Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2015. április 4., szombat

Sweet (future) home

Már említettem valamelyik nosztalgiázós posztomban, hogy szerelmünk első pár hetét a pici szobám pici ágyán töltöttük - a szoba egy nagy lakásban volt a VI. kerületben, amit három másik lánnyal együtt béreltem. Aztán másfél hónap múlva (azért csak olyan későn, mert M. közben egy ideig kórházban volt) beköltöztünk első közös lakásunkba, egy V. kerületi albérletbe, ahol két évig laktunk együtt. Utána következett egy különköltözés, on-and-off kapcsolatban, ami alatt mindkettőnknek lett saját lakása, és aminek a végén mindketten M.-nél kötöttünk ki, a XI. kerületben (az én VII. kerületimben Apu lakik) - és azóta is itt vagyunk.
Imádunk itt élni. Biztonságos a környék, nagyon jó a közlekedés, rózsabokor és diófán-madárcsicsergés van az ablakunk alatt, de kicsi már nekünk (52 négyzetméter, csak két szoba), és mivel felújításkor át lett alakítva, hosszútávon nem egészen alkalmas több, mint két embernek: a fürdőszoba így már a hálószobából nyílik, tehát miután Kissmajmot letesszük, csak a vendégvécét tudjuk használni, a bidét, kádat és zuhanyfülkét nem. A közös alvás egyelőre nem gond, mert ha lenne plusz szoba, még akkor sem állnánk készen rá, hogy átpakoljuk a kiságyát oda, de előbb-utóbb ez is bekövetkezik majd - arról nem is beszélve, hogy ha lesz szerencsénk még egy gyerekhez, akkor végképp tarthatatlanná válik a helyzet.

Én lakótelepen nőttem fel, nagyjából ugyanekkora lakásban, M. örök életében tágas budai házakban lakott. Ahányszor a közös jövőnkről álmodoztunk, ha nagyon bevadultunk, akkor világvégi folyóparton önfenntartó biofarmot képzeltünk el, ha a realitások talaján maradtunk, akkor azt terveztük, hogy valahol a Budapest dél-nyugati szeletéhez közeli agglomerációban (maximum 20 kilométerre) szeretnénk kertes házat. Mikor leszűkítettük a listát, és már megvolt a kedvenc település, és azon belül a kedvenc környék, úgy tűnt, hogy teljesen reménytelen a dolog: a megfelelő méretű telkek (1000 négyzetméter körülit szerettünk volna) nagyjából háromszor annyiba kerültek, amint amennyi pénzzel rendelkeztünk - és akkor az még csak egy darab föld, amire valamiből házat is kell varázsolni. Persze kész házas hirdetéseket is nézegettünk, de helyszíni szemlére sosem került sor, mert már a leírások átböngészésekor kiderült, hogy százmillió forint alatt egyszerűen nem létezik olyan ház Magyarországon, ami a mi "rendkívüli" igényeinknek megfelelne. (Mai napig nem értem, hogy miért annyira fura az, amihez ragaszkodtunk: 1. A pince szinten a garázson és a tárolón kívül legyen egy normális méretű fun-szobának berendezhető helyiség. 2. A hálószobák legyenek teljesen elkülönítve a ház többi részétől. 3. Legyen walk-in gardrób. 4. Legyen minimum két teljes fürdőszoba plusz egy vendégvécé. 5. Semmiképpen se legyen amerikai konyha.) Miközben külföldön ezek a tulajdonságok elég alapnak számítanak, itthon gyakorlatilag csak a luxuspalotákban vannak ilyen extrák, szóval elég hamar rájöttünk, hogy ha erre vágyunk, akkor csakis az építkezés jöhet szóba.
Aztán 2011-ben gyors egymásutánban három csoda is történt. Egyrészt a telekárak pont akkor mentek lennebb, amikorra sikerült annyi pénzt összegyűjtenünk, hogy úgy tűnt, minimális hitellel futni fogja egy megfelelőre. Másrészt, pillanatnyi szomorúságomra (M. még várt az igazira - és mennyire jól tette, hogy meggyőzött!) két jónak tűnő találat is kútba esett, a tulajdonosok totális rugalmatlansága miatt. Harmadrészt teljesen valószerűtlen kutatások eredményeképpen bravúrosan sikerült kinyomoznom, hogy pontosan ki is árulja M. első számú kedvencét, aminek köszönhetően ki tudtuk kerülni az ingatlanközvetítőket, és meg tudtunk egyezni a tulajjal egy a meghirdetettnél húsz százalékkal alacsonyabb árban. Így egy kis segítséggel M. szüleitől, mindenféle bankot kiiktatva tudtuk megvásárolni az álomtelket - good things come to those who wait.

