Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. október 29., hétfő

Kérem a következőt!

Valamikor megígértem, hogy írok egy posztot a nőgyógyászokról, akikkel az elmúlt egy évben szerencsém vagy szerencsétlenségem volt találkozni - here it goes; hosszú lesz.
Az általános gyakorlattal ellentétben nevekkel fogom, főként azért, mert nekem mindig hatalmas segítség volt blogokon és fórumokon kutakodni, és nagyon rossz tudott lenni az a változat is, amikor maximum kezdőbetűket írva minősítettek embereket, esélyt sem adva a további nyomozásra, és az is, amikor kiírták ugyan a doki nevét, de nyilvános véleményezés helyett csak annyit fűztek hozzá, hogy akit érdekelnek a részletek, az írjon privát üzenetet. És egyúttal egyik kedvenc blogomból kiindulva adok mindenkinek egy kódnevet, hogy ha később utalok valakire, ne kelljen minden alkalommal körülírkálni, hogy ki is ő.
Amúgy most csak a fontosabbakat fogom leírni, a többi mindig alkalomszerű volt, rákszűretni és fogamzásgátlót feliratni - és meghallgatni a nyugtató litániát, miszerint ne aggódjak, hogy rendszertelen a ciklusom és mindig is az volt, ezzel majd akkor kell csak foglalkozni, ha gyereket szeretnénk; mindezt úgy, hogy a rendszertelen nálam 35 és 85 nap között bármit jelenthetett, mellette meg konkrétan megkopaszodtam, annyira kihullt a hajam (ez utóbbival annyit kezdtek, hogy Diane35-öt írtak fel rá, és megnézték a tesztoszteron szintemet, ami még alacsony is volt, úgyhogy tanácstalanul vállat vontak). Az ilyenekről, egy kalap alá pakolva, csak annyit mondanék, hogy nagyon gyorsan érdemes elmenekülni tőlük, és valami normális hozzáállású kollegát keríteni.
Mondanom sem kell, hogy ezek mind szubjektív meglátások, bármilyen értelmes érvekkel szabad ám cáfolni őket.

