Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. október 4., szombat

Bénaszülők: Waterboarding

Ma arról akartam mesélni, hogy voltunk wellnessni, de közben got sidetracked egy kis reggeli incidens miatt, úgyhogy későbbre halasztom az utazósos beszámolót, és bénaszülős sorozatot nyitok. Szerencsére a lányoknak cseten már elbüszkélkedtem a produkciót, így nagyjából csak bemásolom ide, és megpróbálom nem nagyon beleélni magam, mert azon túl, hogy szégyenletesen ciki, borzasztóan sajnálom szegény Kissmajmot, hogy ilyen idióták voltunk vele.

Hajnali etetéskor, olyan fél üvegnyi táp után, Kissmajom egyszer csak egy nagyot nyelt, és köhögni kezdett; azt hittük cigányút, történt már ilyen, mikor nagyon mohón falt, úgyhogy felvettük, megütögettük a hátát, hogy köhögje ki, tartottunk egy kis pihenőt, és újra kínáltuk. Lelkesen bekapta a szájába a cumit, majd egy korty után kiköpte. Pihenő, újrapróba - ugyanaz a reakció. Ilyenkor hűtőből elővett kaja esetén arra gyanakodnék, hogy a melegítés nem volt megfelelő (van amiből kizárólag a szobahőmérsékletűt szereti), de most erről nincs szó, ez táp, akkor kevertem be neki, ráadásul már jó sokat benyomott belőle, szóval más baj lesz ez. Azt is tudjuk, hogy nem fogzásos fájás, mert épp előző este nézegettem meg, hogy szépen kint van az első nyolc (négy alul, négy felül), és a múltkor gyulladt-félének kinéző szemfogak helye most szép sima és rózsaszínű.
Megint várunk egy kicsit, megint megkínáljuk, megint kiköpi - de közben már nagyon türelmetlen, álmos is, és éjfél óta nem evett, ami neki soknak számít, törik el a mécses. Felveszem, megdédelgetem, mosolyog rám, galagyol kettőt, leteszem, nem kéri a kaját, görbül lefele a szája; M. is felveszi, megdédelgeti, mosolyog rá is, stb. Ekkor már sírni kezd, ölelgetjük nyugtatásul, játszunk vele egy kicsit figyelemelterelésül, de mikor éhes, lehetetlen megvigasztalni bármivel evésen kívül. És most éhes, enni viszont nem akar. Öt perc múlva már egyre keservesebben üvölt, mi meg egyre tanácstalanabbul kínáljuk újra és újra, nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni a visszautasítást, hiszen egyértelmű, hogy az éhség miatt ordít.
Több mint másfél órán keresztül ment ez a műsor on and off, miközben M. bohóckodott vele, megnyugodott, de amelyik pillanatban szünetelt a szórakoztatás, eszébe jutott a nyomorúsága, és sírni kezdtett. Vagy ha esetleg nem azonnal tette, akkor is elég volt, ha meglátta, hogy az üveggel szándékozunk közelíteni felé, és máris hangosan sikítozott. Már tiszta idegek voltunk, hogy mi baja, biztos fáj valamije, de nem fáj, mert ha épp foglalkoztatjuk, akkor vigyorog, beszélget, mászik, jó de akkor mi van. Megbolondult a gyerekünk, vetette fel M., teljesen jól van, csak szivat, vádaskodtam én, tök mérgesek voltunk és fáradtak, már az is megfordult a fejemben, hogy mindjárt bevágom a kiságyba, aztán bőgjön napestig, de közben sajnáltuk nagyon, mert hát legörbült a kis szája, és folytak a nagy könnycseppek lefelé a maszatos arcán. Szörnyű volt na, picibaba korában voltunk utoljára ennyire frusztráltak és fogalmatlanok, vagy talán még akkor sem, mert ott volt egy biztos-hogy-hasfájós joker magyarázat.
Aztán egyszercsak meglett a megoldás: M. véletlenül lefele fordította az üveget úgy, hogy se a gyerek szája, se a kupak nem volt rajta - és hatalmas kortyokban ömlött belőle a táp. Kilyukadt (illetve két gyári lyuk között kirepedt) a cumi, vagyis már-már erőszakos határozottsággal fuldokoltattuk szegény Kissmajmot…

