Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. augusztus 14., szerda

City folk - Amazing adventures

Tavaly nagyjából ilyenkor M. egy nap kijelentette, hogy van egy meglepetése számomra: öltözzek melegebben, mint augusztus indokolná, készítsem a lelkem arra, hogy másnap reggel nem lesz könnyű felkelni, és este indulunk. Fogalmam sem volt, mit ötölt ki, párat próbáltam találgatni, de annyira triviális tippek jutottak csak eszembe, hogy elég hamar elszégyelltem magam - elvégre a világ legötletesebb ajándékozójáról beszélünk... Annyit megtettem az ügy érdekében, hogy útközben próbáltam nem nézni a városneves táblákat, mert akkor már fontosabb volt a meglepetés izgalma, mint a végcél kiderítése. De amint egy két és fél órás autóút után kiderült, esélyem sem lett volna kiokoskodni semmit, a Kaposvár feliratot vettem észre ugyanis egyszer csak, ott meg nem hogy nem jártam, de szégyenszemre hirtelen azt sem tudtam, melyik országrészben van. A Zselici Nemzetközi Csillagoségbolt-park volt a meglepetésem, a Perszeidák éves felbukkanásának egyik éjszakáján - és idén ismételtünk.
Most már tudtam, mire készülünk, és M. is jobban dokumentálódott, úgyhogy nem csak kiültünk egy random rétre két órácskára, hanem ott is aludtunk; sikerült sokkal jobb helyet is találni, mint tavaly, még annyi fényszennyeződés sem volt, mint ami akkor jöhetett a dombok mögötti pár házból. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét, mikor megérkeztünk, és rögtön két gyönyörű szarvassal álltunk szemben, akik olyan száz méterre legelésztek nyugodtan. Ha semmilyen furcsa jelenség nem történt volna az elkövetkező órákban, amit tapasztaltunk, már akkor is leírhatatlan lenne. Már tavaly is teljesen lenyűgözött minket az égbolt látványa, egyszerűen hihetetlen, hogy ha az ember Budapesten felnéz, ugyanaz van fölötte, hiszen normál esetben a "Hű, milyen csillagos az ég!" felkiáltás alig jelent egy kicsit többet, mint a Sarkcsillag meg a Nagy Göncöl - ott meg szabad szemmel látszik a Tejút! Egyszerűen ott van a fejed fölött egy tisztán kivehető vastag sáv, ami pilláncsolva ragyog, és aminek ködfelhő-szerű mélysége van, és ami egyértelműen elkülönül az ég többi részétől, ahol egyébként szintén elmondhatatlan mennyiségű csillag ragyog. Percekig hevertünk szótlanul, aztán elmakogtunk minden létező klisét, attól kezdve, hogy milyen-milyen pici dolgok is vagyunk mi az univerzumban, azon át, hogy milyen lehetett a sok ezer évvel ezelőtt élő embernek felnézni erre a megmagyarázhatatlan csodára, addig, hogy ki tudja hány van a fénypontok között, ami már felfoghatatlan idők óta kihunyt, és ma mégis elérnek hozzánk.

És akkor szinte varázsütésre elkezdődött a show. Nem túlzás, amit olvastunk, hogy szó szerint percenként akár több tucatnyi látványosság is van ilyenkor; tavaly is sok hulló csillagot láttunk, de az a mostaninak csak töredéke volt. Leggyakoribbak persze a klasszikus apró csillámok voltak, amik egy másodperc alatt lezuhantak, és mire észbe kaptunk volna egy-egy kívánsággal, el is tűntek. De ezeken kívül ezer fajta volt. Volt olyan, ami az ég egy távoli pontjáról elindult, nagyon-nagyon lassan, és percekig vándorolt, amíg teljesen ki nem halt az ereje. (Nem, nem repülő volt, azt is láttunk rengeteget, pilláncsolva vonultak folyamatosan minden irányból.) Volt olyan, ami egyszer csak kigyulladt, de olyan intenzív fénnyel, mintha egy villanykörtét kapcsoltak volna fel az égbolt sarkán, és közepes sebességgel elhaladt felettünk, bele a semmibe. És volt több méretű és nagyon sok színű konkrét fénygömb, ami szinte robbanásszerűen bukkant fel, és hosszú ideig látható, vastag lángcsóvát hagyott maga után - a nagyobbak egyenesen ijesztőek voltak, eddig csak filmekben láttunk ilyen üstökös-szerű valamiket, és szinte vártuk, hogy dübörgő-sistergő hang fogja kísérni őket, és esetleg be is csapódnak a közeli erdőbe.
Ha ott laknék, szerintem minden este kifeküdnék pár órát csodáskodni, simán jobb, mint bármelyik közepes mozifilm... de a meséléssel nem erőlködök tovább, az élmény úgyis visszaadhatatlan. Csak tényleg semmiképpen ne hagyjátok ki az ott töltött néhány óra lehetőségét, ha véletlenül valamikor abban a térségben jártok - persze augusztus közepe az ideális, de egy közönséges felhőtlen éjszaka is megteszi, mert még úgy is olyant fogtok látni, amit elképzelni sem tudtok.

Most meg mutatok egy képet a hasamról, amit ott lőttünk a mezőn tegnap kora reggel; ma vagyok 20w3d. (A gyerekről is lesz, ahogy ígértem, csak a kinyomtatottak nem valami jók, úgyhogy a filmből kell majd screen-cap, ha végre lesz időnk rá.)

7 megjegyzés:

  1. Lájkoltam a leírtakat és a képet is :)

    VálaszTörlés
  2. De jó ez a kép Rólad :-) Remélem sok-sok szépet és jót kívántál :-):-)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Látom a búzát learattátok ,jó termés volt idén :)

    VálaszTörlés
  5. Hú, de jól hsmgzik, abszolut kedvet csinált! Like a kép (is) :)

    VálaszTörlés
  6. Csodás lehetett, ahogy olvastam, ott voltam veletek :) Te még milyen vékony kismama vagy!

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Mondd!