Dr. Aszódi Ágnes - ő az első emlékezetesebb élményem, a Terézvárosi Egészségügyi  Szolgálat Csengeri utcai rendelőjében, mert akkoriban nem nagyon jöhetett szóba a magánrendelés (annyit kerestem, hogy a fizetésem nagyjából háromnegyede azonnal elment lakásra, rezsire és bérletre). Ahhoz képest, hogy nem került semmibe, egészen kedves volt, és ugyan a sietésbe a rákszűrésen túl nem sok beszélgetés fért bele, de mikor mondtam, hogy pár hónapja elhagytam a fogamzásgátlót, és menzesz azóta sehol, nézetett egy teljes vér- és hormonképet, visszamenéskor meg volt UH és Duphaston recept, hogy megjöjjön végre. Egyébként ezen kívül semmi rendelleneset nem talált, PCO ciszták hiányában kizárva, mindenféle értékek jók voltak, úgyhogy ugyanazt mondta, mint mindenki más: ha továbbra is rakoncátlankodik a ciklus, amikor babát akarok, utána kell nézni tüzetesebben, amúgy meg találkozzunk egy év múlva. Ez olyan nyolc évvel ezelőtt volt, közben más maradandó nőgyógyászos tapasztalatot nem szereztem, eljártam évi egyszer rákszűretni ugyanoda, ahhoz aki épp dolgozott aznap, bejött a képbe M., megint felírattam a fogamzásgátlót (minden további érdeklődés nélkül ugyanazt a brutált kaptam, mint előtte, pedig egyértelmű volt, hogy semmit sem segít pl. a hajhulláson, ami miatt eredetileg javasolták); 2007 őszén voltam utoljára Aszódinál egy pár hónapos gyógyszerszünetben, megint vérvétel, megint minden rendben találtatott, megint nem volt fontos, hogy két-háromhavonta volt menzeszem, megint kaptam progeszteront meghozásra. Nagyjából két év múlva teljesen leálltam a fogamzásgátlóval, átlagban évi hét ciklusom volt, többnyire olyan hosszúak, hogy (most már tudom) valószínűleg nem sokszor következett be peteérés; néha gumival, néha megszakítással védekeztünk, majd úgy 2010 vége óta sehogy, mivel akkor már sejtettük, hogy M. visszatérő mellékheregyulladásai és az én bénácska működésem mellett, úgysem valószínű a spontán teherbeesés, ha meg megtörténik, akkor jöjjön.
Aszódi doktornőhöz idén februárban kerültem vissza, elég kétségbeesetten (következő bekezdésben mesélem, hogy miért), mert ő volt az egyetlen nőgyógyász, akire úgy emlékeztem, hogy lelkiismeretes volt, hiszen kérés nélkül vérviszgálatra küldött, meg hát egy nővel talán mégis jobban megbeszéli az ember lánya a kétségeit. Természetesen ezúttal a magánrendelésére mentem, ahol előadtam the story so far, megnézte és újfent jónak találta az eredményeinket, viszont sok segítségemre nem volt: nem nagyon akart hozzászólni, hogy mik is a lehetőségek a frissen felfedezett inzulinrezisztenciával és mégis mennyire súlyos az enyém. Azt mondta, hogy szerinte még legalább fél évig próbálkozzunk segítség nélkül - mindezt, miután ugye előadtam mindent, az örök életemben összevissza ciklushossztól, a több mint egy éve védekezés nélküli szexen át, a nem túl bíztató életkoromig. A tizenöt perces móka mindennemű vizsgálat nélkül tizenöt ezerbe került (jó kis percdíj, természetesen számla nélkül), és búcsuzóul még hozzátette, hogy a leleteken található dicséretes számok ellenére, abban a konkrét (egyébként stimulált) ciklusban gyakorlatilag nulla az esélyem a teherbeesésre. Ekkor már annyira egyértelmű volt, hogy ugyan valóban kedves, de szakmailag elég kérdőjeles, hogy nem is értetlenkedtem tovább, hogy ha a Clostilbegyt most ennyire "hasznos" volt, akkor mégis miért képzeli, hogy nélküle kellene még hat hónapig türelmeskednünk...
A továbbiakban Dr. Not Much Use.

