Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. március 13., csütörtök

Titspervert

Igen, fixa ideám a csöcs, megint arról fogok hadoválni - teljesen megértem, ha valakinek már elege van, ugorjon nyugodtan, ígérem a holnapi poszt másról fog szólni.

Pár napja Kissmajom kitalálta, hogy nem szeretne többet fecskendőből pótlást kapni. Nem értjük miért, semmi sem változott, ugyanúgy csak M. adta neki, mert rólam már régebben kiderült, hogy ügyetlen vagyok hozzá, nem is erőltettem, nehogy az én bénázásom miatt utálja meg. Elkezdte nem rácsukni a száját, pont mint ahogy a mellemmel tette a cumizavar kialakulásakor, és csak sírt, ha M. egy cseppnyit rápöttyentett a nyelvére, hogy hátha úgy eszébe jut, miről is van szó. Nem nagyon törődtünk a dologgal, mert miattam addigra már ki volt már találva a másik alternatíva is, a pipettázás, és rájöttünk, hogy rutinosan csinálva az sem olyan lassú, amilyennek tűnik: 40-50 milli tápszer simán lemegy öt perc alatt.
Hétvégén viszont kölcsönöztünk egy babamérleget - így három hónap után tudni szerettük volna, hogy pontosan mennyi tejem is van, mert eddig fogalmunk sem volt, szoptatás után mindig csak adtuk neki a pótlást addig, ameddig kérte, amikor jelezte hogy jóllakott, leálltunk, és a kért mennyiségből következtettük ki, hogy mennyi lehetett a tej (nagyjából egy vele egykorú babának előírt standard adagból kiindulva, hiszen azt feltételeztük, hogy ő tudja legjobban, mikor lakott jól). A mérlegelésből viszont kiderült, hogy nem valami fényes a helyzet, ugyanis a mennyiség enyhén szólva változó: van olyan, hogy 60-70 milli (ez a leggyakoribb), de olyan is hogy csak 30, az abszolút rekord öt órás távollét után is csupán 90 volt, és éjszaka folyamán a két etetés együtt is csak 110, hiába éreztem én legalább duplájának (minden szám két mellre vonatkozik). Egyértelműen beazonosítható párhuzamot nem láttam aközött, hogy mit és mennyit iszok, nyomatom-e a görögszénamag teát, szaporítófejek-e vagy sem. Az adatok tudatában persze elkezdtem szorongani etetéskor, frusztrált ha Kissmajom abbahagyta a szopást mikor még volt tej a mellemben, ideges voltam ha pipettával csak annyit evett meg, hogy a cicizéssel együtt sem közelítette meg a szükséges adagot, és minden alkalommal kértem M.-et, hogy próbálkozzon a fecskendővel újra, hátha visszakattan valami (azzal ugyanis anno sokkal többet elfogadott, mint pipettával). Nem kattant, csak üvöltött, az elmúlt három napban az etetés csupa stressz volt, hiába mondta a logikám, hogy de hát hízik a gyerek, és nem sír az éhségtől, tehát semmi ok aggodalomra - amit másnak lazán tanácsolok, azt nekem nem sikerült megfogadni.
Tegnap este egy pokol volt. Azzal kezdődött, hogy az első harmad könnyű kortyai után Kissmajom elkezdte elengedni a mellemet: mohón ráharapott, majd amint rájött, hogy egy egyszerű szájösszeszorításra már nem zúdul belőle a tej, rázta a fejét és sírt. A cumizavar tipikus jele, csak épp teljesen logikátlanul, ugyanis cumi nem volt a képben hetek óta, plusz a fecskendőt is elutasította ugye, pedig abból aztán tényleg dőlt a cucc. Jöttek a szokásos próbakörök, de ezúttal már a pipettát sem akarta, sőt, amikor feladtam és bőgve mondtam M.-nek, hogy hagyjuk a francba, adja oda a cumit, ne éhezzen már az a gyerek, akkor azt sem kérte! Csak sírt és sírt, zokogott, nyöszörgött, hüppögött egy órán keresztül, nekem meg megszakadt a szívem, hogy kínozzuk ezt a babát, úgyhogy sírtam én is vele, amíg el nem aludt az ölelésemben. Olyan fél óra múlva ébredt az éhségtől, és mivel már egész nyugodtnak tűnt, gyorsan mellre tettem - szívni kezdett, én meg írtam a szomszéd szobában dolgozó M.-nek egy üzenetet, hogy hozza a cumisüveges pótlást. Miután a mellemből már nem jött elég gyorsan, benyomott üvegből 90 millit, aztán a világ legaranyosabb mosolyával rámnézett, és azonnal békésen elaludt.

