Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. január 28., szombat

Haladás

Hú, nagyon sok minden történt az utóbbi napokban... Előszöris már egy ideje filóztam azon, hogy el kellene mennem a házidokimhoz, megkérni, hogy küldjön el laborra - ugyan elvileg a CsK nőgyógyja is megteszi majd, de az megint egy csomó idő és várakozás. Szerencsére halogattam.
Tegnap ugyanis bejelentkeztem egy fórumba, ahol már hetek óta zugolvasó vagyok; nem a tipikus libácskák-trécselnek hely, nyoma sincs mindannak, ami miatt mindig is kerültem a hasonlókat - értelmes, jól informált, segítőkész, és végtelenül kedves lányok vannak, húsz évestől nálam idősebbekig, akik hosszabb-rövidebb ideje és több-kevesebb sikerrel próbálnak teherbe esni. Nagyrészük hozzám hasonló, nőgyógyászatilag halmozottan hátrányos helyzetű, csak épp ők már elég régen vezetik a termékenységi adataikat és vizsgáltatgatják magukat, így eléggé otthon vannak minden kapcsolódó témában. Nem számítottam rá, de nagyon aranyosan azonnal befogadtak, és miközben jól lefárasztottam őket az elég amatőr érdeklődésemmel, egy csomó kérdésemre máris választ kaptam.

Vannak közöttük tapasztalt hőgörbeelemzők is, és hát ami igaz, igaz, az enyémtől egyikük sem volt elragadtatva - azért ez is milyen már... miközben minden nőgyógyász lazán leint egy rendszertelen ciklust, hogy majd akkor lesz érdemes dolgozni rajta, ha gyereket akarsz, ezek a nők azonnal keresik a bajok mozgatórugóját, agyalnak a megoldásokon. (Persze ők maguk is elég rosszul állnak, tehát megértik az aggodalmat, de akkor is... nem normálisabb lenne, ha az orvosok is úgy állnának hozzá, hogy ha valami nem működik rendesen, annak keressük meg az okát...? Na mindegy is, ezen a figyelmetlenségen kívül orvosokkal alapvetően rossz élményem még sosem volt, és hát én sem voltam az az inszisztens utánajárós fajta, úgyhogy nyilván kizárólag az én hibám, hogy eddig nyúlt a dolog.) Egyik lány megkérdezte, hogy nincs-e esetleg inzulinrezisztenciám - nem mondom, hogy soha nem hallottam ezt a szót, de olyan kontextusban biztos nem, hogy utána kellene nézni, mert én is potenciális áldozata lehetek.
Hát tévedés volt - kérdeztem, olvastam, is kiderült, hogy a tüneteim alapján legalábbis, gyakorlatilag tankönyvi esetnek vagyok mondható: nehezen leadható túlsúly, hajhullás, stb., vagyis mindaz, ami miatt a házidokim pár éve PCO-gyanúmmal egyetértve nőgyógyászhoz küldött. Amint kiderült, ugyan a PCO mindig inzulinrezisztenciát is jelent, de fordítva egyáltalán nem biztos, tehát az, hogy a nőgyógy akkor nem látott cisztákat egyáltalán nem ok a nyugalomra, csupán esetleg egy darab konkrét betegség kihúzása a listáról. Amúgy szintén említették a lányok, hogy az sem annyira biztos ám, hogy a PCO kizárható, mert hüvelyi ultrahanggal kellett volna megnézni, nem csak simával; szóval az, hogy akkor megnyugodtam, igencsak nagy butaság volt.
Most ezen nem akarok a továbbiakban idegelni, hogy mi lett volna ha, igazából világ életemben makkegészséges voltam - oké, most úgy tűnik, hogy csak látszólag, de az igazság az, hogy a hajhullásomon kívül (aminek okát elég sok évig nyomoztam, amíg bele nem fáradtam az aggódásba) egyáltalán semmi sem vezethetett volna arra a következtetésre, hogy valami súlyos problémám lehet. Anno Ani diagnózisa után azonnal elmentem és rákérdeztem a PCO lehetőségre, és nem hiszem hogy sokat értem volna vele, ha átmegyek hipochonderbe, és minden áron ragaszkodom hozzá, hogy a nőgyógy válasza ellenére nekem igenis azom van.

A lényeg: ma elmentem a házidokimhoz, aki egy tök jófej, türelmes fiatal nő, és mellesleg belgyógyász szakorvos is, ő meg elküldött laborra (vér, pajzsmirigy, enzimek, stb.) és cukorterhelésre, mert szerinte az IR igenis reális veszély. Hétfőn megyek, egy hét múlva lesznek eredmények, és azoktól már okosabbak leszünk, hogy milyen irányba nézgelődjünk tovább. Őszintén szólva egy kicsit szinte remélem, hogy ez a helyzet, mert ez egy gyógyszerrel egész egyszerűen megoldható állapot, és a kezelés a rendszertelen ciklust meg az terméktelenséget is szinte azonnal megszünteti.
Ezen a vonalon itt tartok most. Másikon kedden megyek a CsK nőgyógyászához, ahol a fórumozók szerint, ha igazán alapos az ember, akkor két dolog fog történni: hormonális és ultrahangos cikluskövetés. A múltban pontszerűen nézték mindig mindenemet, az alapján hormonprobléma sosem volt... amint kiderült, ez csak annyit jelent, hogy azon a napon, amikor épp levették a vért - de egy ciklusban elején, közepén és végén is fontosak a történések, egyik felborulása is teljesen elronthatja a peteérés, megtermékenyülés és beágyazódás esélyét. Ultrahanggal azt kell nézni, hogy egyáltalán van-e spontán peteérés, és ha igen, mikor reped a tüsző - valóban akkor, amikor az átlagnak, és akkor be lehet lőni hőmérőzéssel az ideális szex-időpontot, vagy kicsit rendhagyóan, és akkor majd a vizsgálat alapján mondják meg, hogy mikor érdemes próbálkozni. Ha az ember azonnal hormonnal akarja beállítania ciklusomat és serkenteni a peteérést az alapos kivizsgálás helyett, akkor át kell gondolnom a dolgot, és lehet hogy más irányba kell indulni. Már ki is néztem egy nőgyógyászt, akihez az olvasott vélemények alapján nagyon szívesen járnék - de erről majd legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!