Dr. Gasztonyi Zoltán - ő egy adott volt (beékelődött a fenti két látogatás közé), ugyanis 2012 elején kezdő lépésként az Országos Gyermekegészségügyi Intézet Családtervező Központjába jelentkeztünk, hogy lássuk, hogyan kellene tudatosan gyereket csinálni, ha már hűbele-módon nem jött össze. Ez egy átlagosan szaporodóképes pároknak létrehozott egész hasznos állami program, aminek keretén belül egyszeri húszezres tarifáért elvégeznek egy csomó mindent (spermateszt, andrológiai konzultáció, hormonkép, nőgyógyászati vizsgálat, immunitás különböző betegségekre, stb.), majd egy évig végigkövetik a gyerekgyártási procedúrát (ilyen extrákkal, hogy étkezési szakértő meg párterapeuta), ha összejön, akkor tizenkét hétig gondoz a védőnőjük (az árban van genetikai tanácsadás és mindenféle koraterhességi szűrés), ha nem, akkor továbbküldenek minden eredményeddel a meddőségi specialistákhoz; akkor optimistán még meg voltunk győződve, hogy nekünk ennyi segítség épp elég lesz. Az orvosuk nevére persze rákerestem, bár nem nagyon tüzetesen, mert ott úgysem válogathattam volna, ő volt az egyetlen nőgyógyász - negatív oldalon annyit láttam, hogy némileg arrogáns és pénzéhes, de ugyanakkor tévéműsorokban rendszeres meghívott, nyilatkozgat és tanácsokat osztogat, úgyhogy én inkább örültem, hogy ilyen elismert szakember kezei közé kerülök.
Első találkozáskor neki is elmondtam az egész életnyi előzményt, és mivel akkorra két és fél görbém is volt, láthatta, hogy már egy hónapon most is jóval túl vagyok ciklushosszilag; az UH szerint luteálisban voltam, volt némi sárgatest, úgyhogy mondta, hogy meg fog jönni hamarosan - és minden további nélkül írt egy Clostilbegyt receptet, hogy harmadik ciklusnaptól kezdjek majd el szedni napi két szemet, és harmadik és ötödik nap között jelenjek meg a laborban hormonokat nézetni. Not quite so impressed, de végülis elég szimpatikus is volt a fanyar humorával, és hát vakon bízó kezdő voltam, így természetesen azt tettem, amit kért - de mivel akkoriban még igencsak hiányosan informálódtam termékenységügyileg, bár voltak kétségeim, de azzal a jelszóval, hogy ha lenne jelentősége, biztos figyelmeztetett volna, harmadik napon elkezdtem a tablettát, és csak ötödiken mentem vérvételre; el lehet képzelni, hogy az FSH meg az LH szint mennyire volt releváns ezek után. Következő alkalomra már okosabban jelentem meg, rákérdeztem erre is, de csak legyintett hogy jól van az, ahogy a 2,35 TSH szintemre is tette, annak ellenére, hogy a csapból is az folyik, hogy inkább ennek a fele lenne jó; és, akár előzőleg a háziorvosom, ő is megemlítette az inzulinrezisztencia lehetőségét, és elküldött terheléses mérésre. Közben folyt a következő ciklus, a gyógyszer ellenére a tüszőm alig nőtt, magyarázatot és választ nem kaptam semmire, az UH meg úgy lett időzítve, hogy a magánrendelésre kelljen mennem az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központba, ahol alkalmanként számlás nyolcezerért rendelkezésre állt (heti kétszer lehetett volna OGyEI, de természetesen se a közvetlenül előtte, se a közvetlen utána ciklusnap nem volt jó, csakis az az egy, amikor a saját klinikáján tartózkodott), igaz úgy, hogy a vizsgálatom közben végig bent volt két asszisztens(?) csaj, akikkel azt tárgyalta meg, hogy hogy kell csengőhangot beállítani az új telefonján. Végül azt a lassan növekedő tüszőt teljesen leírta (kommentár nélkül, csak úgy odavetve, hogy rossz), és a következő ciklusra felírta a Gonal-f injekciót - akkor kezdtem el rémülten más orvost keresni, amikor hazaérve utánaolvastam, hogy az pontosan mi is, mennyire durva (és esetemben átmenettelen), és általában mire használatos; soha többet nem mentem vissza hozzá.
A továbbiakban Dr. Couldn't Care Less.

Dr. Hajnáczky Károly... róla ódákat zengtem az elmúlt fél év csomó posztjában, ennél tovább nem is nagyon részletezném, mert így is elég meseszerűnek tűnhet. Szakmailag teljesen elégedett vagyok vele, alapos és odafigyelős, bármilyen érdeklődésemre mindig részletes magyárazattal reagál, és egyetlen kivétellel minden, amit mondott és tett, ezer helyen alátámaszást nyert, akárhányszor és akárhol olvastam vagy kérdeztem utána; egyetlen negatívumként talán azt tudnám megemlíteni, hogy az inzulinrezisztenciámat nem tartja komoly meddőséggel kapcsolatos problémának - ugyanakkor a kollegái diagnózisát és kezelését teljes mértékben elfogadta, és sosem próbált lebeszélni a gyógyszer szedéséről... good enough for me. Emberileg egy csoda, türelmes, kedves, udvarias, ha nem találkoztam volna vele, nem hittem volna, hogy filmeken kívül létezik ilyen tündéri orvos... heti kétszer magánrendel, de ahányszor szükség van rá esedékes UH miatt, mindig megoldja valahogy a dolgot - akár úgy is (talán említettem is már, mert ami konkrétan engem illet ez volt a döbbenet csúcsa), hogy egy ünnepi hosszú hétvég kellős közepén egy darab páciens miatt bejött a rendelőbe, hogy ne késsük le a tüszőrepesztő időzítését. Anyagilag is elég elképesztően intézi a dolgokat: tizenkétezer nála egy alkalom (amiről számlát is ad), de aki visszajárója, annak egy cikluskövetés kerül ennyibe, ami annyi jelent, hogy ha havonta nyolcszor kell ezért az árért megnéznie, akkor annyiszor teszi. Sajnos nagyon elfoglalt, a kórházban is sokat dolgozik és magánban is rengeteg betege van, így újakat nem nagyon fogad, és időpontot sem tud adni: oda kell menni a rendelőbe, és várni kell, amíg sorra nem kerülök - ez átlagban három-öt ember, vagyis legrosszabb esetben másfél óra várakozás, de inkább kevesebb, mert van aki csak receptért vagy rövid megbeszélésre ugrik be
Nyoma sincs benne a buta sértettségnek vagy rosszul értelmezett büszkeségnek: miután a hormonoktól kezdve az átjárhatóságig mindent ellenőrzött nálam, ő maga mondta, hogy pár hónap próbálkozás után érdemes meddőségi intézethez fordulni, mert ha minden lehetséges ok kezelve van, és mégsem jön a baba, akkor egy sima nőgyógyász annál többet nem tud tenni. Végtelenül hálás vagyok neki, és maximálisan megbízom benne, és amint teherbe esek, rohanok vissza hozzá, mert senki más kezébe nem szeretném adni a gyerekem életét.
A továbbiakban Dr. Best Ob/Gyn Alive. :)