Éjszaka szokás szerint kétszer kelt enni, mindkétszer mellből kapott, és mindkétszer belealudt még mielőtt kifogyott volna a tár. Néztem a drága pici arcát, sírtam még egyet, ezúttal a boldogságtól, hogy van nekem, és reggelre megérett bennem az elhatározás: befejezem. Nem küzdetem tovább minden cseppért, mert egyrészt gonosz dolog, olyan mintha engem arra kényszerítenének, hogy morzsánként eszegessem meg az ebédemet, másrészt semmi értelme, ha lett is tőle egy kicsit több tejem (nem tudom, az is lehet, hogy nem is), annyi már akkor sem lesz sose, hogy kizárólag anyatejes baba legyen - és nem tisztességes ennek kitenni őt csak azért, hogy nekem egyszerűbb legyen az életem. Mert valójában a kizárólagos szoptatás nagyrészt az én kényelmemet szolgálja, ő akkor is hozzájut az értékes tápanyagokhoz, ha én csak fejek; persze sarkítok, mert a fejés nem annyira hatékony, és attól lassanként elapad majd a tej, de őszintén szólva bármennyire is tudom ezt, semmilyen mennyei nedű nem ér annyit, hogy ez az édes kisbaba egy további percig is szenvedjen érte.
Nem tudom jobban mint ő, és az orvostudomány sem tudja jobban - ő csak enni szeretne, amikor éhes, ez ennyire egyszerű, úgyhogy mostantól megpróbálom mellre tenni minden alkalommal, eszik ha/amennyit akar, utána kap tápot (ha jókedvű és türelmes, pipettával kínálom, ha nem, akkor rögtön cumival), én meg kifejem, ami bentmaradt, illetve napi legalább egyszer szaporítósan fejek. Időben nagyjából ugyanott leszünk, körülbelül fél óra, mert a cumis pótlás hamar lemegy; csak annyi gond van ezzel, hogy nem minden kajálás után van el egyedül annyi ideig, úgyhogy nem garantált a három-négyóránkénti ürítés. Ezt megoldandó gondolkoztunk kórházi brutálfejő bérlésén, de igazából fölösleges annyi pénzt kiadni érte, mert kézzel nagyon ügyesen és gyorsan megy nekem, annak meg az alapja ugyanaz a kézi gép, amim nekem van, és nem hatékony rajtam; úgy meg semmit sem érek vele, ha az csak erőteljesebben szív mint a kézi, mert nem az erősséggel van a baj, hanem a technikával. Szoptatási tanácsadót nem vagyok hajlandó hívni, nekem annyira szar élmény volt a jelenlétük a kórházban, hogy egy életre elegem lett belőlük sajnos: minden nap jött minimum egy, és elszajkózta ugyanazt a fos általános szöveget, amit a legalapabb babásmamás cikk is tartalmaz, semmilyen rugalmasságot nem tanúsított egyik sem, hiába mondtam, hogy az egyenmegoldások nekem nem bizonyultak jónak. Majd a következő gyereknél első percben felkeresek egy igazán profit, lehetőleg konkrét ajánlás alapján, hátha úgy reális segítséget kapok, de most ebben a helyzetben már mindegy, annyi tejet úgysem lehet már belém varázsolni, hogy pótlás egyáltalán ne kelljen, és ha meg kell, akkor mindegy, mert a cumizavar már adott.

Van a románoknak egy tök jó mondása: de ce ţi-e frică, nu scapi - vagyis valami olyasmi, hogy az, amitől félsz, az elől nem menekülhetsz, előbb-utóbb utolér. Hát utolért, elkapott. Nem érdekes. Teljesült a legnagyobb vágyam a világon: van egy gyönyörű egészséges gyerekem. Minden más lényegtelen körítés.
Persze titokban remélem, hogy a cumi és cumizavar ellenére is lesz majd kedve azért megpróbálgatni a cicit legalább pár korty erejéig, amikor tele van és ömlik belőle a tej, mert imádok összebújni vele szoptatáskor, imádom, ahogy a szemembe néz közben, és ahogy fogdossa a kezemet... de ha nem, hát nem, összebújunk napi százszor úgyis. Szóval igazából egy dologra vágyok csak, hogy ügyesen tudjak fejni, minél többször, minimum hatóránként, és bízom benne, hogy kitart a tej legalább Kissmajom fél éves koráig - ezt mondtam M.-nek is ma délben, amikor aggódva rámcsetelt a munkából, hogy na hogy állunk az esti fiaszkó után.
M.: biztos ki
knowing you
ha valaki megkérdezné most tőlem miért szeretem a feleségemet, azt mondanám neki, hogy ezért: overnight eljutottál a sírásszomortól eddig :)

Hosszú és nagyon göröngyös út volt, de végülis egész jó kis nap lett ez, így, évforduló előtt…
Függöny.

