Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. július 10., csütörtök

Napi program félévesen

Ez az egyszerű kis cím bizony szenzációs sikert takar, mert sosem gondoltam, hogy nekünk ilyenünk is lesz a belátható jövőben. Mondjuk nem is igyekeztem semennyire sem, egyedül az esti/éjszakai rutinhoz ragaszkodtam, a többit hagytam alakulni és alakítani Kissmajom által - úgy tűnik, hat hónap kellett neki ahhoz, hogy kitalálja, mi legyen, és nagyjából fixen tartsa is magát hozzá. Oké, legtöbb ismerős baba már fele ennyi idősen jól kiszámítható órarend szerint élt, de ahhoz képest, hogy tényleg semmit sem erőltettem, én több mint elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.
A harmadéves állásról itt írtam, ahhoz képest igazából nem sok változott, de ami igen, az igencsak számottevő: nappal is lettek étkezési időpontjaink. Továbbra is igény szerint eszik, de mostanra kialakult egy pattern, és majdnem minden nap ugyanakkor éhezik meg; nem katonás ám a rend, csak viszonylagos pontosságról beszélek, a fél- vagy akár egy órás csúszás simán benne van a pakliban, de legalább van valami, amihez lehet tartani magunkat.

Szóval így néz ki egy Kissmajom-nap mostanság:
- este hat és hét között fürdés (fokozatosan előbbre hoztuk, mert ennél később már nagyon fáradt), majd 120-200 milli táp (attól függően, hogy legutóbb mennyit kért);
- éjjel egy és hajnali öt körül álomevés (vagy inkább komfortszopizás, elég hamar belealszik ugyanis), az utóbbi után tisztába teszem, és átköltöztetem magunk közé;
- hét körül felébred, szopizik (mennyiséget nem tudok, de a régebbi mérésekből kiindulva max 50 millire tippelnék), és nagyjából fél kilencig visszaalszunk együtt;
- utána olyan fél órát családilag játszunk az ágyban, majd ő visszamegy a kiságyába, és egyedül játszik, amíg ágyat vetek, előkészítem a nappalit (gyors takarítás, habtapi és babaszőnyeg lerakása, bedobozolt játékok elővevése, stb.), és elkészül a kajája;
- fél tíz és fél tizenegy között szilárd ételes tízórai a pihenőszékben (150-200 gramm, ha kevesebb, akkor egy kis táppal kiegészítve);
- utána körülbelül fél órás ejtőzés rezegtetett üzemmódban (ami rendszerint kakit eredményez), majd játék;
- tizenegy és tizenkettő között valamikor elálmosodik, és fél-másfél óra közötti periódusra alszik el (általában előbbi, de ha van időm végig mellette feküdni és szorosan összebújni, akkor egyre többször borítékolható a hosszabb változat);
- ébredés után folytatódik a játék, majd egy és két óra között valamikor ebéd (180-200 milli táp);
- a délutáni órákban játszunk és elmászkálunk itthonról, az autózós programpontot többnyire átalussza, bármikorra esik, ha ilyen nincs, akkor legkésőbb háromkor altatni kell (ez szigorúan csak fél óra);
- bárhova megyünk, a hazaindulást öt körülre szoktuk szervezni, és ekkor kapja az uzsonnát is (180-200 milli táp, de lassan itt is bevezetem a szilárdot);
- autóban hazaúton mindig kidől, de egyébként csak akkor ragaszkodom még egy menetnyi alváshoz, ha látom hogy nagyon fáradt és nyűgös, mert van hogy simán kibírja ébren a lefekvésig fennmaradó időt.

A megéhezést mindig is félreérthetetlenül jelezte, olyankor szinte egyik pillanatról a másikra kezd el nyűgösen kiabálgatni - itt annyi fejlődés van, hogy most már nem teljesen meglepetésszerű a hangulatváltozás, hanem maximum három perc még rendelkezésre áll a kaja előkészítéséhez, mielőtt tényleg keservesen sírni kezdene. Ha valami miatt kicsit tolni akarom az étkezés időpontját (mondjuk már majdnem délután hat óra van, és azt szeretném, hogy inkább közvetlenül lefekvés előtt lakjon jól), akkor olyan 80 milli az, amivel halogatásként már megelégszik, annál kevesebbet becsapásként értékel, és tiltakozik.
Az álmosságot csak az utóbbi időben kezdte el teljesen egyértelműen jelezni, de most már kivétel nélkül mindig együtt mutatkozik mindhárom azonosítója: ásítás, szemdörzsölés, fülhuzigálás - sőt a gyengébbek kedvéért ki szoktak egészülni félig lehúnyt szemmel előadott fejdobálással is (régebben ez nem volt, csak az egyre hosszabb elbambulásokból lehetett következtetni). A konkrét elalvás ellen továbbra is hősiesen küzd, még olyan helyzetben is, amikor tényleg kivétel nélkül mindig beadja a derekát előbb-utóbb (például ha épp aktuális a pihenőidő plusz közben épp autózunk), utolsó erejével többször is felpattintja a szemét és még párszor félájultan körülnéz.
Az unatkozást és a játék közbeni fizikai fáradtságot panaszos nyöszörgéssel-nyafogással jelzi, ilyenkor a leggyorsabb orvoslási mód természetesen az ölbevétel - ettől aztán kivétel nélkül mindig aktivizálódik (igen, fizikai fáradtság esetén is), alaposan megtapogatja/gyűrögeti/karmolássza/csipkedi az áldozat fejének minden négyzetcentiméterét, majd lelkesen álldogál, rugózik, ugrándozik, rúgkapál, lépked (persze mindeközben a hóna alatt tartani szoktuk), végül feltérképezi a közvetlen környezetet, és ellentmondást nem tűrően nyúlkálni kezd a legérdekesebbnek tűnő szerelnivaló felé. Néha, mikor azért szomorkodik, mert már nincs ereje támaszkodni (akár hason, akár négykézláb), lekenyerezhető hanyattfordítással, és villámgyorsan a kezébe nyomott ismeretlen tárgyakkal is.
Egy féléves majmocska vicces kis jószág indeed… :)

4 megjegyzés:

  1. Azok a combok, lábfejek, talpak, agyonpuszilgatnivalók :)

    VálaszTörlés
  2. Ó istenem de drága :) igazi álompasi ;) imádnám megszeretgetni :)

    VálaszTörlés

Mondd!