Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. május 14., szerda

Shit is shitty, but life is good

Délen a helyzet változatlan, továbbra sincs spontán kaka, csak szélcsöves. Utálom, hogy az utóbbi héten minden hajnalban ébren volt a kiságyában, de a szokásos vidám gagyarászás helyett nagyokat nyögdécselt és erőlködött. Alternatív segítségként a hashajtó szirupot is bevetettük, és a reggel beadott fél adagtól délután volt is eredmény, de a kúraszerű alkalmazást felfüggesztettük egyelőre, mert Audrey javaslatára előbb egy bababarátabb módszert akarunk kipróbálni: tegnap délutántól a Beba Start Pro hipoallergén tápit lecseréltük a Milumil Pepti laktózmentesre, hogy hátha. Egyelőre semmi változás, ha csak a kínlódós evészeteket nem soroljuk ide, az új íz ugyanis egyáltalán nincs Kissmajom ínyére: lelkesen rácuppan, első pihenésig egy szusszra benyom olyan 30-40 millit, aztán amikor újrakezdenénk, és már van ideje ízlelgetni is, csak kilökdösi a cumit a szájából, hogy köszöni szépen a jó szándékot, de ha lehet, ő ebből a vacakból a továbbiakban mégsem kérne. Persze nagyon rövid idő telt el még az igazi hatáshoz is, meg a megszokáshoz is, úgyhogy reméljük pár nap múlva kiderül, hogy értelme is van annak, hogy neki nem tetsző dolgokkal tömködjük.
A hozzátápláláshoz köszönök nagyon szépen minden hozzászólást, itt is meg privátban is, elraktároztam őket, és egy hónap múlva jól hasznukat is veszem majd. Most igazából leginkább az tart vissza a kezdéstől, hogy mindenhol azt írják, hogy amíg nincs normálisra beállva a széklet, addig nem szabad próbálkozni vele. Gyümölcslevekre viszont nyitott vagyok, ha nem jön be a tápszerváltás, akkor az lesz a következő lépés, hogy kap pár korty szilva- vagy baracklevet.

