Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2019. június 4., kedd

Vadász, vadász... te szopni jársz ide! - edited

This escalated quickly... kihagyhatatlan fejlemény, mindenképp utókorra testálandó... :)
Összefoglaltam a múltkor az elmúlt hónapok történéseit, és hát én azon túl, hogy nagy Piaf rajongó vagyok és jól hangzott, tényleg komolyan gondoltam azt a bejegyzés címet: számunkra az elmúlt három hónap során egyáltalán nem volt már téma az a gárda, gyakorlatilag eszünkbe sem jutottak, nem hiányoztak, nem érdekeltek. Az életemben három hasonló, viszonylag hirtelen, de határozott lezárás volt már, azok ráadásul egészen komoly kapcsolatok (konkrétan egy-egy adott időpontban legjobb barátságok) voltak, és még azokon is elég könnyedén tettem túl magam, miután az elhatározás megszületett legbelül - én már csak ilyen hídfelégetős fajta vagyok. Szóval ez a szakítás aztán tényleg semennyire sem viselt meg minket, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy megkönnyebbülés volt, mert ha őszintén boncolgatni kezdtünk, akkor be kellett látni, hogy a több rétegnyi látszaton túl végülis nem sok közös volt bennünk azon kívül, hogy anno kénytelenek voltunk szövetkezni a gyerekeink közös ellensége ellen; amikor ez a téma teljesen kikopott, többnyire csak az üres csevegés maradt, mert még legalább filmügyileg sem hasonlított az ízlésünk, szóval nem volt veszteség kilépni.

Na mindegy is, oublié, movin' on... amikor is derült égből* villámcsapás: egyik este M. éjszakai üzenetei között felbukkant a Da apukája, aki megkérdezte, hogy Kissmajom hogy képzeli, hogy folytogatja (sic!) az ő lányát. Erre nyilván nem reagáltunk semmit, az apuka, aki legyen Ga, év(tized?)ek óta idült alkoholista, éppen elégszer szembesültünk vele, hogy a munkaidő után rutinszerűen elfogyasztott jelentős piamennyiségek következtében nem mindig egészen beszámítható, hogy azt gondoljuk, ha majd kijózanodik, visszatérhetünk a témára - ami meg is történt, olyan módon, hogy másnap késő este (szintén munkaidő után, stb.) Ga beírt az ovis csoport közös FaceBook falára is, hogy az ő lányát egyik fiú csoporttárs "több alkalommal bántalmazta", és ő feljelentette az óvoda vezetőségének, de azok semmit sem tettek, azért ha van még olyan szülő, aki hasonló cipőben jár, rögtön szóljon, és úgy egyébként meg ha "a kisfiút nem távolítják el az intézményből" azonnal, akkor ő többet nem viszi be a lányát, mert ez mégiscsak egy keményen fizetős hely, és a pénzéért hadd dirigálhasson már.
Mi csak ledöbbentünk ezen a stíluson, de a két óvónénink eléggé kiakadt rajta, mert állítólag őket ezügyben senki soha nem kereste meg (egy olyan helikopter-anyukáról beszélünk amúgy, aki minden piszlicsáré ügyben napi többször egyeztet velük), és ők semmilyen remotely hasonló összetűzésről sem tudnak a gyerekek között, Kissmajom és Da kifejezetten jóban vannak, az utóbbi néha még mindig elő-előveszi a tavalyi klasszikus esküvőjüktervezése témát (Kissmajom ezen már hónapok óta túllépett, neki most már másik feleségjelöltje van, rögtön kettő darab). Másnap reggel az ovi tulaja is felhívott, hogy ő is teljesen értetlenül áll a helyzet előtt, mert nála előző éjjel (...munkaidő, tütüke... you get it) próbálta Ga elsütni ezt az ultimátumot, hogy rúgja ki Kissmajmot or else, de mikor ő tájékoztatta, hogy a civilizált világban a dolgok nem pontosan így működnek, a feleség bement hozzá megbeszélésre, és teljesen elégedetten távozott, miután tisztázták, hogy ez nyilván egy félreértés lehetett: Kissmajom a maga túlfűtött lelkes módján ölelgetett, Da tiltakozott, hogy nyugi, finomabban, és vége is volt a jelenetnek (aminek amúgy nem volt szemtanúja, és természetesen semmilyen fizikai nyoma sem).
A tulaj csajszi azonnal levette, hogy valamilyen MáunikaSó módon a szülők magánéleti agymenése gyűrűzött be a közösségi életbe, de miután mi biztosítottuk, hogy nekünk ehhez semmi közünk, nem provokáltuk vagy idéztük elő semmilyen módon (a síelés óta köszönésen túl csak elkerülhetetlen helyzetekben ultraminimálisan udvariassági-kommunikáltunk, kizárólag pár másodperces véletlen összefutások alkalmával), kénytelen volt a hivatalos belső szabályzatuk szerint összehívni a tantestületet tanácskozásra. Itt rajta kívül a két óvónénink illetve az óvoda szakmai vezetője is elmondta a véleményét, és közösen is arra a döntésre jutottak, hogy abszurd, nevetséges és enyhén szólva kínos ez a fenyegetőzős-zsarolásos próbálkozás, úgyhogy közölték az apukával, hogy semmilyen okát nem látják a cirkusznak, Kissmajom marad, és ha valóban úgy érzi, hogy a lánya nincs biztonságban a vérengző fenevadtól, akkor ők bármikor elmehetnek. Mondanom sem kell, hogy a következő ovinapon fülüket-farkukat behúzva visszasunnyogtak, mi igazából örültünk, hogy szerencsére volt bennük annyi, hogy nem cseszték el szerencsétlen kislányuk utolsó heteit és ballagási ünnepségét - ahhoz viszont még mindig túl gerinctelenek voltak, hogy legalább az óvónőktől elnézést kérjenek a pillanatnyi elmezavarért és/vagy tudatmódosító szerek túladagolásáért, hiszen a legalapvetőbb szakmaiságukat támadták meg azzal, hogy a véleményüket ki sem kérve, igazi házmesteri húzással, a fejük fölött fordultak a legmagasabb főnökséghez, és követeltek olyasmit, ami teljesen jogtalan volt a szó szoros és átvitt értelmében is. Szegény óvónőket borzasztóan megviselte ez az érzéketlenség, nem is bírják felfogni, hogy mennyire tirpák paraszt tempó ez már, hogy most mintha mi sem történt volna, Ga mégis beviszi és átadja nekik a kislányt megőrzésre, miután a legaljább módon alázta meg őket azzal, hogy a megbízhatóságukat megkérdőjelezte (mert ugye vagy nem vették észre Kissmajom veszedelmességét, vagy észrevették, de nem foglalkoztak vele megfelelően, harmadik opció, amiben ők kompetens pedagógusok, nincs). Az ovi tulaja meg annyira lesokkolódott, hogy saját bevallása szerint a baráti körét is ennek a drámának a fejleményeivel traktálja, szóval mi nagyjából a föld alá akartunk süllyedni a szekunder szégyentől, hogy baszdmeg ilyen szánalmas lényekhez volt valaha bármi közünk, akik hozzánk kapcsolódóan ilyen gáz helyzetbe rángattak ennyi értelmes, jófej, korrekt embert.

