Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2018. április 29., vasárnap

Nagyon durva...

...hogy ekkora már! És hogy múlt hét óta ez a kis futóbringa már csak egy vicces nosztalgia-ride, mert nagyjából húsz perc alatt megtanult nagyfiús biciklin pótkerekek nélkül száguldani. Mindezt miután a márciusi síelésen egy hétnyi gyakorlás után M. elképesztő sebességgel levitte egy olyan piros pályán, ahol én nem mertem elindulni - és még le sem értek az utolsó szakaszon, mikor már fülig érő szájjal vigyorogva kiabálta, hogy zárás előtt légyszi mehessenek még egy kört. Most épp görkorcsolyát vadászok neki, a boltban ráállítottam ugyanis, és két lépés után már stabilan kontrollálta a lábait... amin nem kellene persze csodálkoznom, mert a jégen már január óta tök magabiztosan siklik.
És mindeközben nyolc éven felülieknek íródott Rumini regényt olvasunk neki, és meséli vissza hibátlanul, olyan szavakat és kifejezéseket használva aktívan, hogy csak pislogunk. És szinte bármilyen szót összeolvasva is megfejt már, illetve ha olyan kedve van, le is ír... jó, ezt egyelőre csak hűtőmágnesekből tudja tökéletesen, mert kézzel pár betűt megfordít, és többnyire jobbról balra halad.  Bármeddig elszámol, húszig könnyedén összead meg kivon, és magától rájött, hogy hogyan működik a szorzás.
A Minecraft játékában sajátkezűleg felépített  a semmiből egy kis miniverzumot, aminek a közepe M. dolgozószobája (mert az az ő közös birodalmuk), és amiben úgy tájékozódik, hogy az egykori híres-neves-nevezetes Quake bajnok apja nem bírja követni - és az eredeti nyelven nézett napi fél óra rajzfilmjeire alapozva random egyszerűbb mondatokat rak össze angolul, meg csomó mindent lefordít magyarra úgy, hogy a fele szót megérti, a többit kilogikázza. A 4-7 éveseknek szóló fejlesztő matek és írás-olvasás feladatlap-gyűjteményből nem tudok olyant választani, amit ne oldana meg tökéletesen, egészen ijesztő.
Hol van az én kis pici gömbfejű babafiam, hol?!

1 megjegyzés:

  1. :) De jó, nálunk ez a bringázás dolog nem akar menni. Futóbiciklivel simán száguldott, felkapott lábakkal, bedőlve a kanyarokban. De a rendes bicikli kifog rajta. Mondjuk lehet hogy én rontottam el, mert dög nehéz az eszköz. Sem pótkerékkel, sem anélkül nem megy neki. Ha futok vele és tolom akkor meg pánikol hogy túl gyors, mert a nagy súly miatt lassan nem lehet mivel feldől rögtön. Kínomban leszereltem a pótkerekeket és a pedálokat is, hogy esetleg futóbringázzon vele kissé, hátha az menne. De nem... eldől mint a zsák mivel a bringa súlya miatt nem tud elindulni, elrugaszkodni. A vége az lett hogy a bringát száműztem a tárolóba és majd az apjával megszakértik ha hazajön Hollandiából. Azóta hazajött, egy hónapot volt itthon, ma ment vissza de a bringáról teljesen elfelejtkeztünk. Szerintem szegény gyereknek egy életre elment a kedve a béna anyja még bénább bicikliválasztása miatt. Szerintem az a baj hogy ő nagyon magas a korához képest és a kisebb bringák kényelmetlenek neki, a magasságához megfelelőek meg már túl nehezek. Mert hiába magas arany gyerekem, nagyon soványka. Nem egy erőművész.
    Ő is imádja a Minecraftot, nyomja ezerrel, bár ezen mindenki felháborodik. Szóban tervezi már rég a saját szervert, kitalál új mobokat meg mindenféléket bele amiknek van is értelme. Az apja ezen felbuzdulva programozásra akarja tanítani a játék segítségével ha majd hazajön újra. Nemrég csinált vele IQ tesztet a pszichológus (kellett a szakértői bizottság előtti megjelenéshez), ahol az jött ki hogy 131 neki. Irtó büszke vagyok rá, a matek résznél állítólag szakközépiskolás feladatokig jutott, ott vérzett el. Viszont szociálisan teljesen le van maradva. Megvigasztalt a pszichiáter hogy azért még szórakozott és némileg őrült matekprofesszor még lehet belőle, és ha beigazolódik a gyanúja Debrecenben (miszerint aspergeres a kölök) akkor még jól is járok, emelt családi pótlékot kapok majd. Hát hurrá.

    Rain

    VálaszTörlés

Mondd!