Ezt a bizonyos álomtelket két oldalon erdő határolja (az is valakié, de kvázi természetvédelmi terület, és nem szabad kivágni a növényzetet, tehát szomszéd oda nem fog költözni soha), a harmadikon egy szolgalmi út van (ez a mögöttünk levő erdős telek nyele), a negyediken meg egy olyan utca, amin óránként nagyjából három autó halad el; domboldali, gyönyörűen teraszosított, és van rajta három hatalmas tölgyfa, és néhány kisebb nemtudommilyen. Mi a közeli lakókkal ellentétben nem a telek tetejére akarunk költözni, mert a panoráma értelmét nem igazán látjuk, fontosabbnak tartjuk, hogy az udvarunk a ház mögé kerüljön, ahova még véletlenül sem lát be senki.
Az álomtelekre való álomházat M.Anyuka tervezte nekünk - mindenképpen ragaszkodtunk ehhez, mert a saját házukat is ő találta ki, és az egy csoda. A miénk is az lett: meghallgatta minden elképzelésünket és kikötésünket, aztán hozzátette azt a sok lényeges apróságot, amire a mi filológus agyunk nem is gondolt (pl. hogy a kis éléskamránk oldalára ne tűzzön a nap reggeltől estig), és máris kész volt a vágyaink netovábbja. Az utcaszinten lesz egy kétautós garázs, és egy jókora gaming room M.-nek, valamint szinteltolással egy mosókonyha és egy raktárhelyiség; a tetőtérben lesz egy ötven négyzetméter körüli terem, amivel egyelőre nem kezdünk semmit, de a jövőben meglesz a lehetőség, hogy esetleg Apu odaköltözzön, ha már nem tud/szeretne egyedül lenni. A tényleges lakótér összesen százötven négyzetméter körül lesz: a garázs fölött egy kis vendégfürdő (csak zuhanyzó, mosdó és vécé), egy külön konyha, egy spájz, és egy hatalmas étkező-nappali - majd megint félemeletnyi szinteltolással egy pici előszobából nyílik majd három* hálószoba, egy fürdőszoba és egy gardrób, és ezen felül a mi hálónknak lesz még egy saját fürdőszobája meg egy saját gardróbja is. A nappaliból elérhető lesz egy óriási fedett terasz, amit valahogy úgy képzelünk el, hogy nem lesz egyértelműen leválasztva, hanem két oldalán korlát helyett növényekkel beültetett támfalak fogják körülvenni, a szemberészen meg egyszerűen csak belefut egy füvesített tisztásba.
A jövendőbeli kert a lelki szemem előtt már évek óta elevenen él. Az utcai oldalra jó sok fát és tuját szeretnék, az erdő mellé málnabokrokat és egy hátravezető lépcsőzetes ösvényt, a szolgalmi út mellé meg magas sövényt, és közéje meg a ház közé három-négy magaságyást, ahol finomságokat termeszthetek - ezen a három oldalon amúgy viszonylag közel lesz a kerítés, szóval többet nem is lehetne beszuszakolni; a ház háta mögötti fő részen majd lesz ugye a már említett terasz, amin kívül még két szint van a telken. A nagyon (amin jelenleg három tölgy társaságában két lebontásra váró faházikó áll) szeretnék egy barátságos kiülős helyet, sütögetős sarokkal, fára szerelt hintapaddal, egy minijátszótérrel, és ha kedvünk lesz hozzá, esetleg egy apró tóval. A kisebbik, legfelső szint felé most egy meredek lejtő vezet, amit szeretnék sziklakertté alakítani, a fölötte található teraszt meg már betakarja az erdő koronája, vastag árnyék védi, és áll rajta egy gyönyörű borostyánnal befutott fészer; és ott van Kissmalacz tündérbirodalma, telis-tele puha sötétzöld mohával, ami mellé majd sok-sok salátaboglárkát ültetek, nap-csillag gyanánt…