Közben aztán ma összeültünk a tulajdonossal és a szakmai vezetővel együtt is átbeszélni a dolgokat, az az érzésünk, hogy annyira szürreális, amit Ga művelt, hogy senki sem tud igazán túllépni rajta, mert mindenfajta rációt teljességgel nélkülöz, normális ember így nem viselkedik. És mikor megkérdeztük, hogy honnan sejtették, hogy ez a sztori nem a gyerekünkről szól, hanem valami ellenünk irányuló beteg bosszúhadjárat-féleség, elmesélték hogy elég átlátszó a dolog, ugyanis ezek valószínűleg március óta folyamatosan hergelik egymást, mert összehangoltan és visszatérően próbáltak reklamálgatni ellenünk, a régi bagázsból még másik családok is bevonultak már mindenféle mondvacsinált ürügyekkel, de szépen sorra mindet elhajtották, mert persze megalapozatlanok** voltak. Az is elhangzott, hogy Da már ismételten lebukott egészen egyértelmű unrelated hazugságokkal, amiket szemrebbenés nélkül adott elő különböző óvónéniknek, szóval mindenképpen igen óvatosan kezelnének bármilyen vádat, amivel előállna, de így, hogy a szülei is gyanúsak***, még inkább. Ezzel párhuzamosan rendre keresett meg engem meg az óvónéniket is a körön kívüli többi**** elképedt szülőtárs, akik meghökkentek, hogy valaki ennyire mélyre bír süllyedni, és felháborodtak, hogy ilyen kicsinyes picsogás kapcsán dobálózik a súlyos "bántalmazás" kifejezéssel, also némelyek aggódtak, hogy vajon az ő szintén vehemens gyerekükről szólt-e Ga hisztikéje (mert megnevezni ugye nem mert senkit). Jah és ami úgy igazán vicces: amint kiderült, Ga akciója még az ex-társaságnak is vállalhatatlanul vérciki lehetett, mert még közülük is csak egyetlen egy ember reagált a felhívására, miszerint jelentkezzen, akinek a gyereke szintén áldozat.
Itt tartunk most, backfired and burnt és további hasonló nyalánkságok, érdekes lesz a holnapután aktuális évzáró ünnepség, mi tuti jól elszórakozunk majd, főleg ennyi háttérinformáció birtokában, hogy ki mit gondol róluk; jövök majd beszámolni, ha mégis úgy alakul, hogy búcsúzóul beverem Ga borvirágos orrát...

