Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2016. május 24., kedd

Nyúlfarknyi

Semmire sincs időm, mikor pár hete még volt, nem írtam, mert depresszióztam, hogy mikor költözünk már, most meg azért nem írok, mert ha épp nem pakolok, suvickolok, rendszerezek, akkor kint vagyunk az árnyékos teraszunkon, hallgatjuk a madárcsicsergést, figyeljük a kert végében meg-megjelenő rókacsaládot, és rötyögések kíséretében tanuljuk-neveljük az új családtagunkat. (Kisstya egy hete van nálunk, meg vagyunk győződve, hogy a világ legokosabb állatkája, és nem is értem, hogy lehetett ekkora szerencsénk, hogy csak úgy ideadták nekünk örökre.) Még nagyon-nagyon messze állunk a késztől, egyedül a konyha és egy darab fürdőszoba van majdnemteljesenvégleges állapotban, nem múlik nap bútorszerelés nélkül, és annyira profin kezelek már fúrót és csavarbehajtót, mint egy veterán asztalos...

Kissmajom velünk együtt imádja a házikánkat, már az első éjszakát ébredés nélkül végigaludta itt, pedig kicsit tartottunk tőle, hogy a nagy pörgés miatt zaklatott álma lesz; és azóta is szeret itthon lenni, pedig szegénykémnek alig van elöl pár játéka, szinte minden kicsomagolatlan még. Elképesztő, hogy mennyit nőtt és okosodott az utóbbi időben! Már egyáltalán semmi babás nincs benne a húsos lábfején meg a pufók arcán kívül, minden érdekli, amit csinálunk, és ami a nagyvilágban történik, de olyan igazán miért-korszakosan, borzasztó...
A beszédfejlődése eddig is bravúros volt, de ha még lehet fokozni, megint ugrásszerűt fejlődött: egyrészt van már első személyezés, és ezennel mindene tökéletes nyelvtanilag, másrészt olyan választékosan fogalmaz, hogy például mesélés közben a szókincse lassan egy felnőttével vetekszik, harmadrészt meg teljesen helyesen és kontextusba ágyazva használ ilyen kifejezéseket, hogy tuljadonképpen, végülis, szerintem, egyszercsak... tudja, hogy mi az a szinonima, példákat tud mondani rá, és felismeri szövegben, hihetetlen...
Az utóbbi időben már kezdtük észrevenni, hogy unatkozik itthon velünk, főleg így, hogy folyamatosan tevékenykednünk kell a ház körül, és nem tudunk annyit foglalkozni vele, amennyit igényelne, azaz non-stop... ilyenkor nyíg (ilyen elnyújtott nyávikálós hangon mond mindent, baromi idegesítő), csintalankodik (olyanokat művel, amiről tudja, hogy nem díjazzuk, és kaján vigyorral lesi a hatást), türelmetlenkedik (rögtön mérgesen földhöz csap mindent, ha például nem sikerül összerakni egy építőkockát... tiszta anyja...), és kácsong (feltűnően elege van mindenből). Holnap felhívom Geri óvónőjét, és ha minden jól megy, lassan elkezdjük a beszoktatást - ez egy kislétszámú magánovi, de még így sem számítok semmi jóra, mert Kissmajom továbbra sem rajong a kisgyerektársadalomért (értsd: különösen értelmes iskoláskorúak már jöhetnek), és az első irracionális impulzuscselekedetnél már menekül hozzám, hogy nézzem már, milyen furán viselkedik az illető, csináljak már valamit, mert ő ebben nem szeretne résztvenni. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire segíti a beilleszkedésben az, hogy nem bölcsis picurkák között lesz, és itt már mindenki tud érthetően kommunikálni... reméljük bejön neki a dolog, mert a határozott terv az, hogy sírva semmiképpen nem hagyjuk majd ott, egyetlen egyszer sem, akkor sem, ha állítólag hamar megvigasztalódik, ésatöbbi.

Nah, végül egész sok mindenről be tudtam számolni így hirtelen, tiszta ügyes vagyok... abba már beletörődtem, hogy a Kissmajom legviccesebb aranyköpései nem lesznek megörökítve (lehetetlen is lenne, napi féltucatot produkál), így lényegesebben könnyebb posztolni, ha nem várok el magamtól koherenciát túl sok részletet. Majd még jövök.

6 megjegyzés:

  1. ha Kissmajom inkább a nagyobb korú gyerekek felé mutatja ki "vonzódását", próbáljátok meg a vegyes csoportot :)

    jó rendezkedést!

    VálaszTörlés
  2. Pont ezt akartam kerdezni, hogy otthon nincs olyan maganovi ahol vegyes korosztaly van? Itt ugy vannak, legalabbis 4 eves korig utana iskolaelokeszito van. Itt a faluban is setaltatjak a gyerkocoket van babakocsiban is gyerek meg nagyobbak is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az àllami oviban nagyjàból mindenhol vegyes csoport van.

      Törlés
  3. Csodálatos lehet a hely ahová költöztetek! Írj majd a beszoktatásról, kíváncsi leszek! Szerintem,ha ti is együtt jártok majd be hosszas ideig, akkor ugyanúgy beszokik mint Balázs, de persze erre nincs semmi garancia, hiszen minden gyerek más.

    VálaszTörlés
  4. Kisfiam ősszel megy oviba, mi is hangoztatjuk, hogy síró gyereket nem hagyunk ott. Csakhogy nagyon kevés kivétellel mindegyik sír! Van olyan is, hogy pár napig vagány, aztán utána sír, miután rájött, hogy ide mindennap jönni szokás! Mi is össze vagyunk nőve, együtt alszunk, együtt létezünk. Hajjaj! Írhatnál erről majd, hogy alakult nálatok.

    VálaszTörlés
  5. Nahszóval... :)
    @Anita @Csigusz: Igen, vegyes korosztályú csoportot szeretnénk, illetve lehetőleg integráltat is, de akár mindkettő nélkül is elvagyunk, ha minden más Kissmajomnak tetsző.
    @Molly: Mi nem is gondolkodunk államiban, mert ugye egyelőre bölcsi korú Kissmajom, és bölcsiben olyan kevés hely van, hogy esélytelennek gondolom a dolgot.
    @Andi: Beszoktatás nem lesz, legalábbis itt nem, egy hét alatt kell mindenkinek kivétel nélkül, és hát esetünkben az minden lenne, csak nem sírásmentes, úgyhogy ez a vonal ennyi volt.
    @Lovely: Tervezek írni róla, egyelőre csak a kutakodásról (lásd fennebb), meg a közbeni tapasztalatokról. Sok szerencsét nektek is, és minden összenövöttnek! :)

    VálaszTörlés

Mondd!