Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. február 3., hétfő

The one about my tits

Szóval szoptatás... Azzal fogom kezdeni, hogy amint ti is tudjátok, én valahogy éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű menet nekem - sokat foglalkoztatott a téma, és annyira vágytam rá és szerettem volna, ha tökéletesen sikerül, ahogy a babázás kezdő lépései közül semmi másra. Azt is említettem, hogy terhesség alatt, beleértve a legvégét, nem volt semennyi előtejem se; olvastam is, és mondták is a tapasztaltabbak, hogy ez nem releváns, nincs összefüggésben a beindulással és a későbbi mennyiségekkel sem, de engem akkor is aggasztott.
Először úgy tűnt, hogy nem lesz baj. Mikor már kezemben volt a táplálandó célszemély, az elolvasott könyvekből (különös tekintettel az Isolde által ajánlottra) a számunkra ideális szoptatási pozíciókat elég hamar sikerült belőni, így gyorsan és könnyen és rutinosan kapcsolódtunk össze. És a technika is jó volt, mert Kissmajom ebben is egy tünemény: első pillanattól, amikor a szülőszobán a mellemre igazították, tudta a dolgát, tökéletes halacskaszájjal tökéletesen rávákumolt a megfelelő helyre, és olyan erővel szívott, hogy szinte felkiáltottam meglepetésemben.

