Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. június 3., hétfő

Life finds a way...

Jó volt a hétvégi mini-break... pihentető, lazítós, vicces - amilyennek megálmodtuk; mégsem arról akarok mesélni, hogy miket csináltunk. Hanem egy anyukáról...

Mikor pénteken kora délután odaértünk, azonnal észrevettük a parkolóban a cirmost, ahogy az álló autók alatt osont. Látszott, hogy felnőtt cica, de legalábbis a mieinkhez képest elég kicsi volt (jó, DápDáp egy hiúz méretű bestia, de Kissca olyan normál macskaméret), és bár pocakja telinek tűnt, elég szakadt-soványka volt szegényem - M. meg is jegyezte, hogy biztos picinyei vannak. És igaza lett: amint az épülethez értünk, a szálloda egyik alkalmazottja épp guggolt egy víztől csöpögő bokor alatt, a bejárat mellett, és egy esőtől védett sarokba rendezgetett egy kopott törölközőt, amin már négy apró cicababa szorongott egymás hegyén-hátán, miközben a mama pár lépés távolságból aggodalmaskodva figyelte az ötödiket, egy kis rémült szürkét, aki a sűrű ágak közé menekülve nyávikolt. Később párszor kiosontam hozzájuk, akkorra már teljes létszámban ott feküdt a társaság: a szegény tejgépként használt nyúzott mama és az olyan négy-öthetes kis pihések: a félénk szürke, egy élelmes tarka, egy nyüzsgős vörös, és két lusta-dagadt fekete. Nagyon idegesítő volt, hogy egy csomó vendég egész közel ment hozzájuk, fényképeztek és hangosan sápítoztak, miközben egyértelmű volt, hogy mennyire nyugtalankodik a nagy (folyton felugrált és körülkémlelt), és mennyire rettegnek a picik (egyre összébb tömörültek, és ilyen aranyos kis köhögős hangot adtak ki, amiről végül kiderült, hogy fújás akart lenni). Aznap este csak egy kis véres marhahúst loptam a büféasztalról, hogy odaadhassam, de mikor a mama azonnal odamerészkedett hozzám és hálásan-mohón megette, megbeszéltem vele, hogy majd holnap kitalálunk valami okosságot, hogy könnyebb legyen nekik - mert alapvetően nagyon ügyes volt, hogy az ajtóhoz közelre hozta a családot, ahol kap egy kis segítséget, de az mégsem állapot, hogy mindenki zaklatja.
Reggel elmentünk egy környéknéző körre, és bevásároltam egy csomó macskakonzervet: délutánra már négyszáz grammnál jártunk csak tőlem, de addigra szerencsére több bámészkodó is észbe kapott, hogy talán nem csak szájat tátogatni kellene, úgyhogy bővült a kajaforrás. Ami jól jött, mert estére előkerült egy sokkal nagyobb (valószínűleg kandúr) macska, akire először haragudtam, hogy miért lop egy megviselt mamától, aztán majdnem megszakadt érte a szívem, mert észrevettem, hogy sánta... szóval volt bajom; mama egyébként vele szemben is nagyon bátor volt, azonnal előugrott a babái mellől, és az ellenség elé állt felborzolt szőrrel. Amúgy a csodáskodó vendégekkel szemben is nagyon óvatosan és távolságtartóan viselkedett, de hozzám továbbra is odajött, egyre közelebb engedett, és végül még egy doromboló simit is adott - ez azután volt, hogy elmeséltem neki, hogy az én hasamban is lakik egy övéihez hasonló kis mók, aki ugyan szőrtelen, és egyedül van, és egyelőre sokkal kisebb, mint akikről neki kell gondoskodnia, de alapvetően arra is vigyázni kell, és remélem majd olyan jól fogok tudni, mint ő.
Később volt egy kis vitám az éjszakás recepcióssal, aki azt mondta, hogy ő "nem illetékes" abban, hogy adjon egy papírdobozt, mert ha itt elkezdünk kedveskedni mindenféle vadállattal, akkor még a fejünkre nőnek, és átjárnak minden szomszédtól enni, és elszaporodnak; mondtam, hogy ezek márpedig most itt vannak, és ha már ennyire felelős, akkor egész nyugodtan lehet kampányolni, és majd a kicsiket pár hónap múlva el lehet vitetni a gazdájukkal ivartalanítani, de ha ez eddig nem volt annyira égetően fontos, akkor most talán mégse nyuvasszuk őket a Rábába; aztán az aranyos báros lányoktól kaptam egy jó nagy piáskartont, és kivonultam vele átszervezni. A mama teljesen megbízott bennem, pedig tartottam tőle, hogy dühös lesz, ha átlépem a biztonsági határt és a babákhoz közelítek: egészen nyugodtan leült egy lépésnyi távolságba, és végignézte, ahogy egyenként elkapom a kismákokat - ők persze puffogtak és kapaszkodtak kegyetlenül a miniatűr lábacskáikkal, kivétel az utolsónak maradt kövér fekete, aki teljes beletörődéssel simult a tenyerembe. Aztán a törölközőt becsúsztattam alájuk, a teljes kis garzont behelyeztem az eresz alatti betonlapra, és a mamának adtam egy kis pótvacsorát, ezzel jelezve, hogy befejeztem a háborgatásukat. Pár méterről még megnéztem, ahogy eszik, majd (édes-drága okos bogaram) lefekszik keresztbe a doboz kijáratához, elzárva azt a külvilág veszélyeitől, és pihen.
Másnap hazaindulás előtt még kimentem egyszer etetni, és örömmel konstatáltam, hogy valaki már megelőzött, úgyhogy az én konzervemet otthagytam egy párkányon későbbre. A karton-lak egy kicsit meg volt ereszkedve a párás levegőtől, úgyhogy a két oldalán faágakkal kitámasztottam a bejáratot, és a tetejét lefedtem egy nagy nejlon bevásárlószatyorral. Jó volt látni, hogy a babák mind bent vannak a száraz melegben, a mama meg a közelben ücsörög, és sokkal békésebben nézelődik így, hogy senki sem visítozza körbe az ideiglenes otthonát.