10 megjegyzés:

  1. Gondoltam rad sokat tegnap ota (is). Orulok hogy valamennyire egyezsegre jutottal sajat magaddal, es igy van nem szabad ebbe beleorulni (mondom ezt en gyerek nelkul, aztan majd en is beleorulok majd ;) ), az a lenyeg hogy Kissmajom es Te is jol erezzetek magatokat, neki tele legyen a pocakja, te nyugodt legyel a mosolygos babaval es mindenki happy :) en is <3

    VálaszTörlés
  2. No én ezt a posztot most végigkönnyeztem és szipogtam, bár "beszéltünk" már erről, tudtam hogy döntöttél.
    Mivel mi is küzdünk és a fejés sem igazán megy (se kézzel, se a kézivel), én már kicsit korábban belenyugodtam ebbe, de így olvasva téged, már nem is érzem magam annyira egyedül :)
    Ti igazán nagyon kitartóak voltatok!!!

    VálaszTörlés
  3. Hat szerintem sokak vagyunk igy.... marmint a szoptatas lesz a fixa ideank egy darabig.... Nalunk ugy volt, hogy az elejen ugye nem szoptathattam (se a gyerekek miatt, se magam miatt), plusz a tejem is csak nagy nehezen jott meg, majd majdnem elment (mar mindenki le akart beszelni a szoptatasrol, annyira beporogtem rajta - a gyerekek ekozben korhazban), de "visszahoztam" valamennyit; persze nekem is mar az elejen le kellett mondanom a kizarolagos szoptatasrol (pedig a terhesseg alatt ez az opcio nem volt opcio...). Szoval a gyerekek nem lettek cumizavarosak, pedig az elejen szinte csak cumisuvegbol kaptak kajat a korhazban, es a mai napig szoptatok (5 honaposak), igaz kemeny munkaval (egy nap 2-szer szoptatok, 3-szor fejek, plusz megy a kiegeszites a szoptatasok utan) es a tej nagyjabol beallt (persze kicsit csokken(t)) - es meg kitartok. A gyerekek pedig tokre tudjak a kulonbseget egyebkent, meg azt is, hogy utana kapnak kiegeszitest; igy nyugodtak is a mellen, hiaba nem omlik belole ugy, mint a cumisuvegbol - jo, talan nem az elejetol van ez igy.... es a cumisuvegbol valo eteteskor is tudnak nagy csillogo szemekkel nezni am :).

    Tamko NS-e

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha én a legeljén nem szoptathattam volna, szerintem képtelen lettem volna tejet csiholni -nekem mikor egy csepp sem jött harmadik napja, a mellbimbóm viszont már vérzett, csak az adott erőt, hogy Kissmajom annyira szívszaggatóan szorgalmasan dolgozott az ügyön, a semmiért. Tudom, hogy te is a babáidért csináltad, de nekem nem lett volna erőm, ha ő nincs mellettem - le a kalappal előtted.

      Törlés
  4. Nem az észt akarom osztani, csak leírom nálunk hogy volt... Azt előrebocsájtom, hogy én sem vagyok fejőstehén alkat, rengeteget tettem mindig azért, hogy legyen tejem.
    A fiam 2 hónaposan lett cumizavaros. Sem a védőnő, sem barátnők nem tudtak épkézláb tanácsot adni, mert először szültem a "csapatból". Fejni kezdtem, nem gyötörtem a babát, 10 hónapos korára apadt el végleg a tejem, 7 hós koráig napi 6 étkezésből 5-re elég volt a mennyiség, de ez úgy tudtam elérni, hogy reggeltől este 10-ig három óránként fejtem a szaporítós módszerrel.
    A kislányomnál úgy álltam neki, hogy én aztán az előbbiekből okulva felkészültem, nem lehet semmi gond! Mégis lett... valahogy az elejétől sok kicsit evett volna, ami úgymond nem baj, mert a 2 ciciben nálam is 100 a max (kevesebb tejem van mint a fiamnál, érdekes), ha kérte óránként cicire is tettem, de ha nem jött elég gyorsan, türelmetlen volt. Elkezdtem fejni, hogy hátha több lesz, és trükköztem, a nappali alvásoknál az ébredés első jelénél cicire cuppantottam, és így félálomban kitartó volt. Mikor megjött a havim, ismét elutasító lett, most 6 hónapos múlt, és nappal üvegből kapja a tejet, éjjel 2x "álomszopik". Nagyon örülök hogy ez a két szopi megmaradhatott még, és utólag sajnálom hogy a fiamnál nem mondta senki sem hogy álomban/félálomban sokkal elfogadóbbak a babák.
    Azt hiszem a Suttogó is említi az "álometetést", egy próbát megér. De ha nem, akkor marad a sok fejés, kitartást hozzá!
    Régóta olvaslak, csak nem szeretek belekotyogni :) Gratula ezúton!
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez már nekem is feltűnt, hogy ha álomeszik, akkor sosincs baj a türelmével, ezek szerint akkor ez létező kiskapu… Csak az a gond, hogy Kissmajom nappal sosem alszik el olyan mélyen (már mikor egyáltalán elalszik), hogy meglegyen az a bamba féligéber állapot; csak tök könnyen kipattan a szeme, és már kezd is rúgkapálni.
      És kotyogj csak, én szeretem a belekotyogásokat! :)