Na és akkor a nem olyan rózsaszínű részletek... Miután első napját és éjszakáját egyhuzamban végigaludta, Kissmajom második napon egész végig a cicimen volt, egyik oldalról a másikra pakoltam folyamatosan, ő meg, drága pici kincsem, szorgalmasan szívta órákon át - csak épp nem volt mit. Csütörtökön még nem aggódtam túlságosan, mert eleve azt mondják, hogy császárosoknál később indul be a tej, meg a tisztába tevésnél láttam, hogy még mindig ürül belőle a mekónium, és ebből, meg abból, hogy sosem sírt, arra következtettem, hogy biztos van még méhből hozott tartaléka a pocakban, nem éhes. De az azért nem tetszett, hogy bármennyit masszíroztam és nyüstöltem (miközben ő is dolgozott a kis szájával, és alvásszünetekben is), egy árva csepp nem sok, annyit sem sikerült kipréselni magamból, és a mellemen sem látszott semmilyen változás, ugyanannyira volt nagy és puha, mint terhesség alatt. Ezt természetesen megosztottam a szakemberekkel is: egy csecsemős nővér, egy védőnő és két különböző szoptatási tanácsadó jött "segíteni" minden nap, és elmondák mindig ugyanazt (hogyan fejjek, hogyan helyezkedjünk el etetéshez, hogyan rakjam a szájába a mellbimbót, hogyan válasszam le róla, stb.), amit egyébként ugye már tudtam, és ami ment is, mint a karikacsapás.
Azzal, hogy lassan huszonnégy órányi kemény munkája után a babába még mindig nem került táplálék, még a következő délután (ez péntek volt, szülés utáni második nap) sem tartották érdemesnek foglalkozni. Türelem, anyuka, van ott tej, anyuka, nem lát bele a gyerekbe, anyuka, pont elég az a minimális mennyiség is abba a miniatűr pocakba, anyuka, alig veszített a súlyából, anyuka - ezeket szajkózták elég lekezelően*, és ironikusan mosolyogva hajtogatták a felkeltési technikákat. Akkorra ugyanis Kissmajom már egyre sárgább volt és egyre aluszékonyabb, az addigi energiája és lelkesedése sehol, egyszerűen képtelen voltam rávenni, hogy kinyissa a száját, ha meg én szedtem szét az ajkait és erőszakoltam bele a cicit, akkor csak nézett álmosan, és nem volt hajlandó próbálkozni sem. A hozzáértők szerint ilyenkor csiklandozzam a talpát, csipkedjem a nyakát, függőlegesre emelve rázogassam jobbra-balra, és ha semmi más nem működik, vetkőztessem pelenkára, ezektől tuti feléled; hát az én fiam nem éledt, és ezt ők is tudták (végigcsinálták vele az összes javasolt okosságot, fél percre nyitotta ki a szemét mindig, és közvetlenül miután elhangzott a diadalmas nalátjaanyuka, mellre helyezve azonnal beájult újra), csak épp nem kommentálták, mert nem illett be a tankönyvi pattern-be, és ciki lett volna bevallani, hogy befuccsolt a tudományuk.
Pénteken este már eléggé kétségbe voltam esve, mert a baba gyakorlatilag felébreszthetetlen volt, így már nem az volt a fő bajom, hogy csak sajátkezű stimulálással biztos nem sokra megyek tejtermelésileg, hanem az is, hogy egy hajszál választja el a besárgulástól, ha ezt így folytatjuk (semmi sem jut bele, tehát a billirubin semmivel sem tud ürülni), arról nem is beszélve, hogy  a gyerekem éhezik... Beszéltem a dokim egy másik páciensével, aki előttem pár nappal szült, és akinél kék fény lett a fogyás vége, neki sem volt se teje, se mentőötlete; de azért jól esett a sorstársaság, ha ő nem lett volna, lehet hogy csúnyán kiborulok. Azért nem tudtam visszafogni magam, és sírdogáltam egy sort, mire a csecsemősök rémülten felajánlották, hogy elviszik a gyereket és lazítsak, én meg megnyugtattam őket, hogy nem vagyok sem ön- sem babaveszélyes, csak egyszerűen frusztrál ez a tehetetlenség, és örülnék, ha valaki nem csak közhelyekkel** dobálózna, hanem reális támogatást nyújtana, hogy hogyan javítsak a dolgokon; a válasz a szokásos nyugianyuka volt.
Mikor bevittem fürdetésre, megint elmondtam nekik, hogy szerintem ez így nincs rendben, de megint csak egy legyintés volt a válasz - akkor viszont már elég ideges voltam ahhoz, hogy határozottabban lépjek fel. Elismételtem, hogy semennyi tejem sincs, nem bizony, előtej se, és követeltem, hogy mondják meg, hogy pontosan mennyi is az a "nem túl nagy" súlyveszteség, amire hivatkoznak; végül elértem, hogy ott előttem megmérjék a babát, aki már csak 2800 grammnál tartott. Akkor eléggé elszállt az agyam, és kiabálni kezdtem velük, hogy mi a fenét képzelnek, a 10% súlyveszteség az a megengedettnek a felső határa (olyan 8% az átlagos, és mi ahhoz képest ekkor már 13%-nál tartottunk), érdeklődtem, hogy mikor szándékoztak tájékoztatni, és kértem, hogy azonnal szerezzenek egy gyerekorvost, aki engedélyezi a tápszeres pótlást, mert én vagyok az utolsó ember a világon, aki meg akarja úszni a szoptatást, de ezt nem tűröm tovább. Egyikük morogva elbattyogott, majd mikor visszajött, kérte, hogy menjek el még egy utolsó körre, szoptassak mindkét mellből, utána megint lesz mérlegelés, és ha valóban szükséges, lépünk. Jó szenvedősen sikerült rávenni a Kissmajmot, hogy szopizzon, majd méricskélés, és az általam sejtett eredmény: nulla gramm gyarapodás. Utolsó utáni kísérletként (gondolom remélte, hogy végül mégis neki lesz igaza, nem a béna anyukának), megszorította a mellemet annyira, hogy majdnem kiugrott a szemem, mire megjelent egyetlen apró átlátszó kolosztrum csepp, ahol az apró annyit jelentett, hogy szinte mikroszkopikus, nagyjából tizede egy gyufa fejének.
Ekkor végül elhitték, hogy nem kamuhisztivel álltam elő, és... nem, nem megkönnyebbülés következett. Bekevertek ugyanis egy kis pohárnyi tápszert, majd megtanulandó bemutató címén előttem adták oda a Kissmajomnak. Ami úgy nézett ki, hogy félig ülő helyzetben megtámasztották a fejét, és egyszusszra (konkrétan öklendezve nyelt szerencsétlen) a szájába töltötték az egészet, nagyjából tíz másodperc alatt, mindezt háromóránként. Ezt követően reggelig keservesen szenvedett szegényem, ami nem is csoda, hiszen egy újszülöttnek elvileg meggymagnyi a gyomra, az övé ugye nem tudott tágulni addig, mert nem volt mitől, és akkor zutty bele egy fél deci lötty... Ölelőzve végigsétálgattuk az éjszakát, nyugtattuk egymást, ő nyöszörgött, én bőgtem, és írtam M.-nek, hogy reggel saját felelősségre haza fogunk menni, mert ezt én tovább nem engedem.
Hajnalban jött a váltás, és vele egy normális csecsemős, aki nem éreztette velem, hogy én vagyok a világ legalkalmatlanabb anyja, amiért nem ontom rögtön az anyagot a mellemből. De persze ő is megríkatott, mert úgy fogalmazott, hogy nem baj, ha nincs tej, de tegyem csak mellre a Kissmajmot minél gyakrabban, mert az neki nem csak kajaforrás, hanem az illatom és a melegem miatt az egyetlen ismerős és jó dolog, amije van ezen a világon. Amitől a végletekig elérzékenyültem, hogy édes hős bogárkám, tényleg sosem panaszkodott, hogy nincs mit ennie, csak most nyüsszög halkan, mikor a hirtelen pótlástól fáj a kis pocakja... És mikor már robbantam volna a hormonok által okozott érzelemtengertől, valahogy volt egy fordulat; talán mert délelőtt bejött a gyerekorvos azzal, hogy a legutóbbi mérés alapján a baba hízott ötven grammot, úgyhogy hazaengednek. Mire elkészült a zárójelentés, a nővér segítségével már több cseppnyi előtejet sikerült kinyomni a mellemből, kisütött a decemberi nap is, M. is jött értünk, úgyhogy hazaúton már sugároztam a boldogságtól.