Reggeli közben megint esni kezdett, úgyhogy miután kijelentkeztünk, M. elindult az autóért, hogy ne mindketten ázzunk meg, én meg addig elmentem elbúcsúzni a kis családtól. A lelkembe égett a látvány: négy cicababa (jó, igazából amit tisztes távolságot tartva láthattam belőlük, az csupán két kisujjamnyi pelyhes farkinca volt) bent aludt a sötét doboz mélyén, míg a mama a kis vörössel a doboz mellett állt, és szoptatott. Kókadozó, elcsigázott kis vékony semmiség, a bundája foltokban vizes volt, a szeme fáradt, mégis olyan végtelen türelemmel engedte, hogy a kis élősködő egyre erőszakosabban fúrja az éhes pofiját a hasához... Biztos, hogy csak a természet megmásíthatatlan rendjéről, meg az ösztönök örök erejéről volt szó, és biztos, hogy csak a hiperszenzitív terhes nő és az ő kavargó hormonjai túloznak, de az én szívszótáramban a "feltétel nélküli anyai szeretet" résznél mostantól mindig az a kép szerepel majd.

4 megjegyzés:

  1. En nekem most parasodott be a szemem sarka, pedig le van allitva az agyalapi mirigyem :D Olyan szepen irtal roluk. Mindjart majd kuldok Neked egy fotot. Baratainknal Gyorben voltam es van egy lany cicajuk. A kisfiuk mondta, hogy ebed utan megmutatja a szekrenyben a kismacskakat. Azt hittem szivat. De a haloszobaban a gardrobszekrenyben tenyleg volt egy doboz a vilag legfiligranabb anyamacskajaval es ket kolykevel, akkor ket napja nyitottak ki a szemeiket. Olyan szep latvany volt :)

    VálaszTörlés
  2. Hát akkor nem kell elmondanom, hogy én hányszor párásodtam a háromnapos hétvége alatt... Várom a képet nagyon! :)

    VálaszTörlés
  3. Est,
    Igaza van Eszternek, én is bőgtem, mint 1 kisgyermek! Nagyon szépen fogalmaztál!

    VálaszTörlés
  4. Cicamentő. ;-)
    ETAMA

    VálaszTörlés

Mondd!