Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. január 28., kedd

Funny lil man

Sokszor hallottam már, hogy a szülőségben az az egyik legjobb dolog, hogy a gyerekek viccesek, és jól lehet rajtuk és velük szórakozni, de mindig azt hittem, hogy ez már arra a periódusra vonatkozik, amikor beszélni tudnak, vagy legalább tanulnak. Hát nem. Kissmajom már az első napjaiban is számtalanszor megmosolyogtatott minket, mert borzasztó édes volt a folyamatosan változó arcocskájával és teljesen koordinálatlan mozdulataival, manapság meg már napi többször kacagunk hangosan a különböző mutatványain; ezek többnyire grimaszok - de konkrétan többszáz van belőlük, és mind-mind imádnivaló.

Egyik kedvencünk a "részeg manó" (Tamko szavaival élve), amit akkor ad elő, amikor nagyon jóllakott és meglehetősen álmos; ez abból áll, hogy ilyen elégedett és nyugis Buddha-fejet vág (amin jelentősen segít az is, hogy tökéletesen kerek kobakja és pufók hörcsögpofija van), a szemét résnyire nyitja/csukja, a száját félig ásítósra, félig mosolygósra húzza, és a nevetségesen rövid kis karjaival (Az milyen már, hogy a könyöke a fülével van egy vonalban, és kinyújtva is alig ér a feje búbjáig a kezecskéje!) slow motion mode-ban kaszabolja a levegőt.
Na, ma részegmanó nap van, azért is érek ennyire rá. Miután múlt héten volt néhány nehézkesebb pillanatunk különböző napszakokban jeletkező hasgörcsök miatt (szívszaggatóan legörbülő fogatlan szájacska, fájdalmas nyöszörgés, vigasztalhatatlan sírás - elviselhetetlen aranyosság mind), kezdtük megszokni, hogy amikor épp nem alszik, nem eszik, és nem kesereg, akkor egyre hosszabb ideig bámészkodik a világra. Ehhez képest ma minden szoptatást félálomban abszolvált, a kesergései pár másodpercig tartottak csak, a bámészkodás meg teljesen elmaradt: szó szerint egész nap teljesen kómás volt, felébreszthetetlenül alszik most is, pedig az utolsó órában megetettem, tisztába tettem, átöltöztettem, kiporszívóztam az orrát, háromszor is átpakoltam egyik helyről a másikra, és mindezek között többször is ölben szállítgattam különböző pozíciókban - őszintén szólva valószínűnek tartom, hogy egy alapos fürdetést is simán le lehetne nyomni anélkül, hogy észrevenné.

Állítólag hat hetes (holnap lesz annyi) kor körül van egy úgynevezett growth spurt, amikor is a babák minden energiájukkal a növekedésre és fejlődésre koncentrálnak. Ezt erősíti meg az is, hogy tegnapelőtt óta elkezdett napközben két és fél óránként megéhezni, éjszaka meg négy-öt órákat aludni (sőt, ma éjjel volt egy rekord hat is), gyakorlatilag egyik napról a másikra kinőtte egy egész fióknyi kis ruháját, és egyszer csak 4300 grammot mutatott a mérleg.
Olyan nagy fiú már, hogy gyakran azon kapom magam, hogy máris nosztalgiázok, és legszívesebben megállítanám az időt, hogy mindig ugyanilyen maradjon és a végtelenségig kiélvezhessünk minden drága apróságot. De persze aztán inkább mégsem, mert látom, hogy mennyire más nap mint nap, és tudom, hogy igazatok van, és elképzelhetetlen csodák várnak ránk minden egyes órában, amit majd együtt töltünk vele. Azt hiszem, csak akkor lennék teljesen elégedett, ha nagyjából háromnaponta* megtöbbszöröződne a gyerek, és egyik példány maradna változatlan mindigre, a másik meg módosulna normál ütemben tovább... a végén lenne kétszáz Kissmajmunk, és én bugyuta elfogult rajongással csüngenék mindegyiken. Szegény M.-nek komoly erőfeszítéseibe fog kerülni, hogy ne legyek tipikus fiús anya, akinek semmi és senki sem elég jó a csemetéjéhez képest - vajon az orvosolná az enyhén szemellenzős állapotomat, ha sürgősen gyártanánk még egy tesót**...?


* Ette fene, később, mikor nem változik ilyen őrült iramban, csökkenhetne három hétre, majd akár hónapra. 
** Most attól eltekintve, hogy nyilván ez nem lesz olyan nagyon egyszerű menet (már ha egyáltalán menni fog), de azt sem igazán tudom elképzelni, hogy hogy lehetne még egyet/kettőt/többet ugyanennyire kiélvezni, hiszen oszlana a figyelem... folyton attól tartanék, hogy valamelyiknél valamiről tuti lemaradok - és én semmiről sem akarok lemaradni!

5 megjegyzés:

  1. Vicces, hogy ezt a posztot meg akár én is írhattam volna :)) és képzeld, én még álmodtam is egyszer, hogy több, külön fejlődési fázisban lévő kisfiam van. Én is csomót nosztalgiázok, akkor kezdtem, amikor B. három napos volt és a kórházban előttem toltak föl egy frissen szült nőt az újszülöttjével... már másnap is tök szívesen szültem volna mégegyet.

    VálaszTörlés
  2. Én még nem tudom milyen ez, de szerintem sokasodjunk nyugodtan ;)

    VálaszTörlés
  3. http://etama.cafeblog.hu/2014/01/29/ismerjuk-meg-egymast/ Megértem, ha nincs időd rá. ;-)

    VálaszTörlés
  4. Én zugolvasóként most kicsit kilépek a rejtőzködésből!
    Régóta olvaslak és mindig nagyon vártam/várom a következő bejegyzést.
    Mikor még készültél a szülésre vágyakozva olvastalak... Túl vagyunk két lombikon sikertelenül, szóval fogalmam sem volt nekünk mikor lehet hasonlóban részünk. És közben - bár nem is tudtam róla - úton volt hozzánk a Kisfiúnk. December 23-án született és örökbabaként került hozzánk. Szóval majdnem egyidősek Kismajommal. Egycsapásra hasonlóságokról olvasok nálad! :))))
    És olyan találóan írsz a grimaszokról, az alvásokról és evésekről. És végre megnyugodtam, hogy majdnem 6 hetesen miért éhezik meg 2 óra múlva. :)
    Szóval csak meg akartam osztani veled, hogy segítettél... Köszönöm.
    Sok-sok boldogságot kívánok Nektek! J

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, gratulálok a karácsonyi ajándék kisfiadhoz - remélem a jövőben gyakrabban előbújsz a zugból, nagyon örülnék, ha értekeznénk majd az egyidőskéinkről... :)

      Törlés

Mondd!