Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. november 29., péntek

Anyanevelde - avagy: Segítsünk nekem! (2.)

Bevásároltam megint, most már tényleg majdnem minden megvan, ami kellhet - még egy utolsó utáni menet lesz, de azt már valószínűleg M. fogja megejteni, miközben mi kórházazunk: rendeltem egy pihenőszéket (raktáron nem volt), kiválasztottam egy hordozót (egyelőre csak bérlésre), és lehet hogy kérek majd egy szoptatós párnát is (de előbb megnézem, hogy szükséges-e egyáltalán, és ahhoz egyelőre hiányzik a főszereplő).
Ami hatalmas elmaradás, és fogalmam sincs, mi lesz vele, az az köldökzsinórvér-levételes dilemma... ezért a cím is, és a felkérés, hogy légyszi gyertek mesélni meg együtt gondolkodni megint. Mi egyelőre inkább az igen felé hajlunk, és persze a vágy felé, hogy ez legyen életünk legrosszabb befektetése, de nagyon ideje lenne ezen a ponton túllendülni, és dönteni, és intézni is végre. Olvastam én már mindent pro és kontra, tudom, hogy ez inkább egy ilyen kelet-közép-európai (vagy hogy írják ezt helyesen) divat, de azt is, hogy Nyugaton cserében vannak közösségi őssejtbankok, és egyáltalán másképp működik az egész donor dolog. És persze olvastam, hogy azon túl, hogy mire használható majd fel, és mennyi mindenre nem (ez utóbbi annyira nem befolyásol, hiszen történt már velünk ugye "többtízezerből egy" fajta véletlen), simán megeshet, hogy nem megfelelő a fagyasztás és/vagy tárolás, és hiábavaló pénzkidobás volt minden. De ez még bele is férne akár, ami igazán idegesít az viszont az, hogy a négy cégből, amelyik Magyarországon foglalkozik ezzel, csak egy van, ahol visszajár az előleg, ha esetleg sikertelen a mintavétel (kevés, szennyezett, stb.), tehát semmi garancia nincs arra, hogy ha leperkálok egy tetemes összeget, akkor legalább az egész komplikált folyamatnak az első lépése biztos. Na most ez az egy cég az szlovák, mi meg szívesebben választanánk helyette a biztosabb hátterűnek tűnő belgát, még ha drágább is, csak nyilván potyára nem szeretnénk fizetni. Szóval marad a kérdés, hogy mi legyen vajon? Ti mit csináltatok vagy csinálnátok - és hol? És miért? Help!

Kissmajom amúgy jól van, szerintem már nem olyan nagyon kényelmesen fér odabent, mert mostanság ébrenléti időszakokban inkább csak ilyen türelmetlen, gyors és éles minimálmozdulatokkal operál, amik néha eléggé fájdogálni tudnak, de ettől függetlenül alig várom őket. Beiktatott egy programváltozást is: este tíz után egészen lenyugszik, és ehelyett már reggel hétkor fent van órákon át ficeregni, ami nyilván kényelmes lenne nekünk majd születés után, de sokkal viccesebb, amikor igazi gamer's son módra éled, szóval nem bánom, ha nem lesz tartós az új szokás. A feje még mindig ugyanott van, egészen sokszor dugdossa egy simire a tenyerembe, amit imádok; természetesen aggódni is szoktam, mert néha, ha elfeledkezem magamról, és hirtelen előrehajolok (nem gyakran van ilyen, legtöbbször nagyon is tudatában vagyok a hasam által képzett akadálynak - annyira, hogy ma reggel például M. adta fel a cipőmet), akkor konkrétan érzem, ahogy hozzányomódik a bordámhoz... remélem ilyen módon nem lehet kárt tenni egy babában, annál csak okosabban van összerakva a női test...
Tegnap végre felhívtam a gyerekorvost, úgy érzem jó választás volt, már telefonon is tündéri egy néni, kedden megyek majd hozzá megismerkedni és recepteket kapni. Jövő héten egyébként szinte minden nap van valami dokis program, csütörtökön a védőnő is jön látogatni, úgyhogy most már tényleg-tényleg csak fél napokat fogok munkába járni (ezen a héten ez nem egészen jött össze, hiába terveztem), és pénteken, mivel szülinapom lesz, még felet sem. Az utána következő héten meg kiveszem a maradék szabadnapjaimat, és onnantól csak otthonról dolgozom már, azon a pár projekten, amiket majd szülés utánra is magamnál tartok.
Jah és hétfőtől már nincs semennyi Meforal sem, és teljesen ügyes a cukrom, úgy látszik tényleg igaz ez, hogy nő az ember inzulinérzékenysége így a végén. Ésésés híztam egy kilót, még talán többet is, 66,5 voltam tegnap egy kevéske reggeli után - azért remélem ebből legalább fele megint a Kissmajom, annyira örülnék, ha a jövő heti méretével megint meglepetést okozna.