Na nem, még itt sincs vége szoptatós a hullámvasútnak, otthon ugyanis egy sor újabb problémába ütköztünk... ott áll az ember ugye mindenféle olyan irányú félelmekkel tele, hogy hogy a fenébe fogja életben tartani ezt az öklömnyi maszatot, próbál kialakítani egy új életritmust, megfeleléskényszeres és kialvatlan - a disaster waiting to happen...
Mivel éjjel el-elbóbiskolva szoptattam, sajnos nem mindig figyeltem arra, hogy Kissmajom megfelelően csatlakozzon rám, úgyhogy a mellbimbóim elviselhetetlenül sajogtak***, de arról hallani sem akartam, hogy szünetet tartsak vagy kihagyjak egy-egy etetést, mert eleve túl kevés volt a termés. A pótlás katasztrofális volt, mert mindenáron be akartuk tartani a profik úton-útfélen szembejövő figyelmeztetését, miszerint pohárból itassuk a babát, mert különben cumizavaros lesz, és soha többet nem akar majd másképp enni. Így természetesen M. nélkül semmit sem tudtam tenni, mert a művelet kétemberes volt: egyikünk kitámasztotta a gyereket, lefogta a karjait, és irányba állította a fejét, a másik igyekezett a szájába találni a pohár peremével, és úgy megitatni, hogy se túl gyors ne legyen (akkor a szája sarkaiból patakzott a cucc, és fuldokolt), se túl lassú (akkor csomó levegőt nyelt, és a kortyoló mozdulatokkal felét visszajköpte). Ennek az lett a következménye, hogy hatalmas mennyiségű textilpelus használódott el, és napi hatszor kellett átöltöztetni az ordító Kissmajmot, mert minimum fele mennyiséget folyton a gallérjába öntöttük; és nyilván képtelenség volt mérni, hogy pontosan mennyit is fogyasztott el valójában, és mennyi az, amit sikeresen kilötyböltünk; a gyerek meg továbbra is egyfolytában éhes volt. Egy héten belül idegroncsok voltunk már csak az etetés gondolatától is, és egy éjszaka, kudarcunk romjain ücsörögve, megbeszéltük, hogy hát ennyi volt akkor, többet nem vagyunk hajlandóak kínozni ezt a szerencsétlen babát, ha majd nem fogadja el a mellemet, mert a cumizás túl könnyű, akkor fejek****, amennyit és ameddig tudok, és kész.
Szívesen mondanám, hogy onnantól aztán tényleg minden rendbejött, de nem így történt, volt még egy szörnyű lépés, ugyanis valamilyen módon valóban összezavarodott a Kissmajom. Néha képtelen volt megfelelően rácsatlakozni a mellemre (igazából teljesen kiszámthatatlan volt, hogy mikor, de általában olyankor, ha nagyon későn kapott észbe, és több mint három óra telt el étkezések között, úgyhogy már nagyon-nagyon éhes volt), és olyankor dührohamot kapott, és lihegett és üvöltött és remegett és vadul forgatta a fejét*****, amitől még kevesebb esélye volt igazán jó vákuumot kialakítani, tehát még mérgesebb lett... ördögi kör. De ez az állapot szerencsére nem tartott két napnál tovább, mert M. előállt a zseniális megoldással: ilyenkor kezdetnek mindig kapott cumiból pár korty tápszert, amitől megnyugodott, és türelmesebben próbálkozott, mikor visszatértünk a mellemhez.

Hogy hol tartunk most...? Még mindig nem tökéletes a dolog, de egy hozzászólásra alapozva kicsit még reménykedek, hogy nem késő, hátha valamikor csak összehozzuk a happy end-et mi is. Két héttel ezelőtt úgy is tűnt, hogy karnyújtásnyira a cél, lassan de biztosan elértük, hogy már csak 10-20 milliliter tápszeres pótlás kellett. De mire örvendezni kezdtünk volna, Kissmajom elérte a hatodik hetét és, a tankönyvi növekedési ugráshoz ragaszkodva, turbó fokozatra kapcsolt: napközben két és fél óránként kér enni, és a két cici tartalma mellé mindig betol 50-80 milli tápszert (éjszaka négy-öt órákat alszik, és olyankor elég neki a cicizés).
Most az van, hogy erősen próbálok többet inni, és szoptatni amilyen sokszor csak lehet - az előbbi nekem mindig is nehezemre esett, úgyhogy küzdök vele, az utóbbi meg... az a helyzet, hogy hiába igényli Kissmajom gyakran, ha három óra sem telik el két etetés között, akkor egyszerűen nem gyűl elég tej ahhoz, hogy jól lakjon vele; és ennél a gyereknél nem opció a keveset-gyakrabban módszer, ha nincs tele a hasa, addig sír, amíg meg nem töltjük. És tudom, hogy az elmélet szerint minél többször szoptatok, annál több tejem lesz, de egyelőre nem látom, hogy nálam ez így működne: míg éjjel öt óra alvás után nehezek és szinte fájdalmasan feszülősek a melleim, napközben fele ennyi időre szinte alig látszik rajtuk, hogy nagyobbak lennének, és valóban elég üresek.
Konkrét mennyiségekről fogalmam sincs sajnos, mindig elfelejtem megmérni a gyereket etetés előtt, és mikor már jelzi hogy éhes, akkor olyan vehemensen teszi, hogy a rúgkapálás miatt nem pontos az eredmény; de a legtöbb, amit mértem, az 60 milli volt (két mellből), olyan három héttel ezelőtt; fejni ugye csak kajálás után szoktam, akkor a baba félmunkája után a két mellből 50 milli körül préselhető még ki.
Na befejezem. Ha van okosságotok, osszátok meg légyszi, bármit szívesen fogadok.


