Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. február 2., vasárnap

Ismerkedős játék

Etama hívott meg a következő játékra, aminek az a lényege, hogy írjunk hét érdekes dolgot magunkról.
Van még piszkozatban egy hosszabb bejegyzés-tervem a szoptatásról, de gondoltam ezt addig is megírom, mert gyorsabb és, mi tagadás, szórakoztatóbb.

1. A nevemet Apu fiatalkori szerelméről kaptam - azon túl, hogy nagyon tetszett neki maga a név, Anyu viccelve azt szokta mondani, hogy ez a legjobb módszer elfeledtetni egy exet; és jó eséllyel igaza volt: miután megszülettem, nem valószínű, hogy hallattán Apunak bármikor is rajtam kívül más jutott volna eszébe. Amúgy azt hiszem szeretem a nevemet, még akkor is, ha az én generációmban eléggé divatos volt, és a nagyon gyakori (lánykori) vezetéknevemmel együtt igencsak tucatnévnek számít; mondjuk ez most, az internet virágkorában inkább előny, mert megtalálhatatlan vagyok.

2. Végzettségileg újságíró vagyok; tinikoromban annyira szerettem volna az lenni "amikor nagy leszek", hogy miután közvetlenül érettségi után nem jutottam be az egyetemre (abban az évben betegedett és halt meg Anyu, tehát nem tudtam annyira a tanulásra koncentrálni, plusz hatalmas volt a túljelentkezés, országosan tíz helyre többszázan özönlöttek), a következő évben újra próbálkoztam. Nagyjából a második szemeszterben már rájöttem, hogy se a szak, se a szakma nem nekem való, a tantárgyak érdekesek voltak, de a gyakorlat fos, utáltam a fontoskodó évfolyamtársakat és a már akkor túlzottan bulvárosodó médiát. Azonban mivel nem volt jobb ötletem, a legkisebb-rossz alapon végigcsináltam, csak azért, hogy legyen egy diplomám, és mehessek magiszteri képzésre - na az viszont már jó választás volt, amerikanisztikát tanultam két évig, imádtam.

3. Nincs egy darab nyelvvizsgám sem, de nagyon jó a nyelvérzékem, és a románon kívül minden másnak olyan 70%-a filmekből meg tévéből ragadt rám. Anyanyelvi szinten tudok románul, majdnem ugyanolyan jól angolul (mínusz a kiejtés, azon nyilván felismerhető, hogy nem vagyok native speaker), társalgási szinten olaszul, alapnál egy kicsit jobban németül, és pár neolatin nyelven (francia, spanyol) olyan 50%-ban megértem amit mondanak, csak beszélni nem tudok. Mivel az én időmben az egyetemi felvételinek része volt egy egész komoly nyelvi felmérés is, a végén már nem kellett ismételni, a mesterin eleve angolul folyt a tanítás, tehát ott sem, később meg a munkahelyeimen mindenhol az volt a fontos, hogy ismerem-e a kért nyelveket, nem az, hogy van-e róluk papírom, így sosem mentem el megnézetni, hogy mennyire is mennek nekem. A nagy fájdalmam, hogy a cirill betűknek csak felét ismerem még olvasásilag is, pedig az orosz nyelv hangzás szempontjából szerintem egyik legszebb a világon.

4. M. előtt (vagyis 27 éves koromig) egyetlen pár hónaposnál hosszabb kapcsolatom sem volt, és egyetlen normális pasival sem jártam. Rövid és dráma-dús szerelmekbe estem amerikai katonatiszttel, olasz nőcsábásszal, új-zélandi bűnözővel, lelkisérült szexmániással, Asperger szindrómás matekzsenivel, mennyasszonnyal rendelkező pappal, és majdnem egy évig együtt éltem egyfajta beteg ménage à trois felállásban a legjobb barátommal, aki évekig egyben szeretőm is volt, és az ő nőjével, aki semmit sem tudott a múltunkról. Mielőtt M.-et megismertem, sosem gondoltam volna, hogy éveket is kibírnék egy férfi mellett úgy, hogy ne unjam meg, és minden elkövetkező napomon örömmel választom majd azt, hogy mellette maradok.

5. Hosszútávon még soha az életben nem voltam képes életben tartani egy növényt sem. Az igényes orchideától a szerényke fokföldi ibolyáig előbb-utóbb mindent kinyírok, pedig szorgalmasan öntözgetem, és nagyon szeretem őket. Legkitartóbb túlélőm egy kis bokor bazsalikom volt, amit pesztó-gyártási céllal szereztem be, de pár hete az is elpusztult.

6. Van két tetoválásom, és szeretnék legalább még kettőt, csak nem tudom, mikor lesz időm megcsináltatni őket: a Kissmalacz és a Kissmajom neveit, és egy csokor virágot, amiben van egy Anyu által rajzolt margaréta, egy Van Gogh festményről kiválasztott írisz, és egy nap-csillag.

7. Mérsékelten nyelvtan-náci vagyok, lazán kezelem például a vesszőkre és az egybe/külön/kötőjellel írt szavakra vonatkozó szabályokat (értsd: mindig úgy írok, ahogy az adott szituációban a mondanivalót figyelembe véve kifejezőbbnek tűnik), de azt vallom, hogy az ember csak akkor engedje meg magának, hogy helytelenül írjon, ha egyébként pontosan tisztában van vele, hogy mi a helyes. Ugyanakkor mindig elszégyellem magam, amikor M.-hez vagy Nádasdihoz hasonló liberális nyelvészek rávilágítanak, hogy nincs olyan, hogy helyes vagy nem, mindenkinek az a helyes, amit az édesanyjától tanult. (Arról viszont nem tehetek, hogy egyszerűen gyű-lö-löm, mikor valaki úgy mondja, hogy "hanyadik".)

Az is a játék része lenne, hogy kérjek meg hét embert, hogy meséljen ugyanígy, de ezt a lépést kihagyom, mert annyira a végére maradtam, hogy szerintem teljesen körbejárt a dolog, mindenki megkapta már, csak esetleg van olyan, aki még nem ért rá válaszolni. Ha van ilyen, akkor tegye meg, mert tényleg tök érdekes ez az ismerkedősdi, nagyon élvezem olvasni a vallomásokat mindenkinél.

4 megjegyzés:

  1. Hány a dick. Nalunk a könyörgömért kap biztosan mindenki durva ejnye-bejnyet. Ja es Zoli mindig szivat es ujra elmondatja velem, hogy "Mit csinalt a noverke?" Amig azt nem mondom, hogy vért vett, ahelyett, hogy levette a vért :D

    VálaszTörlés
  2. Jó ez a játék, mert új dolgokat tudhattunk meg rólad is, persze mindig is látszódott, színes egyéniség vagy! :) Amúgy nálam sem maradnak meg hosszabb távon a növények (pláne az orchidia), és Sz. előtt nekem is csak abnormális kapcsolataim voltak, a helyi lódító hódítóktól a török távkapcsolatig. Várjuk a szoptatásról is a bejegyzést!

    VálaszTörlés
  3. Jaj ez nagyon erdekes volt. Nekem a kedvenc helytelen kifejezesem a "kellessz" a "kell majd" helyett tehat nem "Te kellessz nekem" vonatkozasban. Valamiert ezt mi igy mondtuk gyerekkoromban es meg nem sikerult leszoknom rola. Viszont ugy orultem mikor megtudtam hogy a "josztok" az ugyanugy helyes mint a "jottok". Pedig sokaig cikiztek ezert mikor Magyarorszagra koltuztunk (szinten Erdelybol ha-ha!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jösztököt én még ma is használom... :)

      Törlés

Mondd!