Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. december 13., szombat

Adventi fényes

Ez volt tavaly a rendhagyó koszorúnk - az első gyertyát együtt gyújtottuk meg, de aztán M. megvárt a másodikkal, így végül a kimenőm ellenére halasztottunk addig, amíg haza nem mentünk újra, mindketten, és ki nem kerekedett a család. Szerintünk amúgy mi voltunk rajta négyen: a két nagy apuka és anyuka, a kicsi Kissmajom, a picike Kissmalacz; ha majd valamikor születik még egy tesó, akkor még nonkonformistábbak leszünk, és öt gyertyás adventünk lesz.

Idén nincs koszorúnk, még ilyen fura sem… azaz főleg ilyen fura nincs, mert Kissmajom egyenként kiszedegetné a potpourri összetevőit, és akkurátusan megeszegetné őket. A karácsonyfa-projekttel is bajban voltunk, mert egyértelmű volt, hogy kell, és az is, hogy műanyag lesz (a lehulló tűlevelek szintén megevésre kerülnének ugyanis), de onnantól kizárólag káoszra lehetett számítani. Oké, kikötjük valahogy, és mondjuk összehozzuk, hogy ne boruljon fel (ami elég kizárt, de tegyük fel) - viszont Kissmajom épp a gravitáció-tesztelő fázisát éli, minden elérhető-mozgathatót alaposan megvizsgál, majd a földre kúr dob, és érdeklődve néz utána, hogy vajon ugyanúgy viselkedik-e, mint az előtte kipróbált kétmilliónégyszázhuszonhatezerkilencszázötvennyolc darab másik tárgy. And let me tell ya', komoly piaci rés van a törés- és rágcsálásbiztos bababarát díszek ügyében: kínomban már azon filozofáltam, hogy veszek néhány csomag gumi fürdőjátékot (van például olyan, hogy különböző színű kacsák), és azokat aggatjuk fel… ráadásul az ünnepek után is hasznosíthatóak lesznek, tiszta haszon. Ikea barátunk végül mindent megoldott, kiváló rongyból, fonalból, fából, műanyagból, szalmából meg fényes csomagolópapírból készült aranyosságokat vásároltunk hétvégén, és tegnap az Aldiban tettem pontot az i-re, mikoris vásároltam ízléstelen télapót, rénszarvast és angyalkát is - ide nekem a Red Dot dizájn díjat iziben.
Most az jutott eszembe, hogy ette fene, arra sem teszünk különösebb erőfeszítéseket, hogy tutira rögzítve legyen a fa. Maximum két kiló lesz díszestül, az is egyenletesen elosztva másfél méter magasságon és olyan fél méter átmérőn - mi baj lehet belőle, ha lehúzza, és végiggurigázgatja a nappalin…? Ígérem, arról is lesznek fotók.

Családsor

3 megjegyzés:

  1. Milyen szerencse, hogy még nem sikerült eladnunk a pianínót (nehéz is lenne úgy, hogy még meg sem hirdettem). Így idén is arra rakjuk majd a fát, a kölök meg nézegeti alulról. :) Az első karácsonyán masnit kötöttem a hasára és beraktam a fa alá. Azaz a fát raktam fölé, az ágyra. Könnyű volt az akkor még két és fél hetes gyerekkel. Műfenyő van, de lehetne akár igazi is (ha nem sajnálnám a fát), mert ez a gyerek nem megrágcsálós típus.
    Tavaly kitaláltam, hogy együtt díszítünk. Két éves a gyerek, menni fog az, gondoltam én. Miután kibogoztam őkelmét az égősorról, és leszedtem a füleiről is a horgolt hópelyheket, feladtam. :) Inkább fogtam a drágát, amíg az apja pakolta fel a díszeket. Az utolsó simításoknál már aktívan segíthetett, és roppant büszke volt magára. Idén már három éves, úgyhogy megpróbáljuk megint. Legfeljebb felkötözi magát a fára. :D

    Macs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem megrágcsálós típus... vajon mit is tudhatsz te a gyereknevelés nehézségeiről?! :D

      Ha jól értem, megvolt már a harmadik szülinap - még legalább százat, egyre boldogabbakat! :)

      Törlés
    2. Ugye? Mekkora mázlista vagyok! :) Örülök is neki, mert én azt hittem, minden gyerek úgy szokta, amit talál, a szájába tömi. Féltem már előre, aztán kifogtam egy ilyet. :)
      Ötödikén volt a szülinapja, bizony. Köszönöm a nevében. :)


      Jut eszembe, a bölcsiben azóta is előfordul hogy megveri őt az a kisfiú. Annyira durván nem, mint az első alkalommal, és sokszor nem jut el az ütésig a dolog, mert a fiam lekiabálja a haját és akkor békén hagyja. Megfigyeltem, mindig akkor történik ilyen, ha szabadságon van a kedvenc gondozónőnk. Bocs az offért. :)

      Macs

      Törlés

Mondd!