* Megvolt tehát az első kórházi személyzetes csalódásom, és nagyon szomorú, hogy pont azon az osztályon, ahol egyébként nem lehetnek annyira megterhelőek a körülmények, hiszen nem súlyos betegekkel, hanem aranyos újszülöttekkel és boldog szüleikkel kell foglalkozni.
**Ahányszor valaki azt mondta, hogy ne stresszeljek, mert az árt a tejtermelésnek, pontosan oda kívántam, ahol azoknak is helye van, akik azt hajtogatták nyugtatólag, hogy nem kell a teherbeesésen görcsölni, jön majd az a kicsi lélek, ha akar...
*** Életmentő volt a bimbóvédő kenőcs, ami már bent a kórházban kellett, és amit még most is használok a sebesedés megelőzéseképpen: kommentjeitek tanácsára a Medela Purelan100 típussal kezdtem, de azóta lecseréltem a Lansinoh márka HPA Lanolinjára, mert tök ugyanaz, de jóval nagyobb kiszerelés, és kicsit talán olcsóbban is jön ki.
**** A fejőgép, egy kézi Avent, nekem egyáltalán nem vált be,  úgyhogy az elektromosat már meg sem próbáltam, mert nem az erejével vagy a türelmemmel volt baj, hanem egyszerűen nem szívta ki normálisan mindenhonnan, sok bennemaradt különböző helyeken, és elkezdett csomósodni és keményedni a mellem; most már csak nagyon ritkán fejek (például ha Kissmajom annyira bealszik, hogy nem szívja ki üresre), és azt kézzel csinálom. 
***** Ettől rendszeresen zokogógörcsöt kaptam, mert mindig beugrott, hogy biztos úgy érzi magát, mint a kisfiú József Attila Iszonyat című versében - be se linkelem, borzalmas, el ne olvassátok, komolyan!

33 megjegyzés:

  1. Szia Est,
    nekem van okosságom, meg is osztom: pont jól csináljátok! :) Szoptass amennyit csak tudsz önsanyargatás nélkül, és minden szopi után kínáld meg némi tápszerrel. Vagy kéri mert még éhes, vagy nem, és akkor elégedetten kiöntöd. Én pont ugyanígy voltam ezzel, mindkét gyermeknél. Csak először még kínlódtam, fejtem, mértem. Másodszor meg egyiket se, csak szoptattam szeretettel, aztán meg adtam tápszert, ha netán a szeretettől nem lakott volna jól :) Tökre nem lett zavaros egyik se, és 11 hónapos koráig szoptattam mindkettőt ezzel a módszerrel, immun-cuccot megkapták az a lényeg, nemigaz? Egy idő után, mikor már fél éves nagyfiúk voltak, akkor úgy döntöttünk, hogy éjszaka nincs kajálás (tápi) csak szoptatásos-együtt-visszalaszunk, és akkor nem kell kimászni a tápszerért. Szuperül működött.
    Puszi a Kissmajomra!
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is erre jutottam magamban nagy nehezen, hogy sokkal fontosabb, hogy vele legyek, ölelőzzünk, beszélgessünk, mint hogy folyamatosan fejjek, mikor van egy kis szabaidőm. De azért amit lehet, és nem vesz el a közös időnkből, meg akarom tenni, hogy hátha több is kihozható még a melleimből... :)

      Törlés
  2. Jaj, ne hagyd magad agyonparáztatni! Átmentem én is hasonlókon, 4 hetesen kórházba került a kisfiam, Vele én is, és nem volt mese, 3 óránként adhattam csak enni neki, éjszaka pedig cumisüvegből kapta a tejet. Zokogtam, hogy cumizavaros lesz. Egyáltalán nem lett cumizavaros, és miután megszabadultam az evés előtti-utáni méricskéléstől (amire a kórházban szoktattak rá) 2 hét elteltével elég tejem is lett. Sokat segített, hogy nekem rokon mondta, hogy nem számít mennyire telt a cici, úgyis van benne tej. Riogattak, hogy 6 hetesen már csak egyik oldalról egyen egy szopizás alkalmával, de nálam ez sem volt igaz, most 4 hónapos, és 2 oldalról eszik mindig 3 óránként. És igen jó súlyban van :) Nyugodj meg, próbálkozz, és élvezd ki minden percét az etetésnek, olyan cukik közben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, a kétmell aggodalmamat akkor kihúzom a listáról ezennel... :) Őszintén szólva nem is értem, hogy lehet csak egyből - hát ha egyik mellem csak hatóránként kerülne sorra ürítésre, szerintem szét is durranna...