Later edit: Ma reggel, mikor Kissmajmot vittem be, pont ott volt Ga és kedves neje - az utóbbi Da szülinapi tortáját pakolta be épp a konyhai hűtőbe, Ga meg mikor meglátott (Hogy is juthatott eszünkbe vajon valaha, hogy nyílt vitát fog kezdeményezni, mikor összefutunk...?), mint egy igazi gyáva patkány, lehuppant a térdig érő öltözői padra, és szemlesütve látványos csevegésbe kezdett az épp vécézésre várakozó kicsikkel. Pechjére épp Di ült mellette, és mikor megkérdezte tőle, hogy mi újság, a kislány olyan fennhangon, hogy zengett tőle a folyosó, becsülettel válaszolt: "Hát Da megütött, de én nem haragszom rá!" Hangosan felnyihogtam, és elegánsan ellibentem előtte. :D



* To be fair, annyira nem volt derült az az ég, mert Da az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedett velem: teljesen random módon háromszor is odajött hozzám, és olyanokat kérdezett, hogy ősztől Kissmajom is vele egy iskolába fog-e járni, mert az nagyon jó lenne, merthogy ő nagyon szereti - kicsit szomorú, kicsit apologetic volt, ki is kértem M. véleményét, és két elméletünk volt az okára. Az egyik, hogy rosszul esik neki, amiért Kissmajom ilyen könnyedén túltette magát a barátságukon, és lecserélte őt két másik kislányra a csoportból, akikkel manapság sülve-főve együtt van bent, és még délután az épület előtt is játszani szoktak egy órácskát... szóval kvázi gyerekféltékenység. A másik tippünk az volt, hogy Da szülei otthon beszélnek rólunk, esetleg nem feltétlenül szépeket :) én viszont vele ugyanúgy kedves vagyok, mint régen, ezért össze van zavarodva, hogy akkor most pontosan hogy is áll ez a viszony, kell-e utálni minket vagy sem. Így utólag az a logikus, hogy ő akkor már otthon említette valamilyen módon a túl szoros ölelést, és mivel egy rutin ovis interakciót (ezerszer volt már ilyen vele is, meg minden lánnyal és felnőtt nővel, Kissmajom egyszerűen túlheveskedi a dédelgetést is, de ezt mindenki lazán tudomásul veszi és helyén kezeli) durván túlreagáltak a szülei a valamiért még mindig forrongó érzelmeikből kifolyólag, visszacsinálni már nem tudta a "panaszt", viszont velünk szemben igazságtalannak érezte, és ezt igyekezett kompenzálni a vallomásokkal, hogy ő Kissmajmot tulajdonképpen erősen szereti. 
** Di anyja például védelmet kért a kisebbik lányának az állítása szerint ijesztő szerepjátékokat játszó Kissmajom ellen, mire tájékoztatták, hogy a két gyerek konkrétan egymás közelébe sem kerülhetett soha, még felügyelettel sem, maximum érkezéskor és távozáskor a folyosón a szülők jelenlétében, hiszen a csoportszobáik távol vannak egymástól és más-más időpontokban járnak ki az udvarra is.
*** Csak úgy fun fact-ként: Ga köztudottan mitomán, több hazugsággal és számtalan brutális túlzással bukott már le az ismerettségünk során, csak ezeket mindig jóindulatú legyintéssel elengedte mindenki, mert részegen előadott ártalmatlan bugyutaságok voltak, senkinek sem volt kedve vitatkozni rajtuk. (Volt ő már fiatalkorában híres gitáros-zeneszerző, került már életveszélybe komoly vitorlásversenyeken, és jelenleg is milliárdos feltaláló - de jelentéktelen apróságokban is képes volt valótlant állítani, csak hogy fontoskodjon, például hogy résztvett egy nyílt napon egyik suliban, amin egészen véletlenül én tényleg ott voltam, ő meg egészen biztosan nem.) M. kicsit mérges rá, amiért a szakításunkról azt terjeszti, hogy a társaság küldött el minket, és nem fordítva, de én ezt is leszarom, nekem pont elég, ha a szereplők tisztában vannak az igazsággal, senkinek sem akarok bizonyítani semmit.
**** Ebbe beletartozik három kislány anyukája is, akikből egyik Kissmajom legjobb barátja, a másik kettő meg legalább öt-öt kilóval és egy-egy fejjel alacsonyabb mint ő - ami csak annyiban érdekes, hogy ha egy közveszélyes fojtogatóról van szó, akkor ők igencsak nyugtalankodhatnak, hogy a gyerekeik kitartóan a miénk közelében kívánnak tartózkodni nap mint nap...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!