Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. augusztus 20., kedd

Rugócsillag-várás

Kissmajom egy igazi mocorka. Mindig mondogattam, hogy milyen kis nyugis mikor benézünk hozzá - hát ezt kéremszépen azóta kinőtte, és úgy tűnik nyüzsögésileg az apjára fog hasonlítani... visszatérő vendégek leszünk az ügyeleten pár év múlva, akárki meglássa. Nem mondom, hogy egész nap mozgolódik, de néhány napja gyakorlatilag folyamatosan érzem, mikor igen; így aztán megállapíthatjuk, hogy ezt a mérföldkövet a türelmetlenségem előtt fejet hajtva hamarabb abszolválta, mint szokás, mert a könyvek csak pár hét múlvára ígérték az állandósulást.
Illetve túlzás ez az "egész nap", mert a gyereknek saját külön kis programja van kéremszépen. Éjjel nem tudom mit csinál, mert én nagyon mélyen szoktam aludni, se hanggal, se fénnyel, se bökdöséssel nem vagyok könnyen ébreszthető (reméljük ezt tőlem örökli), úgyhogy ha álmomban bulizgat, akkor arról nem tudok. Reggel olyan kilenc-tíz körül ébred, és akkor lenyom egy fél órácskás frissítő tornát, aztán kora délután olyan kettőtől megint van egy élénk periódus, estefelé hat után még egy, és éjfél körül egy búcsúmenet, ami természetesen szintén annyira aranyos, hogy képtelenség belealudnom, ha akkoriban még épp fent vagyok; és a köztes időszakokban is van néha egy-egy nagyobb rúgás, gondolom nyújtózkodik vagy álmában átforgolódik, és olyankor.
Ami engem illet, számomra a mocorgás továbbra is megszokhatatlan, mindig széles vigyor ül ki a képemre, ha rákezd, és miközben csinálja, szinte mindig lefekszem vagy minimum hátradőlök, és a hasamra tapasztom a tenyeremet, mert egy pillanatát sem akarom elvesztegetni (ez jelentősen csökkenti a munkahelyi produktivitásomat, de a bamba vigyoromon mindenki más vigyorog, úgyhogy we're good). Már nagyon nagy ereje van egyébként (ma vagyok 21w2d, és ő elvileg ilyenkor lassan fél kiló felé araszol), szinte minden nagyobb mozgást érzek a kezemmel is, nem csak belülről. És kétszer már M.-nek is sikerült levadásznia a pillanatot - ez azért nem olyan egyszerű ám, mert ha nem számít rá az ember, akkor szívesen kapálózik fél percig egyhuzamban, hogy csak úgy reng a hasam, ha meg direkt figyeljük, akkor simán tart két perces pihenőket is, nehogy már idő előtt ellaposodjon a kapcsolat. M. szerint olyan ez, mint a hullócsillag-várás volt múlt héten, ott is teljesen random összeállításban kényeztetett egy-egy konkrét nagy meteor shower, és váltotta fel egy tíz perces szünet.
Most csak ennyit akartam, félig piszkozatban félig fejben van még egy nagyon hosszú és nem feltétlenül vidám bejegyzésem (Nem rólunk, hál'Istennek!), de most nincs kedvem foglalkozni vele: hétvég van, bugyikában flangálás, és sorozat előtt döglés... megyek is, le ne maradjak valamiről...

5 megjegyzés:

  1. De cukkerbogyo, ez a kolok! Szuper erzes lehet. Es mit neztek mostanaban? :)

    VálaszTörlés
  2. De édes lehet ez a kis majdnem perpetum mobile! Pont a hullócsillagles jutott nekem is róla eszembe, mielőtt e hasonlatodat olvastam volna :) jó sorozatnézést!

    VálaszTörlés
  3. Annyira édes ez a gyerek :-):-) Én pedig szintén telhetetlen, türelmetlen vagyok, én is, én is, én is akarom ezt az érzést! :-):-)

    VálaszTörlés
  4. De jó :) már nagyon várom, hogy én is, énis! Nekem még mindig alig látszik a hasam, csak aki tudja, az látja..

    VálaszTörlés
  5. Eszter, a Killing harmadik évadját néztük meg... ugyanolyan dark, és ugyanolyan abbahagyhatatlan, mint az elsők...

    Tiistiis érezni fogjátok, Heni és Audrey már nagyon hamar, másikHeni és Eszter olyan év végén... :)

    VálaszTörlés

Mondd!