      Törlés
  3. Hát ez most nagyjából olyan, mintha a mi kínlódásainkat írtad volna le, csak nálunk annyival volt tarkítva a dolog, hogy Léda nagyon sokat sírt, mint utólag kiderült, épp az anyatejtől, és épp addig, ameddig volt tejem... (laktózérzékeny, és amúgy meg csökkentett laktóztartalmú tápszert kapott, a tápszertől nem sírt).
    Az előtej tényleg nem releváns, nekem volt, melleim is vannak rendesen, a tejbelövellős-pornósmelles szitu is megvolt még a kórházban, mégsem lettem tejcsárda.
    Tudom, hogy iszonyú nehéz elfogadni (nekem sem ment, csak amikor Léda már mást is evett, és láttam, hogy nem ezen múlik az élete, és attól még, hogy nem tudtam sokáig szoptatni (ő választotta el magát egy napsütéses őszi napon), boldog, kiegyensúlyozott örökmozgó gyerek lett belőle), de az, hogy "szoptatni mindenki tud", nem igaz (vagyis persze, elvileg mindenki tud, "csak" épp elegendő teje nincs mindenkinek), a genetika, a tejtermelő mirigyek megfelelő mennyisége sajnos nem evidens.
    Én anno ezeket csináltam, hogy több tejem legyen: http://kozostobbszoros.blogspot.hu/2011/08/amit-tejtermelesemert-megteszek.html
    Illetve ez nincs a listán: a prósza mintha segített volna, olyankor mindig picit több volt, amikor azt ettem.
    És hogy ne legyen cumizavaros, én a Dr. Brown's-féle cumisüveget-cumit használtam, amit nagyon erősen kellett szívnia ahhoz, hogy kijöjjön a cucc, tehát semmivel sem könnyebb, mint a ciciből evés.
    Ami a legfontosabb: szuperül csinálod! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszi a linket, elolvastalak - hát te egy hősnő voltál basszus, én negyedannyit sem tettem az ügyért mi te... Arra jó volt a posztod, hogy most mindig eszembe jutsz, és legalább inni szoktam olyankor, akkor is, ha nem kívánom, mert elszégyellem magam... :)

      Törlés
  4. Szia Est,
    a medela calma eszközt próbáltad már? Eredetileg lefejt anyatej adására találták (a cumizavar megelőzésére), de szerintem, a tápszer is átmegy rajta (de inkább kérdezz rá, ha venni szeretnél, mert nem olcsó annyira). A medela honlapján bővebben olvashatsz róla.
    A szoptatás szerintem, a legtöbb anyának az eleján rohadt nehéz, nkem a gyakori mellrehelyezés, a sok folyadék,a kitartás, a süket fülek váltak be. Leszartam a sok okoskodót, csináltam, ahogy az ösztönöm diktálta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hallottam még erről az eszközről, de szerencsére most már nem is kell, úgy tűnik nem lett hűtlen a mellhez a cumi miatt. :) Az a frusztráló, hogy nem mindenkinek rohadt nehéz, csomó tejcsárda friss anyát ismerek, és ez is idegesített, mert folyton azon agyaltam, hogy vajon mit csinálok szarabbul, mint ők...

      Törlés
  5. Nekem egyébként a dinnye jött be, az emelte meg a mennyiséget, de napi 8 kiló környékén ettem. Úgyhogy folyadék, amíg azt nem érzed, hogy már a szemeden jön ki :-))) és most 7 hónapos a drága, és újra emelte az adagot, úgyhogy 4 hónap után megint 2 mellből szoptatok (plusz hozzátáplálás is megy...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát dinnyét én is szívesen ennék, bármennyit - de a cukor miatt még nyáron sem tudtam... Próbálok többet inni, ígérem... :)

      Törlés
  6. Ja igen, és van ez a kis eszköz, amire mondjuk én anno azt mondtam, hogy na, ezt már nem, de lehet, hogy a következőnél már felkészülök erre a lehetőségre is. Ezzel egyszerre tudsz szoptatni (=stimulálva van a mell), és pótolni (=nem marad éhes a gyerek): http://www.minimano.hu/termekeink/babaetetes_es_etkezes/eteteshez_egyeb/medela_szoptanit__sns.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katity, mi próbáltuk a szoptanítot, katasztrófa volt, jó, lehet, hogy egy gyerekkel egyszerűbb, nem tudom, de szerintem eleinte mindenképp kétemberes.

      Törlés
    2. Hát Rénél olvastam erről, de annyira sci-fi módon néz ki, hogy nem nyerte el a tetszésemet... :D