Eddig tartott az álmodozás. Ehhez képest per pillanat fancy kifejezéssel élve építkezünk, nagyon őszintén megfogalmazva pedig elkezdtünk valamit, ami valamikorra el fog készülni, valahogy… Van valamennyi megtakarított pénzünk, van egy jelentős kölcsönadásunk függőben egy ismerősnél (értsd: én gondolatban már elbúcsúztam tőle, M. rendületlenül hiszi, hogy a közeljövőben visszakapjuk), és van egy eladható lakásunk, az, amiben jelenleg élünk; ez együtt, piaci áron, nagyonnagyon-végtelenül szűken futná talán egy "pirosban"** felhúzott épületre; hitelt egyelőre nem szeretnénk felvenni, legfeljebb majd utolsó utáni lépésként, ha már benne lakunk a házban, és az utolsó simításokra nincs keret. A lakást értelemszerűen minél később szándékozunk eladni, mert az azt jelentené, hogy spórolási célzattal M. szüleihez költöznénk, és bármennyire nagy az ők házuk (igazából területileg akkora helyünk lenne, mint amekkorán most lakunk), és bármennyire jól kijövünk, fél évnél tovább mégsem szeretnénk a nyakukon dekkolni. Az az elgondolásunk tehát, hogy elköltjük, amink van, és eljutunk, ameddig ezzel lehetséges, onnan kiszámoljuk, hogy milyen összeg kellene még a beköltözhető állapothoz, és az alapján eldöntjük, hogy a lakást érdemes-e a gyorsaság oltárán esetleg valamennyivel áron alul feláldozni, vagy muszáj kivárni egy jól fizető vevőt.
Ami a fenti számítást még jobban, de most definitely pozitívan, összekuszálja, az az elmondhatatlan szerencse, hogy M. egy építéshez is értő cégnél dolgozik, amely a kivitelezőnk lett, és ahonnan felbecsülhetetlen segítséget és támogatást kapunk az egész projekthez. Konkrétan kivonultak a munkagépeik, a markoló kiásta a teljes alapot, és elvégezte az építkezéshez szükséges teljes tereprendezést, a teherautók felpakolták, és elvitték az összes fölösleges földet, és még mindig semennyi forint kifizetendőnél tartottunk. Aztán egyik alvállalkozójuk nullszaldós áron elkészítette a sávalapot, amihez a betont a jelentős kedvezményükkel vásárolhattuk meg, és most megint több mint két hétig másfél brigádnyi emberük gyakorlatilag ingyen (illetve a cégtől kapott bérük ellenében) dolgozik nálunk, dréncsövet fektetnek, és pincefalat raknak addig, amíg el nem kezdődnek a saját céges munkáik.
Ma főztünk egy nagy termosznyi kávét, vettünk egy tálca sört, és kimentünk látogatóba, hogy szemrevételezzük a haladást. Bolondos áprilisi idő volt, ragyogott a nap, de nagyon fújt a hideg szél, így amíg M. kiszállt a kollegáival beszélgetni, én Kissmajommal az ölemben az autóban maradtam. Bámultuk az kubikusokat, ahogy fáradhatatlanul talicskázzák a kavicsot fel a dombra, pihenés nélkül lapátolják a fejmagasságuk fölé, vödrökbe gyűjtve szórják az elvezetőárkokba, és egyszercsak annyira meghatódtam, hogy nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Legszívesebben kirohantam volna megölelgetni egytől egyig mindegyiket, olyan hálás voltam nekik, hogy ilyen lelkiismeretesen végzik ezt a durván kemény fizikai munkát, csak azért, hogy nekünk teljesüljön az álmunk... JajIstenem, még a végén tényleg lesz egy kertes házunk!