In other news:
- Tegnapelőtt gyakorlatilag fájdalommentesen áttört a második fogacska is, így most a bal alsó olyan háromnegyedig van kint, a jobb meg épp csak kibújt. Sajnos ez nagyon keresztbe tesz a maradék szoptatásnak is, mert többször van olyan alkalom, hogy hiába van neki kedve, nekem meg tejem épp, ha nagyon éhes vagy nyűgös vagy aktív, akkor a nem megfelelő erősségű folyás iránti nemtetszését úgy fejezi ki, hogy türelmetlenül összeszorítja a száját; vagyis megharap, és az eléggé tud fájni. Szerencsére éjszaka, amikor nagyon álmos, még nem csinálja, úgyhogy olyankor továbbra is zavartalanul mehet a cicizés, és nem kell felkelnem fejni.
-  Kíváncsian követ a szemével mindent, ami mozog, legyen az ember vagy jármű, és tök kis okos: ha hanyatt fekszik, és az egyik oldalán eltűnik valaki úgy, hogy hátul, a fejbúbja fölött megy át (tehát nem látja, mert túl fent van), akkor is rögtön fordítja a fejét a másik oldalra, és ott várja a szemével, hogy megjelenjen. Pár napja megtanult kukucsolni is, fürdés után szoktam elbújtatni a törölközője meg a felhuzigálandó ruhái mögé, és hatalmasakat vigyorog, amikor megtalálom. Van új kedvenc "szava": pfff, ahol az f hang hosszan el van nyújtva, és úgy jön létre, hogy kifújja a levegőt a felső ínye és az alsó fogsora :) között. És vannak kedvenc dalai, amik úgy néznek ki, hogy mi költünk különböző gyagyaságokat egy-egy ismert nóta dallamára - na ezeken akkorákat vigyorog, hogy néha elhisszük, hogy érti a szöveget. A nevét még nem érti, ami nem is csoda, mert annyi hülyeségnek szólítjuk szegénykét, hogy valószínűleg két évesen is úgy fog bemutatkozni, hogy ő Trézsi, a.k.a. Cucálé.
- Nagyon magabiztosan fordul már hasra, és néha már úgy is sikerül neki, hogy nem ragad be a keze; visszafele még elég esetleges a dolog, nem is tűnik tudatosnak, inkább csak oldalirányba mocorog, és akkor átbillenti a gravitáció, meg a nagy nehéz kobak. Imád hason lenni, nagyjából negyed órát bír egyhuzamban úgy, hogy felkönyökölve egész magasra tolja ki magát, aztán egyre lennebb ereszkedik, míg végül a fejét az alkarján pihentetve vagy dühöngve rikoltozgat, vagy halkan nyüszög, borzasztó aranyos hangokat kiadva - de ha olyankor hanyatt fordítjuk pihenni, hangos méltatlankodásba kezd, és gurul is vissza. A megfelelő hosszúságú hasonkodást amúgy nagyban hátráltatja az, hogy minimum egyik ökle szinte folyamatosan a szájában van, egy kézzel meg nem bírja sokáig tartani magát. Szintén Audrey nyomán el akarjuk vinni egy dévényes gyógytornászhoz felmérésre; mi semmi elmaradást nem tapasztalunk és semmi furcsát nem látunk rajta (azon kívül, hogy kicsit talán favorizálja a jobb oldalát, például mindig arra fordul át), de jobb ha egy szakember is megnézi, hogy ha van javítanivaló, akkor időben elkezdhessük.
- Hétvégén életében először elmentünk vele nagybevásárolni, amikor is előbb egy nagyjából másfél órás autóutat, majd egy teljes soppingolást végigasszisztált a hordozójából, egy panaszszó nélkül: néha elbóbiskolt, de többnyire érdeklődve bámészkodott a világra, és nagyokat mosolygott, amikor szóltunk hozzá. Itthon is egyre önálóbb, reggel felkelés után mindig beteszem a kiságyába, amíg én elvégzem a dolgaimat, és akár egy órán keresztül is eljátszik egyedül, hangosan beszélget, fogdossa és rugdalja a holmijait, dolga végeztével meg rendszerint elalszik.
- Az éjszakai alvás visszaállt a régi mederbe, már nincs félórás sírás előtte, maximum pár perc, és csak azokon a napokon, amikor a lefekvés idejére már nagyon fáradt; este nagyjából héttől reggel nyolcig alszik, egy éjfél körüli és egy hajnali négy órai kajálással (igazából inkább belealvós komfortszopizások), de mára virradóan az előbbi elmaradt, így először életében átaludt nyolc órát. A napközbeni alvás továbbra is nagyon ritkán sikeredik fél óránál hosszabbra (mindez két óránként), ha pont elkapjuk a pillanatot, amikor éledgetne, és időben elkezdjük tologatni, akkor vissza szokott aludni akár további egy órára is, de ez nem sokszor fordul elő, mert sosem hangosan ébred - rendszerint úgy vesszük észre, hogy befejezte a pihenést, hogy erőteljesen mozogni kezd alatta a babakocsi, és mellette a felakasztott plüssök.
- Apropó babakocsi, a mózes részében teljesen kinyúlva már hetek óta nem fér el; szerencsére felhúzott lábakkal szeret feküdni, mert a sport részbe még elég sokáig nem ültethető. És apropó ülés, basszus már vízszintes helyzetből is megpróbálja felhasizmozni magát, de a kedvenc pozíciójában (mi lennebb csúszva ülünk, ő meg kifele fordítva olyan 45 fokban rajtunk fekszik) már gyakorlatilag nem tartható, mert azonnal elkezd előregörnyedni, hogy felülhessen.

Most több nem jut eszembe, úgyhogy rakok egy képet, amint őurasága épp olvasgat, miközben a galád anyja lepaparazzolja a tarkóján éktelenkedő kopasz foltot, és a rágnivaló csupasz vádlijait. (Az immár halásznadrágosra kinőtt tigrincsmintás outfit az courtesy of Marcsy, akinek jövő ilyenkorra nagyonnagyon vissza szeretném küldeni családon belüli használatra.)


5 megjegyzés:

  1. "mindenhol azt írják, hogy amíg nincs normálisra beállva a széklet, addig nem szabad próbálkozni vele"

    Komoly? Én úton-útfélen mindenhol azt hallom, főleg anyukáktól, hogy azért kezdték el a "korai" (kb 5 hó) hozzátáplálást, mert gond volt a széklettel (nehezen kakilás).

    Tündéri kis babapopója van Kissmajomnak :)

    VálaszTörlés
  2. Ó hogy én hogy imádlak Titeket :) jajjj de megszeretgetném azt a kis tiger ruhás kisherceget :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon édes ez a tigris cucc :)

    VálaszTörlés

Mondd!