      Törlés
  7. nem olvastam a kömmenteket, lehet, hogy már mondta valaki, de "ipari" fejőgéppel próbálkozz, szerintem a kórházakban biztos lehet kölcsönözni (Amerikában legalábbis lehetett), jó nagy batár gépek, brutál szívóerővel. amúgy meg tejfakasztó elvileg az alkoholmentes sör és egyébként pedig együttérzek veled abszolút, mondjuk Amerikában nem volt ez a cumizavar vagy cicizavar vagy mi miatti hiszti (én meg ezen rágtam be kicsit), nyomták beléjük a tápszert kérdés nélkül, fel se merült, hogy ezt talán nem kéne (oké, a koraszülöttek mások azért).
    egyébként meg igyekezz nem aggódni emiatt - tudom, könnyű mondani -, ha muszáj tápszerezni, hát muszáj - én nagyon el voltam kenődve amiatt, hogy nem tudtam szoptatni, de aztán hamar elengedtem a dolgot és arra gondoltam, hogy valamin meg kell nőniük és kész, a hisztim nem számít. de aztán meg hátha minden oké lesz. ja és ismerek egy ikerpárt, akik jó sokáig kórházban voltak és eleinte nem tudtak szopni, de aztán bravúrosan megtanultak mind mellből, mind cumisüvegből, szóval van remény:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hallottam ilyen brutál fejőgépről, de szerintem ez valami amerikai úri huncutság lehet, itt még sima sem volt a kórházban, nem hogy "ipari"... a sört meg minden formájában utálom...
      Én is próbálok nem hisztizni rajta, vannak ennél ezerszer nagyobb problémák, amíg egészésges és rám mosolyog, tényleg mindegy, hogy mit eszik... :)

      Törlés
    2. esetleg kérdezd meg a védőnőt, asszem olvastam olyat, hogy valaki kölcsönzött a segítségével ilyen ipari cuccot itt Magyarországon (jó, a védőnők elég haszontalanok általában, de hátha).
      hát, a sör meg nem finom, de a célért ki lehet bírni néha, nekem több volt tőle a tejem, meglepő módon. amúgy meg tényleg: amíg tudsz adj neki lefejt tejet, próbálkozz szoptatással, aztán ha nem megy, nem megy - pocsék lesz egy ideig, de tényleg nem ez a lényeg. nade tudod te ezt:)

      Törlés
    3. na, nem is kell ehhez védőnő:)

      http://www.medela.hu/mellszivok/symphony-berles

      Törlés
  8. Bocs, hogy így zugolvasóként -

    Nekem tejszaporításra, ami bevált: urtica urens 5CH, úgy szedve, hogy 3 napig 3x5 2 napig 2x5 1 napig 1x5 majd pár nap szünetet tartva lehet ezt a kúrát újrakezdeni. Nekem ált 3 nap után jelentősen növelte a tejmennyiséget. Ezen kívül sokat ittam (3-4 liter vagy több, de én kívántam is), gyakran szoptattam, mindig 2 mellből, mentes sört is bevetettem. Sosem volt rengeteg tejem, fejni sem fejtem szoptatások után, mert nem volt mit. A gyereknek elég volt, bár tény, hogy pl növekedési ugrásokkor simán óránként is evett a baba pár napig, hogy megnövelje a mennyiséget magának. Utána meg szépen visszaállt a kb 3 óránkénti evésre.

    Ami nekem nem segített: szoptatós teák - semelyik, de a laktoherbtől borzasztó hascsikarást kapott a gyerek. Urtica 2x5 dózisban szedve, kecskerutafű tea, more milk kapszula, ricinus communis homeos bogyó. Csökkentette a tejmennyiséget a váltott mellből való szoptatás.


    Nekem az első gyereknél voltak szoptatási gondjaim. Én úgy irigylem (nem negatívan, egyszerűen csak, de jó neki :) ), akinek már elsőre is flottul megy ez, mivel én a saját káromon tanultam meg, hogy én hogy működöm szoptatásügyileg. Én a cumizavart nem csak hírből ismerem, sajnos nálunk tényleg bekövetkezett, és szépen leválasztotta magát a gyerek. Először csak elutasította a mellett, de ha nagy nehezen sikerült is rávenni, hogy szopjon, akkor olyan rossz technikával tette ezt, hogy keveset szívott ki, azt is lassan... Ettől meg rohamosan csökkent a tejmennyiségem, és fejéssel nem tudtam visszahozni, pedig mindent bevetettem, de éppen csak fenntartani sikerült valamennyire. Így én végül csak fejtem, 6 hós koráig, az étkezései 90%át meg tápszerrel pótoltam. Más kérdés, hogy valószínűleg nálunk nem lett volna szükség üveges pótlásra, nekem szerintem nem volt kevés a tejem. Csak az akkori védőnőm a váltott mellből való szoptatást javasolta, meg hogy minimum 3 óra teljen el a két szoptatás között, csak úgy lesz elég tejem. Nálam meg ettől sajnos pont lecsökkent, pedig biztos van, akinek pont ez jön be. Később szembesültem csak vele, hogy a szoptatásra vonatkozóan sincs egységes ajánlás, és kb mindenki mást mond, mindenkinek más jön be. Csak mire én megpróbálkoztam volna mással, addigra alig volt tejem, olyan gyorsan lezajlott, 2 hét alatt a 130 ml-ből lett 20-20 ml :( Ilyen is van.
    Szerintem nagyon ügyesen csinálod, amit tudsz, megteszed. Ami még eszembe jutott, hogy nekem elég hamar visszaálltak a melleim az eredeti állapotba, nem keményedett be pár hét után. Puha, erősnek látszó mellben is volt bőven tej, gondolom azért, mert amennyire én tudom, a tej zöme akkor termelődik, mikor eszik belőle a gyerek. Az éjszakai túltelítődés, amikor eláztatja az ember az egész ágyat, ha nem vigyáz, ez nem tart ám végig, és nem függ tőle a tejmennyiség sem szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *üresnek, nem erősnek látszó mellben :D És jajj de hosszú lettem, bocs :)

      Törlés
    2. Az a baj, hogy én annyira nevetségesnek tartom a homeopátiát, hogy semmilyen bogyóért, golyóért és miegymásért sem vagyok hajlandó pénzt adni. De a több ivást neked is megígérem! :)
      Ez az üresnek tűnőben is van tej dolog meg bíztató, örülnék neki, mert néha tényleg elkeserítően puha...