Dr. Szűcs Zoltán - ő véletlen volt, amikor a Budai Meddőségi Központba érkeztem az első vizsgálatra, valamiért hozzá kerültem; akkor még nem is tudtam, hogy lehet orvost választani, és talán jobb is így, mert biztos megszenvedtem volna a döntéssel. Utólag néztem utána ugyanis a neveknek, és hát minden kollegája ismertebb, és a korukból kiindulva gondolom tapasztaltabb is, úgyhogy nem tudom kit kértem volna...de az is lehet hogy épp őt, végülis egyszer már rendesen befürödtem egy híres-neves gyógyásszal. A saját dokim után nyilván nehéz lenne hasraesnem tőle (vagy bárkitől for that matter), de alapvetően minden rendben van vele, nincs panaszom. Nem mondható túlzottan barátságosnak, és magától csak a szigorúan szükséges információkat osztja meg, de semmiképpen sem elutasító vagy bunkó, és eddig teljesen korrekt volt, minden kérdésemre érthető választ adott; első alkalmas orvosozóknak nem ajánlanám, de ha az ember nagyjából már képben van, és tudja, hogy miről kell érdeklődni, akkor teljesen megfelelő. Az az egy dolog nem tetszett, hogy közvetlenül inszem előtt nem volt UH, de az gondolom helyi protokoll, és nem csak ő csinálja így, hanem a többi ottani orvos is; nem is lehet csodálkozni, hiszen nagyon leterheltek és időhiányosak, és végülis ingyen szolgáltatják azt, amit más kórházak sok tíz- és százezerért.
A továbbiakban Dr. Baby Making Specialist.

Hát valahogy így.
Bár nagyon örülök minden olvasónak itt a blogon, nem szoktam erőltetni a kommunikációt, mert én sem szívesen járnék olyan helyre, ahol folyton kommenteket vadászó posztok születnek. De most kivételesen megkérnék mindenkit, aki erre jár (akár most, akár hónapok vagy évek múlva) és van kedve, hogy a saját történeteivel egészítse ki a listát. 
Leghasznosabb nyilván az lenne, ha teljes neveket emlegetnétek, de már a kórház plusz doki kezdőbetűi is nagy segítség lehet annak, aki konkrét embernek próbál utánanézni. Továbbá ha valaki már a saját blogján megírta a hasonló dolgait, hálás lennék egy linkért az adott bejegyzéshez, hogy kéznél legyen annak, aki erre téved - de ha nem akarjátok/meritek saját nick alatt, akkor persze nyugodtan jöhet a rövidített verzió (vagy nem csak) névtelen hozzászólásban is. Előre is köszönöm!