Én nem tudom, mikor tanuljuk meg végre, hogy ez a gyerek egyszerűen nem sír ok nélkül. A legmegfoghatatlanabb nyűgje az, hogy frontérzékeny, vagy hogy néha kiszámíthatatlanul fáradt, mert épp fejlődési ugrás van, és gyakrabban pihenne, de olyankor inkább csak nyíg és nyafog, vagy bújós és bágyadt, és nem találja a helyét. Egyébként mindig ennél egyértelműbb dolog bántja, és amikor tényleg sír, komolyan, hangosan zokogva, akkor kivétel nélkül mindig valami konkrétum van.
Szóval ez itt egy nyilvános bocsánatkérés, kisfiam; a látszat ellenére a hülye szüleid mindennél jobban szeretnek.

7 megjegyzés:

  1. ó szegény kicsi manóka, elhiszem hogy görbült az a pici szájacska :( egyemmeg :(
    ami titeket illet Est, nyugtasson a gondolat, hogy más is követ el hibákat, és nemcsak első gyereknél, hanem többediknél is (mert az élet, a sors, és egy új kis élet mindig hoz meglepetéseket). Fel a fejjel. Egy dologgal okosabbak és tapasztaltabbak vagytok, legközelebb ilyen nem fog előfordulni!

    VálaszTörlés
  2. Szegénykém, olyan rossz, hogy még nem tudják elmondani, hogy mi a baj, az ember szíve meg megszakad, ha így kell látnia :( Mi is jártunk már így, csak annyi volt a különbség, hogy Buci kb 10 mp alatt elfogyasztotta a tápszert, mi meg csak pislogtunk, hogy hová tűnt, ő meg reklamált utána, hogy nem élvezhette elég ideig :)

    VálaszTörlés
  3. Így ezt olyan vicces volt olvasni de én biztos már elrohantam volna az ügyelerte, de legalább is kétségbeesve rohangáltam volna a lakásban.

    VálaszTörlés
  4. És olyan még nem volt, hogy eltömődött a tápszertől a cumi lukja? Minálunk azért volt sírás :-)

    VálaszTörlés
  5. Nemsokára eljön az idő, amikor majd mondani is tudja, mi a baj, bár akkor már nem a cumival kapcsolatosan :) Cuki lehetett, ti pedig nyilvánvalóan egy nem rutinproblémára nem azonnal jöttetek rá, ez megbocsátható.

    VálaszTörlés
  6. Drága Est, de hát honnan juthatott volna eszetekbe ez a verzió? (Magunkból indulok ki, mi is kisgyerekesek vagyunk, hét hónapja, és mi is bénázunk időnként ilyesmin, ami utólag annyira nyilvánvaló, de ha véletlenül nem jövünk rá, akkor soha. És van egy csomó "soha" is, szerintem elkerülhetetlen, minden igyekezet ellenére....) :-(

    VálaszTörlés
  7. Igazából nem is az bántott, hogy nem jöttünk rá, mert tényleg nem volt annyira egyszerű a megoldás, főleg hajnali ötkor, csak azért haragudtunk magunkra, hogy képesek voltunk mérgesek lenni Kissmajomra, és azt feltételezni, hogy azért sír... hogy minket bosszantson, vagy nem is tudom, mi a fenére gondoltunk… :/

    Lovely, de, eltömődős malőr is volt, valamikor az első hónapokban egy tápszerváltáskor, mert a Beba simán oldódott szobahőmérsékleten, egyik Milupa meg (amivel épp szorulás-ügyben kísérletezgettünk), nem. De arra egész hamar rájöttünk, akkor más bajunk volt: hogy szüntessük meg a problémát, anélkül, hogy befalnánk és megszívnánk a cumit… :)

    VálaszTörlés

Mondd!