Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. február 19., vasárnap

Szeretnék egy kisbabát...

Persze, ezért kezdtünk el gyúrni rá, meg ezért kezdtem ezt a blogot is, de most van az első alkalom, hogy ott legeslegbelül és nagyon-nagyon érzem a vágyat. Eddig sem volt őszintétlen az akarás, de azt be kell vallanom, hogy inkább tervszerű, logikus, ésszel-vágy volt, ha lehet így mondani. Aztán most terhes lett egyik lány a fórumon - kis szerencsés, első havi próbálkozáskor... ami mondjuk annyira nem meglepő, neki semmilyen egészségügyi furasága nem volt, és huszas évei elején jár, szóval egy kicsit ideálisabb körülmények hozzám képest, de általa valahogy megvilágosult, hogy mi is erre készülünk, ezért "dolgozunk"... És akkor tudatosult bennem, a lelkem mélyén, hogy én ezt várom; erősen. M. többé-kevésbé viccesen rám is szólt, hogy nahát, hogy gondoltam én ezt, hogy csak most, mikor ő meg már két hónappal ezelőtt is lelkesen vitte a befőttesüveget... :)  Olyan jó érzés, hogy ő is legalább annyira akarja ezt, mint én... sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd mi ketten leszünk ilyenek...

Meg persze félek, hogy mi lesz, ha nem jön össze... túlaggódom, persze, de hát ilyen vagyok, nem tudok nem gondolni erre a lehetőségre is - és nagyon rossz ez a kettősség, mert egyrészt tudom, hogy mostanáig nem voltunk felkészülve erre, és nem szabadott volna hamarabb belefogni, ugyanakkor tényleg elég idős vagyok már, és hát nem annyi időnk van próbálkozni, mint annak, aki tíz évvel korábban indított. És a fórumon legtöbben már évek óta próbálkoznak, meg a környezetünkben is most, hogy figyelünk az ilyen sztorikra, kiderült, hogy tele van olyanokkal, akiknek csak nagyon nehezen sikerült, vagy még nem is.
És akkor itt vagyunk mi, nekünk igazából csak ez a második ciklusunk élesben, és a nőgyógy is elég agresszívan áll az egészhez, úgyhogy minden esélyünk megvan a sikerre... de nem tudom elengedni magam. Pedig már arról is beszéltünk, hogy mi lesz, ha nem jön össze - semmi sem, örökbefogadunk és kész, M. szerint ha másképp nehézkes, akkor külföldről, de hát erre nem is kell még gondolni persze (ha csak nem minél előbbi tesó ügyében), szupercsapat vagyunk, bármit megoldunk. Csak én annyira de annyira szeretném, ha gyorsan menne, ha már itt lenne az idő, ha ez is olyan egyszerűen összejönne, mint eddig minden az életemben... vagyis nem is, a szerelemre viszonylag későig várnom kellett, szóval ezt tényleg megérdemlem nah. Szeretném megajándékozni ezzel az örömmel M.-et, az egyre tökéletesebb kapcsolatunkat, Aput és az M. szüleit, meg magamat is, nagyon. Beszélgetni szoktam néha erről a BalToronyLakóval, aki eddig még kivétel nélkül minden hasonló nagy dologra irányuló kívánságomat szinte azonnal teljesítette: a munkahelyet, a lakást, a telket... olyan jó lenne, ha ezt is. Olyan, de olyan nagyon-nagyon jó...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!