Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. december 26., szerda

Magyarázom a bizonyítványom

Hát ma 61,2 kiló, majdnem leájultam a mérlegről ijedtemben - aztán még pizsamában kirohantam, elővettem a hűtőből a majonézes krumplit, és úgy egyenesen a nagy salátástálból addig kanalaztam, amíg azt nem éreztem, hogy ez már bordering on tömés.

Az úgy volt hogy, amint kiderült, a nagy ünnepi töltöttkáposztahányás nem egy trendi hercegnős terhességi tünet volt, hanem valamiféle vírus. Az akció reggelig folytatódott, de annyira, hogy hajnalban már egyetlen korty víz is visszajött, persze teljesen üresen (na jó, a bevett gyógyszerrel együtt), mert akkor már semmi sem volt bent; és ami nem vissza-, az straight through - not a pretty sight.
Tegnap úgy dél körül mertem megint próbálkozni, egy körte, egy mandarin és két kiwi erejéig, aztán estig aludtam, amikor is ettem öt szem szaloncukrot, és tovább aludtam reggelig. Azért annyira nem kell sajnálni, a háttérben folymatosan mentek a jó kis sírós karácsonyi filmek, és valahogy félkómásan még arra is futotta, hogy váltogassam az adókat, mert azt a jelenetet például, amikor a HjúdzsGrent megcsókolja a vastagcombú ex-titkárnőjét az iskolai előadáson, összesen háromszor sikerült megnézni.

Ma már teljesen jól vagyok, leszámítva a kilóveszteséget, úgyhogy betettem egy mosást, és az a tervem, hogy megsütöm a mennyei lisztmentes túrótortámat is, és további buta romantikus filmeket nézek meg, miközben nyomom befele. M. ugyan itthonról, de dolgozik, mert "kell a gyereknek a pelenka". Kissca meg két napja egyfolytában dorombol, és bújik, és szerintem azon filozofál, hogy milyen jó is lesz jövőben, amikor lesz itt egy plusz embere, akivel aluszni lehet.
It's a wonderful life indeed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mondd!