Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. december 11., csütörtök

Babaszoba

Így nézett ki Kissmajom lakhelye, esti stria-ellenes kenegetés után, miközben épp kirúgta az oldalát. Ebből a perspektívából jó nagy volt, még akkor is, ha máséhoz viszonyítva semmiség.

Azt már mondtam, hogy igazából tökéletes terhességem volt, minden kellemetlen tünet elkerült. Még az első trimeszteri hányások sem voltak különösebben megerőltetőek, mert nem azt a klasszikus torokkaparós-szemkönnyezős öklendezést kell elképzelni, hanem egyszerűen éreztem az ingert (pontosabban nyál gyűlt a számban), és attól kezdve csak le kellett hajolnom, már jött is vissza a teljes menü. Általában három perccel evés után, sőt gyakran evés közben történt mindez, szóval rossz ízt sem hagyott maga után, mert nem erjedt kaja jött vissza, hanem gyakorlatilag ugyanaz, amit lenyeltem. Utána sem voltam rosszul, annyira nem, hogy undorító vagy sem, többször megesett, hogy visszaültem az asztalhoz befejezni az étkezést.
Aztán néha második trimeszter végén meg harmadik elején görcsölt a vádlim éjszaka - na, az kínzott rendesen, de elég hamar rájöttem, hogy ha befeszítem, akkor elég hamar elmúlik, és a következő napokban dupla adag magnézium elég sokáig távoltartja.
Itt a végefelé viszont nem mondom, hogy nem volt már egy kicsit nehéz. Leginkább szó szerint a hasam, mert mivel fogytam, eltolódott a súlypontom (mindig is seggnehéz voltam), és ez eléggé megviselte a derekamat, már egy hosszabb bevásárlás után is elfáradt és sajgott. És Kissmajom rugdalása elég sokszor konkrétan fájt: a doki szerint a csökkent magzatvíz volt az oka, mert mivel kevés volt a kipárnázottság a baba körül, néha közvetlenül a szerveimen gyalogolt, vagy kifelé a bőrömet nyújtotta. Szóval ha lehet, a következő terhességben több löttyöt szeretnék, köszönömszépen.

Pocaklakó vagymi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!