Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2016. február 2., kedd

Ba-dum, tsss!

Tegnap pár óra leforgása alatt kettőt is villant a kétéves Kissmajom-logika - az elsőnél még csak elmosolyodtunk, mert napi egy hasonló gyöngyszem azért rendszerint akad, de a másodiknál titokban fuldokolva röhögtünk... egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lesz ennél mulatságosabb korszaka a gyerekségének, pedig nyilván a java még hátravan...

Újabban nagyon szeret énekelgetni, két-három ismétlés után körülbelül bármilyen dalból megtanul egy szakasznyit, még a szülei saját költésű, értelem nélküli és rímtelen bugyutaságaiból is. Pár napja mindenki jó szórakozását megalapozva, úton-útfélen Csárdáskirálynőt kornyikálgat; ma szövegértelmezésbe kezdett a kis fejében, láttam a szemén, hogy valamit latolgat, aztán rosszalóan megszólalt:
Kissmajom: Ezek a lányokangyalok semmit sem csinálnak!
Én: Semmit sem csinálnak...? Hogyhogy?
Kissmajom: Csak médiáznak a férfiakkal.

Mióta gyerekünk született, tudatosan igyekszünk nem különösebben káromkodós párosnak lenni, de persze szentek sem vagyunk, azaz indokolt esetben (as in: hirtelen fizikai fájdalom, véletlen ügyetlenség, idióták a forgalomban, stb.) alkalomadtán elengedünk egy-egy randaságot. Sajnos a tágabb családra ismételt kéréseink ellenére semmiféle hasonló visszafogottság nem jellemző, most, hogy van oka feltűnni az ilyesminek, már számunkra is zavaró, hogy mennyire korlátlanul ömlik a faszozás és kurvázás. Persze Kissmajom sem Apuhoz vagy M.Anyukához igazodik, hanem azokhoz, akik kötőszó-gyakorisággal szórják a trágár kifejezéseket, szörnyű az ártatlan kis szájából undormányokat hallani. Szerencsére kezelhető a helyzet, és mivel nem nevetünk rajta, csak ritkán jut eszébe ezzel szellemeskedni; megérti, hogy nem szabad csúnya szavakat használni, illetve miután használja őket, azonnal kötelességtudóan hozzá is teszi, hogy "Ez butaság, ilyent nem mondunk!"
Ma épp hármasban autóztunk, mikor M. mesélt valakiről egy elég gyengus, de az illető szerint borzasztó vicces sztorit, majd a végén gúnyosan hozzátette, hogy: "Ba-dum, tsss!" Nevetgéltünk egy sort azon, hogy tényleg milyen ócska tréfa volt, majd M., mint mindent, ezt is oktatólag megmagyarázta az utódnak:
M.: Kisfiam, reméljük mindig ilyen jó marad a humorérzéked, mint most, de ha esetleg nem, és majd valami butaságot találsz előadni, sokat javít rajta, ha azzal zárod, hogy: "Ba-dum, tsss!"
A gyerek szeme szinte rögtön felcsillant a csodálatos lehetőségtől, és diadalmasan rávágta:
Kissmajom: Bassza meg! Ba-dum, tsss!

Hátígy.

15 megjegyzés:

  1. :D És ezeket a lehető legjobb szitukban, személyek előtt sütik el.
    Még decemberben, Ketteske születése előtt munkába menet a hátsó ülésről a következő boldog felkiáltást hallom: esz ety fááász! Hátrakapom a fejem, hogy most akkor a "ház" szót sikerült így kimondani vajon? A gyermek közben a a felismerés és a siker örömteli mosolyával a szemében, száján követ valamit a tekintetével bal oldalról előrefelé. Visszakapom a fejem mert ugye az utat kéne nézni, meg megnézném, mit is vett észre. Előztek épp minket és ezt látva hangzott el a fenti mondat. Amit én mindig használok ilyenkor... Legjobb görbe tükör a gyerek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére olyan még nem fordult elő, hogy idegenek előtt mondjon ilyent, de épp elég, hogy Apu előtt megtette (aki szerintem életében ötnél többször nem káromkodott); azért lelkileg készülünk a nyilvános bemutatóra is... :)
      És igen, nagyon durva magunkat visszahallani a szájából, nem csak csúnya beszéd tekintetében - sokszor csak bámulom, hogy jé, ezt tényleg így szoktam én is!

