Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. március 11., kedd

Boys will be boys

Ma apás napja volt a gyereknek, M. felajánlotta, hogy ne mindig csak rohanjak haza bárhonnan is, menjek el nyugodtan egy egész napra, majd ők ellesznek, férfiak egymás között. Délelőtt tizenegykor tehát szoptattam egyet, és az volt a terv, hogy csak fürdetés környékére érkezem haza, addig épp lesz alkalmuk kipróbálni egymást hosszabb távú kettesben is. Én meg elindultam "a városba" - szuper volt, hét ágra sütött a nap, gyér volt a forgalom, a rádió jó zenét nyomatott, igazi tavaszi hangulat volt, én meg nem is tudtam mit kezdjek magammal ennyi szabadidő közepette.

Ruhashoppinggal indítottam, mert az őszi beszerző körút során, amikor azt hittem, hogy egyéves koráig mindenét megvettem a gyereknek, úgy tűnik valahogy kimaradtak a 62-es méretű rugdalózók és a tavaszi kimenős cuccok, amikre márpedig égető szükség van; persze csomó fölösleges dolgot is kiválasztottam, ami aranyos volt, tehát otthagyhatatlan (többnyire superheroes illetve Star Wars témakörben). Utánára terveztem egy nagybevásárlást is, de mivel egy ideje nem érkeztek otthonról beszámolós üzenetek meg fotók, gondoltam rákérdezek, hogy hogy vannak a fiúim - ekkor voltam négy órája távol. A válasz esemm nem volt valami bíztató: Kissmajom egyszer csak nem volt hajlandó elfogadni a fecskendős pótlást (ezzel az elmúlt napokban már voltak gondjaink, az okról egyelőre fogalmunk sincs), mire rátértek a pipettára, már annyira beleélte magát a dührohamba, hogy azt se nagyon, és épp félórája folyamatban van a próbálkozás apai és a tiltakozás fiúi részről. Mondtam M.-nek, hogy ha minden kötél szakad, akkor nyugodtan vesse be a cumit, majd megoldjuk később az azáltal okozott problémát, de a gyerek ne éhezzen.

Aztán, it figures, egyszer csak felcsendült egy olyan dal, amit eddig még az életben nem hallottam rádióban: a Cserháti-féle Édes kisfiam… Már eleve tomboltak a hormonjaim, mert a boltban egy nőre rá volt kötözve egy nagyjából Kissmajom korú kislány, aki keservesen sírt, ugyanazzal az aranyos panasznyikorgással, amivel az én drágám szokott, alig bírtam ki, hogy ne menjek oda hozzá megvigasztalni. Hát mit mondhatnék, a Keleti pályaudvartól az Erzsébet hídig hangosan zokogtam, hogy jövök már kincsem, hozom a nagy kövér cicit, és ígérem, hogy soha-soha többet nem hagyom el a babát! Botladozva rohanok be a parkolótól, remegő kézzel nyitom az ajtót... a nappaliban csend, félhomály, a kanapén bóbiskol M., mellkasán meg a világ legnyugodtabb pofijával alszik Kissmajom. M. elmeséli, hogy milyen dráma volt, kiköpködte a tápot és sííírt, és a végén a beleküzdött adag felét kihányta, borzasztó volt nézni is; namondom adsza gyorsan, felköltöm, hát belealudt szerencsétlen kis béka az éhségbe. Szerencsétlen kis béka nagyon nehezen ébred, ami nappal egyáltalán nem jellemző rá (eleve az sem, hogy el bír aludni ugye, de apparently M. egy varázsló), úgyhogy gyanút fogok és rárakom a mérlegre: 140 grammal nehezebb, mint amikor elmentem, nem csoda, hogy fülig érő szájjal vigyorog, amint kinyitja a szemét. Amint kiderült, M. érzésre azt tippelte, hogy már nagyon sok órája van kettesben a gyerekkel, minimum egy étkezés kimaradt tehát, plusz a nehézkes belediktálás és a bukás… meg volt győződve szegény, hogy üres a fia pocakja, és a sokktól alélt el annyira, amikor nyugtatni próbálta; eközben meg Kissmajom valószínűleg azért bőgött meg köpködött, mert meg volt tömve, és tényleg nem kért többet.

Holnap megejtem a nagybevásárlást. M.-nek meg a lelkére kötöm, hogy mérje meg a gyereket, mielőtt kitalálná, hogy éhen fog halni.
Hát eléggé szeretni kell őket… :)

12 megjegyzés:

  1. Jaj de cukik vagytok!
    En is ilyet akarooook!!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia, hol lehet kapni star warsos és superheroes cuccokat? :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azokat turkálóból vettem, tudtommal rendes boltban pici méretűek nincsenek Budapesten. Netről tudsz rendelni esetleg...

      Törlés
  3. :-)
    Amikor először mentem el otthonról egyedül, az egyik hiperszuperben voltam épp, amikor a másik sorban elkezdett sírni egy kisbaba, én meg reflexszerűen elkezdtem oda-vissza húzogatni - a bevásárlókocsit. :-))

    VálaszTörlés
  4. Jót kuncogok magamban, rajtatok :))))))))))))))))))

    VálaszTörlés
  5. Nagyon edes kis csalad vagytok ! :)

    VálaszTörlés
  6. Katity :)))

    Én is ha meglátok egy síró kisbabát, azonnal vigasztalhatnékom lesz (legutóbb a dokinál a váróban), ezt sosem gondoltam volna előtte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és nem indul be a tejed? nekem minden ilyentől, sőt, a gyerekekre se volt szabad gondolnom, mert megőrültem úgy fájt a mellem (persze szoptatni azért nem tudtam normálisan, ez nyilván a sors iróniája). és igen, én is ringattam a bevásárlókocsit, meg néha véletlenül Marci szájába dugtam a cumit vagy reflexből megkínáltam a cumisüvegből vagy a csőrös poharakból, ha kért egy pohár vizet mondjuk:D

      Törlés
  7. Annyira aranyosak vagytok :-)

    VálaszTörlés

Mondd!