Ennyi nagyjából. Ma 35w5d, és a hivatalos kütyü szerint pontosan harminc nap van még hátra a találkozásig; azért nagyon remélem, hogy majd a szerdai ultrahang után ki meri jelenteni a dokim, hogy itt semmilyen forgolódás nem lesz már, és mond egy konkrét dátumot a császárra. Én nem is értem, hogy aki természetesen szül, az hogy bírja a várakozást az utolsó hetekben-napokban, nekem már most tele van a testem-lelkem pillangókkal, pedig azért ez még messze nem a célegyenes. Tegnap este elképzeltük, hogy egy hónap múlva majd ugyanígy ülünk a jó meleg szobában, annyi különbséggel, hogy jó kis karácsonyi hangulat lesz, és valamelyikünk mellén mindig ott szuszmákol majd egy édes pici lény, akinek a nyakába lehet fúrni az orrunkat jól.

22 megjegyzés:

  1. Szia! Mi ezt nem nagyon bonyolítottuk túl, a KRIO-val kötöttünk szerződést. Mi feltétlenül az igen felé hajlottunk, mert anyu SLE-ben szenvedett (örökíthető autoimmun betegség, ami ugyan még mindig nem gyógyítható, de már voltak sikeres őssejtes kísérletek ezzel a betegséggel kapcsolatban).
    Tökéletesen meg voltunk elégedve. A mintavételre szerintem azért nem vállalnak garanciát, mert hát azt a te dokid végzi. Egyébként nekem is ez volt a parám, mi van, ha kevés a cucc, de a szülésznő megnyugtatott, hogy benne van a pakliban, de ő olyannal még nem találkozott. Azért ha nagyobb kórházban szülsz, biztosan találkoztak már ilyen mintavétellel, tapasztaltak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na beszélek a dokimmal is jövő héten, hogy ő mit gondol... Péterfyben szülök, gondolom/remélem ott láttak már ilyent...

      Törlés
  2. őssejt téma még passz hol, de szerintem fogunk vele élni. hihetetlen, hogy hivatalosan már csak 30 nap, a karácsonyi idillben elképzeltelek benneteket, finoman elvegyülő fenyő- és babaillatban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kevés nap, bizony. Tegnap adventi koszorút gyártottam, és eszembe jutott, hogy a fát már valószínűleg nem én fogom, de ha igen, akkor is baba kerül alája... :)

      Törlés
  3. Őssejt, egyértelműen nem. Akárhány ehhez valóban értő doki beszélt rádióban, tévében, cikkben mind azt mondta, hogy nincs értelme. A két legfontosabb érv ellene, hogy a gyermekkori vérképzőszervi betegségek jórészt genetikai eredetűek, így ebben az esetben az őssejtek is hordozzák azokat, illetve ma már felnőtt sejtekből is tudnak őssejteket előállítani. Meg még van jónéhány (pl. jó-e a babának a köldökzsinór korai elvágása, mit tesz a tárolás a sejtekkel, biztonságosan tároják-e, jobbára csak gyerekek esetén használható stb. stb.)

    Babamegfordulás, nekem volt olyan ismerősöm akinek a 38. héten fordult fejjel lefelé. Persze egyre kevesebb az esélye, de minden lehetséges.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őssejt-ügyben nem is a jelenlegi állapotok miatt gondolkodunk rajta mi sem, de azért az elképesztő, hogy milyen iramban fejlődik a tudomány ezügyben (is). Az, hogy mikor vágnak köldökzsinórt úgysem az én választásom, szóval a dokira lesz bízva mindenképp, még akkor is, ha esetleg valami logika csak van amögött is, amit ősanyáék művelnek (hogy a méhlepénnyel együtt őrizgetik napokig a babához kötve, és hagyják magától leszáradni). A biztonságos tárolás már valóban jogos aggodalom, de annyi kockázatot megér, ha más nem lenne.

      Én is hallottam olyant, akinek utolsó pillanatban fordult be a baba, de az nem első gyerek volt. Én nálam inkább azért gondolom, hogy nem lesz, mert kicsi a hasam, kevesebb a magzatvíz, nem hinném, hogy túl sok helye lenne manőverezni szegénykémnek.