* Note the optimism… :)
** Erdélyizmus, félkész házat jelent, aminek megvannak a leszigetelt falai, a cserépteteje és a nyílászárói, de vakolatlan, és belül teljesen csupasz.

16 megjegyzés:

  1. Gyönyörű lesz az álomház az álomkerttel! Meglátod, nem is olyan sokára eljön az idő, hogy Kismajommal és kistestvérével saját termésű zamatos málnát szüreteltek :)

    VálaszTörlés
  2. "nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Legszívesebben kirohantam volna megölelgetni egytől egyig mindegyiket"

    Hát ezt elhiszem!!!!!!!!!!!!!

    Kívánom hogy teljesüljön ez a szép álom, mielőbb valóság legyen :)

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos tervek :-) Lakáseladással kapcsolatban csak annyit szeretnék, hogy most nagyon kevés eladó lakás van a piacon, fel is mentek az árak, irányáron mennek el a lakások, de volt már arra is pár példa, hogy licitáltak a lakásra. Úgyhogy nem hinném, hogy áron alul fogjátok tudni eladni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, hát legyen igazad! Egyébként valóban, megnéztem a hirdetéseket, és a két évvel ezelőttihez képest nagyjából +2millióért vannak fent a miénkhez hasonló lakások itt a környéken. Érdekes...

      Törlés
    2. Igen, mert akkor a végtörlesztések miatt rengeteg eladó ingatlan volt, ami levitte az árakat. Most meg ahhoz képest alig van eladó lakás, és ezért mentek ennyire fel az árak.

      Törlés
    3. Illetve még azért is, mert tavaly év elején 2x is úgy volt, hogy tavasszal visszahozzák a szocpolt (=több eladás, magasabb ingatlanárak), végül nem tették, csak most nyáron lesz visszahozva.

      Törlés
    4. Bocsi, félszocpolról beszélek :)

      Törlés
    5. Sophiee, de én azt nem értem, hogy mitől lett kevesebb eladó lakás, hiszen a sok szegény devizahiteles most is épp olyan nagy bajban van, mint amikor hirtelen megcsúszott az árfolyam…

      Anita, mit jelent a félszocpol?

      Törlés
    6. Est, itt van egy cikk, én úgy tudom, július 1-jétől lesz hatályban:

      http://www.vg.hu/penzugy/nagyon-jol-jon-a-felszocpol-438027

      Törlés
    7. Est, igen, csak ha jól tudom volt egy határidős végtörlesztéses időszak, amikor azt hiszem kedvezményesen lehetett kiszállni a hitelekből, és ekkor nagyon sokan inkább túladtak a lakáson azért, hogy megszabaduljanak a hiteltől.

      Törlés
  4. De szuper :) mi épp lakást keresünk a XI.-ben ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondanám, hogy gyertek megnézni, tényleg egy álomkuckó, de sajnos gyerek(ek)kel már nektek is kevés lesz az egy nappali + egy háló felállás.

      Törlés
    2. :) azért én észben tartom a lakásotok.

      Törlés
  5. Egyreszt az alacsony kamatok miatt lett relative kevesebb a lakas. Sokan a szinte semmit sem fizeto banki kamatok miatt lakasba fektettek, ami netto 5-6 szazalekot hoz es biztonsagban van a toked. Ilyen kamatokat most nem kapsz masutt. Pl a Q kamatait en is lattam, de elolvasva az aszf-et nem vittem volna oda a penzem. Masreszt sok a videki fiatal, aki nem talal munkat es Bpre koltozik, ok is igen jelentos keresletnovekedest generalnak.
    A lakaseladassal erdemes kivarni, pont az a meret a tietek is, amire jelentos a kereslet. Mi is keresunk eppen nagyobbat, jobb helyen es csak akkor adjuk el a kicsit, ha talaltunk masikat. Ha lesz arnovekedes meg, nem szeretnenk kimaradni belole.
    Az alomhazhoz gratulalok, nagyon szuperul hangzik, nem csak cement es beton mar most sem :)
    Minket egyetlen dolog tantorit el a kikoltozestol: a munkabajaras. Olvasom Tamkot es a munkabaallast ujfent elnapoltam....

    VálaszTörlés

Mondd!