      Törlés
  9. hát, te, minek tépem a számat a blogomban, nem tetszett olvasni? :( http://reprodukalas.blogspot.hu/2013/10/harc-tejserkentesert-vegkifejlet.html
    A tápszondával megkímélhettétek volna szerintem magatokat a poharazástól...illetve ezután is cumi helyett tudom javasolni, hogy tényleg véletlenül se legyen zavaros.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. márminthogy ne legyen okod parázni a cumizavaron.

      Törlés
    2. Azóta visszaolvastalak, de ez a szoptanít nem tetszett, olyan furán néz ki... :D Cumizavar már nem fenyeget talán, ha eddig nem... legalábbis remélem...

      Törlés
    3. Azért az döbbenet, hogy én is minden illetékestől (gyerekorvos, csecsemősnővér, védőnő) azt hallgattam, milyen ügyesen isznak pohárból, nehogy cumisüveget adjunk, hát Léda is felét félrenyelte vagy kiköpte...

      Törlés
    4. a szent ikres könyvem a kiskanalazást nyomatta, hát izé...mókás lett volna.

      Törlés
  10. Szerintem hívd fel az Ungváry-t. http://www.g1intezet.hu/index.php/szakembereink/orvosok-szaktanacsadok/12-orvosok/29-w-ungvary-renata.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam már rá, de a könyvét olvastam, nem tudom, mi újat tudna mondani, és attól csak ideges lennék, ha kijönne és elszajkózná ugyanazt, amit ott leírt, és amit a kórházban is előadtak a szoptatási tanácsadók segítség címen. Az a helyzet, hogy MINDENT én nem tennék meg a sikerért, annyira nem vagyok ősanya, a szoptanít pl. annyira nem szimpatikus, hogy azzal nem erőszakolnám magam... azt is próbáltam első hetekben, hogy szoptatás után még egy órát fejtem, ami azt jelentette, hogy egy óra pihenőm volt mindig, és kezdődött a következő etetés - na attól idegroncs zombi voltam (cobtradiction in terms, I know), annyit nem ér a pusz 30 milli anyatej, jobb szeretek kiegyensúlyozott, vidám anya lenni...

      Törlés
    2. Hello, ja, ezt megértem, hát akkor azért megírom, nekem mit mondott ugyanerre a problémára:
      - amit már írtam, hogy a mellek mérete nem releváns, délelőtt hígabb a tej
      - egy mell a kiürülést követően másfél-két óra alatt telik meg újra, tehát ha tele mellet akarok adni, akkor ilyen gyakran lehet rátenni
      - szoptatások után, ha van kedvem/ időm fejni, akkor úgy kellett fejnem, hogy felváltva a 2 mellből 7-7-5-5-3-3 percig. fél óránál többet, vagyis mellenként negyedóránként többet nincs értelme fejni, de már nem emlékszem, miért. azt is mondta, hogy ha egy csepp se jön, akkor se fejjek tovább, mert akkor is megy az info az agynak, hogy kéne még tej és az a cél.
      - nekem az vált be, hogy délelőttönként kb 3 óránként szoptattam és akkor fejtem utána a fenti rendszerben, úgy, hogy közben internetet olvastam, mert ha nem a fejésre figyeltem, hanem másra, akkor sokkal több jött
      - sok baba délután-este gyakrabban akar enni, ezt cluster feedingnek hívják és azért csinálják, hogy feltankoljanak az éjszakára
      - délután-este nem fejtem, mert nem volt kedvem, és du 4 után kétóránként szoptattam.

      így kb egy hét után megszabadultunk a napi 30-50 ml tápszertől, ami szerintem a baba táplálása szempontjából egészen mindegy, nekem igazából azért volt jó, mert utána az tényleg nagy könnyebbség volt, hogy soha többet nem kellett még a szoptatás mellett tápszert is lögybölni meg ilyenek.
      - adott egy who-s súlynövekedési görbét, kb ezt http://www.cdc.gov/growthcharts/data/who/GrChrt_Boys_24LW_9210.pdf és azt mondta, ne méregessem a szopott tej mg-ját, mert annak nincs értelme, mert ha vizesebb a tej, akkor többnek látszik, ha zsírosabb, akkor kevesebbnek, és az megtévesztő, hanem ehelyett azt nézzem, nem hagyja-e el a baba a göbéjét lefele irányban, és amíg rajta van a görbéjén, addig nyugodjak meg és ne rinyáljak, hogy kevés a tejem, mert szemlátomást pont elég.

      szoptanít meg ezek a cuccok nem merültek fel nálam.