      Törlés
  5. Szia! Én sem az észt szeretném osztani, de együtt érzek veled, az első hetekben rengeteget bőgtem, mert eleinte sok tejem volt, a mellem is begyulladt, de kisbabám nem tudta megfelelő technikával szopizni, ezért úgy kisebesedett a mellem, hogy semmi ruhát nem tudtam felvenni, még alváskor sem tudtam betakarni magam a fájdalomtól... A jó hír, hogy ez tényleg elmúlik, pár hét múlva már meggyógyult a mellem (Lansinoh mellbimbóvédő krémet alkalmaztam miután az IBCLC-s tanácsadó szerint anyatejet szárítottam rá). A rossz hír, hogy a fájdalomtól való félelemtől minden szoptatás előtt sírtam, és el is apadt a tejem. Akkor meg azért sírtam. Ittam a teákat ezerrel, de semmi hatás... Gyakori mellre tétel és fejés se tűnt segíteni a helyzetemen, és a családom kétkedő megjegyzései sem, főleg, hogy mindenki a tápszeres megoldással vigasztalt. Hulla fáradt voltam ráadásul, napi egy órákat aludtam részletekben. Aztán a következő történt: három nap kétségbeesett próbálkozás után (állandó mellre tétel kisebesedett mellbimbó ellenére, a tápszeres pótlás kihagyása, és ami fontos: sok-sok alvás és az összes stressz kisírása, kibeszélése és nyugodt lelkiállapot!!!) visszajött egy kicsit a tejem. Nem sok ugyan, de már 30-60 millinek is örültem. A kisbabámat persze nem akartam éheztetni, de az IBCLC-s tanácsadó öntötte belém a lelket, hogy várjak még egy kis ideig, és meglátom, képes leszek rá. Még ez a cikk is sokat segített: http://www.lll.hu/fuzetek/az_anyatej_mennyisegenek_novelese
    Nekem rengeteget segített az IBCLC-s laktációs tanácsadó. A kórházban ugyanis nemhogy támogatták volna a szoptatást, de a csecsemősök egyenesen megtagadták a segítséget, hiába kértem, hogy mutassák meg, mert első babámnál még nem vagyok képben. Ráadásul megijesztettek, hogy 10 százalék súlyvesztés a harmadik napon nem túl ideális, ezért megetették tápszerrel, cumiztatták, és engem is meggyőztek, hogy ez így van rendjén. Mindenkinek tudom ajánlani, akkor is, ha a baba már több hónapos, hogy próbáljon segítséget kérni egy ilyen szakembertől. http://www.ibclc.hu/tanacsado
    Estsanatlehi, gondolok rátok, és kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy neked és a babádnak a legjobb. Gratulálok ahhoz, hogy ilyen gondoskodó, kitartó, jó anya vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja és még annyi, hogy most már 80-100 milli van egy mellemben, eddig két mellemből ha sikerült 60-at kipréselni. Szóval megéri próbálkozni, de természetesen az sem világvége, ha a baba nem kizárólag anyatejen nő fel. A legfontosabb úgyis a szeretet, amellyel körülvesszük, nem pedig a kaja..."parerea mea"... :)

      Törlés
    2. Hát én agyonszeretem, azzal nincs gond, de a 80-100-at egy mellben akkor is irigylem kicsit… :) Köszi a linkeket, megnézegetem őket!

      Törlés
  6. http://www.lll.hu/fuzetek/cumi-mellbimbo_zavar Hátha segít, nekem segített!

    VálaszTörlés

Mondd!