7 megjegyzés:

  1. az én külföldi tapasztalataim nem relevánsak, de nagyot nevettem az első alkalmas orvosozókon :))) és fel vagyok háborodva az ezer forintos óradíjon, én biztos elkértem volna a számlát.

    Örülök, hogy az egyikkel ennyire jó tapasztalatod van, tényleg olyan megnyugtató, amikor kompetens ÉS emberi egy doki.

    VálaszTörlés
  2. Utólag én is bántam, hogy nem kértem el, de sajnos az ilyesmi mindig akkor történik az emberrel, amikor gondterhelt szerencsétlen balfasz, úgyhogy inkább azzal voltam elfoglalva, hogy bánatoskodjak a bamba petémen...
    Azért is gondoltam rá, hogy részletesen leírkálom ezeket, mert nekem ugye alapvetően jó emlékeim voltak a doktornőről, meg utánaolvasgatva is mindenki megerősítette, hogy kedves és segítőkész valaki, azért is mentem vissza hozzá. Sajnos azt senki sem említette, hogy a kedvességen túl miket tapasztalt nála - hát én inkompetenciát magas árral párosítva sajna...

    VálaszTörlés
  3. A telómról nem meg a belinkelés, de nyugodtan csináld te, megengedem! :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi! :)
    Akkor álljon itt Kretty dokis posztja:
    http://terhesedek.blogspot.hu/2012/10/mi-francert-ne-legyek-qrvara-ideges.html

    VálaszTörlés
  5. Én dr. Szigeti Katalinhoz járok, és a problémamenteseknek meleg szívvel tudom ajánlani. Tündéri kedves, türelmes, kielégítő magyarázatokkal szolgál, és ha nem csinál semmit, tőlem nem kért pénzt ("beszélgettünk egy jót" felkiáltással). A terhesgondozásáról és szüléseiről ódákat zengenek, de ezt sajnos eddig nem volt lehetőségem megtapasztalni :(
    Sajnos ő is hormonnézés nélkül adott clostyt, mint "standard prtotkoll, ha nem jön a baba", és utána magától azonnal tolt volna tovább meddőségibe - szóval nem akart lehúzni, 12e a konzultációs díja, ad számlát. Viszont amikor a saját kis listámmal mentem hozzá, segített tovább gondolkozni, mit érdemes még nézni, kiegészítette a vizsgálati listámat, készségesen segít értelmezni az eredményeket, és ingyen csinált HSG-t a Rókusban. Szóval imádom, csak sajnos túl problémás pár vagyunk, ő inkább szülész, nem meddőségi specialista.
    Dr. Cseh Erikával csekkoltam keresztbe Katalint, de mindketten ugyanazt mondták, így elhittem nekik. Erika kevésbé szívélyes, de hatékony, és hozzáértő. Egyszerűbb esetekben őt is jó szívvel tudom ajánlani. 15e, számlával.
    Andrológusok: Dr. Albert István - lehúzós. Egy évig jératta és nézegette a férjemet anélkül, hogy érdemben mondott volna valamit, vagy kezelte volna. 12e/alkalom.
    Dr. Kopa Zsolt - most benne bízunk, ő azonnal elkezdte alaposan kivizsgálni, 15e+viszgálatok, számlával. Most benne bízunk, de nem lehetett elérni telefonon probléma esetén, így picit megingott a bizalmam. Ennek ellenére nála folytatjuk.
    BMC-vel jövő héten indulunk, majd arról is írok.

    VálaszTörlés
  6. Hú, Audrey, külön köszönet az andrológusokért, az ők fontossága valahogy elsikkad ebben az egész meddőség-ügyben, mert állítólag ugye, ha rossz a sperma, akkor azzal nem lehet mit kezdeni... Pedig pont most olvastam egy fórumon, hogy pár hónap vitaminkúra után konkrétan megduplázódott egy pasi értéke (mennyiségileg és motilitásilag is) - ami még mindig nem jó spontán babához, de inszemhez már igen, miközben addig csak lombik jöhetett szóba.
    Nagyon kíváncsi vagyok, mire juttok ezzel a Kopával, remélem sokra...