      Törlés
  2. borzasztó az ő szájukból minden trágárság. mi időnként el sem hisszük, hogy jól hallottuk, meg egy csomószor olyat mondanak, amit tuti az oviban tanultak - gumiszobába akarom zárni őket még mindig:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy én is azt hittem, hogy csak idegen helyekről fognak ilyesmiket hazahozni, és jóval később... remélem nem ő lesz, aki majd az oviban másokat csúnyákra tanít... :/

      Törlés
  3. Mennyire cuki már....:D Hát biztosan könnyesre nevetném a szemem tőle, ha megismerném :)
    Amúgy tényleg nagyon nem jó ez a csúnya beszéd. A mi baráti körünkben most sok olyan gyerek van, aki már kezdi érteni és használni, nagyon oda kell figyelni, sajnos nekem is van, hogy kicsúszik, szégyellem is magam miatta...:(
    (pinkm.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felnőtt társaságban én nem szoktam zavartatni magam, de gyerekek előtt tényleg gond egy kicsúszás is, sajnos a szivacsagyúságuk erre hatványozottan vonatkozik...

      Törlés
  4. Gyerek: Jaj, basszus!
    Apja: Kicsim, ezt inkább így ne...
    Gyerek: De anya is mindig ezt mondja, amikor leejt valamit.
    Óóó. Még jó hogy csak ezt. Elég ocsmányul beszéltem, a kölök pár hónapos korában szoktam le, legalábbis azt hittem leszoktam teljesen.
    Mindig azt hittem, hogy én "rendesen" beszélek. Aztán a kölök meg ilyeneket mond: mittomén, mér, mer... :)
    Mászik a székén, a karfa alatt átdugott lábak, vagy felette átvetve, esetleg guggol, tekereg. Rászólok vagy századszor, mert már esett párszor hanyatt így, tört el alatta műanyag gyerekszék. Nem bír rendesen ülni. Tehát így szólok kissé idegesen: édes fiam, ne ülj úgy azon a széken mint... mint... (magamra nézek, megsemmisülök)...mint anyád!!!

    I.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, hát én a basszamegről próbálom rábeszélni a basszusra, ha már nagyon muszáj... :D

      Törlés
  5. Igen, a basszus még nem vészes, bár lehet hogy az oviban szóvá tennék. Mostanában néha rajtakapom magam néha némi kurvaéletezésen, jobb lesz vigyáznom. Még jó, hogy a f@szomozásról már leszoktam.

    I.

    VálaszTörlés
  6. én régen a blogban is cifrán káromkodtam (egyszer rám is szólt valaki, hogy ez szörnyű) és a gyerekek óta annyira ügyesen redukálom (mondjuk ha ideges vagyok, még mindig szörnyű dolgokat tudok mondani, pedig próbálok nagyon vigyázni), hogy most már pl én vagyok rosszul, ha valaki ocsmány szavakat használ (élőben vagy akár a blogjában - írásban sokkal nyomatékosabb ez is).
    Észre se vesszük, de tényleg annyira csúnya.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon édes poszt! Lassan nekem is át kell térnem valamire, sajnos én majd' a legcsúnyábbat szoktam, ha olyan van, a "mi a f@szért..." meg ilyeneket, férjem rám is szokott szólni, hát nem valami nőies. Nővérem családjában mindig röhögtem magamban, mennyire próbálnak óvatosan szidni "a kutya fáját", ez a férje szájából viccesen hangzik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is tanítottunk neki ilyeneket, hogy "A teringettét!", nagyon aranyosan használja is a megfelelő pillanatokban, de attól még a csúnya szavas extrák megmaradnak benne, és néha előrukkol velük.

      Törlés
  8. OFF: végre megérdeztem: idéntől szabad iskolaválasztás van, nem körzetesség.

    VálaszTörlés

Mondd!