reggel meg bevonultam, a dokim mint mindig, mindent intezett, varakozas nelkul helyet kaptam egy csinos ketagyas szobaban, mertek lazat es vernyomast, adtam vert es vizeletet, ujfent ucsoroghettem az NST/CTG-en, es volt egy gyors ultrahang. Holnap lesz majd reszletesebb is, de egyelore minden rendbennek tunik, nem kell elorebb hozni a mutet idopontjat: a flow tokeletes, Kissmajom jol van es nagyon aktiv, az alap meretei teljesen megfelelnek a koranak (holnap szemfulesebb leszek, es megprobalom telefonnal felvenni a diktalast, mert annyi adatot keptelen  vagyok egy hallasra megjegyezni).
Nem mondom, hogy szuletesnapomon nem lennek szivesebben a tervezett programunkon, miszerint eszunk egy finomat a torzskocsmankban, korbeautokazzuk a varost celtalanul, aztan kisorsoljuk, hogy melyik buta karacsonyos filmunket nezzuk meg eloszor iden... de nem vagyok kedvetlen. Most komolyan, ki az, aki tiszta lelkiismerettel kijelentene, hogy ez micsoda kellemetlenseg, azok utan, ami miatt tavaly ilyentajt ugyanitt vartam...? Egeszsegesek vagyunk, vigyaznak rank, hogy azok is maradjunk, es szentestere hazavihetem a fa ala a kisfiunkat... kell ennel tobb az elettol?! Arrol nem is beszelve, hogy meg az ebed is isteni volt - to whom it may concern: korhazban mondjatok, hogy 150 gramm szenhidratos dietan vagytok, ez mar tobbedik alkalom, hogy meglepodom, mennyivel finomabb a diabetikus menu, mint a sima. Jah es van olyan fem bevasarlokocsim is, amiben majd tologatni lehet a Kissmajmot! :)