      Törlés
    2. Az tény, hogy többedik babánál nagyobb az esély a későbbi befordulásra. Nekem a második babám fordult viszonylag későn,a többiek már elég korán pozícióba álltak. Az ötödik egyszer még visszafordult úgy a 26. hét tájékán, de aztán 27.héten ő is irányba állt. Amúgy nagyon érdekes, nekem most volt először, hogy a méhlepényt is úgy szültem meg, hogy rajtam volt a kisfiam, egészen más volt így, és most már persze nem is értem, hogy miért nem így csinálták korábban. Az első gyereknél nekem is elképesztően kicsi hasam volt 88 cm volt a 38. héten).

      Arról meg nem tudom szabad-e írni, hogy bár biztosan csodálatos lesz karácsonykor ott lenni a pici babával, azért arra kell készülni, hogy esetleg fáradt leszel, vagy nem leszel teljesen fitt.:-) Csak azért írom (és tényleg félve, óvatosan), mert nekem van két decemberi gyerekem is, egyik karácsony előtti, és minden voltam csak nagyon feldobott nem karácsonykor.:-) Nem tudtam ülni, nem ment a szoptatás, ellenben nem vettünk mérleget és alig tudtuk az ünnepek miatt szerezni egyet, hulla voltam, 43 kiló, nagyon-nagyon vérszegény (az orvos tanácsára nem egyeztem bele a vérátömlesztésbe),a karácsonyi kaját nem is tudom hány részletben ettük meg. És mindenki azzal jött, hogy biztos csodálatos karácsonyunk volt.:-))) Már falra másztam tőle.:-) A következő évben viszont tényleg az volt. És remélem az idei is az lesz, olyan sírósan nevetős.

      Törlés
    3. Na, a tudjak-szoptatni az egyetlen karácsonyi kívánságom azon kívül, hogy szülessen meg egészségesen a Kissmajom... Ha az rendben lesz, akkor szerintem igencsak euforikus állapotban ünneplek majd, bármilyen fáradt, fájós, fittelen leszek - a másik alternatívára egyelőre nem vagyok hajlandó készülni... :)

      Törlés
    4. Lehet h neked is szerencséd lesz, én a szülés óta folyamatos eufóriában vagyok, szerintem a hormonoktól, vagy nem tudom. Mindenesetre nem érzem azt, hogy baromira nehéz lenne az élet egy ilyen pici babával, egyelőre sokat alszik, eszik, hízik... jó, néha sír is, de komolyan nem megerőltető. Ha tudsz részletekben aludni (én tudok),akkor meg felváltva sima ügy a dajkálás. Szerintem nekem akkor lesz nehéz (nehezebb), ha már mászik, szalad. De ahogy írtad, mi is órákig vagyunk képesek nézegetni őt, ahogy rajtunk szuszog :)

      Őssejttet Kicsinap által felsorolt indokok miatt mi sem kértünk, de ha egy százalék esélyt látnék arra, h megéri, biztos levetettük volna, tehát azt hiszem, tudom, mit fogtok választani.. :))

      Törlés
    5. Szerintem sok múlik azon, hogy milyen volt maga a szülés. MOndom, nekem az a bizonyos, amúgy az első, aki karácsony előtt született, na az borzalmas volt. A gyerek is besárgult ez is nehezítette a dolgokat. A többi gyereknél semmi ilyen bajom nem volt, totál fitt voltam. A harmadik gyereknél pl. 3 nappal a szülés után haza jöttünk és elvittem az összes gyereket fagyizni (persze az újszülött nem evett fagyit.:-). És akkor én is szinte lebegtem, mai napig nem értem hogyan csináltam végig a nyarat egy 3,5 évessel, egy 16,5 hónapossal és egy újszülöttel segítség nélkül megzakkanás nélkül.:-) Most is jó volt, csak most meg kellett küzdeni néhány lelki dologgal (sokkoló volt a kontraszt és óriási a félelem).

      Törlés
  4. Na, végre, kicsit olvastam, hogy vagytok:) Írtam erről anno egy bejegyzést, hátha segít: http://reprodukalas.blogspot.hu/2013/06/ossejt-mizeria.html
    Mi nem vetettük le.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Ré, olvasom - és szívesen olvasnék új bejegyzéseket is, csakszólok... :)

      Törlés
    2. jójó,igyekszem, már 1 napja meg van nyitva, hogy írjak 3 hónapos összefoglalót...

