Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2015. január 27., kedd

Második évadunk - avagy: Óda gyerekgyártó férfiainkhoz

Az úgy volt, hogy augusztus elején nagy szomorúságomra befejeződött a szoptatás, és kíváncsian vártam, hogy mikor lesz hajlandó valamiféle peteérleléssel próbálkozni a testem. Két hónappal később éreztem, hogy talán-talán, de több mint egy hétig elhúzódtak a tünetek, úgyhogy nem tudtam mire vélni. Mindenesetre feljegyeztem magamnak azt a napot, amikor mintha szurkálást véltem volna felfedezni a bal petefészkem környékén, és igazam lett: pontosan két hét múlva, október 24-én meglett a hosszú évek után első piros, aminek örültem. Utána november végén kezdődött megint egy hosszasabb kísérletezés a hormonjaim részéről, ezúttal teszteltem is a tippelt ovuláció napjaiban, és bár szokás szerint valódi pozitív tesztem sosem lett (csak a kontrollnál halványabb, de azért egyre erősödő, majd fokozatosan eltűnő második csíkos), megint szinte napra pontosan be tudtam lőni a tüszőrepedést. Ezúttal már jókor-szex is volt, de december 19-én, 57 napos ciklust zárva, végül megjött. Persze tizehat napos luteálist számoltam, úgyhogy ellőttem egy tesztet, és reménykedtem is egy icipicit, de szomorú nem lettem az eredménytől, mert tényleg durva lett volna első lehetséges alkalommal teherbe esni, mint egy balszerencsés tinilány.

És elérkeztünk ehhez a második szülés utáni ciklushoz is: hónap elején megvoltak a kötelező pattanások, a közepén jelentkezett az EWCM, de más jel nem volt, így csak figyelgettem - sajnos túlvártam, amatőr hiba, ami utólag derül csak ki ugye… A lényeg, hogy úgy tűnt, lecsúsztunk a jól időzített szexről, legalábbis szárazság alapján arra következtettem, mert Kissmajom éjszakai és hajnali ébredései miatt a hőmérőzés most nem jöhet szóba. Erre ma este elmentem vécére, és észrevettem, hogy nahát, lehet, hogy mégse. M. épp lefeküdni készült, úgyhogy mondtam neki, hogy ha nem bánja, akkor talán, khm, izé, esetleg megdughatna eredményorientáltan.
Megtette a kötelességét, röhögcséltünk előtte-közben-utána, mint a régi szép/nehéz időkben, aztán bejelentette, hogy: "Most megyek aludni; remélem, több őrült nő nem pályázik a spermámra ma éjjel." És miközben én a nappaliban, a kanapén feküdtem, felpolcolt seggel, ő bevonult a hálószobába… hogy megnyugtassa a fogzás miatt pont megfelelő időpontban felsíró Kissmajmot.

Mindezt azért meséltem el, mert muszáj világgá kürtölnöm, hogy basszus, ezek a szuperpotens csodaférfiak! Igen, ezek, a mieink. Nem a huszonöt centis farkú pornósztárok, akik napi huszonötször állítják fel, és nem a gyantázott tökű wannabe szexistenek, akik büszkék rá, hogy másfél órán át tudják gyömöszkölni a csajokat mielőtt lekónyulna. Hanem ezek, akiknek bármelyik random fáradt estén egy szót szól az ember sminkeletlen, kinyúlt pizsamás lánya, és öt perc múlva jönnek, és teljesítenek, mert akarnak egy (vagy még egy) olyan gyönyörűséges lényt, aki a kiságyban szuszmákol, és tökéletes tőle az élet. És ha kell, közvetlenül az akció után rohannak, és sikeresen megvigasztalják az említett gyönyörűséges lényt. És még viccesek is közben.
Szeretem a férjemet; nagyon.

Holnap Ma reggel BMC - izgulok.

4 megjegyzés:

  1. Hát ezen jót röhögtem, és nekem is sokszor eszembe jutott ez a dolog, hogy nekünk nőknek azért ebből az egy szempontból mégiscsak könnyebb az ilyen parancsszóra szex, de nekik bizony performálni kell.
    Jaj én is izgulok hogy mi lesz nálatok!

    VálaszTörlés
  2. :D De meg milyen szuperek ezek a ferfiak! ;)

    VálaszTörlés
  3. :D nagyon tetszett ez a bejegyzés:) és még mennyire egyet is értek:)

    VálaszTörlés
  4. BMC? Tyű, de la vagyok maradva :) De szorítok nagyon!!!!

    VálaszTörlés

Mondd!