Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. november 25., vasárnap

The perks of being pregnant

Reggel megméretkeztem, 63,5 vagyok, vagyis lement egy kiló, kevesebb, mint két hét alatt. Normál esetben ujjonganék, mert a 168 centimhez még öt simán távozhatna, hogy tökéletesen érezzem magam, de most ez a vágy annyira távol áll tőlem, hogy helyette inkább reménykedek, hogy a Kissmalacz bőségesen jóllakik a még meglévő hájamból (és a beszedett vitaminokból), és ígérem, hogy továbbra is főként egészéges kajákat viszek be (legalábbis amikor nem füstölt kolbászt kívánok őrülten), és lenyomok legalább napi egy komolyabb étkezést, még akkor is, amikor egyáltalán nincs étvágyam.
Tudni kell, hogy a kajálással viág életemben hadilábon álltam, és nem egészen étvágytalanság ügyében. Kezdődött egy tinikori anorexiával (értsd: napi 200 kalória), csak akkoriban ugye nem volt net meg ezirányú tájékoztatás, azt sem tudtam, hogy így hívják, nyomattam kitartóan és büszkén vagy egy évig. Ez aztán teljesen szétcseszte az anyagcserémet, úgyhogy utána eltöltöttem úgy tizenöt évet különböző többé-kevésbé hatásos és inkább kevésbé egészséges diétával, és ingadoztam az 58 és 85 kiló között, akár egy éven belül kétszer is. Idén februárban még 78 voltam úgy, hogy akkor már hónapok óta napi 1200 kalórián éltem, és szinte semmi sem ment le - akkor jött az inzulin rezisztencia diagnózis, a szénhidrátra figyelés (kalóriabevitel maradt ugyanannyi) és a Meforal, és íme... ha valaki ezek után azt mondja, hogy divatbetegség, legszívesebben beverném a pofáját.
M.Apuka tegnap főzött nekem egy hatalmas fazék borscs levest, amiből azonnal be is nyomtam három nagy tányérral, a többit meg hazahoztuk; ma belaktam belőle, aztán a maradékot befőttesüvegekbe tettem jól, és remélem legalább szerdáig kitart munkahelyi ebédekre. Értelmesebben kellene táplálkozni, mert folyton lelkiismeretfurdalásom van, hogy most már nem csak én múlok rajta, és amikor végre éhes vagyok, akkor mért a francért választom a hülye bolti bolognai szószt üresen (mondjuk mentségemre legyen mondva, salátalevelekkel eszegettem). De nem akarok panaszkodni, állítólag később úgyis észrevétlenül kúsznak majd fel a kilók, úgyhogy egyelőre élvezem, hogy lógnak rajtam a nemrég még feszes ruhák.

Meg test-ügyben még annyit megjegyeznék, hogy soha életemben (beleértve hamvas szűzleány koromat) nem volt ilyen gyönyörű, nehéz, kerek, feszes, és nem mellékesen nagy mellem. Yeah baby!

5 megjegyzés:

  1. Akkor nekem beverhetsz egyet :D, mert én is divatbetegségnek tartom. Persze biztos vannak, akiknek tényleg ez okoz meddőgéset, de a többségnek nem! Nekem egy deka háj sem ment le a gyógyszertől, csak akkor, amikor elkezdtem számolni a ch-t. Ja és akkor már nem szedtem a bogyót! :)

    VálaszTörlés
  2. Gigi, hát én sem azt mondtam, hogy ez maga a csodatevő gumibogyó, hanem azt, hogy együtt a diétával igenis hatásos a gyógyszer, miközben a diéta önmagában nekem marhára nem volt az - ha ugyanúgy eszel mint előtte, nyilván nem fog lefogyasztani se ez, se semmilyen más jó drágán eladott szuperlötty.
    Nyilván mindenkire másképp hatnak a gyógyszerek, a fantasztikus Quarelin pl. rám sehogy, mindenki másra a környezetemben meg hihetetlenül. De én azt mondom, hogy ha tíz inzulinrezisztensből csak három is teherbe tud esni a kezelés hatására, akkor az már hárommal kevesebb meddő nő - ami a már csak a belinkelt blogokra levetítve sem lenne rossz dolog... :)

    VálaszTörlés
  3. Héééé, jól vagy? Minden oké?

    VálaszTörlés
  4. De ééédes vagy! :) Csak két napot hagytam ám ki, ma akartam írni, de megyek aludni, mert egész nap émelyegtem, és most ki kell használni gyorsan, hogy elmúlt. De holnap jövök mesélni, voltunk genetikusnál, érdekes volt.

    VálaszTörlés
  5. Na, akkor megnyugodtam! Tudod, az ember már rosszra gondol, h pl. esetleg újra elkezdtél hőmérőzni, ilyenek :)

    jóccakát!

    VálaszTörlés

Mondd!