      Törlés
  5. Ésss megint nem tudok okos tanácsot adni. :-( Múltkor az a hordozó, most meg ez: nekem is csupa új dolgok, mert 19 és 13 éve még nem volt téma egyik sem, illetve nekem nem. Na majd talán későbbra tudok okosat mondani. ;-)
    Nagyon, de nagyon klassz karácsonyotok lesz, az már biztos. :-)
    Ölel: ETAMA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, későbbre tudok majd ezer témát, amiben kifejezetten a te tanácsaidra vagyok kíváncsi! :)

      Törlés
  6. Őssejt-téma: mi is a NEM mellett voksoltunk. Utánajártunk, meghallgattunk előadást róla, megkérdeztünk orvos rokonokat és ez lett a végső következtetés.
    Annyi olyan eset van, hogy azt hiszed sikerülhet vele, aztán jön a koppanás... pl csak 20 kg-ig jó, erre a betegségre nem jó, használható, de csak Japánban tudják megcsinálni a kezelést több millió fortintért stb stb. Valamint biztatják a szülőt, hogy testvéreknek elég egy, aztán ha jön a tesó, akkor már mégsem. Vetess le neki is. Szóval csak mindig felbukkan egy újabb kis akadály, amit előre nem tudsz, ők meg nem közölnek - vagy le is tagadják...
    Aztán utána kell járni, hogy ahol tároltatod, ott valóban csak TE juthatsz e hozzá, vagy ilyen közösségi címen, odaadják valakinek. Elvileg a magyar lehetőségeknél sincs ez kizárva, talán csak az egyik cégénél. Szóval alaposan utána kell járni, akkor is ha az igen mellett döntötök.
    És még ami meggyőző, amit írtatok, hogy fejlődik a technika - valószínűleg pár éven belül tejfogból is ki fogják tudni nyerni.(Vagy még ki tudja miből...)
    Moon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeknek a hátulütőknek mind utánanéztem, nem szoktam bedőlni a jó reklámoknak, szóval illúzióim nincsenek annak kapcsán, hogy csodamegoldás lenne... Inkább a hazai cégek konkrét kínálatával volt gondom, de azt hiszem most már az is tisztázódik lassan...

      Törlés
  7. Mi is körbe jártuk a témát, és több szólt e nem mellett őssejt témában. ( Ha nagyon-nagyon sok pénzünk lenne, akkor azért lehet levetettük volna, de részletekbe nem vertük végül magunkat, mert nem voltak annyira meggyőzőek a mellette érvek. )
    Szoptatásra nekem a lazaság jött be, első gyereknél olyan görcsös voltam, és mindenhonnan érkeztek az egymásnak ellentmondó infók... Hogy x óránként, hogy egy mellből, hogy váltott mellből...stb. Rosszat fogadtunk meg, nem is ment a szoptatás. A két kisebb kapott, amikor kért, annyit, amennyit kért, két mellből, és ment mint a karikacsapás kb. Sosem volt sok tejem, sosem fejtem (nem is akartam mondjuk) és fájdalmas sem volt a szoptatás. Az én gondom most az, hogy a közel két éves este még kéri... Elválasztanám, de olyan nehéz :(
    Szóval csak lazán, fog az menni :)

    Én sárkány voltam amúgy a végén, az utolsó két hétben kb hozzám sem lehetett szólni, annyira szülni akartam már. Pedig nem volt nehéz terhesség, csak babázni akartam volna már :) Nekem két babám is decemberi, a legszebb, legkülönlegesebb karácsonyaink voltak szerintem :)))
    Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, Kinga, majd légyszi gyere akkor is, mikor szoptatással küszködök... bár gyanítom ellentmondásos tanácsokat kapok majd én is mindenhonnan, de igazából nem bánom, a sokféle infó az jó infó, valamelyik csak bejön... :)

      Törlés
    2. Nem fogsz küzdeni :)

      Törlés
  8. Hát sajnos rontom itt az oldal statisztikáját: mi levetettük, és a KRIO-val kötöttünk szerződést. Pont az volt az érvünk, hogy nagyon fejlődik a tudomány, és majd egyre szélesebb körben lehet majd (szükség esetén--> de azért nagyon nagyon reméljük, hogy sosem lesz ilyen) felhasználni.
    Szóval mi rögtön és fixen az igenben gondolkozunk.
    zugBanana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlo okokbol vegul mi is rontani fogjuk a statisztikat, ugy tunik... :)

      Törlés

Mondd!