Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. január 8., kedd

Csodamalacz

A szobatars sir. Vekony, szep, kislanynak tuno, velem egyidos ciganylany. Az o kisbabaja is majdnem ekkora, bar a hasa sokkal nagyobb, hiaba apro termetu. Vedekezes mellett esett teherbe, szive szerint megtartana, de a tagabb csalad, akikkel egyutt el, nem akarja: van ket nagy mar, a papa egy emelettel lennebb az onkologian haldoklik, a mama telefonon kiabal vele, hogy tobb penz kellene ahhoz hogy meg egy kicsi beleferjen, az egyebkent mindenben hatarozott, simlis, beszedes ferje ezugyben tetovan hallgat.

Nyolc eve vannak egyutt, van egy kulon csak a lanye, es egy kozos gyerekuk. Editnek hivjak, sokaig kurva (o "ablakos lany"-nak hivja) volt Belgiumban - a Jani volt a stricije; vigyaztak egymasra, magyarazza, o penzt keresett, a ferje megvedte; sajat labukon alltak, nem kellett penzt leadni senkinek, csak az alberletre, veszelyes helyzeteket sem vallalt soha, Jani elintezte, ha kellett nagyobb csoportokat is elkergetett erte. Boldogok voltak negy evig ott, a kisebbik gyerek gyonyoruen beszel flamandul, itthon csak kuszkodik, barna a bore, nem kedvelik az iskolaban.

Es velem mi van, mi baja van pontosan a babanak, es honnan tudom maris, hogy kislany?
Szeretik egymast nagyon, hallatszik minden odasuttogott szobol, latszik minden odalopott simogatasbol. A ferj sincs meggyozodve az igazarol, egyre csak azt ismetelgeti, hogy mit szolnanak anyadek? De miert donthetnek ok ebben is, a mi babank, ok ugysem segitettek soha, semmiben; aztan hazatelefonal megint: konyorog, veszekszik, tovabb sir.

A hazahozott penzbol vettek egy többszobas nagy polgari lakast egy Klauzal teri regi berhazban, ott elnek mindannyian. Futotta volna kettore akar, de hat mindenki bolond, amikor fiatal, mi meg nem vagyunk tanult emberek; megvasaroltak minden butasagot, keresztul-kasul beutaztak Europat, egy idoben volt nemi drogproblema is, Jani verekedett akkoriban. Vegul egy elfelejtettnek hitt feljelenteses ugy miatt haza kellett jonni, ahol csak alkalmi fekete munka akad, a lanynak meg egy negyoras bejelentetlen allas egy gyogynovenyboltban. Kulfoldre mar nem szivesen mennenek amugy, jo lenne egy nyugodt csaladi feszek, eleg volt a folyamatos vandorlasbol, de kell a kiskapu, es ha megszuletne a baba, mar nem is tudnanak.

Tudom, hogy vannak borzalmasabb sorsok a mienknel, de azt hittem itt bent azert egyszeru a merleg. Nem az. Mennyire nehez volt nekunk donteni, egy viszonylag egyertelmu helyzetben - hiszen en a gyerekemet vedem a tovabbi szenvedestol. O meg szinten azt vedene, az eletnek adna, es haza akar menni, magaval szeretne vinni, de nem teheti. Es nincs valasztasa, csak sir... Majd jon egy nover, es elvezeti a mutobe.

Jani idegesen jarkal fel-ala, o nem banta volna a babat, a kozepso lanyuk evek ota vagyik kistestverre, de hiaba, szaz negyzetmeteres a lakas, tul kicsi ahhoz, hogy a tagabb csalad szemrehanyo vitazasa eltompuljon benne. Nem mer ellenszegulni nekik, mert ha muszaj lesz megint menni, a kamaszlany mindenkepp itt maradna veluk az iskola miatt, bantanak talan.

Nyilik az ajto, es a mutos fiu helyett betoppan Edit; az arca konnyes, de a szemei boldogak: nem birtam megtenni! Meglattam azt a zold asztalt, es el kellett jonnom, latod, az o babaja beteg, es nekunk Isten adott egy egeszsegeset, hogy olhetnem meg?! Jani ram nez, aztan ra, aztan csovalja a fejet. De hanyszor megbeszeltuk mar? Mi lesz, ha nem lesz munkam? Vegul elmosolyodik. Jo lenne egy fiu vegre... de Editke hogy orulne egy lanytesonak... És mit mondunk anyadeknak...? Hogy nagy mar, nem vettek el. Annyira szeretned? Annyira. Akkor elmegyek kikerni a papirjaidat, butak voltunk, kar volt befizetni a harmincezret...

Kozben ertem is jon a nover, elvisznek elokesziteni a holnapot. Edit, mar utcai ruhaban, megvar a szobaban, es konnyes szemmel ram mosolyog; megkerdezem, hogy megsimogathatom-e a valoszinutlenul nagy hasat, persze, bolintja - aztan hazamennek.

Pici foldi elete utolso napjan a pici kislanyunk ma megmentett egy eletet.

6 megjegyzés:

  1. Istenem... Ezt ugy ahogy van majd bekuldhetned a Nok Lapjanak peldaul, de komolyan.

    Igy ott voltam en is. Lathatalan voltam, szoritottam a kezedet es csendben figyeltem...

    VálaszTörlés
  2. Atyavilág, milyen életek vannak. És milyen jó, hogy így végződött ez a történet. Ez tényleg csoda!

    VálaszTörlés
  3. Gyonyoru! Koszonjuk, hogy leirtad!

    VálaszTörlés
  4. Könnyezem! Pici lánykátok egy hős! Nem volt hiába, küldetése volt és most csodás angyal, aki majd vigyáz a testvéreire, akik lesznek! Hidd el!

    VálaszTörlés
  5. Másodjára is megkönnyeztem ezt a történetet.

    VálaszTörlés

Mondd!