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nem tudom mennyire aktuális ez még, talán visszajárnak ide mások is (én épp a terhességi tüneteidről olvasgattam amúgy...), nos az én orvos-tapasztalataim a következők:
    dr. Mestyán Rezső - ő "A" nőgyógyászom, akit imádtam és 19 éves koromtól jártam hozzá egészen idén februárig (30 vagyok), átsegített egy HPV-vel igazolt P3-as rákszűrés utáni méhszájplasztikán, interferon kezeléssel és mindennel (hosszú sztori, de rendbe hozott teljesen), majd a baba- projektben is maximálisan támogatott, és meg kell mondjam már kb. 1 évvel ezelőtt megmondta azt, amire akkor még legyintettem. Némiképp konzervatívak a nézetei, vannak dolgok amikhez ragaszkodik, de mindig racionális, sokat beszélget és nagyon alapos. Ő hormonvizsgálat után clostilbegyt-kúrát javasolt (2 hónapig csináltuk is tüszőrepesztés nélkül, szimpla UH-követéssel), majd a következő hónap lett volna a tüszőrepesztős hónap (amire már nem mentem el egy külföldi utazás és a Mensmentises időpontom miatt, mert nem hagyott nyugodni az inzulin-terheléses eredményem.) Viszont Rezső (barátnőmmel, akinek ilyen módszerekkel sikerült nála teherbe esni csak így emlegetjük:) az első pillanattól kezdve megmondta, hogy ha a tüszőrepesztős stimulált ciklusok nem vezetnek eredményre, ő bizony laparoszkópiát javasol, nincs értelme tovább vesződni. (nos nekem most ugyen a MM-ben hycosym volt, de igazolták is, hoyg egyik oldalon nem vagyok átjárhatók, szóval...)... Ami miatt mégis elhagytam őt az az,hogy egyrészt a magas FSH-értékemmel nem igazán foglalkozott (ő azt mondta, ha van peteérés, abból gyerek is lesz), illetve hogy nincs intézményi háttere, ő magánban dolgozik jelenleg, nincs kórháza, nem vezet le szülést (ill. a Vörösvári úti SZTK-ban rendel TB alapon is, de ott nem jártam sosem)... Amúgy vérzik érte a szívem és ha sikerül teherbe esni, tuti visszamegyek legalább egy ultrahangra hozzá...
    Azóta pedig dr. Szakács Zoltán - Mensmentis: nos ő nagyon kedves, mosolygós, részletesen magyaráz dolgokat, ugyanakkor elég tárgyilagos is tud lenni... alapjaiban a Mensmentis-szel van bajom, mert szerintem lehúznak, nem a dokival... most várom ugye a stimulált ciklus eredményét, még van egy hetem, de összességében a doki szimpi volt, ha még a baba is sikerült, hát áldani fogom a nevét.
    És közben egy tapasztalat: Dr. Vereczkei Ákos (a keresztnévben nem vagyok biztos) - Versys Magán klinika - hozzá egy konzultációra mentem a magas FSH és fura inzulin eredmények miatt még 2012. augusztusában... végülis megmondta a tutit (nem kertelt, szerinte gyanús, hogy ez korai petefészek-kimerülés), de az egész klinika hihetetlen nagy lehúzás (babavárós konzultáció 16.000 Ft, sima nőgyógyászati konzultáció 11.000 Ft - mégis mi a különbség, mikor ugyanannak az orvosnak az idejéből kapok 15 percet??!!), valahogy az az érzésem, hogy nem érdekeltek feltétlenül a sikerben (de ez másik történet).
    Andrológusról egyetlen tapasztalat: full állami szféra: Kispesti Egészségügyi Intézet - dr. Tamás György - normális, tapintatos, férjem nem érezte magát kellemetlenül a vizsgálat alatt, segítőkész, stb., ingyen is van, viszont nem érti miért megyünk meddőségi centrumba, ráérnénk még otthon is próbálkozni (több, mint másfél év után..)...hát ezt no comment...
    Bocsánat, ha hosszú voltam, talán valakinek hasznos infó lehet a későbbiekben.

    VálaszTörlés

Mondd!