      Törlés
  11. Most, hogy így felmerült W. Ungváry Renáta neve, lehet, hogy előkeresem azt a kissé csalódott hangú levelemet, amit kb. 13 éve írtam neki - és amire sohasem válaszolt...
    Leginkabb az volt benne, hogy miért tömi a nők fejèt azzal, hogy aki akar szoptatni, az tud is - aki nem tud, az igazából nem is akar.
    Ő azt hozza példának, hogy még örökbefogadó anyák is tudnak szoptatni, mert az IGAZI akarat & szeretet erejèvel a soha nem is szült anyák teje is megindulhat...
    Én az említett levelemben bátorkodtam tőle megkérdezni, hogy ismer-e személyesen ilyen örökbefogadó anyát, vagy hallott olyanról, akinek a távoli ismerősènek a 6. unokatestvérènek a 4. szomszèdjànak a legjobb barátnője tudta szoptatni az örökbefogadott babáját úgy, hogy őmaga sosem szült...

    Egyszer számítógépről majd írok részletesebben, most csak pár pontban:
    1. Szeresd! A babócád + magad. Akár van elég tej, akár nincs, ez a legfontosabb!
    2. Kizárólag hipoallergén tápszert adj neki! Annak olyan mocskos rossz íze van, hogy szerintem minden baba kiszivattyúz mindent a ciciből, csak ne kelljen arra fanyalodnia! Meg talàn nem is allergizál (annyira)
    3. Először mindig szoptass! Ha kell, bimbóvèdővel!
    4. Utána kínáld tàpszerrel! Szerintem mehet üvegből, cicihez hasonlatos cumival, pici lyukkal, hogy ugyanúgy küzdeni kelljen èrte! Ilyenkor is mindig tartsd fenn ugyanazt a szeretetteljes, intim, összebújós légkört, mint szoptatàsnál! A lélek táplálása legalább annyira fontos, mint a testè.
    5. Figyelj a babócára! Többnyire elmondja, hogy aktuálisan mi a legjobb neki!
    6. Mindenki más tanácsait hallgasd meg, de ne akarj megfelelni nekik!

    Csodás szép napokat + babázást kívánok neked! :)
    Kergeboci

    VálaszTörlés
  12. Na jó, még egy okosságot muszáj megosztanom: "míg éjjel öt óra alvás után nehezek és szinte fájdalmasan feszülősek a melleim, napközben fele ennyi időre szinte alig látszik rajtuk, hogy nagyobbak lennének, és valóban elég üresek" - éjjel és reggel, délelőtt magasabb folyadéktartalmú tej termelődik, délután-este pedig kisebb mennyiségű, de sokkal zsírosabb tej, hogy legyen mivel feltankolnia a gyereknek az éjszakára, szóval tejmennyiség szempontjából tökre nem releváns, hogy mennyire feszül a melled. Ugyanígy a megevett mennyiség is lehet, hogy kevesebb, de töményebb. A mi babánk délelőtt 150 mg-okat evett, du-este meg 60-akat, és kb fél évig a fenti tudással a fejemben mégis _minden nap_ beparáztam, hogy kész, vége, elapad a tejem, tuti nincs a mellemben semmi, közben meg hízott mint a kismalac.

    Nem akarok Ungváry Renáta ügyvédje lenni, valóban eléggé khm elkötelezett a téma iránt, viszont elképesztő tudással rendelkezik szerintem, az örökbefogadós anyukákat meg a szoptatóscsoportjából ismeri személyesen.

    De egyébként valóban nem kell ráparázni, semmi sem múlik pár mili tápszeren.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, ez hasznos okosság, akkor a jövőben próbálom nem tapogatni magamat, hogy most épp mekkora a mellem. És basszus, most már tényleg mérnem kellene nekem is, hogy mennyiket tud enni mellből...

      Törlés
  13. A mérés csak azért lehet hasznos, legalábbis nekem az volt, mert a szoptatással megevett mennyiséget nekem nem sikerült megsaccolni. Egyszer evett a ded :) kemény 4 percet, majd köszönte szépen, sehogy nem akart többet. Gondoltam remek, ez nem sok, nézzük meg, 110ml volt!!!! Aztán úgy is volt, hogy azt hittem rengeteget evett és csak 50ml volt. Bár ahogy nőnek a gyerkőcök és vadul ugrálnak a mérlegen, szerintem nem is lesz pontos a mérés. Ha pedig gyarapszik, az a lényeg, nem biztos, hogy a mérlegelés segít (én 1,5 hónapig függő volta, az volt a legrosszabb időszak a 7 hónap alatt).
    Egy kis tápszertől a világon semmi baja nem lesz a gyereknek, főleg ha anya kiegyensúlyozott. Csináld úgy, ahogy NEKTEK a legjobb (aranyszabály:))
    Ja és a cici tapogatás sem ad kellő támpontot a benne található mennyiségről, szintén tapasztalat :)

    VálaszTörlés

Mondd!